Svédországban jártam 1.

 

augusztus 12, 2011

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Múlt héten egy üzleti kapcsolat révén Svédországba utaztunk. Mivel rakomány (utánfutó) is volt velünk, a várható átlagsebesség 70km/h volt – ennyi ugyanis a megengedett maximum. Közel 2200km-es utat így megtenni nem kis teljesítmény akár sofőr akár utas az ember.

1992 környékén már jártam Svédországban, de akkor nem sokat láttam az országból, mert a vendéglátóink kb. velem egy idős gyermekének volt egy Nintendója, ami nekem akkor a Super Mario Bros játékkal betette a kiskaput: szinte 5 napig ki sem mozdultam, csak játszottunk :) Akkor Helsingborgban voltunk, most pedig kicsit távolabb, Köping (ejtsd: Csöping, jelentése város, aminek piaca van) mellé utaztunk.

Az utazást gondos tervezés előzte meg rajtam kívül senki nem járt még arra, még a sofőrök sem. Nagy segítségemre volt @tothur, aki gyakorlott “skandinávjáró”, most is épp Norvégiába tart, illetve a mai információs technológiákat használva pontról pontra megtervezhető egy ilyen nagy távú utazás.

Az országot,  ha jól emlékszem délután 6 fele hagytuk el Hegyeshalomnál, Bécs, Linz, Passau, Regensburg, Berlin, Rostock volt az útirány a kompig. Oszták autópálya eléggé vegyes, inkább rossz mint jó, ezért vártuk nagyon a híres német autópályát.

Németország

Igenám, de nem számítottam bele a történetbe, hogy az említett útvonal bizony a volt NDK területén halad át és bár igaz, hogy jóideje leomlott a Berlini-fal és az egyesítés is megvolt, ez az autópálya színvonalán nem látszik meg. Kb hajnali 2 körül értünk el Hof nevű város magasságába, ahonnan kezdődik a 9-es jelű autópályának nevezett valami, amit leginkább a nálunk a szocialista időkben épített, a tankok vonulását is kibíró régi M7-hez hasonlított: betonlap tömbök egymás után, zakatolás, rázkódás. Így próbáljon aludni az ember…És mindez Berlinig tart, szörnyű volt.

Szerencsére magukkal a németekkel nem volt sok kontaktus, egy reggeli Marché kávé/pisi kombón és a kompjegy megvételén túl nem kellett kommunikálni velük, érdekes mód, a kis csapatból senki sem kedveli őket. :) Mikor az utazásra készültem, találtam egy Finnországba tartó útleírást, ahol az író kiemelte, hogy a német szakasszal az a jó, hogy szinte egyben le lehet vezetni és nem kell velük kontaktusba kerülni :) Funny.

Berlin után egy fokkal jobb volt a helyzet, az autópálya szinte egyenesen a rostocki kikötőbe vezet. Jó időt futottunk, volt időn még az “olcsó” német gázolajból tankolni a kikötőben egy kútnál, ahol érdekes, kelet-európai etüdnek voltunk részesei. Két diesel kútfej volt, az egyiknél 2 kamion állt sorban, a másiknál egy szlovák rendszámú VW Transporter. Senki nem ült benne, gondoltuk fizetnek és mennek. 10 perc várakozás után gyanússá vált a történet, ezért benéztünk a kút éttermébe és feltettük a kérdést: ugyan ki van a VW Transporterrel?! Egy öreg szlovák fószer a fiacskájával bent falatozott abszolút nyugodtan a végén még ők voltak besértődve, hogy meg mertük kérni őket, hogy álljanak már el. Megjegyzem, volt ingyenes parkoló is a kútnál. Más kultúrkör, tény.

A 15:00 órakor induló komphoz 12:00-kor értünk oda, így volt időnk nézelődni az amúgy nem túlzottan szép rostocki kikötőben, ami amúgy legalább nem volt irtózatosan büdös, mint a svéd oldalon található Trelleborg kikötője. De a tenger már csak ilyen, főleg a nagy, ipari kikötők.

A jegyvásárlás angolul flottul ment, bár ha nagyon akartam volna, németül is meg tudtam volna venni a jegyet.

Checkin, kb két órás várakozás, majd hajóra fel.

Nemzetközi vizeken

Ha jól emlékszem, 1992-es svéd utunk alkalmával is kb ekkora kompokkal mentünk, talán Kiel kikötőjéből, de Helsingor és Helsingborg között is. Alul vonatot, kamionokat, majd kistehereket, lakókocsikat és személygépjárműveket nyelt el a komp. A hajó a Scandlines flottájába tartozott és óriási volt! Szinte felfoghatatlan számsor tartalmazó táblával találkoztunk a komp információs pultjánál, a kompot 4 db egyenként kb 7300 KW (9785LE !!!) erejű motor hajtja!

A komp svéd üzemeltetésű volt, ez a visszaúton derült ki (akkor német üzemeltetésűvel jöttünk), legfőképpen az alkalmazottak mentalitásából, az étterem kínálatából. A hajóút 6 órás volt, így volt idő két alkalommal az étteremben enni-inni, a shopban vásárolgatni. A hajón ingyen wifi volt, aminek másfél nap offline lét után igen megörültem :) A “büfés” nagyon laza csávó volt, már-már mediterrán lazasággal legyintett, ha 5-10 cent nem volt nálad és 1 €-ból meg nem akart visszaadni. Az étteremben nagyon finom, a rakottkrumplira hasonlító ételt ettünk kolbásszal (ebből gondoltuk, hogy német, de nem), mellé jófajta import dán Carlsberg sör.

Apropó sör és alkohol: Svédországban rettentő drága minden (káros) élvezeti cikk, talán érdemes lenne átvenni ezt a mentalitást (sok egyéb más mellett). Konkrét példával élve 1 doboz híres amerikai cowboyos cigaretta, ami itthon 630 HUF, az kint 1400HUF. Meggondolnád, ugye?

Éppen ezért a svédek, de általában véve a skandinávok előszeretettel használják ki a kompok és a nemzetközi vizek adta lehetőséget, hogy vám (és azt hiszem adó mentesen) vásárolnak szeszes italt, dohányárut. Odafele úton a shopból szinte mindenki 2-3 karton dobozos Carlsberg sörrel távozott. Vicces volt, bár én tudtam erről, de mégis megmosolyogtam – aztán a Svédországi árakat látva megértettem :)

Bíztunk benne, hogy kabinjegy nélkül is találunk egy zuhanyzót a kompon, de nem volt, így nem tudtunk kicsit felfrissülni, maradt a fogmosás, meg a sziszegős szappan.

Svédország

Trelleborgban kötöttünk ki, pontban este 9 órakor. Kb fél óra alatt ki is szórták a rakományt, mi pedig elindultunk még 700km-es utunkra. Az már rögtön az elején szembetűnt, hogy nincs nagy forgalom az utakon. A magyarázat egyszerű: éjszaka alszanak a svédek. Benzinkutak max éjfélig nyitva (ez a ritkább), tankolni automatával lehet, de se shop, se wc nincs nyitva. Kibírható, csak ebből a kelet-európai hajtásból érkezve kicsit fura. Később házigazdáinktól megtudtuk, hogy egyszerűen nincs annyi ember az országban, hogy mondjuk éjjel-nappal nyitva legyen egy benzinkút.

Sajnos végig éjszaka utaztunk, így nem sokat láttunk az országból, de már korán hajnalban világos volt és a ködös-párás erdők, mezők nagyon élvezetes látványt nyújtottak.

Egyelőre itt be is fejezem az élménybeszámolót, Svédországra és az ott töltött 2 napra egy külön posztot szánok!

Stay tuned!