Sodródj az árral!

Sodródj az árral!

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Októberben lesz egy éve, hogy 5 év és pár hónap után (pontosan 1945 nap után) felmondtam az első munkahelyemen, egy multinacionális gyógyszercégnél és belevágtam egy patika vezetésébe. Az alkalmazotti jogviszonynak megvan az az előnye, hogy egy biztosabb hátteret ad, mintha az ember a saját maga ura. Ugyanakkor megvannak a hátrányai is (főnök, fix munkaidő, elbocsájtás kockázata stb… ).

Aki szeret előre tervezni, biztos hátteret maga mögött tudni, mindenképpen hasznos tud lenni az alkalmazotti jogviszony, ugyanakkor valmilyen szinten röghöz is köt, kicsit úgy érzi az ember, hogy nem övé a kontroll.

Én is ilyen ember vagyok. Vagyis csak voltam.

Miután felhagytam a patika vezetésével (részletek később), kvázi munkanélküli lettem. Kétségbe nem estem ugyan, mert 3 (pontosabban 4) lehetőség állt előttem: visszamegyek gyógyszercéghez, elmegyek másik patikába dolgozni alkalmazottként vagy belefogok a szabadúszó életbe – akár webes/design témában, akár gyógyszerészetiben.

Rövid gondolkodás után, a szabadság és nem utolsó sorban egy azonnal kínálkozó lehetőség miatt a legrizikósabbat, az utóbbi megoldást, azaz a szabadúszást (a.k.a. freelancer) választottam. Számomra, egy mindent a legapróbb részletekig megtervező, átgondoló ember számára ez óriási és ijesztő lépés.

Nincs fix bevétel, nincs biztos háttér, nem tudni mi lesz következő hónapban.

Viszont szabad vagyok, én döntöm el mit vállalok el és mit sem, mikor és mennyit dolgozom. Természetesen ehhez szükséges az, hogy legyen egy kis tartalék (hívjuk megtakarításnak, ritka fogalom) és szükséges egy józanul megtervezett havi büdzsé. Mire KELL költenem, és mire AKAROK költeni. Ha ez megvan, lehet is szervezni a munkát.

A poszt írása közben jöttem rá, hogy erről a módszerről és a végrehajtásában segítséget nyújtó programról majd külön írok.

Ezen a héten 3 azaz három állásajánlatot kaptam, melyek közül válogathatok. Azért tehetem meg mindezt, mert bár adódott eddig is ajánlat, de nem csaptam le egyikre sem azonnal. A poszt címe itt nyer értelmet, miszerint megéri sodródni az árral, mert sosem tudhatod, hogy éppen milyen lehetőség kerül eléd. Viszont, ha ideje korán lekötöd magad, akkor kimaradsz ezekből a lehetőségekből.

DE, felmerül a jogos kérdés, hogy akkor honnan tudom, hogy mikor mit érdemes elvállalni, mikor érdemes elköteleződni?

A válasz egyszerű és egyben paradox is: bármit, bármikor. A lényeg, hogy mindig nyitott szemmel kell járni és nem szabad félni a változástól. Sőt, változni kötelező! Az adaptív készség (vagy hívjuk változásra való hajlamnak) az, ami a túlélést biztosítja.

És a végére pár tanúlság, amit érdemesnek tartok megosztani (ez nem észosztás, csak javaslat):

  • soha ne ess kétségbe, ne vizionálj rémforgatókönyveket
  • ne az érzelmek, hanem az értelem vezéreljen
  • legyen legalább egy havi állandó kiadásodra elegendő megtakarításod vagy törekedj ennek elérésére (takarékoskodj!)
  • csinálj realista költségvetést magadnak
  • járj nyitott szemmel
  • mindig keresd a változás lehetőségét
  • hagyd, hogy történjenek az események, ne akard őket feltétlen irányítani
  • élvezd a flow élményt