Murau síelés 0. nap

 

február 19, 2012

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Idén, egy hirtelen jött ötlet és egy szerencsés véletlen folytán, egy ismerős üdülési jogán keresztül, sikerült összehozni egy egyhetes síelést Murauban a Kreischberg nevű síparadicsomban, aminek most a nulladik napját osztom meg veled.

Nagybátyámmal utaztam, aki mérnök ember, így nem lehet viccelni az indulási-érkezési időkkel: reggel fél 10-re jött értem, majd indultunk Murauba. A 4 óra 8 perces utat, egy pihenőt beiktatva 4óra 40 perc alatt abszolváltuk is, igaz voltak kétségeim afelől, hogy épségben ideérünk-e… Útközben érintettünk két, 10km-es alagutat, amik használatáért fizetni kellett 7,5€-t.

A szállás

A szállásunk egy szemre eléggé tetszetős apartman hotelben van, a Club-hotel Kreischbergben. Ez üdülési jog vásárlás (fenttartás) alapon, klubrendszerben működő apartman hotel, nem tudom milyen tulajdonosi háttérrel, de itt mindenki magyar. Szerintem még a takarítók is. Ez engem kicsit zavar, ha már külföldre megyek, nem szeretnék mindenhol magyarokba botlani.

A szobánkat 16 órától lehetett átvenni és egyúttal bejelentkezni, ami eléggé magyarosra sikeredett. Előbb egy kis asztalhoz “tereltek” mindenkit, ahol leegyeztették az üdülési jogot, majd a recepcióhoz, ahol pedig megkaptuk a tényleges szobabelépőt, UTP kábelt (magyarul netkábelt). A képek jól mutatják, hogy a poén nagyon is igaz: “Lerohanta, mint magyar a svédasztalt!”

Én személy szerint nem favorizálom az ilyen csereüdülési klubrendszereket, szerintem hibás a modell és több a fenntartás és a befektetés, mint amennyit az ember ki tud használni. Persze vannak, akik esküsznek rá.

Két féle vendégtípust véltem felfedezni:

  • a nagyszájú, mindenért reklamálok, hiszen rengeteg pénzt fektettem a rendszerbe
  • a jogos üdülést kihasználó szerény vendéget, aki félve mer szólni bármiért is, mivel úgy érzi: szívességet tesznek neki, hogy itt üdülhet

A recepciósok hozáállása és a szolgáltatások tájékoztatása is eléggé magyaros, a magyar vendégekhez igazított. Persze, (részben) jogosan. Míg mindenki lerohanta az asztalt, majd a pultot, mivel nem siettünk sehova (ma már úgysem síelünk), szépen a lobbyban ülve kivártuk, míg a vendégcsorda levonul és a végén intéztük el az egész bejelentkezést. Végighallgatva, a spontán adódó problémákat abszolút érthető volt minden “magyaros” motívum. Persze attól, hogy más vendég paraszt és már a megérkezésének pillanatában magas C-n kezdi a társalgást, attól még nem kell mindenkiről ugyanezt feltételezni…

Kértem wifi kódot, amik már egy kártyán kinyomtatva elő voltak készítve, de nem igazán akartak adni. A magyarázat az volt, hogy ha este lemegyek a lobbyba, szívesen odaadják, mert az a tapasztalat, hogy ha bejelentkezéskor odaadják, akkor lenyúlják a kis kártyát (házilag készített laminált kártya).

Namost:

  • kb. 50 Ft a pótlás
  • ha egy papírra leírja, a célját ugyanúgy eléri és azt akár haza is vihetem
  • már itt  is a kollektív bűnösség?

A hölgy látta, hogy azért nem az éppen elfogyó horda egyik tagjával áll szemben, és értelmes hangnemre váltott. Mivel megígértem neki, hogy akár 1 óra múlva visszaadom neki a kártyát, adott egyet. Gondoltam, meglepem: gyorsan lefotóztam, majd visszaadtam neki. Ennyi.

Bepakoltunk, felmértük a terepet, majd este lett. A sípályákon szorgosan dolgoznak a munkagépek, holnap pedig felmérjük a pályákat is.

A leírtak és a látott térkép alapján frankós kis pályák lesznek, pont tegnapi nap volt itt Freestyle Világkupa (közben rájöttem, hogy lehet, hogy nem a szombati turnusváltásnak szólt a tüzijáték, hanem ennek a világkupának mintegy záróakkordja volt ez :) ).

Az idő jónak ígérkezik, a Motion-X GPS (a legrondább, de leghasznosabb GPS app iPhone-ra) pedig rögzíti majd, mennyit és merre jártam.

Jah, és a sípályának még külön App-je is van, hihetetlen.