Nyaralás 1. rész – Az utazás

 

október 10, 2010

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

BarcelonaAz idei nyaralás eléggé különlegesre sikerült, mivel két országba is sikerült eljutnom: Spanyolország, Barcelona és Franciaország, annak is a déli része, Languedoc-Roussillon tartományban egy Roujan nevű kisfalu volt a célállomás.

Odafele úton a repülőnk, közel két órát késett már induláskor, de ez benne van a fapadosokban. Barcelonában szálltunk le, de sajnos nem volt időnk körbenézni a városban, a visszaútra tartogattuk. Azalatt a pár kilométer alatt, amit a reptér és az Estacio de França között tettünk meg, már tudtam: ez egy nagyon jó város! Nagyon izgalmas volt hajnalban repülővel a tenger felől megközelíteni Barcelonát. Barcelona T1Igaz, hogy eddig még nem sok reptéren jártam, de az isztambuli és a barcelonai nagyon hasonlít egymásra, mindkettő rettentő modern, elegáns, tiszta, profi és még abban is hasonlítanak, hogy a tenger felől kell megközelíteni :)

Utunk az Estacio de França-ról vonattal folytatódott, Franciaországba. A vonat lehetett kb. 30 éves, de a minősége, színvonala simán verte a MÁV-ét, bár ez nem meglepő ugye senkinek sem. A közel három órás úton nagyon pihenni nem tudtam, bár jól jött volna, a repülő késése miatt eléggé eltolódott a bioritmusom. A vonat Béziers nevű városba futott be, ami arról is híres, hogy a rögbi csapata többszörös francia bajnok – ezt már egyik házigazdánk Rob mesélte, aki Audi A6-osán repített tovább bennünket Roujanba. PoolA vidék, Languedoc-Roussillon tartományhoz tartozik, ami arról híres, hogy itt található a világ legnagyobb egybefüggő szőlőtermesztő térsége. Amerre szem ellát, három dolog van: kastély, falu/város és szőlő! De tényleg, minden talpalattnyi területet kihasználnak. Ebben a régióban régen az Oc nyelvet beszélték, ami egy déli nyelv volt, sok szóban eltért az északi francia nyelvtől, innen ered a régió neve is (Langue d’ Oc). Az utikönyvben azt is olvastuk, hogy régebben az alapján is megkülönböztették a francia nyelvjárásokat, hogy a Oui (igen) szót hogyan ejtették.

Apropó Franciaország: a sorozat végére nyilvánvalóvá válik, de már most szeretném leszögezni, hogy nyugodtan el lehet minden sztereotípiát felejteni mind az országgal, mind az emberekkel kapcsolatban. Kedvesek, mosolygósak, tudnak angolul és válaszolnak is angolul (egyedül egy helyen nem volt hajlandó a kislány angolul megszólalni, bár megértette, hogy mit akarunk). Igaz, ez a déli vidék – itt mások az emberek, mint északon, vagy Párizs környékén.

PoolA főhadiszállás Roujanban volt, házigazdáink itt élnek. A faluban kb. 1700-an élnek, nemzetiségi összetételben nagyon változatos, a franciákon túl angolok, hollandok, németek, olaszok laknak itt. A helyi lakosok – mint itt mindenki –  a szőlőtermesztésből élnek, és ami érdekes, hogy itt olyan “szövetkezeteket” alkottak a gazdák, amikben lehetőségük van arra, hogy bár nincs meg mindenkinek a bor készítéshez szükséges minden eszköze, de közösen megvásárolták azokat és kvázi a bérfőzéshez hasonlíthatóan szüret után szinte mindenkinek saját bora van, amit saját cimkével, a saját borházában ad el. Érdekes példája annak, hogy hogyan lehet egymással “versenyhelyzetben”, de mégis közös erővel termelni, dolgozni.

RobEzeket az információkat mind mind útközben tudtuk meg Robtól, aki mindig lelkesen mesélt arról, hogy mik a helyi specialitások, érdekességek.

Az első nap a jetlaghez hasonló hatás miatt jobbára a regenerálódással telt el, a jobb oldalon látható teraszon és a medence partján :)

Nagyjából egyeztettük a két heti programot, melyik napon milyen látványosságot nézünk meg, kellő mennyiségű pihenőnappal beiktatva.

Ne menjetek messzire, folytatás következik, Montpellier városával!