Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Elsőre talán furának tűnik a cím és azt mondod: mekkora bunkó ez a stro-B! A bejegyzés végére eloszlatnom benned ezt a gondolatod.

Történt velem az eset, hogy Walter, az én drága autóm egyik utam alkalmával kicsit megbetegedett. Van a családnak egy autószerelője, Pisti, aki rettentő ügyes, bár van amibe neki is beletörik a bicskája (kb. az esetek 1%-a). Pistivel egy gond van, hogy eléggé macerás hozzá a kijutás, hiszen a város 10 km-es körzetében található a műhelye, így minimum két emberes munka a kijutás hozzá, ha nem várod meg a munkája gyümölcsét.

Walter problémájára ASAP megoldás kellett, így igénybe vettem egy “ismerős” szolgáltatásait, aki tőlünk 1 utcára lakik. Hívjuk Gábornak (nem így hívják).

Gábor korábban kisegítette már szüleimet, mikor nyaralni indultak, de az autó akksija úgy döntött, hogy ő bizony maradna magyarhonban. ASAP is volt, hétvége is, tényleg életet mentett. Adódott tehát az alkalom, hogy a múltkori szívességet úgy viszonozzuk, hogy hozzá viszem Waltert megjavíttatni. So called, új vevő.

Gáborral a kapcsolatunk furán indult: szimplán közölte, hogy az autón rossz felni van, ez okozza a gondot, de még átnézi és jelentkezik. Két nap várakozás után bátortalanul érdeklődtem, hogy ugyan vannak-e már valami részeredményeink? Ja, hát az van, amit múltkor mondott, és itt jött egy 10 perces standup. Jó, mondom, akkor elhozom az autót pénteken (ez volt kedden), de légyszí ezt meg ezt meg ezt még nézd meg, csináld meg.

“Jól van Robi, persze, 20 perces meló, megcsinálom”.

Péntek van, autó mozdulatlanul áll a műhely előtt. Kiderült, hogy a kért hibák (nem fatális egyik sem) nem lettek kijavítva. Autót elhoztam, megállapodtunk egy esedékes olajcserében. Pénzt nem kért (dolgozott vele fél órát bevallása szerint – 1 hét alatt), majd az olajcserével együtt elszámoljuk. Ettől féltem. Újabb szívesség, amit viszonozni illene, pl. az olajcserével.

Eltelt majd’ 2 hónap, elvittem Waltert az olajcserére, már rég esedékes lett volna.

“Persze Robi, hozd csak, péntek délután 2-re jó is, fél óra alatt megvan!”

Mivel a szomszéd utcában van Gábor műhelye, én hazamentem, megállapodtunk, hogy hív majd, ha kész. Csorgott az olaj lefele, addig elment olajszűrőért meg légszűrőért. Bár tudta, hogy megyek, nem készült előre – ne álljon benne a lé érted…

Négy órakor ismét bátortalanul hívom, ugyan sikerült-e megoldani a problémát?

“Jajj Robi, gond van. Nem jó az olajszűrő, hát a mercire van vagy 5 féle, nem jót hoztam, holnap délelőtt ki tudom cserélni, akkor 10 perc alatt megvan!”

 Szombat, 10 óra.

“Fúú te Robi, el kellett mennem, van egy erdőnk, most jöttek fát vágni, fel kell pakolni 20m3 fát, olyan kettő körül végzek, a feleségem már kicserélte a boltban a szűrőt, hazaértem 10 perc alatt megvan!” – teljesen megszokott a hirtelen, váratlan fakitermelés.

Felvettem a fapofát, vártam szombat 17 óráig, majd elindultam a saját dolgomra, nem vártam tovább a telefonhívásra. Tippelj, hányszor csörgött szombaton vagy vasárnap Walter ügyében a telefonom? Úgy van, nulla azaz 0 alkalommal.

Hétfőn hívom az arcot, Gábort.

“Igen, tessék?” – ismeri a számom, de megfigyeltem, akkor veszik így fel az emberek a telefont, mikor keménykedni akarnak ill. vaj van a fülük mögött.

Szia Gábor, tudod az olajcsere miatt kereslek, gondolom keményen dolgoztál rajta egész hétvégén, mert nem hívtál szombaton, hogy megvan.

“Ja igen, na az van, hogy már a tököm tele van, a harmadik olajszűrő jó lett,de most meg a légszűrő nem jó, nem értem én ezeket a merciket, ma délután hozzák az alkatrészt, gyorsan bepattintom és 2 perc alatt kész van.”

Rendben, holnap megyek az autóért, ha kész van, ha nem, elhozom. Kész lett kedd délután 14 órára.

Mivel tartozom? “26 ezer lesz. Ja és a kilóméterspirálodra, ami rossz, lehet, hogy tudok megoldást. Megnéztem,de nem tudtam megcsinálni,”

Jó, mondom, “majd hívlak, ha aktuális”. Utólag megtudtam, vastagon fogott a ceruzája. Baráti ár, szívesség ugye.

Gábor a mai napig várja a hívásom, bár nincsenek kétségeim afelől, hogy ez okoz-e neki álmatlan éjszakákat vagy se. Feltehetően nem. Hívni biztosan nem fogom, pontosabban soha a büdös életbe nem szándékozom hozzá vinni az autómat.

Sőt, a saját káromon megtanultam, hogy szívesség alapon ne intézzek semmit!

És akkor a lényeg

Valaki kisegít a bajból. Te, ha nem vagy paraszt nyilván, megkérdezed mivel tartozol? Semmivel. Megszületett a szívesség.

Update: “Válaszként a leköteleztél szavunk milyen jó erre, nem?” – kaptam a kiegészítést öcsémtől.

Ezzel együtt világot lát egy téves érzés: a bűntudat. Ki-ki neveltetésétől függően késztetést érez arra, hogy a szívességet viszonozza. Rosszabb esetben egy szívességgel, amivel életre kelti  a szívességek ördögi körét. Kéz kezet most alapon. Magyarországon ez tulajdonképpen az egész államháztartásra, az egész országra jellemző. A szívességspirál (sic!) mindent megbénít!

Nézzük az alternatív lehetőségeket.

Csírájában hal el a történet, ha a “mivel tartozok?” kérdésre nem rest az illető és megmondja a munkája árát. Fizetsz, megköszönöd, az üzlet lezártnak tekinthető. Mindennek ára van. A szívességnek is! Sőt, annak van a legnagyobb ára…

A csírájában elfojtás másik lehetősége, ha ugyan nem engedik kifizetni a szívességet, de te nem engeded magadban felerősödni a bűntudatot, hanem miután megköszönted a segítséget, lezártnak tekinted a szívességet.

Egy szívesség akkor az igazi, ha az önzetlen és nem vársz cserébe semmit. Ha ezt feltételezed így gondolkodsz, akkor nem is kell azon agyalnod, hogy vajon illene-e viszonozni a szívességet.

Van jópár külföldi ismerősöm, akiknél nagyon fura volt megfigyelni, hogy dacára a régi jó barátságnak, a pontos elszámolás (legyen szó 1-2 €-ról) mindig fontos volt. Ha jobban belegondolsz, ezzel véded magadat is. Mert az egy dolog, hogy te hagyod-e magadban felerősödni az érzést, hogy márpedig a szívességet viszonozni kell, vagy se, de sajnos sok ember el is várja: ha én segítettem rajtad, akkor te is segíts rajtam.

És itt megint borul az önzetlenség és indul az ördögi kör.

Mielőtt végképp negatív véleményt alkotnál rólam, nézd meg az alábbi folyamatábrát és látni fogod, hogy azért vannak esetek, amikor szabad és kell is szívességeket tenni.

De csakis őszintén, önzetlenül!


Az illusztráció Jessica Hische műve.