Nincs mit

Sokszor én is beleesek abba a hibába, hogy ha segítek valakinek (önzetlenül, őszintén), akkor amikor az illető megköszöni azt, én csak annyit válaszolok: nincs mit. Pedig van, és a köszönöm az “ellentételezésre” tökéletesen elég.

De leginkább van rá sokkal szebb szavunk: szívesen. Nem beszélve arról, hogy a “nincs mit” tökéletes elindítója a szívességek ördögi körének.

Míg, ha azt mondom, szívesen, akkor megtettem, megköszönték, elfogadtam, ügy lezárva.

Neked mi erről a véleményed?