Munka – erő

Munka – erő

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Mióta az új munkahelyemen dolgozom, Nyugat-Dunántúl négy megyéjét járom, több helyen betérek boltba, étterembe, kávézóba, így a tapasztalataim némileg relevánsnak mondhatóak és nem a véletlen műve.

Gyors étterem?

Az országos hálózattal is rendelkező gyorsétterem lánc többé már nem gyors. Az elmúlt fél évben szemmel láthatóan csökkent a dolgozók létszáma, a nagyobb forgalmú éttermekben is, ahol korábban egymást taposták az alkalmazottak, ma éppen csak minimális létszámmal ketyegnek. Sokszor a 4-5 pénztárból egy üzemel. Próbálkoztam csellel is, hogy a “drive-in” szolgáltatást veszem igénybe, de ott talán még többet kell várni, mint bent az étteremben. Fura, nem tudom, hogy van-e köze a jelenségnek a hamburgeradóhoz?

Zárójelben jegyzem meg a másik fura észlelést, az EU támogatásokból felújított multi lánc gyorsétterem konyhákat…de ez még semmi, a jogcím a kacifántos: konyha korszerűsítés. Egy szigorú belső standardek szerint működő gyorsétterem láncban. Végülis…

Ha eljutsz a pénztárig, akkor már minden a megszokott sebességgel zajlik, csak győzd kivárni, míg odaérsz. Egyik hétvégén utazás közben egy autópálya melletti, forgalmas étteremnél álltunk meg: 1 pénztár, 5-6 fős sor. 10 perc után feladtam.

Élelmiszer üzlet

Egy pénztár működik. A sor torlódik, a pénztáros – ha észreveszi – csenget kettőt. Egyezményes jel arra, hogy “Gizike, gyere már légyszí mert itten vágják már a pofákat!”. És Gizike eldobja az árufeltöltő énjét és rohan a kasszába. A dolog egyébként működik és kevéssé zavaró, a pénztárosból lett árufeltöltők majd az árufeltöltőből lett pénztárosok végzik a munkájukat, próbálnak a türelmetlen vevőnek segíteni.

Ami elgondolkoztatott például ma is, hogy munka lenne bőven. Látszik, hogy túlhajszoltak, mindig rohannak. Megértem egy vállalkozás munkaerő optimalizálási szándékát, de úgy érzem, kicsit túlzásba estek: a munkaerő is túlhajszolt, a munka minősége is romlik és a vásárló elégedettségén is ront. Főként az, hogy az áruházak folyamatosan úgy néznek ki, mint amelyek megrekedtek a “most kaptunk árut, éppen kipakoljuk” állapotban.

Az már szinte utópisztikus ábránd, hogy az árufeltöltést zárás után, a vásárlók tudta nélkül végezzék, dedikált árufeltöltők. Persze, mindent meg lehet magyarázni.

Munka – erő

Aki azt mondja, nincs munka, hazudik. Lenne, maximum nem akarják őket foglalkoztatni.

Aki azt mondja, nincs munkaerő, hazudik. Lenne, maximum nem akarnak rá költeni.

Ha kihagyom a gyorséttermet, az csak jót tesz az egészségemnek.

Ha találok egy kisboltot, ahol már veszik le a polcról a megszokott árut nekem, mert megismernek, azzal is jól járok. Kár, hogy egyre ritkább az ilyen, pedig ha ilyen ütemben romlik a multik színvonala, hatalmas piaci lehetőség áll a kiskereskedők előtt. Csak bátornak kell lenni és meglátni ezt a lehetőséget!