Kereskedsz vagy csak árulsz?

 

december 24, 2011

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Idén a karácsonyi ajándékok beszerzése kicsit zűrös volt nálam, mert míg novemberben még nem tudtam, hogy miből, addig decemberben már azt nem tudtam, hogy mit és mikor fogok megvenni.

A helyzet úgy nézett ki, hogy a teljes megvalósításra volt összesen 2 azaz kettő napom. Mit csinál ilyenkor egy magamfajta analitikus személyiség? Első nap feltérképezés, második nap cselekvés – ami persze 19-re lapot húzás tipikus esete. Főleg 2 nappal karácsony előtt.

Szerencsére két helyről is kaptam konkrét tippet, so called kívánságot az ajándékot illetően, így már könnyebb volt a win-win szituációt elérni (erről lesz majd egy külön bejegyzés, jövőre gyökeresen változtatunk).

Úgy adódott, hogy a berszerző körutam során egy könyvesboltba (Alexandra) és egy drogériába (Müller) is betértem és jelen bejegyzést az ott tapasztaltak ihlették.

Kereskedés

A könyvesboltban kártyával akartam fizetni, de sajnos éppen nem volt jó a terminál. Mivel magam is tulajdonképpen a kereskedelemben dolgozom (patika, you know), és az elmúlt héten minket is sok kritika ért a terminál hibája miatt, nem gondoltam, hogy akár csak szóvá is tenném az üzlet eme “fogyatékosságát”. Közöltem, hogy tegyék el nekem az árut, elmegyek az automatához és majd készpénzzel fizetek.

Mikor visszaértem – vélhetően az üzletvezető hölgy – azzal fogadott, hogy elnézést kér a kellemetlenségért és adna nekem emiatt 10% kedvezményt. Megköszöntem, elfogadtam.

Oldaljegyzet: a kedvezményt vagy az üzletvezető, vagy valaki más törzsvásárlói kártyájának használatával kaptam, amiről tudni kell, hogy ha lett volna nekem, akkor én szintén kapok 10% kedvezményt. Azaz, a kedvezmény adásával nagyon nem kockáztatott az üzlet, hiszen van erre egy működő, bevett módszer, de mint gesztus, figyelemre méltó és jól esett. Pedig nem lett volna kötelező.

Árulás

A drogériában csak villámlátogatást tettem, tusfürdőt vettem barátnőmnek meg WC pappert (alap kellékek). Létezik egy vevőcsalogató program, a vásárlás 3%-át visszakapod egy kupon formájában, a blokk bővítményeként. Én – ha már egyszer van – el szoktam ezeket kérni és tenni, majd felhasználni. Ez is egyfajta törzsvásárlói program, ha úgy nézem.

Karácsonykor ugye nagy a rohanás, mindenki siet, fizetéskor sokan még a blokkokat sem várják meg, nemhogy a kuponokat. A magyar egy leleményes nép, ezt régóta tudjuk. A pénztáros hölgy a fizetésem során szemmel láthatóan próbálta elsumákolni a kupont, várnom kellett rá, már-már kínos 10 másodpercet…aki vásárolt már az említett drogériában, tudja, hogy a blokk és a kupon kb. 1 másodperc különbséggel érkezik meg.

Láttam, ahogy a pénztár környékén szépen gyűltek az elhagyott, ottfelejtett kuponok – az enyémnek is ez lett volna a sorsa, ha türelmetlen vagyok. A történetben nem a 35 Ft értékű kupon a lényeg, hanem a mentalitás.

Sok alkalmazott egyáltalán nem büszke a munkahelyére, egyáltalán nem látja át az ő és a vevő közti (meta)kommunikáció fontosságát és – bár gyakran jogosan – egyáltalán nem lojális munkáltatója felé. Pedig, ha miatta a munkáltatójáról, azaz az üzletéről rossz véleményem alakul ki, akkor talán választok egy másik drogériát. Ha elpártolnak a vevők, csökken a forgalom, jön a leépítés, sírás-rívás. Pedig csak annyit kellene tenni, hogy tisztességes kereskedői szemlélettel állnak hozzá a vevőhöz, nem pedig csak ülnek és árulnak. Ha ez egy törzsvásárlói kedvezményben nyilvánul meg, akkor abban. Ha egy kedves szóban, segítőkészségben, akkor abban. A lényeg, ha látszik rajtad, hogy szereted amit csinálsz, az a vevőnek is jó érzés és félsiker az eladáshoz! Ha meg nem szereted: válts munkahelyet!

De döntsd el: kereskedsz vagy csak árulsz?