A devizahitel kérdésről

 

szeptember 13, 2011

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Mostanában nagyon trendi téma állást foglalni devizahitel kérdésben. Én is ezt fogom tenni, de kicsit másképp.

Nézzünk a dolgok mélyére, eredetére… (ha valami butaságot írok, nyugodtan szóljatok, nem vagyok pénzügyi szakember,csak a fellelhető infókat, tanácsokat, véleményeket válogattam össze és summázom az eredményt!)

Előre szólok, hogy nem értek egyet semmiféle mentőcsomaggal, ami a devizahitelesek megmentésére vonatkozik. Főleg nem állami pénzből. Ez egy üzlet, sokan rosszul (vagy “kényszerből” ? ) döntöttek, most viselniük kell a következményeket.

DE!

Bevallom, hogy én magam is csak nemrég szereztem tudomást arról, hogy miként is működik a devizahitelek világa. Történt ugyanis, hogy egy ismerős azzal érvelt a megsegítés mellett, hogy a bankok mekkora szemetek, mert sokkal több svájci frank alapú devizahitelt folyósítottak, mint amennyi devizát (értsd kézzel fogható svájci frankot – bár ez a valuta,de ne menjünk ebbe bele) akár a svájci jegybank kibocsátott. Ekkor a twitterről – honnan máshonnan – megtudtam, hogy ez teljesen bevett szokás és így működik a rendszer: svájci frank alapon, annak árfolyamától függően (aka:árfolyam kockázat) történik az elszámolás az ügyfél és a bank között, ugyanakkor a hitel (mondjuk lakáscélú) folyósítását a bank forint alapon tette meg és – ez a lényeg – a fedezete erre a tranzakcióra szintén forint alapon volt meg neki. Azaz, tulajdonképpen csak egy megállapodás az, hogy svájci frank alapon számolnak el egymással.

Felháborító! Skandallum! – mondhatnánk, de ez régóta így működik, max ezt nem, vagy nem eléggé kötik az ember orrára. Józan paraszti ésszel azt gondolnánk, hogy egy bank ha svájci frankban ad hitelt, akkor azt azért teszi, mert neki van svájci frankja (mondjuk szintén hitelből,de ebbe megint ne menjünk bele), amit kifolyósít az ügyfelek felé. És mivel a kézzel fogható (vagy nem) svájci frank kamata mindig is kedvező volt – hála a svájci viszonyoknak, jegybanknak, stb. stb… – ezért az ügyfél részére is kedvezőbben tudja adni a bank a hitelt, alacsonyabb kamaton, mint egy forint hitelt. Persze ott van az árfolyam kockázat, elmondták, vállalták. De mindez nem így megy, hanem a fent vázolt módon, csak az elszámolás történik svájci frankban. Tudsz még követni?

Felmerül bennem három fő kérdés, amivel akár a devizahitelesek pártját is foghatnám.

  1. 1. Kezdjük talán azzal, hogy ha nincs a banknak effektíve svájci frank alapú fedezete, hanem forintban van a “tőke”, akkor miért adja a svájci frank alapú hitelét kedvezőbb kamatra, mint adta a forint hitelt? Mitől (volt) drágább egy forint hitel? Hiszen mindkettőre forint alapon van meg a banknak a fedezete, forintot hitelez…
  2. 2. Az árfolyam kockázat egy nagyon jó lehetőség a játékra, igazából ezen nincs is mit ragozni, ezzel a relative fix, de jóval alacsonyabb kamatokon felül teljesen legálisan lehet pénzt bezsebelni az ügyféltől. NODE! Ugye, azt a maszlagot kapjuk, hogy ha most fix árfolyamon (180HUF/CHF) átváltanák forint alapú hitelre a jelenlegi svájci frankos hiteleket, akkor a bankok így meg úgy tönkremennek.Kérdésem a következő: mikor folyósították a hitelt, kb 150-160-170-180 forintos CHF árfolyamon, akkor mégis milyen üzleti terv alapján számolták a hasznot? Mondjuk az alapból érvényes kamat + árfolyam ingadozás, ami legyen mondjuk 150-180 HUF/CHF között, azaz 30 forintnyi “réssel” számoltak. Akkor – mivel fent vázoltam, hogy a banknak jelenlegi információm alapján NINCS svájci frankban “adóssága” – a mostani 230-250 HUF/CHF árfolyamon óriásit kaszál ÉS ha az emlegetett rögzített árfolyamon “kiváltanák” a hiteleket forint alapúra, még akkor is pénzüknél lennének. Tudsz még követni? Vegyük észre, hogy messze a bank költségei felett járunk per pillanat, azaz nyereséges a biznisz. Persze, beütött egy válság, a lakás célú hitelek fedezete – papíron – kevesebbet ér akár, mint a fentmaradó hitelösszeg, nem beszélve az autók CHF alapú hiteleiről, az adósok nem tudnak fizetni, mindenki fut a pénze után, a bank nem jótékony intézet bla bla bla bla… Így 2011-ben egészen mulatságosan hat ez a retro devizahiteles oldal is :/ 
    UPDATE: vicces, hogy ugyanezt a cikket megtaláltam az indexen is… 
  3. 3. Ki vagy kik voltak azok, akik ezt a legálisan működő rendszert életben tartották, zöld lámpát adtak neki? Emlékszem, mikor 3-4 éve autót akartam venni és szinte minimális hitelre volt szükségem, azt is forint alapon akartam felvenni. Ekkor a márkakereskedő jóformán lehülyézett, mert “sokkal jobban járok”, ha devizában, mondjuk svájci frankban és minél kevesebb induló befizetéssel veszem meg az autót. “Így egy nagyobb kedvezményt is tudok adni!” – figyeled? Ha szinte kp-ban kifizetem az autót, drágább az alapára, mint ha hitelre, de-vi-za-hi-tel-re veszem! Megtörtént eset, nem egy márkakereskedőnél. Szerencsére ebből az üzletből nem lett semmi…

És még sorolhatnám a kérdéseket, de itt megállok, elég lesz ezt a témát is feldolgozni…

Ismétlem, nem akarom a devizahiteleseket védeni, mert én (is) éveken át azért fizettem/fizetek magasabb kamatot, mert anno átláttam a devizahitel kockázatait (a sunyiságait csak most kezdem) és igazságtalannak éreznék minden olyan állami intézkedést, ami ezt a rossz döntést próbálja most elsikálni.

De például arra is emlékszem, hogy a hitelfelvételkor kvázi álomügyfél kategóriába soroltak és csak így kaphattam forint hitelt. Aki az akkori (5 évvel ezelötti) életszínvonalam alatt élt, konkrétan nem kapott forint hitelt. Semmilyet. “Túl kockázatos” ügyfelek voltak. Ezért – teljesen logikusan – maradt a kockázatos devizahitel nekik. (irónia ON)

Na, most ezt szívjuk, mindannyian!

U.i.: Ha bármi nem így zajlik a valóságban, kérlek írd le nyugodtan, legalább megtudom. A poszt megírásakor igyekeztem a legtöbb infót összeszedni a témáról – lehet benne távinformáció, nem kizárt, lásd pártatlan, objektív magyar média…