A bizalom hiánya

avagy az 'én jobban tudom' mentalitás 

március 15, 2013

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

A bizalom fogalmát “A magyar nyelv értelmező szótára” a következőképpen határozza meg.

“Valakinek az olyan személyre irányuló érzése, akinek becsületességéről, helytállásáról, jó képességeiről, szándékainak helyességéről, segítőkészségéről meg van győződve.”

Forrás: itt

Mostanában már nem politizálok, mert semmi értelme. Ha ebben a bejegyzésben találsz ilyen felhangokat, az nem a véletlen műve, viszont nem is tudatos politizálási szándékkal írom azt, amit.

Szakmám és korábbi munkám során sokszor tapasztaltam és a Patikablogon már olvashattál is róla, hogy egyre szélesebb körben terjed a szakemberek tudását, hitelességét, legitimitását megkérdőjelező világnézet. A Nemzeti Ünnepre kialakult hóhelyzet kapcsán rá kellett döbbennem, hogy a baj nem csak az én szakmámat érinti. Kifejtem!

Fejétől bűzlik a hal

Az elmúlt évek (nézzünk kb. 20 évet) politikai csatározásai, viaskodásai, dilettantizmusa megtette a hatását és szép lassan, apránként a köznép mindennapjaiba is beivódott a modernnek koránt sem mondható politikai “kultúra”.

Nem fogok bűnöst kikiáltani, mert mindenki az és nem fogok összeesküvés elméletet sem gyártani, mert biztosan lenne igazság bármelyik verzióban.

Miről is van szó? Amit a kormány csinál, az nem jó – mondja az ellenzék. Amit az ellenzék akar, az nem jó – mondja a kormány. Amit az előző kormány csinált, az nem jó – mondja a jelenlegi kormány. Amit az előző kormány csinált, az nem jó – mondja a következő kormány. És ez így meg évről évre, egyik kormányzási ciklusról a másikra.

Milyen hatással van ez az átlag emberre? Mindenkinek kialakul egy határozott és megrendíthetetlen véleménye bármilyen témáról és felvértezve érzi magát azzal a (hamis) tudással, ami alapján kijelenti: ő az adott téma szakértője, ne mondja meg neki senki, hogy mit, miért és hogyan kellene csinálni. Ezen túl elhatalmasodik a tévéből, rádióból, újságból, internetről 7/24 hallott, látott, olvasott mentalitás: amit más mond, más csinál, akinek más véleménye van, aki egy kicsit is más az nem jó!

Szépen lassan, mint ahogyan a rozsda marja a fémet, kitörlődik az agyakból a bizalom fogalma. Mindig mindent megkérdőjelezünk, jobban tudunk, mint az, akinek ez a szakmája, hivatása.

Önmagában a kritikus gondolkodásmód nem lenne baj, sőt: nagyon nagy szükség lenne rá. De az okoskodás még nem egyenlő a kritikus, szkeptikus gondolkodással. Szintén nem összekeverendő a vélemény és kritika megfogalmazása a bizalmatlansággal.

No, de ki tehet erről?

A bizalmatlanság, vagy a bizalom hiánya nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Lehet ez tudatos munka eredménye (vigyázat, konteo veszély!), de lehet az adott szakmák egyes képviselőinek rossz hozzáállásának az eredménye. Mire gondolok? Nézzünk pár egyszerű példát. De várjunk csak! Hirtelen annyi példát fel tudok sorolni, hogy nem túlzok, ha azt írom: globális bizalomvesztés korát éljük!

Az egészségügyben dolgozók bizalomvesztése jól megfigyelhető: kontrollálatlan, bizonyított hatás nélküli, természetesnek hitt gyógymódok felé fordulás, védoltások megtagadása, kuruzslók hírleveleibe vetett nagyobb hit, bizalom…és még sorolhatnám. A probléma összetett, külső és belső okok egyaránt megtalálhatóak: a hálapénz, az empátia hiánya, a túlhajszoltság miatt kialakuló türelmetlenség, a szakmai felkészületlenség mind közrejátszik a bizalomvesztésben. Mindezt támogatja külső tényezőként a bevezetőben tárgyalt közhangulat.

De nem kell ennyire összetett szakterületet megnézni, hogy lássuk: nagy a baj. Biztosan te is jártál már úgy, hogy egy elektronikai szaküzletben a “szakértő” eladó olyan bődületes butaságokat mondott, amitől legszívesebben a földön fetrengve röhögtél volna (ROTFLMAO). Egy-két esetet még elvisel az ember, azonban az eladók felkészületlensége egyre nagyobb mértéket öltött és szép lassan kialakult (főleg az internet korában), hogy a legtöbb vevő ténylegesen jobban értett a termékhez, mint az, aki el akarta azt adni. “Mert hülye azért nem vagyok” áruházakra ez kimondottan jellemző.

Apropó eladás: sajnos kialakult az a mentalitás is, hogy minden áron el kell valamit adni a vevőnek. Nekem még soha senki nem merte nem sokan merték azt mondani, hogy “Uram, ezt én önnek nem ajánlom. Az igényeinek más felelne meg jobban”. Szerencsére 1-2 kivételt találtam, szeretem, ha valaki mer és tud nemet mondani egy üzletre, annak érdekében, hogy a véderedmény az én magasabb szintű elégedettségem legyen.

Emlékeztek még? A Magyar Telekomnak volt egy vezetékes üzleti csomagot hirdető reklámja, amiben a fickó bort kért az étteremben, és pont a fent vázolt mondat hangzott el: Uram, önnek ezt nem ajánlom.

Aztán, ott vannak a mesteremberek. Talán már említettem, hogy ha most lennék gimnazista korú, biztosan valami szakmát (úgy értem szakmunkát) tanulnék. Miért? Mert gyalázatos a szakmunkás felhozatal, alig találsz egy-egy jó mesterembert, aki pedig élelmes és jól dolgozik, szinte elérhetetlen, annyi munkája van, vagy megfizethetetlen. Azonban itt is jól látszik a probléma: a szakmunkás “mesteremberek” egy része miatt a szakmák művelőivel szemben is kialakult egyfajta bizalmatlanság. “De biztos jó lesz ez így szaki?” – és tényleg nem lett jó. Eltörött, tönkrement, rosszul lett felrakva, elvetemedett, nem stimmelt, “csak 2mm hiányzik”, “megoldjuk főnök”, “értünk mi ehhez”, és a “plusz százezer lesz”. Nem szeretem, mikor valaki lenéz egy szakmunkást, de a sok rossz tapasztalat miatt sajnos elkerülhetetlen, hogy kialakuljon a bizalmatlanság.

Ha sérül a bizalom, még a legjobb kapcsolatban is nehezen alakul ki újra.

Másik kedvenc területem, a sokakat érintő autószerelés. Azt gondolom, hogy rengeteg remek szakember van az országban, akik tényleg értik a szakmájukat és a munkájukat maximális odafigyeléssel végzik. De még ha jó is abban, amit csinál, ha ez egy szarházi mentalitással párosul, máris nem korrekt a történet. Sokáig nem értettem a márkaszervizben a műhely ablakánál kisgyerekként izguló férfitársakat. Aztán az egyik céges autóm kötelező szervizénél eszközölt indokolatlan féktárcsacsere után megvilágosodtam: itt keményen megy a lehúzás. Innentől kezdve itt is oda a bizalom.

Amiért ezt a bejegyzést elkezdtem

Fotó: MTI - Varga György

Fotó: MTI – Varga György

Mivel személyesen is érintett vagyok az ügyben (Niki tegnap szintén elakadt az úton), biztosan túlreagálok dolgokat, de azért igyekszem objektíven személni a tegnap és ma kialakult időjárás miatti közlekedési káoszt.

Biztos vagyok benne, hogy most már sokan erőn felül és több mint 24 órája dolgoznak. Éppen ezért már most szólok: az elvégzett munkát nem becsmérelni, kritizálni akarom. Viszont az, hogy még mindig ezrek állnak az autópályákon, egész éjszaka tájékoztatás, segítség nélkül, azért felvetett bennem pár gondolatot.

A kicsit hosszúra nyúlt bevezetőnek a lényegét talán most érted majd meg. Az a véleményem, hogy a kialakult káosz némileg enyhíthető lett volna, ha több szinten megvan a bizalom.

Bizalom a polgárok részéről a meteorológusok és a szakemberek felé. Öt azaz 5 napja lehetett már tudni, hogy cudar idő lesz. Írt róla az origo, az index, regionális lapok. Nem váratlanul ért minket az időjárás, mégis ezrek indultak útnak, még akkor is, amikor már 4-5 helyen baleset volt az autópályákon. “Á, nincs ott semmi, én jobban tudom”. Persze, ha az egyén felelőtlen döntés hoz, egy ilyen egész országot érintő kritikus helyzetben még mindig ott van a hivatalos szervek döntéshozatali joga, például a forgalom korlátozásáról. De valami itt is hiányzott.

Bizalom a hivatalos szervek részéről. Az időjárást jelezte előre az OMSZ, az Időkép, a Köpönyeg. Ennek ellenére későn, már csak a baj megtörténtekor hoztak meg intézkedéseket. Egyből felmerült bennem a kérdés: miért nem lehetett lezárni a kamionforgalom előtt az autópályákat hamarabb? De a személyforgalom sem volt biztonságos már csütörtökön dél körül sem, amit mi sem bizonyított jobban, mint, hogy az M7-es autópályán 41 jármű ütközött a hirtelen megváltozó látási viszonyok miatt. Értem én, hogy Nemzeti Ünnep, meg hosszúhétvége, de vannak helyzetek, amikor a józan ész felül kell, hogy írjon forgatókönyveket.

Apropó időjárás: miért nem hisz az egyszerű polgár az időjárás előrejelzésnek? És a hivatalos szervek? Talán azért, mert a kibontakozó piaci harc a meteorológia piacon bizalmatlanságot szül. A szakemberek által koordinált, de amatőr észlelők információt is intergráló szolgáltatásokat (mint az Időkép és a Köpönyeg) nemrég kikezdte a kormányzat. Állami monopóliumot akarnak a meteorológia piacán. Tipikus magyar mentalitás, amivel a szakmám is küzd: ha nem megy a piaci verseny, akkor megoldjuk erőből, monopólium kialakításával. Erről persze megjelent korrekt vélemény az Időkép és a Köpönyeg oldalon is.

A közösségi média

Hogy valami jót is írjak, öröm volt látni, ahogyan a közösségi médián keresztül szerveződtek a mentőakciók, érkeztek a felajánlások. A sokszor megszólt mezőgazdasági dolgozók (aka traktorosok) jelezték: “Traktorok beizzítva, hívjon bátran akinek segítségre van szüksége!”. Azt gondolom, hogy példátlan összefogás kezdett az esti órákban kibontakozni, míg a profi segítség (értem ezalatt egy országos riadó kihirdetését és a megfelelő akcióterv életbe léptetését) a kanyarban sem volt…akkor hogyan legyen így bizalom?

Káosz

Ijesztő még a gondolat is: mi történik, ha valami komolyabb katasztrófahelyzet alakul ki az országban? Egy erős széllel járó havazás gyakorlatilag teljes káoszt eredményezett. Aláírom, hogy március idusán ez nem jellemző,de vonatkoztassunk el a környezeti “csapás” formájától és koncentráljunk a kialakult probléma megoldására.

És a bizalom hiánya mellett itt a másik nagy probléma, a tájékoztatás és az információáramlás teljes csődje. A kozut.hu, az autopalya.hu többször is leállt, a szerverek nem bírták a terhelést. Csütörtökön a napközben még pingvinekkel viccelődő index.hu közvetítési folyama szolgáltatta egészen este fél 1-ig a korrekt információkat, körülbelül este 8 után kezdték el ők is komolyan kezelni a helyzetet. Az utakon rekedtek legfőbb panasza az volt, hogy sem támogató segítséget (pokróc, meleg ital, víz, esetleg benzin) sem pedig megfelelő információt nem kaptak.

Már biztonságban, itthon a melegből objektíven szemlélve számomra egyértelműen vezetési, döntési hiba vezetett a káoszhoz. Pontosabban a döntés hiánya. Nyomatékosan kiemelem, hogy még véletlenül se haragudjon senki egyénekre (a hókotrós, a körforgalmat lezáró de semmit nem tudó rendőr, a tűzoltó), itt a felelősök nem hoztak meg döntéseket időben!

24 órának kellett eltelnie ahhoz, hogy a Belügyminisztérium érdemben cselekedjen, és a hó fogságában rekedt embereknek nyugtató SMS-t küldjön.

Fejétől bűzlik a hal.

Update:

Csak ide írom: Szanyi Tibor msz(m)p-s csúcspolitikus azt hiszem elérte pályafutása csúcsát…inverzben. Undorító!

SzabóZ tudósít az esetről az indexen:

Sokat vártunk arra, hogy mégis melyik magyar politikus lesz az, aki nagy lendületből, nekifutásból csinál hülyét magából ebben a kiélezett helyzetben. Török Zsolt, az MSZP szóvívője egy ideig versenyben volt, hiszen a kormány lemondását követelte capslockkal üvöltve és még Tél tábornokot is megvádolta, hogy Orbán embere. És akkor jött Szanyi Tibor, bebötyögte, hogy facebook.com, a monitor elé tolta a ventillátort, aztán lehúzta a nadrágját és jól beleszart a forgólapátok közé.

“Szerintem minden faluban van néhány EU-ajándékba kapott traktor a gazdáknál… Vagy azzal csak tünetni lehet járni?”

Amúgy a 13. kerületben nem robog el tíz percenként egy-egy traktor Szanyi Tibor ablaka alatt, de azért igenis vannak gazdák, akik már jó ideje mentik a hóban rekedt embereket, a Twitteren például hajnali negyed háromkor élesedett ez az üzenet:

“itt egy segítség gazdálkodótól: Traktor beizzítva, Balatonlelle környékén! Bátran hívjon: 20/ 383 57 75!”