Azok számára, aki a zenéim miatt olvassák a blogomat, örömteli nap lesz/lehet a mai: egy friss remixet, vagyis inkább bootleget osztok meg Veletek!
Az Everything but the girl formáció neve valószínűleg sokak számára ismerős, a 90-es évek meghatározó brit zenészeiről van szó, akik 1994-ben jelentették meg a Missing című dalukat, melyből Todd Terry producer készített egy klub remixet, ami aztán igazából a világsiker lett.
A zenekar 1982-ben alakult, Tracey Horn és Ben Watt alkotják és a kezdeti rockos, popos műfajból elég erősen az elektronikus zene felé fordultak (szerencsére!), dolgoztak együtt a Massive Attack-el, a Faithlessel is.
Tudom, hogy a dalból azóta 72346127465 millió remix készült, de ez egy olyan dal, amiből kell, hogy legyen nekem is egy remixem Így hát el is készült – kvázi rekordidő alatt – a sajátom, amit most a nagyérdemű elé tárok:
Ahogy a cikkhez kerestem az anyagot, csak a youtube-on rengeteg remixet találtam, jobbnál jobbakat, nem hiába: ez a dal valamilyen szinten mindenkit megfog!
A dal letölthető a soundcloudról, vagy meghallgatható itt a blogon.
Régóta nagy kedvelője vagyok a chill-out/ambient műfajnak, bár azt is be kell, hogy valljam, hogy ez a rajongás rapszódikus, nem hallgatok állandóan az említett két stílusba tartozó zenét.
Egy-egy nyári estén, grillpartihoz vagy csak délutáni lazuláshoz viszont tökéletes adalék az ilyen fajta zene.
Csakúgy mint Tangram (a.k.a. Fabók Péter) zenéje, aki már 2005-óta alkot ebben a műfajban, akit még a Vermillion című album kapcsán fiatalkori Mike Oldfield jelzővel illettem twitteren
2010.július 16-án valami megmozdult Zalaegerszegen. A Reinighaus söröző gondolt egyet és szabadtéri koncertsorozatot (a kettő már az ugye?) szervezett. Roland barátommal – megünneplendő az Ő névnapját, meg az enyémet is – kocsmatúránk második állomásaként elnéztünk a Reinigbe’, ahol már javában folyt a koncert.
Nagyon szimpatikus nekem ez a kezdeményezés, a hely tele volt, a parkolóban volt felállítva a színpad és a kerthelyiséget kb 3x akkorára növelték, mint normál esetben, hogy mindenki helyet tudjon foglalni és nyílván fogyasztani. Talán nem bíztak a rendezvény sikerében, mert 21 órára elfogyott mind a búzasör, mind pedig a soproni, maradt a vízzel egyenértékű heineken vagy üveges gösser. De ne legyünk túl negatívak, a rendezvénynek ez volt az egyetlen kellemetlen pontja, minden más abszolút korrekt volt!
Nagy nap a mai a számomra: megjelent George Smoog – Blackstar című maxija, amiről már többször is írtam itt a blogon.Ez életem első megjelenése, és egyből kettő is
A maxin két remixem is helyet kapott, csakúgy, mint Endoril kolléga remixe.
A maxi egyik gyöngyszeme a JX80 remix, amely a legendás Roland JX-8P szintivel készült.
A maxit több helyen is meg tudjátok vásárolni, többek közt az Amazonon is.
Talán Ti is láttátok már a Sportszelet új reklámját, amiben két nagyon ellentétes stílusú zene “versenyez” egymással, hogy ki is kapja a szavazatot, azaz, hogy ki lépjen fel a június 26-i bulin. (zárójelben jegyzem meg, hogy a dj-k oldalán ott van Beardyman is, akit igazán érdemes meghallgatni, eszméletlen dolgokra képes!)
Ami engem a reklámban igazán megfogott, az a szőke csaj és bandája által képviselt Hybrid zenekar dala, a The Formula of Fear!
Azok számára, aki a zenéim miatt olvassák a blogomat, örömteli nap lesz/lehet a mai: egy friss remixet, vagyis inkább bootleget osztok meg Veletek!
A zenekar 1982-ben alakult, Tracey Horn és Ben Watt alkotják és a kezdeti rockos, popos műfajból elég erősen az elektronikus zene felé fordultak (szerencsére!), dolgoztak együtt a Massive Attack-el, a Faithlessel is.
Így hát el is készült – kvázi rekordidő alatt – a sajátom, amit most a nagyérdemű elé tárok:
