B-tervek és egyéb gondolatok

Pár hete feltettem egy kérdést Twitteren, hogy vajon 2017-ben van-e még értelme blogolni? A kérdés apropóját az adta, hogy komolyan elgondolkoztam a blogjaim végleges, hivatalos bezárásán. No persze a közléskényszer ezzel nem szűnne meg, csak más formában öltene testet.

Aztán a visszajelzések végül olyan irányba vitték a gondolkodásomat, hogy a blogolást, mint formátumot nem vetem el, inkább a saját hozzáállásomon próbálok meg változtatni.

Amire egyébként már volt kísérlet részemről, de valahogy nem jött össze – és már látom a karakterszámból, hogy most sem fog sikerülni :) . Ez a más hozzáállás annyit tenne, hogy rövidebb, velősebb, de minőségi bejegyzéseket szeretnék írni. Ami egyébként biztosan megy, mert ezt egy másik platformon csinálom és sajnos pont a blognak a kárára. Igen, úgy hívják Twitter.

Meglátjuk!

A B-tervek jelentősége

Az Agyvihar podkeszt keretében és az adásokra felkészülés során rengeteget foglalkozom produktivitás témakörével. Gyakorlom és tanulom a David Allen féle GTD módszertant és ma ért ismét egy felismerés az előre tervezés és a projektek, feladatok leírása, rendszerben vezetése kapcsán.

Esik az eső. Szakad, egész nap. Ez konkrétan az egész hétvégére tervezett programomat keresztülhúzta sőt mi több egy csomó bosszankodásra, kesergésre adott okot. Megjegyzem, teljesen feleslegesen.

Egyfajta “agyi paralízis” állapota állt be, itt ülök az ágyban 14:33-kor pizsamában, nem találom a helyem, nem tudok magammal mit kezdeni. Mert esik az eső és a kültérre tervezett feladataim nem tudom elvégezni. Mérges vagyok. Bosszankodok. Kesergek. Majd az egészet kezdem elölről.

Mit tesz egy gyakorló, profi GTD-s? Előveszi a listáit és keres olyan feladatot, melyet az adott körülmények között (kint esik, marad a beltér) el lehet végezni. Persze, ha van ilyen listája, van B-terve. Vagy C.

Van hova fejlődni.

Az ingyenes dolgok értéke

Szintén az eső és az ágyban céltalanul fetrengés, “jútubozás” eredménye egy másik mai felismerésem. Van a macOS rendszerekben egy olyan megoldás (igen, más rendszerek is tudják ezt), hogy meg lehet osztani a képernyőt. Én egyre többet használom, ma például úgy, hogy bal oldalt ment a YouTube video, jobb oldalt pedig cikkeket olvasgattam. Index 2 cikkek mindig megviccelnek, mert az overlay megjelenítésből ESC gombot nyomva ugrok vissza – csakhogy ez a macOS split screenből is kiléptet. Bosszant már egy ideje és ma felfedeztem, hogyan tudom visszahúzni (jóóóóreggelt!) a kiléptetett ablakot.

El is meséltem gyorsan Agyvihar co-host társamnak, Zsoltinak és megállapítottuk, hogy mostanában nem nagyon veszem végig egy-egy rendszerfrissítés új elemeit, milyen pluszokat ad egy új operációs rendszer. Ezt foghajtuk a korra is, az elfoglaltságra, a csökkenő érdeklődésre. Zsolti mondta, hogy ő ezzel úgy van, ha már kifizetett egy vagon pénzt valami újra, akkor szeretné tudni, miket tud. És ez a jó hozzáállás!

Aztán jött a gondolat, álljunk csak meg egy ásónyomra: az OS X frissítések jó egy ideje már ingyen jönnek, lehet, ez az oka annak, hogy nem ások le a mélyére, nem nézem végig az újdonságokat? Hiszen ingyen jött, felrakom, kész, le van tudva. Nincs meg az új vásárlás élménye és egyben kiadási oldali “keserűsége”, nincs meg az érzés, hogy igen, ezért most megdolgoztam, ez az enyém, érdekel mi van benne.

Fura felismerés ez.

Proper tools, knowledge, motivation

Azért angolul írom, mert mióta ez a gondolat megfogant a fejemben, végig angolul hallom a képzeletbeli TED speakert ezeket a szavakat ismételni ahogyan az általam kreált hármast bemutatja egy prezentációban.

Erős kezdés ez így, röviden kifejtem: formálódóban van egy új hobbim, amihez az alapanyagokat YouTube-on tudom beszerezni, angolul. Gyakorlatilag a témában angolul jönnek a gondolataim, a szakszavak stb…ez a magyarázat a nyelvre. A TED vonal pedig a tegnap estére vezethető vissza, mikor (az egyik) kedvenc TED speakeremtől, Simon Sinektől néztem végig egy rakás előadást.

Node, mi is ez a hármas, amit biztosan más is leírt, kitalált már – nem kutattam még utána, az újfajta blog megközelítésben most csak gyorsan megosztom veled.

Megfelelő eszközök, tudás, motiváció. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, nem tudsz alkotni, bármiről is legyen szó. Ha csak kettő van jelen, nincs jó végeredmény.

Megvan a tudásod, megvan a motivációd, de nincs megfelelő eszközöd?

Megvan az eszközöd, megvan a tudásod, de nincs motivációd?

Megvan a motivációd, megvan az eszközöd, de nincs tudásod használni az eszközeid?

Ennek a hármasnak a felismerése sokat segíthet abban, hogy megvizsgáld magad, hol tartasz, melyek azok a pontok, melyek fejlesztésre szorulnak. Ha ez megvan, lehet fejleszteni!

A NER közelgő bukása és Latin-Amerika

Ennek a blognak a hasábjain tudatosan kerültem a politikai témájú posztokat. Néha beismerem, hogy ez komoly nehézséget okozott és egy-egy irónikus utalás azért belecsúszott.

Ne félj, most sem fogok politizálni, azonban két cikket ajánlok a figyelmedbe, melyek szólok előre, nagyon hosszúak, ellenben kimondottan érdemes elolvasni.

Az egész 2014. szeptemberében kezdődött, akkor olvastam először ezeket a cikkeket. Sokkoló volt, de akkor valamiért mégis olyan utópisztikusnak és a szokásos “ellenzéki nyavajgásnak” tűnt.

Tegnap újból elővettem ezt a két cikket és “elolvastam” vezetés közben.

Eltelt másfél év, történt ez meg az. Például az egyik cikkből ez a rész konkrétan megelevenedni látszik:

“Magyarországon még nem sikerült egy ilyen jól működő, a hírműsoroktól a telenovelákig egy politikai célt szolgáló, nyomtatásban, tévében és az interneten egyszerre támadó médiabirodalmat összerakni, de egész biztos, hogy nem az akarat hiányzik hozzá, csak legfeljebb a tehetség. Ha ez egyszer sikerül, onnantól kezdve az aktuális magyar miniszterelnök elalvás előtt rendszeresen azon fog gondolkodni, hogy vajon ő az ország leghatalmasabb embere, vagy a hatalmas médiacég vezetője.”

Aztán például itt van ez a rész a másik cikkből:

“Mit tudott volna megvalósítani céljaiból a NER a fenti külföldi tőkeforrások nélkül? A magyar gazdaság 2010 és 2013 között még úgyis az elmúlt két évtized legalacsonyabb beruházási szintjét produkálta, hogy a három év alatt a GDP 10 (!) százalékát meghaladó EU támogatás érkezett az országba. Hány járda-, út-, és köztér-felújítás, óvoda- és iskola modernizáció vagy egészségügyi fejlesztés történt volna Magyarországon, ha nincsenek ezek az EU-pénzek? És miből finanszírozta volna a kormány az egykulcsos adót, a devizahitel-végtörlesztést és rezsicsökkentést, ha nem lehet megcsapolni az itteni külföldi bankok, energiaszolgáltatók és telefontársaságok felhalmozott vagyonát?”

Ebbe sem sokan gondolnak bele, hogy a CSOKot, a rezsicsökkentést, a stadionokat, a nemzet gázszerelőjét, a kuvaszt a birtokon miből vinanszírozza “A Párt”…

Szóval a két cikk amit ajánlok a 444.hu egyik alrovata, blogja, ami a tldr nevet viseli. A tldr egy rövidítés, mely az angol too long, didn’t read kifejezést takarja, nagyjából annyit tesz, illetve akkor alkalmazzák, ha egy hosszú bejegyzést nem akar valaki végigolvasni és egyből az elején tömören összefoglalja a szerző az írást. Persze a tldr blog esetében ez némi iróniát hordoz.

Szánj rá időt, majd értékeld a cikkeket magadnak.

A NER közelgő bukása

Így lesz Magyarországból Latin-Amerika