Bella Pizzéria

Bella Pizzéria

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Írtam már arról itt a blogon, hogy mi a különbség aközött, mikor valaki kereskedik vagy csak árul.

Húzom ma az igát a patikában, megéhezem. Arra gondoltam, hogy rendelek egy margherita pizzát, mert az jó.

Felhívtam a zalaegerszegi Bella Pizzériát, úgy hallottam, finom a pizzájuk és a múltkor tőlük rendelt rántott sajt is nagyon finom volt. Jól főznek, na!

Az alábbi beszélgetés zajlott le:

– Szia, egy margherita p…

– Bejössz érte vagy futárral kéred? (vágott a kérdésembe a hölgy)

– … izzát szeretnék rendelni! Futárral.

– Igen, mást ezen kívül?

– Köszönöm, mást nem kérek.

– Ez 980 Ft és csak 1000 Ft felett szállítunk ki.

– Oké, akkor kifizetem azt a plusz 20 Forintot, írjátok hozzá.

– Esetleg plusz sajtot rá? Úgy 1220 Ft lenne, és akkor már jó.

– Nem kérek köszönöm, de mondom, kifizetem az 1000 Forintot.

– De azt úgy nem lehet!

– Jó, akkor kösznöm, nem kérem, viszont hallásra.

Eszembe jutott  Varnus Xavér anekdótája egy keszthelyi cukrászdáról, ahova is betért egyszer. Tudva levő, hogy ő nagy tejivó, kért is hát egy pohár tejet. A pincér hölgy tágra kerekedett szemekkel közölte, hogy azt bizony nem tud adni. Xavér nem adta fel, megkérdezte, hogy kávéjuk van-e. A válasz természetesen igen volt.

“A kávéba tudnak tejet adni?” – jött a következő kérdés. A válasz erre is igen volt.

“Akkor ezek szerint tartanak tejet, miért nem tud egy pohár tejet adni?”

“Azért mert nincs kikalkulálva!” – kapta a választ.

“Jó hölgyem, akkor kifizetek annyi kávét, amennyihez adott tejből kijön egy pohárnyi, csak hozzon végre egy pohár tejet!”