Ilyen fogkefét viszont vegyél!

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Ha múltkor megírtam, hogy milyen fogkefét ne vegyél, akkor most úgy korrekt, hogy megírom, mi történt azóta és, hogy milyen fogkefét ajánlok.

Bár koránt sem vagyok a terület szakértője (disclaimer: kérd ki a fogorvosod tanácsát), de miután kukáztam a hightech kinézetű fogkefét, elkezdtem keresgélni.

Sokat segített a témában, hogy többen is hozzászóltatok és pozitívan nyilatkoztatok az elektromos fogkefékről. Így hát egy kedvezményes lehetőségre gyorsan lecsapva (köszi @relaxxx!), be is újítottam múlt hét kedden egy a Braun által gyártott Oral-B Professional Care 500 típusú elektromos fogkefét.

Egy új élmény

Nincs róla mit mesélni, ki kell próbálni. Teljesen új dimenzióba emeli a fogápolást, látható és érezhető a különbség. Nagyon tetszik, hogy fél percenként rezgéssel jelzi, hogy váltsak szegmenst: a koncepció ugyanis az, hogy az alsó-felső fogsort 2-2 részre osztva (azaz összesen 4 rész), blokkonként 30 másodpercig kell mosni.

Ha azt mondom, két perc fogmosás, soknak tűnik. Így a fél perces “cserékkel” azonban még az az érzésem is támad, hogy már-már rövid. Igaz még sosem mértem le a “hagyományos” fogkefés fogmosási szokásaim, de lehet, hogy teszek majd egy próbát már csak kíváncsiságból is.

Persze a technikát még csiszolni kell, tegnap például a bal felső hátsóörlőimnél megragadt egy kis fogkrém adag, amit csak a folyamat végén vettem észre. A kialakítás miatt meglepően könnyű elérni a fogak belső felületét, de még a hátsó fogakat is.

A csomag

Oral-BMivel egy speciális kiszerelést sikerült megszereznem, az alap kefén túl még tartalmazott a csomag extra keféket, fogfehérítős és sensitive verziót, fogköztisztítót, meg valami fura eszközt (a képen a tartozékok közül felülről a második – tippeket megköszönök!), aminek még nem sikerült utánajárnom, hogy mi is.

Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni a termékkel kapcsolatosan, ez pedig a töltője. Modern, indukciós töltés, viszont a töltő talp vezetéke nagyon rövid. Így – általában biztonsági okokból – a magasabbra szerelt konnektorokba nem lehet bedugni, mert csak lógna a levegőben.

Az első, 17 órás töltés így az íróasztalon zajlott.

3 napja használom, teljesen meg vagyok elégedve vele.

Heti Zene S02E16

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

VÉGRE visszatért @zencsaj! :) Bennünk az a közös, hogy kutyás gazdik vagyunk. Namost, a mi kutyánk Ruby, és a @zencsaj által ajánlott Kaiser Chiefs zenekarnak van egy dala, melynek címe Ruby. Imádom! A Coming Home: szerintem 1 snitt!

@zencsaj: Kavargó érzésekkel mutatom be a Kaiser Chiefs új dalát, a Coming Home-ot. Nekem ők mindig a tiszta ugrálós energiákat jelentették (I predict a riot, Oh my god, és a mindenki által ismert Never miss a beat, ugye – hihetetlen élmény volt a Szigeten), de már a majdnem két éve megjelent Best of-jukban megjelent Listen to your head is egy kiforrottabb, harmonikusabb irányt jelzett: a rosszfiúk elkezdtek bácsikká válni :) Szerintem itt kellett volna megállni. A Coming Home nekem kicsit túlságosan Coldplayes (amit szintén szeretek, de maradjon a kaptafánál minden szakember, ugye), de egy meghallgatást mindenképp megér! Ha pedig meg is nézitek a klipet, és megmondjátok nekem, hogy tényleg egy snitt-e az egész, vagy vannak benne rejtett vágások, minimum egy köszivel tartozom :)

Fura zenét hozott a hétre @ni0, mióta elküldte azon filózok, hogy hol hallottam már. Nem jöttem még rá. A Wikipédia szerint amúgy franciák, és szemtelenül fiatalok.

@ni0: Bevallom, sem a bandáról, sem a számról nem tudok sok háttérinfót. Két dj kölök, akik alapból külön zenélnek, de most összeálltak és megalkották ezt a számot :). Egyesek szerint franciák, mások szerint belgák. Szóval semmi sem biztos velük kapcsolatban csak az, hogy kellemes muzsika lett ez :).

A hétre @andan81 egy olyan előadót hozott, aki nem ritka szereplő a dj szettjeimben. A So Good To Me szinte alapmű Chris Malinchak “tollából”.  A 2012-ben megjelent Razor 2.0 tényleg visszaidézi a 90′-es éveket.

@andan81: Még mindig ég a retro láz, ez pedig mostanában a zenékben is egyre jobban mutatkozik. Egyre több régi ütem, groove jelenik meg a mostani zenékben kicsit átcsiszolva a mai trendekhez igazítva. Egy ütős darabot hoztam most nektek Christopher Malinchak amerikai Dj/producertől. Igazi retro feeling ez a muzsika; nekem a 90′-es évek house hangzásvilága abszolute átjött :)

A hétre már jó előre elküldte @ddq a zenét és hát teljesen véletlen, hogy a kommentjéhez van saját megjegyzésem: wingsuit. Egyszer ki akarom próbálni, bár előtte sokat kellene ejtőernyőzni, meg különbenis, beszari vagyok hozzá. De nagyon tetszik! Csakúgy, ahogyan a Rudimental és Emeli Sandé munkássága is.

@ddq: az eheti Rudimental – Free cimű száma ami két dolog miatt lett kedvencem az elmult hónapok során: egyrészt Emeli Sandé hangja, másreszt a hivatalos klipben Jokke Sommer  wingsuit repülése miatt.

És akkor én.

Múlt héten már ajánlottam az Etherwood zenekartól egy dalt, most ismét tőlük hoztam az egyik választásom, Unfolding címmel. A recept ugyanaz: elmentek egyszer valami kelet-ázsiai tájra, és leforgatták konkrétan majd’ az összes dalukhoz a klippet. Ettől persze még teljesen jó az élmény, sőt a zene is kiváló! Szerintem fel is fog bukkanni a következő Sunday Sessions keretében!

Apropó Sunday Sessions! A legutóbbi, 6-os epizódban feltűnt Frank Wiedemann & Ry X – Howling című dala egy igazán jó Âme remixben. Ezt is elhoztam most neked.

(Érdemes a nem kicsit pikáns eredeti videot is megnézni!)

Végezetül egy igazi kedvenc, Pedestrian – Hoyle Road remix. Egy kis tört ritmus, szerda estére.