Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 1.

Ahogyan azt korábban írtam is, átváltunk heti megjelenésre, így már hallgathatod is most az első heti zene adagot. Az eredetileg szerdára tervezett megjelenés sajnos a mai napra csúszott.

Egy kis magyarázat, mert kaptam visszajelzést, hogy nem egyértelmű: általában minden zenénél olvashatsz pár sort tőlem és magától az ajánlótól is.

Úgy tudod megkülönböztetni, hogy ami ilyen háttér mögött van, mint ahogyan ez a bekezdés is, na, az származik tőlem.

Szóval nincs más hátra, mint előre, íme az e heti zenék:

@zencsaj olyan zenét hozott, amit már rádióból ismertem, de mivel nem az én stílusom, soha sem néztem még utána, hogy ki is az előadó. Nos, az Owl City egy 2007-ben alakult egyszemélyes formáció (érdemes megnézni a honlapját, eléggé rendben van). A Fireflies című dal ügyesen épül fel, a klip pedig visszaadja ezt az építkezős hangulatot.

Érzés: könnyűség

Két csodálatos ember esküvői fotóvetítésének aláfestő zenéje volt ez a dal… Most is könny szökik a szemembe, akkora élmény volt az a néhány perc. Ez a dal pedig a maga egyszerűségében és tisztaságában frissít fel.

@tepi77 zenei ízlésének egy nagy szelete egyezik az enyémmel. Nagy kedvencem Morcheeba, akiktől ma az Enjoy the Ride című dalt ajánlja Péter. A brit zenekar 1995-óta ötvözi már a trip-hop, rock, pop stílusokat világszínvonalon.

A kedvenc trip-hop zenekarom már 8-10 éve, és az egyik kedvenc dalom tőlük. Az egyik ok ők, akiknek hatására szeretnék minél több énekes számot írni (a másik ok a Conjure One).

Ugye ez a tudathasadós rész, mikor a saját ajánlásom elé írok ajánlót. Szóval @strob mester egy érdekes elektronikus zenét hozott ma, eredeti vonósokkal fűszerezve.

Az érzés: libabőr – már megint

Bár a nevük első három betűje a dél-kóreai gigasztár nevével egyezik meg, a Psychemagik zenekar más területen alkot: pszichedelikus zenéket írnak. Az Above the Clouds című dalban nem lehet szó nélkül hagyni a szép „vastagra” kevert valódi vonósokat. Egyszerűen imádom, mikor elektornikus alapokra „hagyományos” hangszerek kerülnek, bizonyítva, hogy milyen szépen megférnek egymás mellett. A dalt amúgy aktuális kedvenc dj-m szettjeiben fedeztem fel, Numbred sokat játsza mostanában.

Hogyan is van? Saját hazájában senki nem lehet próféta? @ni0 ma erre hozott egy remek példát, hiszen a világhírű trance duótól ajánl egy dalt, amit a csodálatos hangú Aruna énekel. Császár Előddel történt ami történt, lehet szeretni, utálni, de egy dolgot nem lehet tőle elvitatni: piszkosul érti a műfajt és az elektronikus zenét!

Ezen a héten egy magyar előadópáros egy darabját hoztam el nektek, mert ilyen sem volt még. Myon&Shane54 duójáról, vagyis Égető Márióról és Császár Elődről, nem sokat hallani a hazai berkekben, miközben világszinten aratják le a babérokat, játszottak már Armin van Buuren rádióműsorának, az A State of Trance  jubileumi 450, illetve 500. epizódját ünnepelni hivatott rendezvényeken is.
A Lights-ot éneklő Arunát sem kell bemutatnom a trance szerető közönségnek, hiszen rutinos énekesnőről beszélhetünk. A koprodukció érdekessége, hogy Aruna a való életben, információim szerint, Myon párját alkotja.

Enjoy!

Aki elektornikus zenében jártas, a szinte kizárt, hogy még ne találkozott volna @attilagyongyosi által ajánlott Delerium formációval. Anno a Silence szinte minden partyban lement, szinte himnusszá vált. A Days Turn Into Nights című dal klipje is nagyon érdekes, mivel a lassítva és fordítva is felvett táncmozdulatok érdekes hatást eredményeznek.

Vannak producerek és előadók, akikben az ember szinte sosem csalódik. Akik olyan tapasztalattal és tehetséggel rendelkeznek, ami az esetek túlnyomó többségében kiváló eredményhez vezet.

Aztán vannak olyan kislemezek, amelyek egyszerűen tökéletesek. Főként az elektronikus zene területére gondolok, ugyanis a kislemezeken megjelenő remixek jelensége főleg itt figyelhető meg. Kislemezek, amelyeken az eredeti dal nagyszerűsége mellett olyan változatos remixek szerepelnek, amelyek önmagukban is remekművek és mesterien interpretálják újra az adott zeneszámot különböző stílusokon.

Ennek tökéletes példája a Delerium formáció legutóbbi kislemeze, a ‘Days Turn Into Nights‘. Bill Leeb és Rhys Fulber duóját valószínűleg sokan ismerik, ha máshonnan nem, hát az ezredforduló egyik legütősebb trance slágere, a ‘Silence’ révén, amit Tiesto emelt a halhatatlan klasszikusok közé. Aztán persze ott van az ‘Innocente’, amit ismét Tiesto szórt szét a nagyvilágban, na meg a ‘Heaven’s Earth’, amit Matt Darey gyúrt újra úgy, hogy a lélegzete elakad az embernek.

2012-es ‘Music Box Opera’ című albumuk vezérkislemeze a ‘Days Turn Into Nights’ Michael Logen nagyszerű vokáljával operál, maga a lemez pedig nem is lehetne tökéletesebben összerakva. Az albumverzió nyugis chillout, a trance műfajt Solarstone remixe képviseli pofátlanul jól, a manapság divatos dubstep intézményét Seven Lions hozza nem kevésbé pofátlanul jól, a house zene tájáról pedig Andy Caldwell csillog egy frankón eltalált újrakeverésben. Mestermű az egész úgy, ahogy van. Nulla másodperc alatt lopta be magát az örök kedvencek közé.

Az indie rock zene távol áll tőlem, de @masnisgyilkos megint olyan zenekarral és zenével ismertet meg, amire azért még az én ADSR görbéken szocializálódott fejem is elkezd bólogatni. Az egész klipet ügyesen vágták meg és tetszik az ötlet is a kameramozgásokat illetően.

Ajánlás nélkül – lehetőleg maximum hangerőn

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 59. – longhand és tepi77

Elérkeztünk az utolsó napi zenéhez. No, de ez nem jelenti a Me gusta projekt végét, csak egy kis apró módosítás lesz. Ezentúl hetente egy alkalommal jelentkezik a blog zencsaj, tepi77, longhand, strob, ni0, attilagyongyosi és masinsgyilkos dalaival. Minden héten szerdán fog megjelenni a „heti zene”. A YouTube playlist marad ugyanaz, de értelemszerűen az is a szerdai napon fog frissülni.

Búcsúzóul @longhand küld nektek egy nagyon frankó gitáros dalt. Az előadó Jon Gommról nekem Igor Presnyakov jutott eszembe, aki hasonló virtuózitással játszik, több szólamban egy gitáron. Jon főként saját dalokat játszik, de nem rest egy-egy ilyen slágert sem eljátszani a közönség kedvéért.

Az Ain’t Nobody Chaka Khan gigaslágere volt, ebben a gitáros verzióban is addiktív.

További @longhand napi zene:

 

Most érkezett szerkesztőségünkbe az információ, mely szerint tepi77 tegnap dala technikai hiba miatt nem érkezett meg. Így most élesben kapsz egy kis ízelítőt, hogy milyen is lesz majd a heti zene.

Tepi77 megint egy jó kis szintizenét hozott, portamento, vocoder, filter hegyek – zseniális!

Annak idején Marton Zoltán elektronikus projektje, a The Cas!o Samples nagyot ütött, majd sokáig nem lehetett róluk hallani. Aztán 2007 a Trinity’s Breakfast-tal újra hallatott magáról a pécsi zenész, Dávid Angélával kiegészült duója az Everything Your Body Needs című ingyenes albummal jelentkezett. Azóta Spanyolországban él, és nem tudni, lesz-e folytatás. Addig is itt van a Revolution c. dal még 2007-ből.

További @tepi77 napi zene:

Szóval a jövőben heti zenével jelentkezünk!

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 56. – masnisgyilkos

Azért örülök, hogy @masnisgyilkos jelentkezett a #megusta projektre, mert rendre olyan zenéket, előadókat szállít, akiket én vagy csak hallomásból, vagy egyáltalán nem ismertem. Ilyen zenekar a mai is. Az Of Monsters and Men zenekar a változatosság kedvéért szintén egy izlandi, hat tagú, indie/folk-pop zenét játszó zenekar.

Az érzés: Csakúgy

További @masnisgyilkos napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 54. – Ni0

@ni0 ma egy akusztikus zenét hozott, mert ilyen még nem volt tőle. Egy újabb üde színfolt a #megusta projektben.

Az eheti szám nagyon közel áll hozzám. Mind az előadó, mind a hangulat miatt. Ha meghallgatom, mindig arra sarkall, hogy tanuljak meg zongorázni normálisan. Dash Berlin mögött álló srácok pedig nagyjából az Alice Deejay-s időszak óta nagy kedvenceim.

S mivel még akusztikus zene még nem volt, így ideje pótolnom :).

További @ni0 napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 53. – stro-B

Izland után Egyesült Királyság. Az elektronikus zene egyik nagy hazája. A skandinávokhoz hasonlóan a szigetországi elektronikus zenéknek is van egyfajta egyedi, különleges varázsa.

Friss az ismeretségem a Magnetic Man nevű formációval és ami fura, az énekesnőjük, Katy B kapcsán találtam rájuk (róla majd később, egyébként zseniális a kishölgy).

A történet a mostanában már-már szokásosnak is nevezhető: „youtube ajánló dobta” . De milyen jól tette!

A Wikipédia szerint a zenekar dubstep dj-kből áll, ami ad egy kis pikantériát, hiszen kifejezetten nem szeretem a dubstep stílust. A Perfect Stranger felidézi bennem a régebbi rave zenéket, mint például a Prodigy – Hyperspeed vagy Moby – Feeling so real dalokat, amikre kamaszként buliztunk – igaz nagyon kevés helyen játszottak ilyen zenéket.

A Magnetic Man munkamódszere is említésre méltó: 3 laptoppal dolgoznak, az egyikről a dobgép megy, a másikról a basszus, a harmadikról pedig szinti hangok és hangminták. Artwork (a klippen a középső srác) gépe a „master”, hozzá van szinkronizálva a másik két laptop, amit Benga és Skream irányít.

A Perfect Strangert élőben a BBC Radio 1 stúdiójában is eljátszotta a zenekar, ezt a verziót hoztam ma el neked (vegyük észre a párhuzamot az MR2-Petőfi Akusztik című műsorával). Imádom és szinte libabőrzök, mikor klasszikus hangszerek szólnak elektronikus zenében. Ez is bizonyítja, hogy nem a hanghullám keltésének a módja, hanem a zene a lényeg!

További @strob napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 52. – longhand

Alapvetően szeretem Carlos Santana zenéjét, bár inkább a közelmúltból valókat, amelyeket több vendég énekessel készített. @longhand ajánlása okán egy aranyos sztori jutott eszembe.

Gimnáziumban ének órán felelt az egyik fiú osztálytársam. Reneszánsz zeneszerzőt kellett volna mondania, de fogalma sem volt a témáról. Ekkor a szomszédos padsorban egy másik osztálytársam próbált szólni a haverjának, aki akkor éppen a „Carlos” becenéven futott. Mivel nem akarta a felelést megzavarni, suttogva szólt neki: „Carlos, Carlos!” Az éppen felelő kolléga viszont azt hitte, neki érkezik a közönségből a segítség, így benyögte büszkén: „Reneszánsz zeneszerző, például Carlos”.

Hatalmas röhögés, amit az énektanár kontrázott meg: „Persze, Carlos Santana mi?”

A vacsora zárásaként egy üveg Coronitat kortyolgatva töprengtem, hogy mi legyen a mai dal, így jutott eszembe Santanatól a Samba Pa Ti, amit anno Dönci barátom egyszerűen ‘Bamba Kati’ címmel jegyzett a kocsmazenés gitárestjeinek a műsorszámai között.

Kellemes estét mindenkinek!

További @longhand napi zene:

Kategóriák
Blog

Munka – erő

Mióta az új munkahelyemen dolgozom, Nyugat-Dunántúl négy megyéjét járom, több helyen betérek boltba, étterembe, kávézóba, így a tapasztalataim némileg relevánsnak mondhatóak és nem a véletlen műve.

Gyors étterem?

Az országos hálózattal is rendelkező gyorsétterem lánc többé már nem gyors. Az elmúlt fél évben szemmel láthatóan csökkent a dolgozók létszáma, a nagyobb forgalmú éttermekben is, ahol korábban egymást taposták az alkalmazottak, ma éppen csak minimális létszámmal ketyegnek. Sokszor a 4-5 pénztárból egy üzemel. Próbálkoztam csellel is, hogy a „drive-in” szolgáltatást veszem igénybe, de ott talán még többet kell várni, mint bent az étteremben. Fura, nem tudom, hogy van-e köze a jelenségnek a hamburgeradóhoz?

Zárójelben jegyzem meg a másik fura észlelést, az EU támogatásokból felújított multi lánc gyorsétterem konyhákat…de ez még semmi, a jogcím a kacifántos: konyha korszerűsítés. Egy szigorú belső standardek szerint működő gyorsétterem láncban. Végülis…

Ha eljutsz a pénztárig, akkor már minden a megszokott sebességgel zajlik, csak győzd kivárni, míg odaérsz. Egyik hétvégén utazás közben egy autópálya melletti, forgalmas étteremnél álltunk meg: 1 pénztár, 5-6 fős sor. 10 perc után feladtam.

Élelmiszer üzlet

Egy pénztár működik. A sor torlódik, a pénztáros – ha észreveszi – csenget kettőt. Egyezményes jel arra, hogy „Gizike, gyere már légyszí mert itten vágják már a pofákat!”. És Gizike eldobja az árufeltöltő énjét és rohan a kasszába. A dolog egyébként működik és kevéssé zavaró, a pénztárosból lett árufeltöltők majd az árufeltöltőből lett pénztárosok végzik a munkájukat, próbálnak a türelmetlen vevőnek segíteni.

Ami elgondolkoztatott például ma is, hogy munka lenne bőven. Látszik, hogy túlhajszoltak, mindig rohannak. Megértem egy vállalkozás munkaerő optimalizálási szándékát, de úgy érzem, kicsit túlzásba estek: a munkaerő is túlhajszolt, a munka minősége is romlik és a vásárló elégedettségén is ront. Főként az, hogy az áruházak folyamatosan úgy néznek ki, mint amelyek megrekedtek a „most kaptunk árut, éppen kipakoljuk” állapotban.

Az már szinte utópisztikus ábránd, hogy az árufeltöltést zárás után, a vásárlók tudta nélkül végezzék, dedikált árufeltöltők. Persze, mindent meg lehet magyarázni.

Munka – erő

Aki azt mondja, nincs munka, hazudik. Lenne, maximum nem akarják őket foglalkoztatni.

Aki azt mondja, nincs munkaerő, hazudik. Lenne, maximum nem akarnak rá költeni.

Ha kihagyom a gyorséttermet, az csak jót tesz az egészségemnek.

Ha találok egy kisboltot, ahol már veszik le a polcról a megszokott árut nekem, mert megismernek, azzal is jól járok. Kár, hogy egyre ritkább az ilyen, pedig ha ilyen ütemben romlik a multik színvonala, hatalmas piaci lehetőség áll a kiskereskedők előtt. Csak bátornak kell lenni és meglátni ezt a lehetőséget!

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 51. – tepi77

@tepi77 az a fajta zenész, akire az elektronikus zene hőskorában a „nagyok” eléggé komoly hatással voltak. Kraftwerk, OMD, JM Jarre és még sorolhatnám. Zenéjében én nyomokban OMD-t is vélek felfedezni.

A múlt héten felpörögtek az események zenei projektje a Tangram körül. Miután április hónapra ingyenesen letölthetővé tette minden albumát (de ha támogatni szeretnéd a munkáját, akkor megadhatod, hogy mennyit fizetnél egy-egy albumáért), kiadója elhagyta, de ennek ellenére (vagy pont ezért) minden idők legsikeresebb pár napját zárta a letöltések számában. Érdekesen működik a mai zenei világ.

És egy kis kulisszatitok: ha minden jól megy, hamarosan készül egy Tangram remix, az én „méregkeverésemben”!

A napokban szinte repeaten szólt az OMD (Orchestral Manoeuvres in the Dark) új lemeze, az English Electric. Ez az a lemez, ami a nagy visszatérők új lemezei közül a legjobban idézi fel, hogy miért is volt egy zenekar annak idején nagy. A kiválasztott dal a Metroland, nagyon sokban hasonlít és merít a Kraftwerk Trans-Europe Express c. lemezén hallható Europe Endless c. trackhez, de az OMD mindig szívesen dolgozott a Kraftwerk nyomában.

Az egész album csillagos ötös.

További @tepi77 napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 50. – zencsaj

Remek kis nótát küldött ma @zencsaj! A Syntax nevű zenekar egy viszonylag fiatal (2002-ben alakult) brit elektronikus duó.

Az érzés: bizalom

Amikor nagyon nagyra húztad magad körül a falakat, és már nagyon nehen látsz ki a lőréseken is, és aztán hirtelen megmutatják, hogy kiadhatod magad, mert megéri. Mert az ablakon besüthet a nap, akkor is, ha sok a felhős reggel, és az ajtón bejöhet bármi, ha kinyitod.

Igen, még a jó is.

További @zencsaj napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 49. – masnisgyilkos

Az angol szintipop duót csak rádióból és hallomásból ismerem. @masnisgyilkos által ajánlott Sunday című dal ma nagyon aktuális.

A vasárnapoknak valamiért évek óta különleges jelentőséget tulajdonítok, nem tudom miért és mikor alakult ez ki bennem, egyszer csak felfigyeltem rá.
Ugyanígy vagyok a Hurtsszel is: nem hallgatom őket állandóan, de amikor igen, akkor nem háttérzeneként szól.

További @masnisgyilkos napi zene:

Kategóriák
Blog

Védett: 51001

Ez a tartalom jelszóval védett. Megtekintéséhez meg kell adni a jelszót:

Kategóriák
Blog

Digitális életmódváltás

Lehet-e irónikusabb helyzet annál, mikor egy bejegyzés arról szól, hogy azok a felületek, amelyeken keresztül te is rátaláltál, azok az eszközök, amelyeken a bejegyzést olvasod, azok az eszközök, amelyeken a bejegyzés készült, életre kelt, na, azok a te legfőbb ellenségeid? Ha nem is direktben erről fogok most írni, az egyik konklúzió némileg ez lesz.

A felismerés

Reggel a szokásos rutinom (e-mail, Facebook, Twitter, index.hu) során a Bitzenede blog szerkesztője (és egyben a Syncopa hangszerbolt tulaja), MidiTom Facebook falán találkoztam egy nagyon érdekes bejegyzéssel, mely a Voyager blogon jelent meg. Csak gyorsan átfutottam, de már akkor tudtam, hogy nagyon súlyos és fontos gondolatokat tartalmaz a bejegyzés. Azóta már több nörd (technofil, geek, IT szakember, designer, coder, early adopter) ismerősöm és barátom osztotta meg a bejegyzést, nagyjából mindenki a ledöbbent felismerését hozzáfűzve.

Ha van kedved, akkor olvasd el előbb itt, majd utána folytasd ennek a bejegyzésnek az olvasását – garantáltan másképp fogod olvasni, értelmezni.

A munkámból hazafelé volt időm részletesen átolvasni a cikket. Pontosabban meghallgatni, ugyanis az iPad segítségével felolvastattam magamnak, így vezetés közben csak a hangra kellett figyelnem…darabokban kellett meghallgatnom, mert egyes részek szabályosan sokkoltak. Miért? Mert ez a cikk rólam (is) szól.

Igen, a modern online-virtuális-digitális világ rabja vagyok, függő. Sokszor megkaptam már ezt a kritikát, így ez a felismerés nem ért tulajdonképpen váratlanul. Azonban mindig büszke voltam rá, hogy minden „modern” eszközt, szolgáltatást tudok ésszel használni.

Mit tesz ez? Például, hogy olyan és annyi információt osztok meg, amit nem kell később szégyellnem. Vagy, hogy arra és úgy használom az eszközöket, szolgáltatásokat, amire való. Vagy például mindig büszkén tűztem ki a „korai adaptáló” zászlót (angolul early adopter).

De mégis, akkor mi az a felismerés, ami miatt szükségességét érzem a digitális életmódváltásnak? Hiszen mindent úgy használok, ahogyan kell, annyit, amennyire szükségem van, hogy segítsen haladni, a kezem alá dolgozzon. Én irányítok. Vagy mégsem?

Hosszú bejegyzés lesz, ha nincs türelmed végigolvasni, az máris egy tünet. Elmagyarázom!

A kezdet

1997-ben kezdtem el aktívan használni az internetet. Egyből magába szippantott ez a világ. Akkor még a városi könyvtárban volt csak lehetőség internetezni, óránként 150 Ft körüli összegért, ha jól emlékszem és 1-2 hétre előre kellett idősávokat lefoglalni. Az elején akár 2-3 órát is lefoglalhattál, aztán ahogy megnőtt az érdeklődés, korlátozták 1-1 órára. Ha éppen mázlid volt és utánad nem jött senki, akkor le lehetett boltolni, hogy még egy órát maradj. Aztán jött a matáv 18-06-ig tartó ingyenes betárcsázós korszaka, ne tudd meg, hány éjszaka ment rá…zabáltam az információt, új embereket ismertem meg, sokukkal azóta is tartó barátság alakult ki. Látom, hogy mosolyogsz, oké, te is átélted ezt.

A kezdetekben szoros értelmében véve dolgoztam az informatikai eszközeimen, effektive értéket, terméket állítottam elő. Egy weblap dizájn, egy komplett backend rendszer, egy egész weblap, zene, fotók manipulálása stb… Volt, amiért pénzt is kaptam, így a befektetett energiának, munkának gyümölcse is volt.

Aztán jött az iPhone.

Nem lenne korrekt mindent az iPhone és az Apple nyakába varrni, de tény, hogy a hirtelen (mobil)informatikai robbanársért ami az elmúlt 4-5 évben végbement, igenis felelős az iPhone! De fogalmazzunk inkább úgy, hogy az okostelefonok úgy en bloc felelősek.

Az iPhone sokunk életében jelentette azt a változást, azt az eszközt, amire évek óta vártunk. Ha a spanyol viaszt nem is Steve Jobs (R.I.P.) és az Apple mérnökei találták fel, de vitathatatlanul zseniális módon integráltak megoldásokat és fejlesztettek újakat. Piacot teremtettek. Alkalmazások garmada jelent meg, a mobil fejlesztések rohamosan fejlődtek.

A gyarló felhasználó meg elkezdte használni ezeket. Arra is alkalmazást használunk, amire eddig az agyunkat vagy épp papírt és ceruzát használtuk. Ebben alapvetően nincsen még semmi probléma, ez a fejlődés és az ember kimondottan híres arról, hogy szereti az eszközöket használni – erre többek közt az agykapacitása teszi alkalmassá.

Az idő múlásával egyre több olyan alkalmazás jelent meg, amelyek vagy már egy meglévő közösségi oldalhoz segítették a hozzáférést vagy egy teljesen új csatornát nyitott, új közösségi felületet hozott létre. A legtöbb komoly szolgáltatás előbb-utóbb megjelent mobil platformon is, a „dolgozószoba” informatikája szép lassan átkerült a zsebünkbe. A kvázi „flow élmény” már nem csak a munkahelyen (eleinte sokan csak munkában tudtak internetezni), hanem a metrón, a buszon, az autóban is velünk lehetett. Pörögnek az események, több száz, több ezer üzenetváltás – mindig minden fontos, nem ér rá. Pittyeg, zörög, jelez, villog – teljes figyelemért reklamál az eszköz, a szolgáltatás. Ismerős?

A jelek

Imádtam a pörgést, az események középpontjában lenni, újabb ismerősöket szerezni. Sokan persze ekkor is kritikával illettek, nem érették, hogy mire jó ez, miért csinálom, egyáltalán mit akarok én egy tőlem több száz, akár több ezer kilométerre élő embertől, mit érdekel, hogy ő mit, mikor, hogyan csinál.

Mindent meg lehet magyarázni. A magyarázatok között szerepelt az is, hogy sok interneten megismert emberrel találkoztam is már és sosem tudhatod, ki hogyan tud rajtad bármikor is segíteni és megfordítva: te hogyan tudsz a másik segítségére lenni. Ezt ma is vallom, most sem csinálnám másképp. Egy fontos dolog viszont megváltozott: többet töltöttem a „flow élménnyel”, mint az effektív munkával.

Ami elkezdődött az asztali gépen, folytatódott az iPhone-on, majd ismét az asztali gépen. Folyamatos élmény, folyamatos cselekvés, információszerzés. Aztán jöttek a „depressziós” szakaszok, meguntam egy-egy szolgáltatást.

Az internetezés agyunkra gyakorolt hatását egyfajta elektronikus kokainként jellemzi. A mechanizmus lényege, hogy az agyat folyamatos stimulációk érik, és ezen stimulációk működésbe hozzák az agy „jutalmazó” rendszerét. Minden kattintás eredményeként történik valami, minden pityogás potenciális új jó hírt, vagy újabb csomag információt jelent. Ezek az apró impulzusok pedig kis dopamin(közszóval élve „boldogság hormon”) csomagokat indítanak útra neuronjaink rengetegében – csak úgy mint a kokain –, egyfajta érzelmi hullámvasútra ültetve a „túladagolt” felhasználót, aki az igen aktív, mániákus időszakok közt depressziós hullámvölgyeket él át. Lefordítva kicsit hétköznapibbra a képet: a már-már mániákus szörfözés során lassan tudatosul a klikkelőben, hogy nem jó, amit tesz, de egy ideig mégsem tud szabadulni, majd amikor végül mégis feláll a gép elől, mindazt stresszesen, ingerülten, az elfecsérelt idő – vagy csak úgy, céltalanul – érzett dühvel és csalódottsággal teszi. A szokásától mégsem tud megválni…

Forrás: Voyager blog

Az első szolgáltatás, amit elhagytam a Foursquare volt. Rengeteg rémtörténetet olvasni, hogy Facebook és Foursquare „check-in” alapján térképeznek fel betörők lakásokat (illetve tulajdonosaikat), majd az alkalmas időpontban ki is rámolják (amit a tulaj például lakástól távoli „chek-in”-je alapján tudnak). Erre is utaltam a bejegyzés elején, hogy ésszel kell ezeket a szolgáltatásokat használni. Mivel ésszel használtam, ilyen jellegű félelmem nem volt, bár tény, hogy egyre inkább zavart, hogy aki nem volt rest, az tudott arról, hogy éppen merre járok.

A töréspont mégsem emiatt jött el: egyre több helyen tapasztaltam, hogy egy baráti társaság megérkezik egy szórakozóhelyre, sörözőbe, moziba, az első mozzanat, hogy a Foursquare-en bejelentkeznek.

„Nem csekkoltál még fórszkveren? Akkor nem is vagy itt!”

Az üdvözlések után az első pár percben mindenki a telefonját matatja, „becsekkol”, ha már elővette a telefont, akkor gyorsan e-mailt is néz, közben Twitteren már érkeznek a válaszok („Megint söröztök? Jó bulit!”), amire persze válaszolni kell, a sörről fotót feltölteni, a flow nem szakadhat meg. Ne röhögj, te is ezt csinálod!

Legyek bármennyire is technofil, köszönöm, ebből már nem kérek. Persze döntésem meghozatalában segített az is, hogy az iPhone 3G-n egy Foursquare check-in kb. 4-5 percet vett igénybe…sőt, ma már nem is fut rajta a legfrissebb verzió.

A másik intő jel az volt, mikor két éve egy időre iPhone nélkül voltam és megtapasztaltam, milyen a kötetlen kötöttség. Érdekes volt most visszaolvasni ezeket a bejegyzéseket.

Szintén intő jel volt, hogy a közelmúltban pár nap erejéig egyszerűen felfüggesztettem a Twitter felhasználómat – besokalltam. Majd jött egy elhatározás, hogy elhagyom a Facebook hajót, sőt egy rövid húsvéti „Facebook elvonó” is (mindkettő csúfos kudarcot vallott).

Amikor a flow már teher

A munkám során rengeteget kell beszélnem, a kommunikációból élek. Mondhatnád, hogy ez persze nem fárasztó, de hidd el, az, hogy mit, hogyan mondasz, milyen szakmai információt adsz át, éppen melyik eladástechnikát alkalmazod, napi 8 órában fárasztó tud lenni az agyad számára.

Hazaértem és beültem a gép elé, pihenni. Igen, pihenni, mert paradox módon, mindig azt tartottam (és ezzel védekeztem), hogy én a napi munka után ki tudok kapcsolni és ez a „flow” kell nekem. Ma már tudom, hogy ez az agyam számára éppen, hogy nem pihenés, hanem egy kvázi csúcsrajáratás volt, amitől felfrissültem.

Néha, mikor sikerült kicsit megállni és elgondolkozni, azért érzékeltem, hogy valami nincs rendben. Kitűztem magamnak egy napot, hogy az „gép mentes” lesz. Úgy szervezem a munkát, hogy arra a napra ne kelljen gép elé ülnöm. Ezt az időt olvasással (könyv alapon), pihenéssel, beszélgetéssel, filmnézéssel akartam tölteni. Nem sikerült! A flow élmény iránti vágyakozás mindig visszarángatott vagy a gép elé, vagy az iPad elé – nem tudtam „offline” lenni.

Az informatikai eszközök és az „okostelefonok” egyszerűbb használata miatt olyanok is bekerültek ebbe az információs forgatagba, akik nézetei, gondolatai, de leginkább értetlenségei és kimondom, butasága annyi plusz felesleges információval kezdett el terhelni, amit már nem tudok kezelni. Első körben magamban kerestem a hibát illetve megpróbáltam a radikális módszereket (Twitter, Facebook ideiglenes elhagyása), de be kellett látnom, hogy ez egy olyan jelenség, amit nem tudok kikerülni. Főleg nem úgy, hogy tulajdonképpen ezen szolgáltatások rabja vagyok, én vagyok értük, nem pedig fordítva. Patthelyzet. Nem akarom olvasni, mégis olvasom. Ördögi kör.

Annyira elfajult a helyzet, hogy voltak napjaim, amikor a „közösségi élet” az online töltött nem kevés idő 100%-át kitette. Azaz, teljesen kontraproduktív voltam. Olyan eszközök használatával, melyeken korábban dolgoztam, értéket teremtettem.

A puzzle összeáll

Ma jött el az a nap, amikor több, önmagamtól felismert problémára meghozott döntést egy egésszé kell formálnom. Ebben segített a Voyager blog már többször hivatkozott bejegyzése. Bár nem tudtam minden állításnak utánanézni, de a hivatkozott források hitelesnek tűntek számomra és az agyunk tevékenységének átalakulására vonatkozó állításokat elfogadom.

És pont ez a legfőbb indok, ami cselevésre késztet, egy digitális életmódváltásra. Az nem járja, hogy az általam csodált és kedvelt technológiák szép lassan elbutítanak, pontosabban fogalmazva én magam teszem ezt az agyammal, a memóriámmal.

Mielőtt bármilyen világmegváltó eszmefuttatást várnál tőlem, gyorsan közlöm: nem leszek mostantól technofób!

A cél, optimalizálni a szolgáltatások, eszközök használatát és új prioritásokat feállítani. Többet tornáztatni a memóriát, például megtanulni Niki telefonszámát…az nem állapot, hogy a barátnőm telefonszámát nem tudom (mert ugye iPhone és iCloud óta az állandó szinkronnak hála, mindig elérhető).

De legfőképpen kiszállni a „flow”-ból. Miért? Mert amit leírtam az év elején, azok a célok egy centivel sem kerültek közelebb. Rossz a fókusz, rossz a prioritás.

A legkacifántosabb az egész történetben, hogy sok ismerősöm jár hasonló úton. Így egymást húztuk be az ingoványos talajba. Például van olyan ismerősöm, akit nem bírok rávenni, hogy térjünk vissza a korábbi e-mail alapú kommunikációra a Facebook üzenetek helyett. Ebből következik, hogy bizonyos értelemben muszáj nekem is ott maradnom.

Nézz magadba!

Talán sosem írtam még ennyit magamról. Ebből is láthatod, mennyire mély benyomást tett rám a mai cikk, ami elindított a változtatás útján. Nincs két egyforma sztori, nincs két egyforma megoldás. Nem akarok irányt mutatni, észt osztani, maximum elindítani téged a gondolkodás útján.

Ha te is hasonló problémával küzdesz, vagy észreveszel intő jeleket, az első és legfontosabb, hogy nézz mélyen magadba! Ha kell, olvasd el többször a gondolatindító cikket és ne félj elfogadni a felismerést: rád is illik a leírás, megvannak a tünetek.

Én sokáig kerestem a megoldást, hogyan kezeljem azt az iszonyat méretű felesleges infohalmazt, ami például a Facebookon keresztül árad felém. A megoldás bennem van.

Célok, fókusz, prioritások. Ha ezek jók és betartom őket, akkor sikerülhet kiszállni a flow élményből, az online-digitális csapdából.

A végére egy film ajánló: Wall E. A filmnek a hivatalos „öko-sztorin” túl szerintem van egy nagyon jól értelmezhető üzenete. Ha a digitális függőségre utaló jeleket keresve nézed meg a filmet, te is meg fogod találni ezt az üzenetet, amit Kyle Smith szemmel láthatóan nem talált meg:

Kyle Smith író és egyben a New York Post újságírója azt írta, azzal, hogy a jövő embereit „borsóagyú félnótások petyhüdt tömegének” ábrázolja, „akik szó szerint túl hájasak ahhoz, hogy járjanak”, a WALL·E sötétebb és sokkal cinikusabb az összes jelentősebb Disney-rajzfilmnél, amit fel tud idézni. A filmben szereplő embereket a Disney World látogatóihoz hasonlította, hozzátéve, „Nem hinném, hogy láttam volna már olyat, hogy egy nagyvállalat ennyit költ saját fogyasztói megsértésére.”[32] Maura Judkis a U.S. News & World Reporttól feltette a kérdést, vajon az „ijesztően elhízott emberek” ábrázolása hatással lehet-e a gyerekekre oly módon, hogy inkább „játszanak odakint, semmint a számítógép előtt, hogy elkerüljék a hasonló sorsot.”[33] Stanton elutasította, hogy célja lett volna a túlsúlyosságról bármit is mondani, csupán az emberek kiszolgáltatottságát kívánta bemutatni ezzel.[31]

Update:

A rengeteg megosztás és visszajelzés mellett (amiket köszönök!), voltak akik „tollat” ragadtak és megírták véleményüket a cikkemről és a témáról.

A régi szokások nehezen halnak

Flow és függőség – veszélyben vagyunk az iVilágban?

Függőség

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 47. – Ni0

Ma @ni0 megint egy új stílust és zenei világot hozott magával. Caro Emerald (azaz Caroline Esmeralda van der Leeuw) egy holland jazz énekesnő, aki bár 2005-ben végzett az Amszterdami Konzervatóriumban, mint jazz énekes,  „csak” 2009-ben adta ki debütáló lemezét.

Ezzel a számmal először tavaly nyáron találkoztam egy tehetségkutató műsorban. Azóta egyre több helyen futok bele. Megint egy teljesen más stílus, hiszen Caro Emerald a régi korokat idézi fel bennem, amikor még a fekete-fehér filmek és az autómobilok világát éltük.

További @ni0 napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 46. – stro-B

Update: my dear visitors from Iceland! Welcome on my blog, scroll down here for english version of this post!

Tudhatod már rólam, hogy a GusGus nevű izlandi zenekar egyik legnagyobb hazai rajongója vagyok. És ez igazi is lenne, ha például nem hagyom ki mindenféle kifogásokkal mindkét tavalyi koncertjüket. A zenekar fellépései és munkamódszerük is nagy hatással van rám – a zenéjükről nem is beszélve. Na, ma mégsem tőlük hoztam zenét, viszont ők ismertették meg velem.

Tegnap jött velem szembe kedvenc izlandi zenekarom, a GusGus Facebook oldalán ez a remekmű. Az előadóról, az érdekes nevű Sísý Ey-ről nem sok mindent találtam az interneten, de azért a Facebook oldalukról egész sok információ összegyűjthető.

A lényeg, ők is izlandiak, 2011-ben alakultak és house zenét játszanak. Ami érdekes, hogy hasonlóan a GusGus-hoz, ők is az élő fellépésekre koncentrálnak.

Készült egy klipp is, amiben a GusGus énekese is szerepel. A zenéjüket a Radio Bongo gondozza, ami President Bongo (a GusGus alapító tagja) projektje. Bandcamp oldalukról megvásárolható.

A zene: nyugodt, letisztult, semmi sallang, szinte már mérnökien pontos. Minden a helyén van, az LFO-k, a szűrők csak annyit dolgoznak, amennyit feltétlenül kell. Érdemes a szövegre is figyelni, tetszik a magyar fül számára elsőre fordított logikának tűnő „Ain’t got nobody, to call me baby any more” megfogalmazás.

Azt hiszem, a skandináv imádatom újabb fejezetéhez érkezik azzal, hogy ezzel az új taggal bővül az izlandi zenekarok sora a listámon. Úgy látszik, az izlandi elektronikus zene lesz az én Achilles-sarkam.

További @strob napi zene:


This would be the first bilingual post on this blog, this is a real milestone!

You might already knew that i’m one of the greatest fans of GusGus in Hungary. This statement could be true unless i missed both their two gigs in Hungary because of different excuses. The live acts and the workflow of the band impress me so much – also their music. But tomorrow i’m not going to advice you a track from GusGus, but a track that was promoted by them.

Yesterday my favourite band from Iceland, GusGus posted a masterpiece on their Facebook page. I searched but could not find so much information about the band called Sísý Ey but thanks to their Facebook page I got some basic information.

They are also from Iceland, the band was founded in 2011 and they play house music. Like GusGus, they also focus on live acts, which I found very interesting.

They’ve made a videoclip starring with the singer of GusGus. Their music is promoted by Radio Bongo, which is the „label” of  President Bongo (one of the GusGus founders). You could buy the song over Bandcamp.

About the music: calm, clean, nothing serious, almost like it was made by an engineer. Everything is in its place, the LFO-s, the filters work just as much as needed. You should focus on the lyrics: for a hungarian it might look like a reverse logic „Ain’t got nobody, to call me baby any more”.

I think my worship for scandinavians just got a new chapter, as my list of adored icelandic bands broadens with this band.

It seems, that icelandic electronic music would be my Achilles’ heel.

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 45. – longhand

Úgy látom sokunk zenei repertoárját bővítette olaszországi nyaralás, ma @longhand is egy ilyen emlék kapcsán ajánl zenét. Igaz, ő olyan borongós időben veszi elő ezt a dalt, mint a mai, engem mégis a nyaralás szó fogott meg. Napot akarok! MOST!

Jovanotti után, maradva még egy kicsit az olasz előadóknál, egy az aktuális időjáráshoz illő dal a Negramarotól. Esős rossz időben szokott előkerülni ez a dal.Egy néhány évvel ezelőtti olasz nyaralás során ismertem meg a zenekart, a csapból is ők folytak az akkor aktuális slágerükkel.

További @longhand napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 44. – tepi77

Ha valamit ki szeretnék törölni az emlékeimből, az a ’80-as évek italidisco stílusa és slágerei. @tepi77 pont akkor volt abban az életkorban, mikor minden stílusra nyitott volt.

A ’80-as években voltam – befolyásolható zenei ízlésű – gyerek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ’89-ben például Modern Talkingot hallgattam ÖNSZÁNTAMBÓL.
Ugyanebben az időben volt menő irányzat az italodisco/eurodisco, bennem KOTO neve él, például, de minden szintidobozban termett egy italodisco csapat, úgyhogy végtelenül lehetne sorolni a zenekarokat.
No, ebben az időszakomban volt nagy kedvenc dalom a Radiorama nevű olasz duó „Aliens” c. száma. Nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy a videóklippel csak nemrégiben találkoztam, úgyhogy annak minősége semmiben nem befolyásolta a rajongásomat, pusztán a zene volt az, ami – úgymond – rabul ejtett. Az angol tudásom sem volt valami irdatlan, úgyhogy nem tudtam, hogy nem ÁLIENSZ-nek kell ejteni, pedig ők úgy énekelték. Azt hiszem, egyedül a hangszerelés és az egész italodiscora jellemző dinamikusság és már-már epikusság az, ami megfogott a dalban. Ha lenne sok időm, ilyen zenéket is faragnék, ilyen klipekkel.

További @tepi77 napi zene:

Kategóriák
Blog

Áprilisi tréfa

A Google-ről tudjuk, hogy szeretnek tréfálni, viccelődni és nem kell, hogy április elseje legyen. A termékeikben gyakran található úgynevezett „easter egg„, rejtett funkció, meglepetés.

Még 2000-ben kezdték el az áprilisi tréfákat, ezek közül az egyik legnevezetesebb 2004-ben volt, amikor elindították a Gmail szolgáltatást, 1 GB tárhelyet kínálva. Viszont ez koránt sem volt áprilisi tréfa.

ISS - Izrael fölöttMa, a szokásos Google Analytics körömet futottam, amikor felfigyeltem egy „mozgó látogatóra”. Hoppá, ez érdekes!

Elsőre a közel-keleti látogató tűnt fel, illetve az, hogy bár a térképen szerepel, de mint látogató nem jelenik meg. Gyanús.

Aztán amikor a kurzort a narancssárga kör felé vittem, még gyanúsabbá vált: a Nemzetközi Űrállomás (ISS) kontroll terméből 41 látogató nézi a blogomat? Neee.

Jó, akkor nyomozzunk tovább.

ISS a PatikablogonÁtmentem a Patikablog statisztikájára, és láss csodát, ott is megtaláltam a relytéjes látogatót.

Na, itt állt össze teljesen a kép, hogy egy jól kigondolt áprilisi tréfáról van szó, Google módra. Készítettem róla egy felvételt is, ahogyan szépen lehet követni a Nemzetközi Űrállomás mozgását. Azt nem tartom kizártnak, hogy a pálya, amit leír, fedi a valóságot.

Mindenesetre jót mulattam!