Napi zene 11. – stro-B

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

A dalt, amit ma ajánlok neked, bevallom, pár napja ismerem csak. Viszont azonnali “dallamtapadást” okozott nálam! Az előadót viszont nagyon régóta ismerem, de egy fontos információt szintén csak pár napja tudok róluk.

Az érzés: libabőr és nosztalgia

A Grace nevű zenekar tudat alatt tett rám és a zenei munkásságomra mély benyomást. Az első daluk amivel találkoztam a Not Over Yet című volt. Imádtam!

Olyannyira, hogy volt időszak, amikor leültem a hangszereim elé és csak ez a dal, ezek a harmóniák jöttek a kezemből. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a 2002-ben a Syncopa hangszerbolt és szervíz által megrendezett Villany Weekenden ennek a dalnak egy átgondolását adtam elő, melyről ez a remek felvétel készült (nemröhög).

Kicsit jobb minőségben itt tudod meghallgatni a dalt.

A Not Over Yetből számtalan feldolgozás, remix készült már, az aktuális kedvencem a Max Graham vs Protoculture Remix. Most mégsem ezt a dalt ajánlom neked, hanem egy olyat, melyet én is csak pár napja ismerek: If I Could Fly.

Nem csak a dal új számomra, hanem egy fonros információ a Grace zenekarról: az egyik alapító tag nem más, mint a nagy “öreg” Paul Oakenfold. Olyan régen volt már, mikor megismertem a zenéjüket (és 1999 óta már nem is aktívak), hogy az 1997 óta tartó internetes ámokfutásom során valahogy kimaradt ennek a lényeges információnak a felkutatása.

Az If I Could Fly című dal egyből előhozott belőlem minden emléket a ’90-es évekből. 1993-at írunk, az elektronikus zenék kezdtek elterjedni. Angliában pedig már javában hódít a drum’n’bass és az alapjaira is épülő stílus (drum’n’pop?), amit a mai napig nem tudok egyértelműen behatárolni (egy időben jungle jelzővel is illették). Nálam abszolut favorit volt. Innen hát a nosztalgia és a libabőr.

A dal egy jobb minőségű – ám klipp nélküli – verziója itt található.

 

További @strob napi zene:

Napi zene 10. – longhand

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

A mai ajánlóból kiderül, hogy @longhand nem viccel, ha zenéről van szó: képes akár a zenész lakásáig is elmenni, hogy megszerezze az áhitott felvételt. Persze mindez a ’90-es években történik és kazettáról beszélünk. Manapság írsz egy e-mailt vagy elindítasz egy Google keresést és már szólhat is a kedvenc dal.

Nem emlékszem már, hogy hol hallottam először a Kézi Chopint, valamikor a ’90-es évek elején ismertem meg őket.
Akkoriban nem volt egyszerű jobb minőségű zenei felvételekhez jutni (főleg ilyen félamatőr zenekaroktól) így az énekes Legát Tibor, Kruspér utcai lakásáig sétáltam el, abban a reményben, hogy lesz egy Kézi Chopin kazettám.
Tibort nem találtam otthon, csak egy dühöngő részeg házmesterbe botlottam bele, de utolsó reményként bedobtam az énekes postaládájába az üres kazettát és a postacímemet egy cetlin, egy rövid üzenet kíséretében. A legnagyobb meglepetésemre, kb. két héttel később, érkezett postán a kazetta a zenekar demófelvételével. (Köszönöm Tibor!)

Egy vidám dalt mutatok be tőlük és még történetet is mesél hozzá helyettem Legát Tibor:

Jobb minőségű studió felvételért ezt érdemes meghallgatni:

További @longhand napi zene: