iCloud bug

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!
Szinte köztudott rólam, hogy még mindig az első iPhone-om koptatom, ami egy iPhone 3G fehér 16GB. Az, hogy még mindig bírja, az egy gyártási hibának köszönhető – ezt is sokan tudják -, a fehér burkolat egyszerűen állandóan reped, normál használat mellett. Így már, ha jól számolom, az ötödik készülékemet koptatom – garanciális cserében (halkan jegyzem meg, a mostani is reped…).

A kegyelemdöfés

Még 2011-ben írtam arról, hogy az iCloud bejövetelével eljött az iPhone-om számára a vég. Azóta az ott leírt problémákat sikerült megoldani, nem iCloud képes telefonon is egész jól működött a szinkronizáció. Beírtam egy új telefonszámot, a mobilinternet kapcsolatnak hála egyből ment fel a felhőbe és megjelent a többi eszközömön is. Eddig.

A bug, ami nem is bug

Az új munkahelyemre “bevittem” a saját telefonszámomat. Több érv szólt mellette, de most eggyel nőtt az ellenérvek száma – bár már kvázi késő.

Jelenleg nincs mobilinternet a flottás csomagban, így az iPhone kvázi “WiFi only” módban működik, de mivel a céges iPaden van mobilnet, igazából ez nem okoz problémát. Vagy mégis.

Mivel új területen is dolgozom, kerestem fel sorra az orvosaim, bemutatkoztam, kaptam névjegyeket vagy telefonszámokat. Volt, akit egyből a telefonon beírtam és volt, akit a névjegye alapján vittem fel, majd buta módon a névjegyet kidobtam, úgyis csak foglalja a helyet alapon.

Aztán az egyik nap gyanús lett, hogy nem találom a telefonszámát annak az orvosnak, akire tutira emlékszem, hogy felvittem már a névjegyzékbe. Oké, mondom valami nem stimmel. A gyanú már érlelődött bennem, csak nem állt össze a kép.

Ma nézegettem a pénteki híváslistám és az egyik település telefonos parkolás száma nem szerepelt névjegyként a listában, hanem csak a szám volt ott. Határozottan emlékeztem rá, hogy pénteken felvittem a telefonra. Jó, akkor kezdjük a tesztelést, reprodukáljuk a hibát. A gyanúm az volt, hogy az iPhone-on frissített adatbázis (új névjegy felvitele) és az iCloudra feltöltés között (amikor WiFi közelbe kerül az iPhone) történik valami, ami miatt egy “régebbi” iCloud verzióval felülíródik az adatbázis, azaz nem történik meg az “összefésülés”.

Első teszt: iPhone-on név felvitele, WiFi bekapcsolva. Szinkron szépen lemegy, desktopon és iPaden is megjelenik az új névjegy, és iPhone-on is megmarad. Oké.

Második teszt: iPhone-on név felvitele, kikapcsolt WiFi mellett. Egy-két perc várakozás, WiFi bekapcsol, szinkron lemegy, desktopon és iPaden is megjelenik az új névjegy és iPhone-on is megmarad. Oké, akkor mitől tűnik mégis el?

Harmadik teszt: iPhone-on név felvitele, kikapcsolt WiFi mellett. Egy-két perc várakozás, közben desktopon Contacts.app megnyitása, egy teljesen független névjegy módosítása, majd iPhone-on WiFi bekapcsolása, szinkron elindul magától. És jön a meglepetés: ebben az esetben, mivel a desktopon módosítottam az adatbázist, amit ő szépen szinkronizált is az iCloudra, az a tapasztalatom, hogy az iPhone – iCloud szinkronizációt úgy tekinti, mintha egy régebbi, azóta már módosított adatbázis akarna “szinkronizálódni” az iCloudra, ezért nem összefésüli, hanem felülírja az iPhone adatbázisát. Függetlenül attól, hogy az iPhone új információja még nem szerepelt sem a desktop, sem az iCloud verzióban.

A tesztek során a kikapcsolt WiFi-nek az volt az értelme, hogy modellezzem a mindennapi használatomat, pl. mikor utazás közben vagyok és nincs semmilyen internet elérésem.

Ez szerintem egy bug, és bár nem látom át a szinkron pontos működését, de azt gyanítom, hogy nem összehasonlítja az adatbázisokat, hanem szimplán azok időbélyegét nézi – a régit felülírja.

Végül, csináltam egy negyedik tesztet is. Arra nem találtam még magyarázatot, hogy ha a Contacts.app tartalma sem desktopon, sem iPaden nem változik (ebben biztos vagyok), akkor miért csinálja “magától” az iPhone (vagy az iCloud) ezt a felülírást. Arra gyanakodtam, hogy ha a Calendar.app tartalma válzotik, akkor frissít minden iCloud tartalmat és emiatt van, de ezt nem tudtam reprodukálni. Valószínűleg inkább az áll a háttérben, hogy az iPad időnként frissíti az iCloud felé az adatbázist és mire mondjuk hazaértek és az iPhone WiFi közelbe kerül, addigra egy más, frissebb időbélyeges adatbázist fog lefrissíteni.

Szóval találtam egy bugot, ami megkeseríti most a mindennapjaim és előkerült a papír, ceruza kombó. Persze lehet, hogy ez a bug tulajdonképpen nem bug, mert pont így kell működnie és szimplán a jelenlegi felállás és a 3G-s iPad kavar be a történetbe.

Ha te szakértője vagy a témának, szívesen veszem a véleményed, tanácsod!

Gyorshajtás

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!
Előre szólok: nem fogsz velem sok mindenben egyetérteni, de ez nem baj.

Tegnap a twitteren volt egy kisebb flame, mikor reagáltam arra a hírre, hogy a rendőrség 12 milliárdot költene új traffipaxok felszerelésére az autópályák mentén, mondván a gyorshajtás a fő oka a baleseteknek, koknrétan 27%-ban.

Mi van a maradék 73%-kal?

Tettem fel a kérdést. Sajnos 2012 statisztikái még nincsenek meg, ezért csak egy 2011-es statisztikára tudok hivatkozni:

“A második leggyakoribb ok az elsőbbségi jogok megsértése (3764-szer), míg a kanyarodási szabályok megszegése a harmadik ok (2465 eset).”

Jól látszik, hogy az olyan balesetek száma, amely figyelmetlenség és a rutin hiányából adódik, összességében több volt (6229 eset), mint a gyorshajtásnak tulajdonított balesetek száma.

Félreértés ne essék: nem akarom legitimizálni a gyorshajtást, csak úgy érzem, a gyorshajtás, a gyorshajtók állandóan közellenségnek vannak kikiáltva. Ebben természetesen van némi igazság, de nem úgy, ahogy általában magyarázzák.

Teljes mértékben egyetértek a jogiq.com blogon olvasottakkal: maga a sebesség, a sebesség túllépése soha nem lehet oka egy balesetnek, maximum egy tényezője. Van egy elméletem, elmondom.

Tudatos (felelős) gyorshajtás

A most következő sorokra a következő kifogások tárházával lehet élni: “csak hiszed, hogy olyan jól vezetsz!”, “honnan tudod, hogy meg tudsz állni?”, “mire vagy olyan nagyra a vezetési tudásoddal?”.

Amikor tudok róla, hogy a megengedettnél gyorsabban haladok, sokkal jobban figyelek. Mondhatni a figyelmem, a reakcióim csúcsra vannak járatva. Hiszen kvázi tilosban járok, jobban kell az utat figyelnem, a közeli, a távoli tárgyakat, megbújó autókat. Egy ilyen felfokozott állapotban történjék bármi is, sokkal felkészültebben, gyorsabban tudom lereagálni. Természetesen, ahogy egy ismerősöm nagyon találóan meg szokta jegyezni: “a fizikával nem lehet kib***ni!”.

A lényeg, hogy tudd, mik a határok.

Meggyőződésem, hogy objektíven szemlélve, egy teljesen szabályosan – most itt csak a sebességkorlátra gondolok – közlekedő vezető ugyanolyan veszélyes lehet másra nézve, mint egy gyorshajtó. Legjobb példa erre, mikor a rutin hiánya miatt, igaz szabályosan közlekedő vezető képtelen egy váratlan helyzetet lereagálni. Például egy hirtelen felbukkanó kutyát, vadat, gyalogost, másik járművet, buszt.

Mert csőlátással, a sebesség és a szabályok betartását görcsösen akarva közlekedik. A lassabb haladás engem személy szerint elálmosít. Tudom magamról, ha szabályosan közlekednék, veszélyt jelentenék másokra. Mert az agyam járna, pörögne, elkalandozna és a felfokozott állapotú figyelem helyett nem a közlekedésre figyelnék.

BalesetTompa figyelem

Az öt év során, mikor a munkám miatt évi 60.000 km-t tettem meg, mindössze egy balesetem volt: korán reggel keltem és indultam a budapesti értekezletre, ahol az egész napos munka után a Maglódi úti börtön előtt elhaladva – az épp folyamatban levő válásom gondjaival terhelten – azon filóztam, mennyire durva ez az utcáról jelbeszéddel történő kommunikáció és bármilyen bűnt is követtek el a börtönben ülők, megvan az igényük a külvilággal és családdal való kapcsolattartásra.

A figyelmem nem az úton, nem a táblákon volt. A haladási sebességem bőven a megengedett alatt volt. És mégis megtörtént a baj a Maglódi út és Újhegyi út kereszteződésében. A STOP táblát nem vettem figyelembe.

A kép valós, így nézett ki az autóm, miután a szabályosan közlekedő BKV busszal találkoztam 2010. áprilisában.

Zárszó

A “vitaindító” hírrel csak egy bajom van: miért csak – a nyilván jól és könnyen behatárolható – gyorshajtásra fordítódik a figyelem? Talán, mert az hozza és nem viszi a pénzt?

A retorzió alklamazása helyett több vezetéstechnikai centrumot hoznék létre (akár a gyorshajtásból befolyt összegekből), ahol ezáltal mindenki számára elérhetőbb összegért ki lehetne próbálni a különböző időjárási körülmények közötti vezetést.

A megelőzésre és a folyamatos szintentartásra fordítanék nagyobb figyelmet. Nyilván, ez is viszi a pénzt, költsége van.

Itt volt ez az egészségügyi doboz mizéria is. Fontos a benne található összetevők szavatossága (bár veszély elhárítása esetén a cél a fontos, nem az eszköz, főleg nem annak szavatossága), de szerintem fontosabb lenne a vezetők elsősegélynyújtási ismeretének frissen tartása. A dobozvásárlásra “kötelezett” személyek azt az összeget költhették volna egy pár órás felfrissítő tanfolyamra is, aminek én – mint kvázi egészségügyi dolgozó – is hasznát látnám. Amit nem gyakorol az ember, azt elfelejti. Ez tény.

De maradjunk szervesen a közlekedésnél: pl. 5 évente kötelező jelleggel szintentartó KRESZ vizsgának és/vagy tanfolyamnak is látnám értelmét.

Ezek az általam vélt problémák bőven okoznak bajt a maradék 73%-ban. De tény, a fő bűnös: a gyorshajtás. És ezzel megnyugszunk.

Végül de nem utolsó sorban egy fontos információ a vezetési szokásaimat illetően: lakott területen SOHA nem hajtok gyorsabban, mint a megengedett sebességhatár.