Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 13-12-31

Ma egy szilveszteri különkiadással jelentkezik a Heti Zene, értelem szerűen a szokásos szerdai viszont most kimarad – mindenki pihen 🙂

@ni0: Az év végén mi sem dukálna jobban, mint egy szilveszteri mix. Bevallom, nekem az egyik kedvencem és minden évben meghallgatom legalább egyszer. Ráhangolódni tökéletes.

Boldog új évet mindenkinek!
Peace, love and unity:
Ni0

@andan81: James Zabiela nem egészen normális. Hogy miért mondom ezt, majd a zenéből kiderül 🙂 A világsztár DJ Sasha tanítványaként lett közismert és hosszú évek alatt bebizonyította, méltó nagy hírű mesteréhez.

Zenéire jellemző a divatos és “piszkos” hangzás. Lemezlovasként és producerként is időről időre megújulva kiemelkedik a legnépszerűbb DJ-k közül. Lemezjátszó kezelési technikáján kívül, kifinomult loop és effektkezelési zsenialitásáról ismerik, pláne amióta Ableton Live-ot is használ szettjei felépítéséhez. Névjegye a kompromisszumok nélküli breakbeat és house zene, és ezek fúziója.

Most egy régebbi darabot hoztam nektek, anno szilveszteri bulikban nálam mindig pörgött ez a lemez. Egy tipikus Zabiela megtűzdelve breakbeat elemekkel, néhol kicsit olyan Dave Gahan hangzás. Mestermű.
Jó bulizást ma este mindenkinek, és Boldog új évet! 🙂

@ddq: Fegyverneky Sándor azon felül, hogy fotós a jobbik fajtából, 2002 óta dj N1CE néven pakolja egymás után a húzósabbnál zúzósabb trap és new wave crunk darabokat. Az idei év zárásaként tőle mutatnám be a kedvenc mixemet amit valamikor a nyár folyamán pakolt össze egy zánkai stégen, rövidgatyában a szúnyogok között.

Mást erről nagyon nem is tudok mondani, kérem kapcsoljaBE!

További mixek tőle soundcloudon itt:  https://soundcloud.com/djn1ce

BÚÉK!

DJ N1CE – Balaton Mix from DJ N1CE on Vimeo.

Jómagam pedig az év zárására szintén egy mixet hoztam két fiatal sráctól, akik a Digitalism művésznéven futnak és saját zenéket is alkotnak már 2004 óta. Bár a most hozott mix technikailag nem épp a legtökéletesebb, de a hangulata egyből magával ragadott, no meg persze az az élvezet, ahogyan zenélnek a srácok.

Ezzel kívánok nektek Boldog Új Évet és jövőre is várlak benneteket a Heti Zene további epizódjaival!

Kategóriák
Blog

Nyugodt Facebook

A Facebook és a hozzá kapcsolódó mérgelődéseim rendre előkerülnek, mint érdekes téma itt a blogon. Próbálkoztam sokmindennel, de olyan ez, mint egy drog (lehet egy függőnek). Volt digitális életmódváltás (félkudarc), volt már látványos hajó elhagyás, de aztán valahogy mégis mindig visszatértem.

A legutolsó fejezet ebben a szappanoperában az volt, hogy felfüggesztettem a fiókomat, relative hosszú időre. Egész jól ment, bár az igazat megvallva annyi változott csak, hogy nagyobb hangsúlyt kapott a twitter a digitális életemben. No, meg mivel az általam adminisztrált oldalaknak mégiscsak kell egy fiók, az erre a célra készített, párhuzamosan használt profilommal csak beléptem a Zuckerberg birodalomba.

Azt vettem észre, hogy ilyenkor rákerestem ismerősökre, megnéztem az idővonalukat, mi történt velük, mit kommenteltek stb. Az ember kíváncsi, ez ellen kár is küzdeni. De akkor mégis, mi bajom a közösségi média ezen szeletével?

Újabb misszióként elkezdtem tisztítani az ismerősök körét. Próbáltam szűkíteni tényleges, valós életben is ismert emberekre, de sok „barátom” van a digitális életből, akik hiányoznának az idővonalamról. Máris egy engedmény. Nem sikerült igazán jó szűrőrendszert felállítani, mert bár pár idegesítő ember bejegyzéseit nem láthatóvá tettem (még megsértődik az unfriendtől a lelke), időről időre mégis felbukkantak olyan információk, melyekre semmi szükségem nem volt.

A legaranyosabb sztorik a felfüggesztés időszakából származnak amúgy. Külföldi ismerősök és egy-két hazai barát (akikkel nem vagyok napi kapcsolatban és nem tudtak a felfüggesztésről) felhívott telefonon, hogy jól vagyok-e, mert eltűntem Facebookról és különbenis, ez gyanús, mert előtte mennyi tartalmat osztottam meg stb…ezen a ponton elgondolkoztam, hogy a közel 600 ismerősből csak őket érdekelhette valósan, hogy mi is van velem, hiszen feltűnt nekik a „hiányom”. Elgondolkodtató.

Heuréka!

Ma reggel aztán rájöttem a probléma gyökerére, a gyökerek problémájára (sic!). Mivel a már jócskán megnyírbált és kitisztított (közel felére csökkentett) ismerősi kör bejegyzéseit lapozgatva is képes voltam felidegelni magam az emberek butaságán, hirtelen bevilannt egy gondoloat: hát én nem is az ismerősök butaságain vagyok kiakadva, hanem az egy-egy megosztás alá fűzött, számomra vadidegen emberek hozzászólásain, megjegyzésein, gondolkodásmódjukon, világnézetükön, IQ és EQ szintjükön.

Régesrég, még az iwiw fénykorában rendszeres „vita” volt abból, hogy az üzenőfalon sokan úgy „chateltek”, mint ahogyan ma a Facebook idővonalán lehet. Az iwiw érában azonban ha két felhasználó nem volt egymásnak ismerőse, akkor nem látta a közös ismerős és nem ismerős között lezajlott beszélgetés minden elemét. Így rém értelmetlen társalgások folytak az üzenőfalon, amit én rendre meg is jegyeztem több ismerősömnek is, hogy rosszul fogja. Persze, volt is belőle sértődés.

Reggel tényleg sokkal frissebb az ember agya, gyorsabban jönnek a gondolatok. Nem állítom, hogy az általam talált megoldáshoz azért nem kell némi webprogramozási ismeret (mármint ahhoz, hogy a probléma megoldásának felfedezéséhez eljuss), de sikerült egy rém egyszerű és bárki által kivitelezhető megoldást találnom.

A megoldás

Egy aprócska css hack. Korábban, mikor még index olvasó voltam, nagyon idegesített a Velvet nevű remekmű ajánlója a nyitóoldalon. Persze, sokan mondtátok, miért nem pörgetem tovább? Nem lehetett. Mindig sikerült valami olyan kattintásmágnes címet generálni, amire aztán gyenge lelkem csak rákattintott 🙂 Szóval koránt sem a rendszerben van csak a hiba, elismerem.

Node, amiért a magyar internetes újságírás egyik sötét bugyra szóba került, az annak az apropója, hogy már akkor is egy css hackkel próbáltam megoldani a kérdést. Modern böngészőkben lehetőség van arra, hogy egy bővítménnyel egyedi css kódot írjunk az adott oldalhoz, amit aztán majd a „gyári” helyett betölt, vagy mellé.

Mi az a css? Egy stílusleíró nyelv, amit röviden: arra használunk, hogy miként jelenjen meg egy oldal, hogyan nézzen ki.

Az ötlet már akkor is az volt, hogy az adott hírblokkot css-el átállítom úgy, hogy ne jelenjen meg nekem. Erre a display: none; kódot tudom használni. A probléma azonban az volt, hogy az említett blokk az index címlapján nem kapott külön osztályt, így erre szűrni, pontosabban egyéni css-t írni sem lehetett.

A Facebook azonban szerencsére elkövette azt a „hibát”, hogy a hozzászólásokat általánosan egy .UFIList osztályt viselő kódrészletbe helyezi. Így egyből le is csaptam rá: .UFIList { display: none; }

A Safari inspect element funkciójával a gyorsteszt sikeresen zárult, jött a következő lépés: keressük bővítményt, ami szépen elvégzi nekem mindig ezt a feladatot.

Gyors keresés után a Stylish nevű Safari bővítménynél kötöttem ki, de létezik Chrome alá is megoldás, Stylebot néven.

StylishA felület egyszerűen kezelhető és okos. Meg lehet adni egész domaint, de akár csak egy URL-t is ahol alkalmazni kívánjuk az egyedi css-t.

Felmerül azonban a kérdés, hogy mi van, ha mégis kíváncsiak vagyunk egy adott bejegyzés hozzászólásaira?

Ki-beCsak semmi pánik. Egy kattintással ki-be tudjuk kapcsolni a bővítményt, így ha kedvünk támad a sok butaság között csemegézni, hát megtehetjük.

Ami még érdekesség, hogy meg is lehet osztani a saját stílusokat, és egy óriási stílusbázisból lehet is keresgélni. Volt aki átszínezte a Facebookot, volt aki telejesen új dizájnt adott neki. A lehetőségeknek igazából csak az eredeti kód és annak id és class jelölései – vagy annak hiánya – szab határt.

A Chrome bővítmény a Stylebot szerintem egy kicsit komolyabb, nördebb, de ennek ellenére könnyebb egy új stílust létrehozni benne.

A módszer nekem egyelőre tetszik, szebb, tisztább, biztonságosabb, nyugodtabb Facebook fogad.

És a végére egy előtte-utána kép.

Before After

Disclaimer: a mintaképeken található személyek története nincs összefüggésben a buta hozzászólókról alkotott véleményemmel, bár tény, hogy része volt abban a bizonyos utolsó cseppben.

Kategóriák
Blog

Over eaten

Gondoltam egyet és csinlátam egy kis lötyögős mixet a karácsonyi túlzabálás tiszteletére, no meg aki mozgott rá, az legalább pár kalóriától megszabadult.

Hallgassátok soxeretettel (sic!) 🙂

Over-eaten by Stro-B on Mixcloud

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E10

Az idei karácsonyt én azért tekintem különlegesnek mert – ahogyan már többször is hangot adtam neki – sikerült elkerülnöm a legidegesítőbb áruházi zenét evör ebben az időszakban, azaz a Wham – Last Christmas című eposzt.

A Heti Zene első karácsonyi kiadása pedig azért lesz különleges, mert azt találtam ki, hogy ajánlótársaim zenéihez saját kommentár helyett hozzáteszem a saját magam ajánlását az adott előadótól. Legyen ez az én karácsonyi meglepetésem 🙂

@zencsaj: Varázsdal, napjaink egyik legizgalmasabb női előadójától – a szöveget is érdemes figyelni, ha már karácsony van 😉

Az én ajánlásom @zencsaj zenéjéhez: Imogen Heap – Hide and Seek című dala magában is jó lenne, de én egy gitáros covert hoztam.

@ni0: B.Ú.É.K!

Ja nem, az majd később lesz :).

A héten megint két zenét hoztam magammal.

Headstrong, vagyis Don Jackson neve ismerős lehet az  idősebbek számára is, hiszen a 2000-es évek eleje óta a pályán van. Főként vocal trance vonalon mozog Don, de azért vannak remixei, amikben a progresszív dallamok is felcsendülnek. Aurosonic-ék pedig oroszok és ketten vannak: Evgeniy Smirnov és Sergey Klimov. Önmagukat progresszív és trance producer duóként azonosítják. Hármójuk koprodukciójának elerménye ez a szépség:

A heti második számhoz nem írok kommentárt. Kellemes ünnepeket és nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak! Köszönöm az eddigi kitartást és támogatást!

Szerencse, hogy @ni0 két zenét küldött, mert Britney-vel gondban lennék…így jöjjön egy csodálatos Headstrong dal a Tears, annak is egy akusztikus, zongorás verziója.

@masnisgyilkos: Mostanában filmekhez kötöm a zenéket, a mai ajánlásom is onnan érkezik.

A Fékezhetetlen (Lawless) című film egy hóeséses-torokelvágós jelenetében hangzik el ez a zene – ehhez képest a dallam tökéletesen a történések ellentéte. Nyugalom, csend.

Az én ajánlásom @masnisgyilkos zenéjéhez a Fire in the blood című dal a The Bootleggers zenekartól, amit akár szintén el tudok képzelni egy hasonló jelenetben 🙂

@tepi77: 1995 karacsonyan kaptam kazettan Mike Oldfield Songs of Distant Earth-jét, egész éjszaka hallgattam. Erről küldeném a Hibernaculum című dalt.

Merci Kriszta mindenkinek!

Azért szeretem @tepi77 ajánlásait, mert sokszor visszahoz nekem olyan dalokat, melyeket én is nagyon szeretek, de csak ritkábban hallgatom meg őket. Mike Oldfield egyike azon zseniális példaképeknek, aki bár nem határozza meg a zenei munkásságomat, de mindenképpen inspirálódtam a műveiből. Zenei „karrierem” kezdetén a Sentinel című dal azért eléggé nagy hatással volt rám – technikailag is.

@longhand: Utazásaimhoz kapcsolódóan mindig a ‘távollét’ ideje alatt hallgatott zenék a legtartósabb emlékek. Nincs olyan nyaralás amihez akár több mint 20 év távlatában ne tudnék valamilyen dalt kapcsolni. A ’91-es olasz nyaralással kapcsolatban a legelső dolog egy The Cure dal ami eszembe jut. 2003 januárban folyamatosan Robbie Williams és az Asereje (elnézést!) szólt mindenhol amikor két barátommal Tenerifén voltunk.

Minden utazáshoz kötődik legalább egy vagy több emlékezetes dal.

Idén nyárról egy dal jut eszembe, ez szólt az autóban amikor elértük az olasz autópályán a latisanai letérőt, hogy célba vegyük Lignanot, egy kis vidám Jovanotti dal, búcsúztassuk vidáman az évet!

Az a jó, hogy minden ajánlótársammal van közös pont az életünkben. Mármint a zene szeretetén túl. @longhand úrral például a megye és az olasz nyelv, az olaszok szeretete. Jovanottit van szerencsém a kezdetektől ismerni. Karácsony van, egy kicsit szentimentális dalt választottam: A Te. Az egyik legszebb szerelmes dal, mondjuk érdemes hozzá olaszul tudni. Ja, és egyszer lesz egy ilyen zongorám 🙂

@attilagyongyosi: Minden további nélkül, a legkarácsonyosabb Chicane nóta 🙂

Eléggé szűkszavú ma @attilagyongyosi, de abszolút elfogadható mentsége van rá: irdatlan mennyiségű alkohol elfogyasztását hajtja épp végre 🙂 Chicane…hát igen. Ki ne emlékezne a Greece 2000 című party himnuszra?! Az egyik óriási kedvencem tőle az Offshore című dal.

@ddq: Az eheti megintcsak egy tőlem szokatlan darab, de ennek ellenére nagy kedvenc Matisyahu, akinek a nevéhez fűződik a hasidic reggae stilus, ugyanis Matthew Paul Miller haszid zsidó vallású, ami tökéletesen hallható minden egyes zenéjén, amikben tökéletesen ötvözi a zsidó népzene, a reggae, a rock, a szolid elektronika és a beatbox minden elemét.

És annak ellénere, hogy 79-es születésű (fiatalabb nálam….argh) 3 studio albuma, koncert dvdje meg remix albumai vannak. Termékeny zenész, nah!
A mai darab pedig egy mondhatni remix és annak is egy akusztikus verziója ahol a saját „One day” című száma csap át egyszercsak egy Bob Marley klasszikusba.

Uhh, @ddq ajánlása megint egy érdekes művészt hozott! A „velem egykora születésű” (c) by Szalacsi srácra rá sem ismerni ebben a korábbi videoban, ahol tradicionális zsidó haj- és szakállviselete van. Az I Will Be Light szövege is nagyon jó és a beatbox rész külön csillagos ötös – elmondanám, hogy ezt így ütemre, ilyen pontosan…pff, piszok nehéz.

@andan81: A múlt héten egy német deep house zenét hoztem nektek Dj Koze-tól, most is sikerült egy nagyon finom német deep muzsikát találnom, ezuttal a Kollektiv Turmstrasse nevű formációtól. Nico Plagemann és Christian Hilscher megadják mindazt, ami szerintem a jó deep house zenéhez kell: stimulus az agynak, ritmus a lábnak. Zenéjük mindig változatos; olykor minimalista, általában viszont andalítóan dallamos, már-már művészien lágy hangok hömpölyögnek a füledbe. A Grillen im Garten is ilyen. Olyan finom, puha basszus van alatta, hogy legszivesebben ráfeküdnél és utaznál a melódikus dallamokkal, amiből néha csak a háttérben felmorajló gyerekzsivaj zökkent ki.

Fejhallgató fel, relax a karosszékben, élvezzétek az utazást 🙂

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek!

Nokérem, @andan81 kolléga megint jól belecsapott a lecsóba! A nagyon finom muzsikát nehéz megfejelni, de a Kollektiv Turmstrasse repertoárjából szerencsére könnyű válogatni. A Tristesse című dalt hoztam, ami gyanítom, fel fog tűnni a köverkező mixemben 🙂

És akkor a végére két dal tőlem. Az elsőt már múlt héten is akartam ajánlani, de aztán mégse, gondoltam megtartom mostanra. A londoni London Grammar nevű formáció énekesnőjének annyira szürreális határok között mozgó hangja van, hogy egyszerűen magával ragad. Ez főként ebben a Chris Isac coverben jön ki (ahol a szépségét is megcsodálhatjátok). Az ajánlott dalom pedig a Metal & Dust, jó kis tört ütemekkel. Azért is tetszik, mert a sokak által – még mindig – kritizált elektronika mellett nagyon jól megfejennek a vonósok, illetve maga az igényes zene (jelentsen ez bármit is)!

A másik ajánlásom egy karácsonyi ajándékhoz kötődik. Ajánlótársam @tepi77 által fémjelzett Tangram hírlevele landolt a postaládámban:

Dear friend of Tangram,

I wish you a Merry Christmas and a very successful New Year with a free track called „Untitled Kingdom’.
Thank you for your kind whole-year support! I hope we meet in the next year too.

Listen „Untitled Kingdom” here: http://tangram.bandcamp.com/track/untitled-kingdom

Igazán kedves ajándék volt ez, jót tett a szívnek, de a fülnek is! A Tangram idén megjelent két három albumát is jelölték ismét a neves német Schallwelle díjra, amelyről majd egy külön bejegyzés is fog szólni! Hajrá @tepi77!

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E09

Hehe, @zencsaj ma olyan válogatást hozott, amit pont én is ezen a héten akartam elsütni. @ddq többszöri dubstep ajánlója adta az apropót, hogy Ylvis – Someone like me „dala” felkerüljön a listámra, de ezt most @zencsaj teszi meg helyettem 🙂

@zencsaj: Erre a húzós hétre egy kis nevetést küldök szeretettel: az Ylvis nevű duóról a What does the fox say kapcsán sokat hallhattatok. Nos, ők a legnépszerűbb norvég komedistaduó, akiknek heti két élő esti adásuk van a helyi „királyi tévében”, és a youtube-on számtalan gigjük fellelhető. A rókás dalt is csak az új évad promojához készítették, csak elmondásuk szerint túl jól sült el 🙂 Ajánlom a „Big in Kyrgistan”-sorozatukat, amelyben Kirgizisztánban akarnak befutott énekessé válni, vagy akár az intelligens lifteket vagy taxirádiót imitáló poénjaikat, de érdemes feliratkozni a tvnorge-csatornára, ha nem akartok lemaradni az aktuális vidámságadagról!

Ez az összeállítás az öt legnépszerűbb promodalukat tartalmazza – jó kacagást, törékeny dolgokat el a kézből :))

A héten @ni0 két zenét is hozott, az első igazán kedvemre való!

@ni0: Tritonal neve egy kicsi becsapós lehet, a srácok ugyanis ketten vannak. Chad Cisneros és Dave Reed két amerikai srác, akik 2007-ben gondoltak egyet és elkezdtek producerkedni. Először főként progresszív trance vonalon, majd később melodic trance-ben is. Az utóbbi pár évben hihetetlen mértékben ível felfelé a karrierjük, s mára már nem csak az USA-ban elismert szerzők. A dal, amit választottam, a 2011-ben megjelent Piercing the quest albumuk egyik legjobban sikerült dala Beat service remixe pedig csak még jobban kiemeli a lényeget.

Eheti másik választottam neve szintén becsapós. Sokáig magam is azt hittem, hogy Ashley Wallbridge nőnemű, de nem! Ash egy angol srác, aki saját magát progresszív trance műfajba sorolja, de szerintem ennyire nem egyszerű őt besorolni. The inner me című első, önálló albuma nem kisebb kiadónál jelent meg, mint az Armada Music.

Úgy látszik ezen a héten többen kaptak kedvet a „többzenés” ajánláshoz, ugyanis @attilagyongyosi is rámírt még ma, hogy kódolást közben talált egy „instant DISCO” darabot. 🙂

@attilagyongyosi: Vannak olyan mixek, rádióadások, amiket legelőször hallva kénytelen vagy néha megállítani és rákeresni a dalra, ami éppen szól.

Na, az új Stoneface & Terminal kislemez, a ‘Skyfall’ pont ilyen. A két héttel ezelőtti Above & Beyond-ékféle Group Therapy rádióműsort hallgatva botlottam bele és azt kellett mondjam: ácsi!

Az Euphonic Recordings kiadónál igen régóta rezidenskedő német trance duó ismét csak olyat tett az asztalra, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni. A ‘Skyfall’ energikus egy jószág, szeletelő basszusvonallal és egy olyan klasszikus trance vezérdallammal, ami napokig képes a füledbe csimpaszkodni. Igen fínom!

És az instant DISCO darab @attilagyongyosi-től:

Egy finom darabot hozott @ddq erre a hétre, ami már csak a „stílusbesorolása” miatt is érdekesnek tűnt. Aztán meghallgattam, érdekes egy zene, az egyszer biztos. És ez most nem az az érdekes, amit mondjuk egy ronda arcra mondunk 🙂

@ddq: A héten magamat is meglepve a walesi „Southern blues country rock skiffle hip tronica” stílusban alkotó zenész családban felnövő Pete Lawrie és a holland Don Pepijn Schipper aka. Don Diablo, aki leginkább 4/4-ben dolgozik, közös daláról gondoltam azt, hogy meg kell osztanom veletek, mert van benne kellemes énekhang, meg csilingelő háttér és finom dobalap.

Fogyasszátok szeretettel: Don Diablo – The only road

Bizony, bizony, @andan81 ráérzett arra, amit említettem neki legutolsó mixem kapcsán! Remek darabot hozott Dj Koze-től.

@andan81: Múlt héten @strob kolléga írta twitteren, hogy a németek milyen remekül átmentek a rave-trance korszakból a deep house irányába. Erre írtam neki, hogy bizonyám, erre a legjobb példa Dj Koze. Egy hamburgi elektronikus zenész, producer és DJ, aki sok, hozzá hasonlóan befutott pályatársával hasonlóan a hip-hop felől érkezett az elektronikához.

Tőle hoztam most egy személyes kedvencet. Ez a zene jellemzi szerintem a legjobban Koze munkásságát. A zenéiben mindig történik valami váratlan, amire azt hiszed, hogy ezt vártad, de aztán mégsem az jön 🙂 Érdemes megfigyelni, hogy bánik a zenén belül a zongorahangokkal 🙂

És akkor az én ajánlásaim.

Némileg fura lehet, hogy én ajánlok olyan zenét, amiben akusztikus hangszereken játszanak. Bonobo már volt itt tőlem a blogon, de most ismét tőlük hoztam egy élő fellépést. Nagyon easy listening!

És jöjjön egy olyan dal, aminek a klipje talán pár embert majd megbotránkoztat, pedig nem kellene. A szerelemről, szeretetről szól. A dal feltűnik legutolsó, deepes hangzásvilágot kereső mixemben is, a Booka Shade formáció Love Inc című dala azonnali dallamtapadást okozott nálam. És milyen érdekes, ők is németek. A legújabb EVE című albumuk olyan szinten hallgatható, hogy még csak bele sem pörgettem egy dalba se.

A dal zárógondolata pedig igazán megfontolandó:

Love is life. If you miss love, you miss life!

Kategóriák
Blog

Sunday Sessions

Ha a blog indulása óta olvasóm vagy, akkor emlékezhetsz rá, hogy az egész blogot azzal a céllal indítottam, hogy az akkor frissen vásárolt Traktor Scratch Pro hardverrel készített mixeket publikáljam, és hirdetésekből bejövő bevételt folyamatosan új zenék vásárlására fordítsam, melyek egy mixben aztán itt a blogon megjelennek.

2009-óta pár dolog megváltozott, ez a project is elhalt és a blog is átalakult. Májusban azonban a Syncopában vettem egy Native Instruments Traktor Kontrol S2 kontroller-hangkártyát (még a korábbi verziót). Ezzel annyiban egyszerűbb a helyzet, hogy nem kellenek hozzá a timecode cd-k és így cd lejátszó sem, keverő sem.

De a lényeg annyi, hogy beindult újból a mixelgetés, relative rendszeresen. Rátaláltam egy nagyon jó szolgáltatásra, a mixify-ra, ahol online, élőben tudok „bulikat” csinálni. Ha követed a profilomat, akkor értesítést is kaphatsz az új eseményekről.

A másik hely, ahol ezt az aktivitásom nyomon tudod követni a mixcloud fiókom, ahová egy-egy befejezett mixet feltöltök. Ez annyiban jobb, hogy lehetőség van megadni a tracklistet és azt időkóddal is el tudom látni, így láthatod, hogy éppen melyik előadó dala szól.

A Sunday Sessions egy vasárnaponként jelentkező, lazább, hozzám ugyan közel álló, de a mixeimre nem jellemző hangzásvilágot, a deep house stílust mutatja be, abból is a populárisabb, dallamosabb verziókat. Vasárnap délutáni laza lötyögés, csak semmi kapkodás.

Sunday Sessions 02 by Stro-B on Mixcloud

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E08

Ismét felszállt a Heti Zene hajójára @zencsaj, aki az N’Sync Robbie Williamsétől hozott egy dalt. Ezt a jelzőt én akasztottam rá, mert a ’90-es évek fiú bandáiból általában mindig 1-1 tag csinált a későbbiekben kiemelkedőbb szólókarriert. Az N’Sync esetében szerintem ő az, aki ezt megtette. Különösebben nem szerettem, azonban remek átváltozásokra képes az úriember, Justin Timberlake. Jómagam egyik kedvence a Cry Me A River Bill Hamel remixe, ami Paul Oakenfold Great Wall című mixalbumán kapott helyet.

@zencsaj: Szeretném megismertetni zeneértő közönségeddel a mai díszpop brilliáns mintájaként Justin Timberlake – Take back the night című dalát, amely tökéletesen egyesíti mindazt, amitől valami sláger lesz: kicsi Jacko-utánérzés (oké, sok), fülbemászó dallam, „mégmindignincsvége, denembaj”-érzés, felhőtlenség, és az egész mögött egy óriási matek! Jó bulizást!

Már nem először kapok @ni0-tól ajánlást a One Direction zenekartól. Így karácsony közeledtével egy kis könnyed, érzelgős klipp. Ja, és tényleg érezni a Mumford and Sons hatását 🙂

@ni0: Ennek a dalnak az érdekessége, hogy a Mumford and sons is közreműködött benne. Hogy potosan melyik részének zeneszerzésében, azt sajnos nem tudom.
Szerintem egyébként ebben a dalban a klip az igazán zseniális. Az egész dal mondanivalóját remekül visszaadja és a szereplők valóban családtagok, nem statiszták, amitől az egész őszintébbnek hat számomra 8-).

Erre a hétre @masnisgyilkos olyan zenét hozott, amivel nekem eléggé hektikus a viszonyom…mikor „élő” sláger volt, iszonyatosan utáltam (úgy en bloc a ’80-as évek zenéjét nem csípem), viszont főiskolás kvázi retro bulik elengedhetetlen kelléke volt a Soft Cell – Tainted Love. Ma már azt mondom, hogy alapmű, az általános zenei műveltség egyik alappillére.

@masnisgyilkos: Nemrég kezdtem bele a Doctor Who nézésébe, a sorozat a második résszel vett meg, amikoris Christopher Eccleston fülig érő szájjal „denszel” erre a számra. Kerestem youtubeon a vonatkozó részt, nem találtam – képzeljétek hozzá.

Miután elküldte az e heti zenét @andan81, twitteren azért még hozzáfűzött valamit: „küldtem #hetizene -t 🙂 majd hallgasd meg, nálam ezután rezeg a léc a Dosem – Beach Kisses alatt 😉” És tényleg!

@andan81: Egy nagyon friss deep muzsikát hoztam nektek a héten. Bevallom nekem most nagyon nagy kedvencem lett, hihetetlenül igényesen komponált darabról van szó. Magáról az előadóról sokmindent nem találtam, nem is hallottam még tőle semmit, de ezek után nagyobb figyelmet fordítok a Vaal néven futó producerre.

 

Az van, hogy utálom a dubstep stílust. De ha így folytatja @ddq, a végén még találkozok olyan darabokkal, amik kicsit közelebb hozzák hozzám ezt a tőlem idegen stílust. Zseniális klipp!

@ddq: Az úgy történt, hogy nem zenét hanem fényvezérlésekkel kapcsolatos oldalakat bújtam valamikor az év elején amikor belefutottam a mai ajánlatomba, így az elsődleges szempont nem is a zene volt, hanem a látvány. Mindkettő odab*sz, a kettő közösen meg nagyon….

Majd amikor végetért a videó, kezdtem el utánanézni, hogy mi szólt alatta és így ismertem meg Patric Rezat  (meg az M83at is, de ez lényegtelen) akinek azóta lett egy EP-je, hasonló massziv darabokkal, amit szintén csak ajánlani tudok.

És akkor jöjjön 3 ajánlás tőlem.

Az első zene tőlem talán kicsit szokatlan lesz, bár bőven akad elektronikus elem benne. Az angol Alt-J nevű indie rock formáció dalára a Google Musicban találtam rá, bedobta az ajánlott zenék közé. A dalban egyből megtetszett a már-már ír népzenei dallamvezetés és az iszonyat karakteres basszus, egy jó kis fűrészfog minta. Aztán rákerestem a klippre, és egyből megfogott Montevideo, és a lány mosolya! 🙂 Igazi „feelgood” video!

A második az egyik izlandi kedvenc zenekarom a Sísý Ey egy még ki nem adott darabja, a Second Thought. Róluk már született egy sikeres bejegyzés még a Napi Zenében, és a dalnak van egy még le nem játszott előélete. Mikor felvettem velük a kapcsolatot, jeleztem, hogy ebből az új dalból szívesen csinálnék egy remixet. Egyből nyitottan reagáltak (hogyan másképp, hisz’ skandinávok!), nagyon jó fejek voltak.

A folyamat azonban elakadt, de még nincs veszve – időközben eléggé szépen befutottak és végigfesztiválozták az évet.

Az utolsó ajánlásom pedig egy lazább muzsika, amit szintén a Google Music dobott ki. Alex Niggemann egy berlini fiatalember, aki house és techno vonalon alkot. A Lovers című dalból Andre Lodemann, szintén berlini művész készített egy remixet.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E07

Azért szeretem @ni0 ajánlásait, mert olyan infókhoz jutok hozzá, hogy csak lesek. No persze, ha nem lennék lusta és utánanéznék a trance pápáknak, megtalálnám az infókat. Így viszont ezen a héten megtudtam egy fontos infót Aly & Fila duóról 🙂

@ni0: Valamikor egy barátomnál ülve és ASoT-ot hallgatva figyeltem fel erre a számra. Aztán Deezer-en megszereztem az egész Quiet Storm albumot és rájöttem, hogy zseniális. Minden szám más és más, nem a megszokott Aly and Fila-féle folyamatos “veretés”, vannak kifejezetten lassú számok is. Nehéz volt kiválasztani a 16-ból egyet, de talán ez fogott meg legjobban. Aly and Fila egyébként egy egyiptomi dj páros, többször jártak már nálunk is, de mindig csak Fila jön, mivel Alynak beteges iszonya van a repüléstől, így csak olyan helyekre tud elmenni, ahova eljuthat repülés nélkül (hajó, vonat, autó).

Ja és Filáról érdemes tudni, hogy nagyon szereti a pálinkát! 😉

A héten @attilagyongyosi hozta a legnagyobb meglepetést, mert egy tőle teljesen szokatlan stílusú zenét ajánl. Mint olvasni fogod a kollégája kapcsán ismerte meg a zenekart, de szerintem a klippben szereplő kislány fogta csak meg igazán 😛

@attilagyongyosi: Tőlem szokatlan dolgot, szokatlan stílust hoztam a hétre. A NeXt Day egy komádi/debreceni alternatívillatú rockízű zenekar, akiknek a munkásságát két hete ösmertem meg, mivel az egyik tag, PZs a munkatársam.

Kellemes-lötyögős gitármetált ontanak a srácok. Hallgassátok jóízűen, aki debreceni illetőségű, az talán még ismerős helyeket is felfedezhet az alábbi klipben (pedomaci a DE-IK-n rulz).

A nagy öreg mester egyik mix albumáról hozott ma @andan81 egy darabot, amire én is emlékszem még 2000-ből. Igazi paryhimnusz.

@andan81: Kiko – World Cup c. számát 2000-ben hallottam először a Carl Cox – F. A. C. T. – Australia c. albumon. Annyira tetszett, hogy szinte csak azt hallgattam a mixből. 🙂 Most született egy 2013-as remake, ami nem sokban tér el az elődtől, de mégis érződik rajta az újhullám 🙂

Azért örülök @ddq úr mai zenéjének, mert magamtól tuti nem hallgatnék meg ilyen darabot. Így viszont míg készült a poszt, szépen elcsilingelt ez a dal. Nagyon nem szeretem a dubstep stílust, nagy ritkán van 1-2 darab amit elviselek. A tört ütemekkel nincs baj, inkább a „woobwwoobwhhuuumm” bohóckodással 🙂

@ddq: A heti kedvencem Adam Young amerikai producer/zenesz/svájcibicska Owl City – Shooting Star remixe amit a chicagoi The Robot Dentist gondolt újra (meglepő módon) dubstep alapokon úgy, hogy megmaradt az eredeti vidám csilingelős alapja, meg a vokális része is és mellé megkapjuk a szokásos tört ütemeket meg a standard woobwwoobwhhuuumm-os dubstepes bohóckodást.

Fogyasszátok egészséggel! 🙂

Négy dal megvan, akkor most jöjjön megint 3 tőlem. Vagy inkább négy!

A hétvégén újabb „adásom” volt, készült egy közel 4 órás mix, Ruby címmel. A szokásos vonalon indultam el, de egy tervezett ’90-es évek blokk is került bele. Ezt most csak azért mondom, mert a mai egyik dalom is ebből a korszakból való, @zilahu dobta be twitteren.

Nikolai – Ready To Flow – egy igazi party himnusz 1995-ből. Mekkora bulik voltak…pff. Ilyenkor kezdi megérteni az ember a szülei, nagyszülei „azok a régi szép idők” beszólásait, és tényleg!

Szintén ebből a korból, 1994-ből való az RMB – Redemption című dala, szintén kihagyhatatlan party kellék volt.

Dj CsigaNem hagyhatom ki a korszak szintén meghatározó német rave zenekarát a DUNE-t sem, és tőlük a Milliom Miles From Home című dalt. Nagyon hódoltam a stílusnak, oly’ annyira, hogy az akkor még „képzeletbeli” (nem djztem) dj nevem dj Csiga volt, egy paradoxont feszegetve – a lassú csiga és a 140BPM feletti rave zene 🙂 No meg a logo a lényeg, ami kiadott egy lemezjátszót!

One more song!

A végére hagytam a legnagyobb durranást a hétre, már ami a személyemet illeti. A YouTube-on a Boilerrom mixeket szörfölve jött velem szembe az egyik Bonobo mixben a Moderat – Bad Kingdom című dal. Addiktív zene, igazi dallamtapadós.

A Moderat formációról azt kell tudni, hogy két egyenként is ütős formáció kollaborációjából keletkezett: Modeselektor és Apparat alkotja. Mindkét csapat (igazából 1 + 2 fiatalember) Berlin városából való és nagyon finom muzsikákat készítenek. Instant eargasm!

Erősebb idegzetűeknek pedig egy szintén kedvenc Marcel Dettmann techno remix a dalból.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E06

A Heti Zene már annyiszor változott, hogy egy újabb változás már meg se kottyan! Azon is filózok, hogy a szerdai megjelenés helyett (ami ma csütörtök, miért ne) átállok a szombat-vasárnapi megjelenésre.

Két új ajánlóval bővült állandóra a csapat, akik közül @andan81 urat már ismeritek, hiszen már többször is ajánlott muzsikát. Viktor hasonló zenei szcénában mozog mint én, meg tud lepni jó kis muzsikákkal.

Másik új ajánlónk @ddq, aki, miután felkértem az ajánló szerepre, meglepett ezzel a sorral:

„For the rec: 95%ban elektronikus es azon belul is tort utemeket meg azon belul az elmeroggyantabbakat hallgatok, lasd lastfm/ddq :)”

Jöjjenek akkor hát az erre a hétre szánt dalok!

Ha jól tudom, @tepi77 ma egyik példaképétől hozott dalt. Ulrich Schnauss nagy hatással van a Tangram produkcióra, ez a két zenei stílusban is észrevehető. Az A38 hajón Tangram Ulrich Schnauss előtt lépett fel két éve, 2011. novemberében.

@tepi77: Nekem mostanában Ulrich Schnauss új lemeze, a „Tomorrow is Another Day”  szól a legtöbbet, egész szépen „producerelt” lemez, nem szokványos elektronika.

Aviciiről nem tudok higgadtan nyilatkozni, mert azon túl, hogy szerintem is túlhájpolt, számomra a „zenei” megoldásai is egy szerencsésen játszadozó tinédzser szintjén vannak. A hétre @ni0 két zenét is hozott, az egyiket Avicii-től, a másikat pedig Ronksi Speed-től.

@ni0: Bár ez a szám nem kimondottan trance, de attól még szerintem jó. Ettől függetlenül állítom, hogy az alig 24 éves Avicii továbbra is túl van hipe-olva. Viszont zeneileg mindenképpen kezd beérni. Erre ékes példa maga a True album is, ahol végre elrugaszkodott a megszokott dübörgésétől. Erről az albumról hoztam nektek a kedvenc számomat.

@ni0: A másik szám tényleg trance :). Egy régi kedvencem újragondolása. Ha még sosem hallottál Ronski Speed-ről, mindenképpen keress rá. Emma Hewittról pedig már ódákat zengtem korábban. Következzen a Lasting light 2014-es változata.

Már többször írtam, hogy @attilagyongyosi ajánlása mellé nehéz nekem átvezető szöveget írni, mert egyszerűen mindenre kiterjed az, amit ír. A mostani ajánlásával azért vagyok gondban, mert meg voltam győződve róla, hogy a DT8 Projecttől már hozott zenét…de nem találom, szóval hiba van a mátrixban 🙂

@attilagyongyosi: A mai napra egy olyan producert hoztam, akit nem is hiszem el, hogy még eddig nem hoztam.

A brit Darren Isaac Tate egyike az elektronikus tánczenei stílus legtehetségesebb producereinek. Klasszikus zenében való jártasságát pofátlanul jól használja fel dalaiban és olyan sajátos stílust alakított ki, aminek jellegzetességeit talán nehéz megfogni, de mégis elhatárolják őt a többiektől.

Számos álneve és projektje közül a DT8 Project az, ami hozzám legközelebb áll. 2007-es Perfect World című debütáló albuma mindenkinek abszolút ajánlom, egy viccen kívül tökéletes EDM album a legelső másodpercétől a legutolsóig.

Legutolsó másodpercei pedig a Winter című dalban manifesztálódnak, ami a mostani időjáráshoz pont passzol. Évről-évre előveszem ezt a számot. Nem beleszeretni lehetetlen. There’s a chill in the air.

Ahogyan a bevezetőben is írtam, @andan81 zenei ízlése nagyon közel áll az enyémhez. Sikerült megint egy jó darabot választania, a következő mixembe be is tenném, de jelezte, hogy ő is igényt tart erre, így hát visszavonulót fújtam 🙂

@andan81: A héten egy nagyon finom kis chilles beütésű deep house nótát hoztam nektek, a Berlinben élő, de ír származású Mano Le Tough house producertől. Remekül összerakott zenével van dolgunk; a nyugis csilingelő alapot brutális basszus töri meg, érdekes atmoszférát teremtve ezzel az egyébként sem egyszerű muzsikának. Nem mellesleg a remixet az olasz dj-duó, Carmine Conte és Matteo Milleri azaz a Tale of Us formáció készítette, ami szerintem jobb lett ezáltal, mint az eredeti szám.
Szóval kellemes kamillázgatást! 😉

Másik új ajánlónk @ddq, aki egy olyan zenésztől hozott egy dalt, akit bevallom egyáltalán nem kedvelek. De ez a dal kicsit más arcát mutatja meg, ami számomra szerethető. A döglött egéről a 777. A fura munkamódszer meg szintén szimpatikus!

@ddq: Az aktuális kedvencem az Joel Zimmerman aka. deadmau5 egy újabb félkész darabja (aki ugy dolgozik, hogy darabkakat pakol fel soundcloudra és az emberek visszajelzései alapján finomítja a zenéket) ami jelenleg a 777 munkacímet viseli és 13 percben felvonultatja az autentik csarnoktechno, a trance és a chillout kb. minden jellemző részletét. Mindezt remekül összerakott dobalapokkal és mélyen zengetett zongorákkal. Valahogy igy:

Mostanában az én zenémet megtalálni a legnehezebb. Talán azért is, mert nagyon rákaptam a már említett Boilerroom.tv-re és ott mixeket hallgatok. Így futottam bele az általam már ismert, de aztán elfelejtett előadóba, Bonoboba. Pontosabban egy mixébe, amin teljesen átjön a zsenialitása és a zeneszeretete. Valahogy én is így csináltam anno, ezt minden túlzás nélkül merem állítani (max én kevesebb hibával keverek 😀 ). Ja és kérem figyelni: megint brit zene. Ez JEL!

Kategóriák
Blog

Másik Magyarország

A zenék ajánlása után most egy filmre invitállak.

Múlt héten futottam bele ebbe a megrázó filmbe, amely komoly társadalmi és gazdasági problémákat mutat be. Érdemes rászánni azt az egy órát.

Bukta Imre képzőművész, a magyar kortárs képzőművészet egyik vezető alakja, több mint tíz éve költözött vissza szülőfalujába, a Heves megyei Mezőszemerére, hogy ott szemléletmódjával, jelenlétével lehetőséget teremtsen önmaga és a közösség számára a megújulásra, egy új identitás meglelésére. A Másik Magyarország című film is ennek az identitáskeresésnek a lenyomata, egy cizellált helyzetfelismerés: hol tartunk, mink van, és mit tudunk ezzel kezdeni? Nem mentes az öniróniától, a humortól és az abszurdtól. Ugyanakkor rendkívül kemény látlelet egy, a falu hagyományos kultúrájának megszűnése és felemás modernizációjának következtében kialakult világról. Nagy Dénes filmje.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E05

Erre a hétre @ni0 nem bízta a véletlenre, mert két zenét is hozott. Én pedig kicsit változtatok a bejegyzések megjelenésének logikáján. Sokan jeleztétek, hogy nem világos, melyiket mondom én és melyiket az adott hét ajánlója. Bevallom, hogy eddig helytelenül a saját kommentáromat tettem „idézőjelbe” (kiemelés), míg az adott dal fölé nekem logikailag úgy stimmelt, ha az ajánló megjegyzése kerül.

De mindent érted kedves olvasóm, így ez most megváltozik.

 @ni0: Ugye már mindenkinek volt olyan pillanat, amikor csak arra vágyott, hogy valaki elfogadja és szeresse úgy, ahogy van. Nos, erről az érzésről szól az orosz Bobina alábbi dala is. Ami mind szövegben, mind dallamban tükrözi azt a kattősséget, amit az érzés is magában hordoz.

És akkor jöjjön egy igazi meglepetés! A Heti Zene egyik ajánlójának, @attilagyongyosi kollégának az egyik remixét hozta @ni0. Attila munkásságát én is szorosan figyelemmel kísérem, talán egyszer sikerül majd effektíve együtt dolgoznunk.

 @ni0: A héten úgy döntöttem, hozok egy másik nótát is, úgy is mindig kevesebb szokott lenni.
Ehhez a számhoz személyesen is kötődöm, hiszen jelentős hányada a nappalimban íródott/jött létre 8-). Mindig is közel állt hozzám @attilagyongyosi zenei munkássága, s ha tehettem, figyelemmel is kísértem. A darab egyébként egy remixversenyre készült, ahol remekül helyt is állt.

Ééés a hétre ennyi. Küldött viszont dalt @andan81, aki már két alkalommal is küldött nektek dalt. Íme az ajánlása erre a hétre!

@andan81: Digweed egyik kedvence ez a német fiatalember, érdekesen vegyíti a stilusokat a zenéiben 🙂

És akkor jövök én. Négy dallal.

A héten twitteren @zencsaj egyik reggel kirakott egy Cypress Hill Naughty By Nature dalt, amire én visszavágtam a Del Tha Funky Homosapien – Mistadobalina dalával. Már csak azért is, mert remekül rákeverhető (dj fül ugye) a @zencsaj által megidézett dalra. Jöjjenek hát szépen sorban, viszont úgy, ahogyan én mixelném őket.

Tudtad, hogy rengeteg ma híres dj, funky/rap zenével (úgy értem azok mixelésével) kezdte?

Jut eszembe: régóta készülök egy ’90-es évek mixre, lehet, hogy lesz egy funky mixem is 😀

1. Naughty By Nature – Hip Hop Hooray

2. Cypress Hill – Insane in the membrane

3. Black Machine – How Gee

4. Del Tha Funky Homosapien – Mistadobalina

Kategóriák
Blog

Megtakarítások kezelése

Régen volt már bejegyzés a blogon a kedvenc pénzügyi tervező alkalmazásomról a You Need A Budget-ről (YNAB). Mivel kaptam kérdést twitteren is és e-mailben is, gondoltam itt az ideje egy gyakorlati jellegű bejegyzésnek.

Megtakarítás

Ebben a bejegyzésben megmutatom neked, hogy miként érdemes megtakarításra használni a YNAB-et.

Az elméleti háttérrel most nem nagyon szeretnék foglalkozni, max annyira, hogy érdemes a nagy öreg Warren Buffet tanácsát követni, mely szerint „Ne azt tedd félre, ami megmaradt a költéseid után, hanem azt költsd el, ami megmaradt a megtakarításaid után”.

Nézzünk egy „demo” költségvetést, aztán magyarázok.

YNAB - megtakaritas

Az egyszerűség kedvéért fix havi 200.000.- Forint bevételt írtam be, majd azt osztottam el pár alap kategóriára. A valóságban ennél azért  jóval összetettebb költségvetést használok.

Utolso havi koltesAmi jól látszik, hogy nyaralásra és egy kis banki tőke felhalmozásra takarítok meg. A helyzet nagyon egyszerű, minden hónapban be kell írnod költségként (virtuális elköltés), hogy mennyit akarsz félretenni. Nyaralásra 50.000.- Forintot irányoztam elő, míg bankbetétre 25.000.- Forintot.

Előre tervezni viszonylag könnyű, mert a kis nyílra kattintva előjön a képen látható menü, így minden hónapra ugyanazt az összeget be tudod költségelni, vagy ha változó összegekről van szó (pl. gázszámla), akkor még egy átalány szerű költségvetést is tudsz csinálni az átlag költésekből.

Nem nyitottam erre a célra külön számlát (account bal oldalt), majd meg is magyarázom, hogy miért.

Ahogy elkezded beírni a költségeket, látod mindig, hogy miből tudsz még gazdálkodni. A példán látszik, hogy augusztus hónapra kicsit túlköltöttem magam, – 9.000.- Forint az „egyenlegem”, de jelzi is a YNAB, hogy túlköltés van, azaz „overbudgeted” a költségvetés.

No para! Már csak azért sem, mert a túlköltést talán az optimista megtakarítási szándék okozza. És tényleg. Ha tovább mész szeptemberre és megtartottad Buffet tanácsát, akkor megint előbb a megtakarításokat írod be, majd a maradékból nyújtózkodsz addig, ameddig a takaró ér, hogy egy kis Coelho szálat is vigyünk a történetbe.

Bár a magyarok ezt nagyon nehezen teszik meg, én a kajapénzből faragtam le 5.000.- Forintot, de jól látszik, hogy a többi relative állandó kiadásaim mellett még így is túlköltés van. Még mindig no para!

A valós életben talán annyival egyszerűbb a helyzet, mint ebben a minta költségvetésben, hogy több sacc/kb beírt költséghelyed lehet. Több olyan, amiből ha szükséges, tudsz jobban spórolni, például adott hónapra elkönyvelt bulipénzt szimplán lehúzod és adott hónapban nem mész el szórakozni.

Oké, nem aggódunk, de már látszik a baj: ez a költségvetés ezzel a megtakarítási ütemmel nem tartható. Két dolgot tehetsz: kihagysz egy egész havi megtakarítást, ahogyan október hónapban látod a képen, vagy csökkentesz a megtakarítási összegen. Egyik sem jó, de ha máshol nem tudsz belenyúlni a kötlségvetésbe (azaz pénzt spórolni), akkor muszáj lesz újragondolnod a megtakarítási stratégiádat és jobban a realitásokhoz igazítani.

A fent vázolt példában egy hónap kihagyásával helyreállt az egyensúly, amit a novemberi 4.000.- Forint elkölthető összeg is jelez. Ez annyiban viszont  illúzió, hogy az ára egy havi megtakarítás kihagyása volt.

A felhalmozás

Az előző példában direkt olyan költségvetés képet tettem be, ahol nem látsz semmi költést. Ahogy haladsz előre az időben, azonban realizálódnak a költségeid, befizeted a számlákat. Bemutatom, hogyan tudod a „balance” oszloppal nyomon követni a megtakarításaid, illetve adott költséghely egyenlegét és ezzel magyarázatot is kapsz arra, miért nem tartom célszerűnek külön „számla” létrehozását a megtakarításnak.

YNAB - lakáshitel

A fenti képen a lakáshitel költéseit felvittem, így láthatod, hogy az adott hónapban annak a költséghelynek az egyenlege (balance) szépen kinullázódott. Annyit költöttem, amennyi be volt tervezve. Ez most szintén egyszerűsített eset, a valóságban ezt szinte csak az állandó és fix költségeid működnek így. Előfordulhat, hogy túlköltesz adott költséghelyen, de az is, hogy kevesebbet költesz, mint amennyit beterveztél. Semmi baj, a YNAB egyik zsenialitása ebben rejlik, hogy ilyenkor a megmaradt összeg az adott költséghelyen megmarad. Ez a „tartalék” azonban nem befolyásolja a következő hónapban elköltségelhető (available to budget) összegedet, kivéve, ha túlköltésed volt, mert akkor levonja belőle, megakadályozva ezzel, hogy a következő hónapban már a tervezésnél túlvállald magad.

Ami viszont jól látszik, hogy a megtakarítás költséghelyen (és a fenti ábrában a számláknál is, hiszen nem vittem fel a költést) szépen gyűlik az összeg. Így jól látod, hogy mennyi pénzt takarítottál meg adott időpillanatban.

Mivel így nyomon tudod követni a megtakarítást, én feleslegesnek tartom áthelyezni egy külön számlára. Már csak azért is, mert a banki (mondjuk online) egyenlegeddel akkor sosem fog stimmelni, ami mondjuk több (valós) bankszámla esetén bonyolítja a dolgokat.

Természetesen, ha ténylegesen csinálsz egy megtakarítást, azaz lekötöd a pénzed, akkor azt célszerű egy új számlára (account) átvezetni, aminél viszont az „off budget” típust kell választanod, hogy ne kavarja meg a költségvetésed.

YNAB - off budget

 

Miután megnyitottad a képen „Lekötés” névvel jelölt számlát (azaz a valóságban lekötötted a pénzed pl.), akkor célszerű a költségvetésből kivezetni az összeget. Ezt úgy tudod megtenni, hogy csinálsz egy költést, amely kategóriájának a „Megtakarítás:Bank” kategóriát adod meg, az összegnek pedig értelem szerűen a lekötésed összegét. Így a költségvetésed banki megtakarítás költséghelye nullázódik, azaz látod majd megint az új betervezett megtakarításod gyarapodását.

Amikor lejár a valóságban a banki lekötésed, akkor a kamatokkal együtt rögzítheted, mint bevétel az adott hónapban (income). Ekkor természetesen célszerű megszüntetni a képen „Lekötés” névvel jelzett költségvetésen kívüli számlát – bár a költségvetésbe nem zavar be, hiszen ez a lényege, de feleslegessé válik.

Ha felmerült benned kérdés, ne habozz feltenni!

Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:

Pénzmenedzselés a gyakorlatban

You Need A Budget

Spórolj okosan

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E04

Bréking! @zencsaj végre visszatért az ajánlók közé 🙂 Tears For Fears – tömény nyolcvanas évek.

Tessék, itt az aktuális nosztalgiaszerelmem, nyolcvanas évekbeli tinilányok álmai a pop rózsaszínebb oldaláról, tökéletesen átadva az édes-bús életérzést, ami persze az énekes srác hangszínének is köszönhető, de a dallamot a mai napig mindenki imádja 🙂

A hétre @ni0 megint egy ütős trance nótát hozott. A háttér történet nélkül is eléggé megérintő, de így meg garantált a libabőr faktor.

Az ember általában örömében és bánatában alkot művészként a legkönnyebben. Nem volt ez másképp RAM-mel sem, aki a közelmúltban, tragikus körülmények között vesztette el feleségét, Amelia-t. Az ő emlékére írta meg ezt a gyönyörű számot. Vokalistának pedig Susana-t kérte fel, akinek búgó hangja szerintem tökéletesen illik a dal hangulatához.

Egyszer majdnem indultam egy Super8 & Tab remixversenyen. Csak aztán nem jutott rá időm. Most @attilagyongyosi tőlük hozott egy darabot, fincsiii!

Sok locsolót!

Én most az új Super8 & Tab dalt küldöm, mert hú! A finn producer páros a csodálatos hangú Julie Thompsonnal kollaborált és az eredmény az év egyik legütősebb dala lett. A vokálba lehetetlen nem beléesni.

Ha @masnisgyilkos így folytatja, igazi nagy kedvencemmé válik az Of Monsters And Men izlandi zenekar. Bár ahogy hallom, nem lesz nekik nehéz 🙂

Én a hétre Joris Voorntól hoztam egy Moby feldolgozást. Az eredeti Moby dalra nagyon nem lehet ráismerni, de egy jó kis tech hose dalt csinált belőle a mester.

Az eheti első ráadást pedig @zencsaj hozta, szintén a Tears For Fearstől.

A másik ráadás tőlem érkezik, egy igazi klasszikus, kamaszkorom himnusza: JayDee – Plastic Dreams. Igenám, de ez a dal 20 éves jubileumát élte tavaly, és ezek már „tribute” remixek. Öregszünk…

Kategóriák
Blog

Öngondoskodás

A blog történetében egy érdekes bejegyzés fog most következni. Legalábbis ami a tartalom előéletét illeti. Történt ugyanis, hogy 2012. február 6-án éppen filozófikus kedvemben voltam, megkockáztatom, hogy egy enyhe (természetes) téli depresszív hangulattal megspékelve. Akkor kezdtem el gondolkozni pár látszólag nem működő kérdéssel, amire egyéni megoldásokat kerestem. Nyugdíj, egészségügyi biztosítás, öngondoskodás.

Én maximálisan hiszek a felelős öngondoskodásban. Ha ehhez társul bármi féle közös befizetéseken alapuló, egységes elosztású „központi” juttatás, az nincs ellenemre. A teljes „központi” (próbálom szándékosan kerülni az állami kifejezést) gondoskodást pedig maximálisan elítélem. De főként az erre az „ál” biztonságra ráépülő, minden gondolkodást és öngondoskodást mellőző viselkedést.

Az első bekezdésben említett előéletet az teszi érdekessé, hogy ez egy félben maradt – és most is úgy hagyott – bejegyzés, melynek kifejtését továbbra sem látom kivitelezhetőnek. Miért? Az eltelt majdnem két évben annyi „központi” változás történt, annyi jel mutat arra, hogy az öngondoskodás népszerűsítése nem, hogy nem megy végbe, de még tudatosan rombolják is („majd mi megoldjuk helyetted, ne gondolkozz, ne gondoskodj”), így nem látom értelmét a nagyon erős szembeszéllel vizelni.

Node, olvasd most el a korábbi vázlatom, majd mondok még valamit:

Az elmúlt napokban sokat foglalkoztam gazdasági kérdésekkel, a saját pénzügyi helyezetemet is átnéztem, tervezgettem.

Megismerkedtem a svájci WIR rendszerrel, elvolastam cikkeket a Soproni Kék Frankról és a Balatoni Koronáról. Bevallom, a sok információ kicsit még össze is zavarta a megalkotott képet.

Aztán olvastam egy gondolatindító bejegyzést Krys barátom tollából, ahol megnéztem egy inspiráló videót is. Sokat beszélgettünk is erről Krys-szel, meg önfenntartó gazdaságról, faluról, háztartásról.

Aztán elkezdtem gondolkozni: lehetséges-e függetlenné válni az állami rendszertől, amibe bele vagyunk kényszerítve?

A terv

Mielőtt bárki is félreértené, csak a teljesen legális megoldásokat vizsgálom, nem a sunnyogást, adócsalást, adókerülést. Egyre inkább foglalkoztat az a gondolat, hogy milyen lenne egy teljes öngondoskodás project. Mi lenne, ha nem kérnék semmit az államtól, cserébe viszont elvárom, hogy ő se kérjen tőlem semmit. Magamra maradnék, magamnak kellene gondoskodni sok szolgáltatásról, piaci áron. Egyelőre elméleti síkon veszem végig a lehetőségeket, mik azok a szolgáltatások, melyeket jelenleg az állam nyújt a számomra a befizetett járulékok alapján, olyan minőségben, amilyenben…

Egészségbiztosítás

Első nekifutásra két biztosítót találtam, akik foglalkoznak egyáltalán magán-egészségbiztosítás szerű szolgáltatás nyújtásával. Az Union és a Generali Biztosító. Annak még utána kell járnom, hogy ha nem fizetnék állami tb járulékot, akkor egy esetleges kórházi ellátás során milyen és mekkora költségek merülnek fel, és ebben az esetben mennyit fizetne ki a biztosító. Azt gondolom, hogy nem egyszerű teljesen magán egészségbiztosításra átállni.

Nyugdíj

A nyugdíj számomra egy olyan téma, amivel abszolút nem számolok. Úgy értem, azzal a pénzzel nem számolok, amit a fizetésemből vonnak le. Kútba dobott pénz. Elfogadtam, túlléptem rajta.

Sokan félreértették a magánnyugdíjpénztárak működését. Ezek nem voltak tényleges magánvagyont kezelő pénztárak, csak arról dönthettem, hogy kire és milyen protfolióra bízom a befizetett járulékok kezelését az állam helyett. Nyílván, egy okos döntés, ügyes gazdálkodás során képződött reálhozam miatti magasabb nyugdíj mindenképpen jobb lett volna, mint a most „visszaállamosított” rendszerben várható havi apanázs.

Marad tehát az öngondoskodás. Számos biztosító nyújt ilyen szolgáltatást, bankok is értékesítik a csomagjaikat és az önkéntes nyugdíjpénztár lehetősége továbbra is létezik. Ez tehát egy relatíve könnyű eset.

Nos, eddig jutottam anno.

Amiért ma mégis billentyűzetet ragadtam a témában, annak egy portugáliai hír adott apropót. Épp a TV csatornák között szörfölgettünk, mikor a HírTV híradójában megláttam a közvetítést, mely a portugál tüntetésekről szólt.

„Dühös nyugdíjasok vonultak az utcára.”

Anélkül, hogy részletekbe, kiváltó okokba, konkrét helyzetekbe belemennénk, csak egy gondolatom van, és tulajdonképpen emiatt kapcsolódik ez a téma a korábban elkezdetthez.

Nyugdíj öngondoskodás

Mire szokott panaszkodni az, aki az államtól kapja a nyugdíját és nem pedig saját maga építette fel a nyugdíjas éveinek fedezetét? Például arra, hogy kevés a nyugdíj. Vagy arra, hogy nem emelték. Vagy – ahogy most a görögök, portugálok -, hogy éppen csökken, ezért tüntet.

Ez a cikk nagyon jól leírja, hogy miként és miért alakult ki a nyugdíj rendszer, ami mára már egy jutalmazó – szavazatvásárló – rendszerré alakult át.

Namost.

Nem lenne jobb és célravezetőbb, ha nem szolgáltatnád ki magad egy állandóan változó rendszernek (állami nyugdíj), amely rengeteg tényezőtől függ, de leginkább egyfajta „zsarolási” alapot ad? Dehogynem!

Nem lenne jobb, ha te döntenél arról, hogy a nyugdíjas éveidre mekkora összegből szeretnél gazdálkodni, egyszerűbben fogalmazva mekkora lábon akarsz élni? Dehogynem!

Nem lenne jobb, ha te döntenél arról, hogy milyen konstrukcióban gyűjtöd a pénzt a nyugdíjas évekre és hogyan forgatod, fialtatod a pénzt? Dehogynem!

A végére pedig már csak egy kérdés maradt: mi tart vissza attól, hogy mindezt megtedd?

Még mielőtt összekevernéd a dolgokat és szót emelnél, hogy „dehátvoltönkéntesnyugdíjpénztárdeazorbánellopta”: nem, nem erre a megoldásra gondolok. A piacon rengeteg termék van, amit fel lehet használni a nyugdíjas évek előkészítésére. Ha van rá 30-35-40 éved, akkor viszonylag kis összegekkel kellemes tőkét tudsz magadnak felépíteni. De ehhez kicsit a jövőben is kell élned, nem csak a mában.

Hogy ezt az óriási dilemmát oldjam kicsit, ma egy előadásban a következő volt a záró gondolat: ha a tyúk visszatekint a múltjára, tojás. Ha pedig a jövőjére tekint, akkor tyúkhúsleves. 🙂

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E03

Nos, @tepi77 nagyon szűkszavú volt a héten, de ha igaz amit írt, akkor megértem. Mostanság a közösségi médiában is visszafogottabb, de erre is magyarázatot adhat az ajánlott dal.

Küldeném Mobytól a The perfect lifeot, mert most épp perfect a life 🙂

Úgy látom, @ni0 kezd belejönni az ajánlásba 🙂 . De nem akarom tovább heccelni, a hétre olyan muzsikát hozott, ami letépi a hajad! A trance pápa Armin van Buuren dalát dolgozta fel a The Blizzard norvég remixer páros. A „kllip” ne tévesszen meg senkit, nem ehhez a számhoz készült.

Olyan számot próbáltam hozni erre a hétre, ami kicsit én vagyok. Mind hangzásban, mind stílusban. Hogy mennyire sikerült, azt majd döntsétek el ti ;)!

A héten mindenki rövidre fogta, de nem baj ez, mindannyian dolgozó népek vagyunk. @attilagyongyosi is hajletépő zenét hozott, duplán: egy Delerium nótával nem igazán lehet melléfogni, ha még ráadásul Myon & Shane 54 remixről van szó, akkor meg végképp nem. Ha meg már eleve egy Above & Beyond remix remixéről van szó (Are you confused? So am I!), akkor meg aztán pláne!

Rövid leszek és rövid. 2001-es Delerium bomba Above & Beyond remixe -> Myon & Shane 54 által remixelve ismét. Egy hete nem tudok lekattanni róla.

Mivel a heti zene ajánlási sorrendje a napi zenét követte, ahol az enyém volt a csütörtöki nap, azért után előtt voltak az én ajánlásaim. Mivel azonban már csak heti zene van, úgy gondoltam, magam teszem a végére, már csak udvariasságból is 🙂

Szóval a hétre egy ifjú angol hölgy zenéjét, pontosabban annak egy remixét hoztam. Maya Jane Coles munkásságát a Boilerroom TV-n keresztül ismertem meg, egy hangulatos detroit house szerű szettben.

A szettet saját dalával zárta, ami a Burning Bright. Ennek a Joyce Muniz remixét ajánlom ma neked. A dal amúgy hallható a majd’ 5 órás legutolsó mixemben is 🙂

És a ráadások:

Ismét @andan81 kolléga hozott egy szuper darabot. Szintén közös kedvenc Solee alkotását, aki már régi motorosnak számít a szakmában. Lemezboltosként kezdte, és már 1999 óta alkot.

A másik két ráadás pedig tőlem érkezik, egyenesen a ’90-es évekből.

Nomad – Devotion. Igazi brit diszkósláger, egy régen divatos UV festős megoldással. Nosztalgia mód ON!

Reel 2 Real – I Like To Move It – ez a darab már a reneszánszán is túl van a Madagaszkár című filmnek köszönhetően. Emlékszem, anno nem igazán szerettük, mert már annyira rossz, hogy szinte jó volt. De az idő sok mindent megszépít.

Kategóriák
Blog

NEXTSERVER

Tavaly októberben keresett meg Kocsmárszky ‘@kocsmy‘ Zsolt azzal, hogy szívesen adnának otthont a blogomnak a saját tárhely szolgáltatásuk keretén belül, a NEXTSERVER-en.

Erről már részben írtam a szilveszteri bejegyzésemben, amikor is kettévált a személyes blogom és a Patikablog tartalma.

Igen, ez most egy amolyan fizetett hirdetés szerű poszt, csak kicsit más megközelítésben!

Már többször nekiálltam ennek a bejegyzésnek, de aztán valami miatt mégis elmaradt. Amit így utólag nem bánok, mert az eltelt majd egy teljes évre visszatekintve talán hitelesebb tapasztalatokról tudok beszámolni, mint mondjuk 1-2 hét használat után.

A dolgomat azért nehezíti, hogy egy tárhelyszolgáltatásról nem egyszerű írni, főleg úgy, hogy magával a szolgáltatással semmi problémám nem volt eddig.

Ezért megkértem Zsoltit, mondjon pár szót magukról.

„A NEXTSERVER-nél arra törekszünk, hogy olyan, külföldön már jól megszokott szolgaltatasokat epítsünk ügyfeleinknek, amellyel teljesen automatizáltan be tud regisztrálni egy domain nevet, és/vagy meg tud vásarolni egy webtárhelyet. Ehhez egy könnyen használható felületet építettünk, melyen akár nagyobb mennyiségű domainek kezelése is egyszerűen megoldható.”

Zene füleimnek! Azt gondolom, hogy egy webes szolgáltatásnál óriási előny tud ez lenni, felesleges papírozás és várakozás spórolható így meg.

Rettentő szimpatikus számomra a rendszer felépítése: aki önállóan akar beállítani, módosítani az megteheti, de akinek segítségre van szüksége, ő sincs magára hagyva. Udvarias, segítőkész és nem utolsó sorban gyors support jár a szolgáltatási csomagokhoz.

A domain név regisztrációs igényünket teljes körben lefedi a NEXTSERVER, .hu akkreditált regisztrátorok, de a külföldi domaineket is egyszerűen megszerezhetjük rajtuk keresztül.

Ami a halálom, a .hu reg esetében, az a papírozás. Ez hungarikum, sok karaktert nem is pazarolnék rá, viszont azt érdemes megemlíteni, hogy a jelen esetben elég egyszer beírnod a szükséges adatokat és máris kapsz egy nyomtatható megrendelőlapot, amit egy fotózás után tölthetsz is vissza a rendszerbe és elindul a regisztráció folyamata.

Kedvezmények

Konkrét adatokkal, árakkal nem untatnálak, meg tudod nézni a honlapjukon. Ami viszont egy fontos momentum, hogy webtárhely megrendelés esetén van lehetőség „akadémiai” kedvezményre, oktatási intézményeknek, tanároknak, diákoknak, mely egyszeri 50% kedveményt jelent. Divatos kifejezéssel élve startup cégekre is gondoltak: 1 évnél fiatalabb cégeknek szintén egyszeri 50% kedvezményt biztosítanak.

És a kedvencem: a modern Európában egyre nagyobb hangsúlyt kap cégeken belül a társadalmi szerepvállalás. Én ebbe a kategóriába sorolom a nonprofit szervezetek bármilyen szintű támogatását is, ezért is nagyon szimpatikus, hogy a NEXTSERVER a nonprofit szervezeteknek állandó 50% kedvezményt biztosít. Big UP!

Admin felület

NEXTSERVERHa egy mondatban kellene összefoglalnom, azt mondom: részletes, mindenre kiterjedő, egyszerű.

Pár kattintással tudsz új felhasználót létrehozni például a MySql adatbázishoz, vagy egy új e-mail címet, új aldomaint.

Minimális jártasságot az IT világban azért igényel az adminisztrációs felület, de aki saját tárhely és saját weboldal karbantartásra adja a fejét, az ezzel általában tisztában van.

Ami nekem különösen tetszik, az oldal minimalista kinézete. Nem a sok helyen megszokott „IT gagyi” dizján, hanem egy kellemes, egyszerű felület.

Lehetőség van a support felé hibajegyet felvenni, bár bevallom, erre még nem került sor. Egyszerűen csak működik minden rendben.

Fizetés

Mivel egy kvázi szponzoráció keretén belül kaptam a tárhelyet, erre még nem került sor, így tényleges tapasztalatról nem tudok beszámolni, de biztos vagyok benne, hogy rém egyszerű 🙂

Az oldalon lehetőség van VISA, MasterCard és PayPal fizetésre.

Egy kis- és középvállalkozásnak egy Basic csomag szerintem tökéletesen megfelel, és havi 825 Forintért szinte ingyen van.

Az a bizonyos hab a tortára

Milyen lenne egy ajánló cikk, ha nem lenne hozzá valami extra meglepetés a blog olvasói számára? Nos, tessék!

Akik a mai naptól (11.03) számítva 10 napon belül rendelnek meg online bármilyen szolgáltatást a NEXTSERVER-től, azok a fizetésnél a STROB20 kódot használva azonnali 20% kedvezményben részesülnek!

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E02

Ismét itt a Heti Zene, amit egyből egy szomorú dallal és hírrel kezdünk.

Azt hiszem, valahol @longhand és az én generációm környékén van a választóvonal, hogy ki ismerte Lou Reed munkásságát és ki nem – legalábbis a twitter reakciókból ez a kép rajzolódott ki előttem. A 71 éves korában elhunyt művészre emlékezünk.

Múlt vasárnap elhunyt Lou Reed, akinek nagyon sok szép dalt köszönhetünk, a világ legszebb ‘szomorú dala’ is az övé, a Sad Song.

BT – Silence című dala óta szerintem eléggé nagy bátorság kijönni egy ilyen címmel az EDM világban, de @ni0 mai ajánlása azért bebizonyítja, hogy ez korántsem reménytelen. Relative ismeretlen előadóktól egy remek muzsika.

Mivel az eheti ajánlásom eredeti tárgyát @attilagyongyosi múlt héten már ellőtte, így a manapság második legnagyobb kedvencemet hoztam nektek.

Bevallom, sem Kakas János, sem István urakat nem ismertem korábban, nincs ez másképp Tommy Johnsonnal sem. Ellenben olyan remeket hoztak össze Nanje Nowack-kal, hogy ezentúl biztosan oda fogok rájuk figyelni.

Ha zenei témában megkérdeznek, hogy „Mi jut eszedbe Ausztráliáról?” én egyből rávágnám: a Down Under meg az INXS. No, @attilagyongyosi ebbe a felsorolásba hozott ma nekem újabb elemet!

Nem rég ütköztem bele az ausztrál Jamie Stevens munkásságába. Ő ilyen nagyon lötyögős progresszív housenak látszó zenéket barkácsol, de a hangulatosabbik fajtából.

Újonnan érkező kislemeze, a The Wonder Of You olyan tipikus nyárias, koktéltszüpürtyülős háttérzene, amit nem tudsz leállítani és szabályosan megerőszakolod a replay gombot. Komázom.

Amikor a Napi Zenét elindítottuk, azt ígértem, hogy 7 nap 7 zenét fogsz kapni. Amikor Heti Zenévé alakultunk, akkor azt ígértem, hogy egyben fogsz 7 zenét megkapni. Így hát a második évadban (S02) annyi újítást eszközölök, hogy nem lesz hiányzó zene, mindig feltöltöm akár saját, akár „külsős” ajánlással, így te 7 új zenét kapsz minden héten. Deal done? 🙂

Tőlem ismét egy Google Music felfedezettet kapsz. James Blake egy szemtelenül fiatal és baromira tehetséges zenész Londonból. Overgrown című albuma megnyerte a 2013-as Mercury díjat. Egy kissé szomorkás dalt válaszottam tőle, szóljon a Retrograde.

És akkor íme a három extra zene!

Jelentkezett nálam @andan81 kolléga, aki szintén dídzséj és már régóta tervezzük, hogy összehozunk egy közös back-2-back szettet. Zenei stílusunk ugyan eltér kicsit, ő inkább techno, techhouse vonalon mozog, de azért akad közös halmazunk bőven, például a deep house stílus.

No meg az, hogy mindketten csodáljuk Dosem munkásságát. Andan mixeit a mixcloudon meghallgathatjátok (nagyon ajánlom!), illetve szóljon most tőle egy igazán húzós Dosem dal.

A maradék két extra zenét pedig tőlem kapod.

Az első Mario & Vidis – Changed című dala, ami kicsit hasonlít a korábbi I’ll Be Gone című dalukhoz, bár a szöveg alapján akár fel lehet úgy is fogni, hogy ez egy két részes, összefüggő történet.

A második pedig egy kicsit fura ajánlás, hiszen nem egy dalt ajánlok, sokkal inkább egy youtube csatornát, egy kezdeményezést. Idén nyáron nagyon rákattantam a Boiler Room Tv-re. Ez arról szól, hogy egy fix helyen, kis klubban, egy studióban élő produkciókat adnak elő a zenészek, dj-k, amit te az interneten keresztül a „webkamerás” közvetítésnek hála tudod követni. Nem mindig a mainstream zenészek/dj-k lépnek fel, többnyire kevéssé ismert, underground elektronikus zenészek. Nagyon tetszik az egész koncepció!

Nyáron például így buliztam végig Richie Hawtin és Carl Cox ibizai nyaralójában két partyt az Ibiza Villa Takeovers keretén belül.

Akitől most ajánlok, az Boris Dlugosch szettje, kellemes muzsikákkal.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S02E01

Az ősz általában a sorozatok kedvelői számára különösen izgalmas, hiszen ekkor új évaddal jelentkeznek a hétről hétre követett sorozatok.

Még nyáron interjúvoltam meg ajánlótársaimat, hogy lenne-e kedvük folytatni a Heti Zene ugyan egyszer már lezárt sorozatát. Mivel legnagyobb örömömre mindenki nagy kedvvel és lendülettel jelzett vissza, a mai nappal – igaz még kicsit foghíjasan – újból útjára indul a heti zeneajánló.

Nyitásként tepi77 egy friss filmzenei élményét osztja meg velünk, mely Steven Price műve és a Gravity című filmhez készült. Külön érdekesség, hogy Steven annyi idős, mint Tepi 🙂

Jómagam nehezen tudtam választani, mert mostanában sok új előadót ismertem meg. Mindez köszönhető a nemrég elindult Google Music szolgáltatásnak is, amire regisztráltam is jól. Egyelőre nagyon jó muzsikákat pakol nekem a korábbi hallgatási szokások, kedvencek alapján. Így futottam bele a mai zenébe is.

Yasmin művésznőt már ismertem korábbról, most a Gorgon City formációnak kölcsönözte a hangját, nem is akárhogyan. Jó hangulatú kis muzsika, jó a húzása.

Ni0 végre megint egy trance nótát ajánl és egyben üzen is nekem: vette az adást 🙂

Mivel a múltkor finoman jelezted, hogy nem elég trance-es az ajánlatom, íme a mostani kedvencem. Simon Patterson alapvetően nem a melodikus számairól ismert, ám összeállva Lucy Pullinnal egy olyan vokálos és dallamos egyveleget hoztak össze, ami szerintem nem csak trance rajongóknak tetszhet.

Enjoy!

Ez az ősz az újrakezdések ősze, az már biztos, hiszen attilagyongyosi hosszú kihagyás után, egy nagyon helyes döntést meghozva újraindította zenei blogját.

Hejhó!

Andrew Bayertől már ajánlottam annó. Amit ő kiad a kezéből, az mindig valami egészen bizsergetően jó.
Legújabb kislemeze, a Perth (bár még nem jelent meg), első hallásra elcsavarta a fejemet. Zsivány kettősség jellemzi, hiszen kőkemény szeletelésként
mutatkozik be, az nem is igazán jön be, de aztán megvillantja a foga fehérjét, ami nem más, mint klisésnek hangzó ám valójában fülbetapadós vezérdallam. Csengőkkel. Csengők, bitch!

Szerelmesedjetek bele Ti is!

A Heti Zene újraindulása nem volt teljesen zökkenőmentes, többször is nekifutottunk. Emiatt fordul most elő, hogy masnisgyilkostól most két ajánlást is kaptok! Az első egy igazi brit popzenét játszó ír zenekar Dublinból, a Funeral Suits. A másik pedig egy számomra különösen nyerő kombináció: izlandi zenekar Rómában! Az Of Monsters And Men zenekar már feltűnt a blogon korábban is, a mostani dalnak pedig irtó jó hangulata van!

Kategóriák
Blog

Kvízjáték reloaded!

Kérem, tekintse meg az alábbi bejátszást, a kérdések a fehér-piros-zöld kamuflázsban szereplőkre vonatkoznak!

1.) Kérdés: Melyik sport nemzeti válogatottját (aka legjobbak) látja a felvételen?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

2.) Kérdés: Melyik sport művelésére alkalmas létesítmény(ek) épül(nek) állami pénzből?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

3.) Kérdés: Melyik sport világbajnokai lettünk az elmúlt 30 évben?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

4.) Kérdés: Melyik sportot művelő hazai csapat játszott és/vagy nyert Bajnokok Ligáját?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

5.) Kérdés: Ön szerint melyik sportot kellene támogatni állami pénzből?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda
d) egyiket sem

6.) Kérdés: Melyik sportot illetően emlékszik említésre méltó nemzetközi eredményre elmúlt 30 évben??

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

Kiértékelés

Amennyiben Ön:

  • kettőnél több „a” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
  • háromnál több „b” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
  • háromnál több „c” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
  • adott meg „d” választ, kérem jelentkezzen a szerkesztőségben egy „végre valaki” kitűzőért

Disclaimer

Humor és irónia, mint mindig. De azért érdemes átgondolni ezt a fociőrületet itthon.

Ja, és szeretem a focit, de na…

És a végére

Kategóriák
Blog

Kvízjáték!!!

Kérem, tekintse meg az alábbi bejátszást, a kérdések a piros-fehér-zöld kamuflázsban szereplőkre vonatkoznak!

1.) Kérdés: Melyik sport nemzeti válogatottját (aka legjobbak) látja a felvételen?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

2.) Kérdés: Melyik sport művelésére alkalmas létesítmény(ek) épül(nek) állami pénzből?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

3.) Kérdés: Melyik sport világbajnokai lettünk az elmúlt 30 évben?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

4.) Kérdés: Melyik sportot művelő hazai csapat játszott és/vagy nyert Bajnokok Ligáját?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

5.) Kérdés: Ön szerint melyik sportot kellene támogatni állami pénzből?

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda
d) egyiket sem

6.) Kérdés: Melyik sportot illetően emlékszik említésre méltó nemzetközi eredményre elmúlt 30 évben??

a) futball
b) vízilabda
c) kézilabda

Kiértékelés

Amennyiben Ön:

  • kettőnél több „a” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
  • háromnál több „b” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
  • háromnál több „c” választ adott meg, kérem töltse ki a tesztet újra, figyelmesen.
  • adott meg „d” választ, kérem jelentkezzen a szerkesztőségben egy „végre valaki” kitűzőért

Disclaimer

Humor és irónia, mint mindig. De azért érdemes átgondolni azt a védelmet ott a videon.

Ja, és szeretem a focit, de na…

Kategóriák
Blog

Lust+ambient=Lustbient

Tangram - LustbientNehéz úgy írni egy albumról kritikát, hogy ismered a zenész kollégát és ráadásul még nagyon tetszik is az album. Tangram, aka tepi77 (Fabók Péter) több hónapon át volt lelkes közreműködője a Me Gusta – Napi zene, majd Heti zene sorozatnak.

Augusztus 10-én jelent meg legújabb albuma, amely a pikáns Lustbient nevet viseli. Az angol lust (jelentése kéj, nemi vágy) és az amibent (jelentése környezet, hangulat, egy zenei irányzat) szavak összemosásából keletkezett.

Emlékszem, volt olyan zenei válogatás, amely az Erotic lounge nevet viselte, nem titkoltan azért, mert olyan zenéket tartalmazott, mely gyengéd együttlétekhez ideális. Mint amúgy bármely chillout-ambient muzsika.

Az album

Elérhető mind letölthető, mind pedig fizikai (CD) formátumban. A letölthető változat potom 7 EUR összegért a tiéd lehet, ráadásul akár veszteségmentes (flac) formátumban is.

10 dalt kapsz egy komolyabb gyorséttermi menü áráért. Vagy 4 korsó sör áráért.

A nyitó és egyben album címadó dal, a Lustbient igazi intro feeling, szinte látom magam előtt a hastáncos lányokat. Ez talán a shaker, a tabla és a keleties hangzás miatt van.

Az After Darkból már készült is egy video, amit egy lelkes rajongó készített. A dalnak van egy nagyon kellemes lüktetése, amelyet a nagyon finom, lágy basszus ad, a dob szekció szinte mintha kísérné csak a basszusmenetet.

Sokan egyébként nem szokták érteni, hogy a basszusgitár, bőgő miért a ritmus szekcióhoz sorolandó. Zenekarok körében komoly viccelődés tárgya szokott lenni, mikor elcsúsznak az ütemmel, hogy vajon a dobos, bagy a basszeros hibázott. Általában persze mindkettő a másikra mutogat. 🙂

Imádom a Sensual Overdrive dobkészletét: jó kis oldschool TR-808 hangzások. Kellemes húzása van a dalnak, jól követi az After Dark lüktetését.

Mióta komolyabban foglalkoztat a remix készítés témaköre, úgy hallgatom a zenéket, hogy miből tudnék egy jó remixet csinálni, miben találok valamilyen apró részletet amit kiemelve, kihangsúlyozva az eredetitől eltérő, de mégis felismerhető új zenét lehet készíteni.

A Bedroom Diaries az egyik ilyen dal az albumon. Teljesen party kompatibilis akkordmenetek, tört ritmusok, nagyon tetszik. A hangzásvilág már-már izlandi – ezt csak azért emelem ki, mert az elmúlt időben nagy kedvencemmé lépett elő minden féle izlandi elektronikus zene.

A legnagyobb kedvenc (most mondhatod, hogy a tucctucc 4/4-ed miatt, de nem) a Silk and Blood címet viselő dal. A hangszerelése a fülemnek nagyon tetszőre sikeredett, még egy dj szettben is el tudom képzelni. Peti ebben a dalban Jean Michel Jarre hagyatékát is felhasználja, igazi elektro hangzások figyelhetőek meg. Ahogyan azt kell, a legpörgősebb dal az album közepén kapott helyet.

A következő egy lassú dal, Touched by Fire. Lehet, hogy képzavar, de előttem van a parázs apró sercegése, pattogása, majd szépen lassan kialszik a tűz.

Mademoiselle Leatherette című dalról egyből eszembe jutott Sasha – Airdrawndagger című albuma, ami egyik nagy kedvencem.

The Smokepioneer Lizard az album záró dala, ami teljesen elborult. Nekem pont ezért tetszik, viszont kicsit kilóg a sorból, már ami a „lust” koncepciót illeti – nem épp elalvós zene.

A vélemény

Szerintem a Lustbient egy nagyon jól sikerült album. Ahogyan a bevezetőben emlíetettem, nehéz is róla írnom, mert minden dalhoz mégsem írhatom oda, hogy jó, szuper, tök jó.

Mint minden művészetben, a zene esetében is a tetszik-nem tetszik kérdés abszolute szubjektív. Persze vannak kontár munkák, amiket már nem lehet a szubjektivitás védőhálója mögé bújtatni. Szerencsére Tangram – Lustbient albuma nem szorul rá erre, mert szépen hordozza az ambient-chill out zenék stílusjegyeit, ugyanakkor a híres berlini iskolát sem felejti el.

Külön tetszik, hogy Peti kísérletezgetett a dalokban, belekóstolt picit más stílusokba is. A hangzásvilág hozzám nagyon közel áll, az én fülemnek a keverés, az arányok is stimmelnek, szépen szól.

Hallgass bele az albumba és ha úgy gondolod, Peti jó arc, meghívnád akár 4 korsó sörre is, bátran vedd meg az albumot a Bandcampen.

Meglepetés

Peti egy apró meglepetéssel készült számotokra: a blog olvasói a strob30lustbient kódot felhasználva 30% kedvezménnyel vásárolhatják meg a Lustbient albumot a Bandcampen!

U.i.: Ha a borítón nem csak egy oszcilloszkóp által megjelenített hullámot látsz, akkor Freud a barátod.

Kategóriák
Blog

Eifel Rallye Festival 2013

Eifel Rallye Festival 2013Tavaly voltunk először a németországi Daunban az Eifel Rallye Festivalon, ami az Eifel vulkán környékén megrendezett historic (régi, 25-30-35 éves) rallye autók versenye.

Fesztivál, mivel itt nincs komoly tét a résztvevők számára, sokkal inkább a rallye ezen speciális (és piszok drága) fajtájának a megismertetése a közönséggel a cél.

Ford Escort Mk2 WTW 567 S Az idei évben is svéd ismerőseinknek mentünk szurkolni, akik egy tökéletes replikával, egy Ford Escort Mk2 WTW 567 S British Airways versenyautóval vettek részt a fesztiválon.

Az első nap

Walter RöhlSzerda este, munka után indultunk a tőlünk 1100km-re található Daunba. Mivel váltott lovakkal mentünk – értsd: cseréltük egymást a vezetésben -, relative korán odaértünk. A szervízparkban még csak ébredeztek a csapatok, érkeztek szépen sorban a trailerek, rajtuk a több tízezer euró értékű autókkal. Első utam azonban egy Aldiba vezetett, hogy mobilnethez egy feltöltőkártyás előfizetést vásároljak. Nem nagyon értettek hozzá, inkább nem erőltettem.

A rendezvény egyik fő szereplője Walter Röhl, egy igazi rallye legenda, aki több autóval is versenyzett a fesztiválon, többek között a jobb oldalt látható Opel Ascona 400-zal is.

Vele kapcsolatban amit igazán érdemes megismerni, megjegyezni, az ebben a videoban benne van: bal láb fék.

Miért nehéz a bal lábbal fékezni? A bal láb a kuplung kezeléséhez van hozzászokva, annak is a padlóig történő benyomásához. Egy sokkal durvább mozdulatsor, mint például a jobb láb gázkezelése, ahol finom adagolásról van szó. Az idegrendszer is ehhez a két típushoz alkalmazkodik, „tanulja meg”. Ha a durva mozgáshoz szokott bal lábbal lépünk a finom mozgást idénylő fékpedálra, könnyen nézhetünk farkasszemet a szélvédővel. A mozdulatsort azonban koránt sem lehetetlen elsajátítani, versenyhelyzetben időt lehet ezzel a tehcnikával nyerni, sőt, az első kerék meghajtású autók irányítását is lehet így jobbá tenni.

Mivel közvetíteni akartam az eseményt, szükségem volt egy mobil internet előfizetéssel is bíró, prepaid SIM kártyára. Még itthon tájékozódtam, igazából mindegy volt, hogy melyik szolgáltatót választom. Mivel független az iPhone-om, könnyű volt a helyzetem. Azaz mégsem: nano SIM. Bekészítettem a vágósablont, amit végül nem 100% méretarányban nyomtattam ki, de azért sikerült megoldanom.

Vodafone kártyát vettem, 15 € volt a kezdőcsomag, amiben 200MB forgalom benne volt, úgynevezett „flat” csomag. Érdekes mód, kb 20MB forgalmazás után megszűnt létezni az internet. Gondoltam, valami átmeneti hiba, de csak nem javul. Oké, holnap visszamegyünk az üzletbe.

Délután 4 órakor kezdődött egy prológ szakasz, ami inkább bemutató jellegű volt. Mivel még bőven volt időnk, elmentünk a szállásunkra.

Birgeler Hof

Szállásnak, bár kerestem másikat, végül ugyanazt választottuk, mint tavaly. A Birgeler Hof nevű fogadó a célnak (éjszakára szállás + zuhanyzási lehetőség) tökéletesen megfelelt. Tavaly egyetlen gondom volt velük, hogy a beígért ingyenes WiFi nem működött. Ezt szóvá tettem a helyszínen is, illetve a booking.com oldalon is. A tulaj próbált segíteni, de sajnos nem tudott.

Nagyon pozitív csalódás volt, hogy azóta orvosolták a problémát, és egész korrekt ingyenes WiFi hálózat volt a fogadóban. A reggeli időközben kicsit módosult, már nem büfé jellegű, hanem kiporciózták. Az igazat megvallva, éhesek nem maradtunk, ők meg így jobban tudnak tervezni, akár még spórolni is. Nem mondanám, hogy ez hiba.

A szállás Jackie nevű fekete labradora irtó jó fej egy kutya volt, hozta oda nekünk a saját játék kutyáját 🙂

Gyorsan lezuhanyoztunk, átöltöztünk és mentünk vissza a prológra.

Kicsit aggódtunk az időjárás miatt, mert tavaly többször is elkapott minket az eső. A felhők azért most is erre utaltak, de a csütörtöki napot megúsztuk eső nélkül.

A prológ idén a „Manta Loch” nevű hely beikatatásával került megrendezésre. Ez a hely azért kapta ezt a nevet, mert a német rallye bajnokságban évtizedek óta mindig volt jópár Opel Manta, ami az árokban kötött ki a kanyarkombináció után. A fenti video a Manta Lochban, bár eggyel korábbi kanyarban készült.

Második nap

Első utam a mobil elektronikai üzletbe vezetett, ahol tegnap a SIM kártyát vettem. Minden német tudásomat bevetve előadtam a bánatomat. „Kein internet!”

Kiderült pár perc activity után, hogy az eladó elfelejtette közölni, én pedig annyira nem szeretem a német nyelvet, hogy az apróbetűt is elolvassam, így mivel még a „flat” csomag aktiválása előtt elkezdtem használni a mobilnetet.

Bosch Super Stage

Ez pontosan elég volt arra, hogy 20 perc múlva, mikor le akarták emelni a 10€ összeget a 200MB-os csomagra, már nem volt rajta, csak pár eurocent. Így vehettem egy feltöltőkártyát 15€-ért, majd most már megvártam míg aktiválják a kedvezményes csomagot 10€-ért, és csak utána kezdtem el használni. Jó tanulópénz.

A második nap versenyprogramja kér gyorsasági szakaszból állt, melyből az egyik a Bosch Super Stage nevet viselte, a főszponzor miatt. Ez a pálya egy körpálya volt, minden autó háromszor haladt el előttünk, így lehetett őket rendesen fotózni.

Skoda 130 RSCitroën DSKülön érdekesség volt, hogy öt szélerőmű által körbehatárolt szakaszon volt a pálya, vizesárokkal, bukkanóval, jó hosszú driftelős kanyarral.

Szerencsére a versenyzők odatették az autókat rendesen, nem spóroltak a látvánnyal.

A napot egy éjszakai pálya zárta, azonban eléggé elfáradtunk, így arra már nem mentünk ki.

A szervízparkban csodáltunk ikább az autócsodákat, ahogyan az eleje a mezőnynek már tért vissza, a vége pedig még csak akkor indult el.

Harmadik nap

A verseny harmadik napján hat gyorsasági szakasz volt, azonban mi csak az egyikre mentünk ki, inkább a szervízparkban ismerkedtünk. Közben sajnos az eső is eleredt többször, aggódtunk a nap kimenetele miatt.

RelikviákA szervízparkban az a jó, hogy rengeteg érdekes dolgot lehet látni. Egy ilyen fesztiválon pedig kicsit nyugodtabb a légkör, mivel nincs tétje a versenynek. Éppen ezért sok autótulajdonos büszkén mutogatja a járgányt, a technikát vagy akár korábbi versenyek fotóit. Komoly üzletek is köthetőek egy-egy ilyen rendezvényen.

Egy nagyon ritka Citroën DS 21 prototípus tulajdonosa például büszkén fotózkodott mindenkivel, magyarázta, mi micsoda, mutogatta a Marokkó rallye képeit.

Alfa Romeo GTV 1750 A gyorsasági szakaszt, amire kimentünk, csak úgy emlegette a műsorfüzet, mint az Eifel Rallye király pályája. Így kíváncsian vártuk, hogy milyen élményben lesz részünk.

Ford Escort Mk2 RS1800Szerintem nagyon jó helyet sikerült találnunk egy izgalmas kanyarkombinációban, ahol láttunk még kicsúszást is. Ez annyira nem volt jellemző a hétvégére, hogy le is maradtam a nagy csodálkozásban a fotózásról.

Mini Cooper SSok jó fotót csináltam, melyek feldolgozása még eltart egy darabig.

Ezen a gyorsaságin sikerült olyan jó időt kifogni, hogy az óvatlanságom miatt kicsit meg is égett a kezem, arcom. Bár elsőre ijesztő volt, mára már szép barna.

Jővőre?

Szerintem ugyanitt! Bár lehet, hogy egy svéd rallye-t kellene beiktatni inkább, csak ott eléggé hideg van. Vagy Monte-Carlo januárban.

Majd meglátjuk.

Költségek: belépő 12€, szállás 30€/fő/nap, benzin 210€. Az élmény: megfizethetetlen!

Kategóriák
Blog

Komposzt raklapból

Éljen május elsején indítottam el a kiskertem, ami egy új megközelítést a Square Foot Gardening koncepciót alkalmazza.

A kert 33%-ban felelős alkotóeleme a tápanyag, azaz a komposzt. Ezt be lehet szerezni készen is, azonban az önfenntartás szellemében elhatároztam, hogy megpróbálok egy saját komposztot is készíteni.

Mi kell a komposzthoz?

Mivel a komposzt készítését még én is tanulom, ezért nem fogok most ebbe belemerülni, hiszen közel sincs olyan tudásom, amit meg tudnék veled érdemben osztani. Másfelől pedig tele van az internet leírással.

Alapvetően a következő elemekre van szükség:

  • „Zöld” hozzávalóra
  • „Barna” hozzávalóra
  • Nedvességre

No, meg persze egy tárolóra, amit a köznyelv szintén komposztnak hív.

Raklap, mint olcsó forrás

Ha kutakodsz az interneten, jópár leírást találsz. Csakúgy, mint raklap kanapé témakörben.

Miért hoztam fel a raklap kanapé témát? Erről majd később írok, de belevágtunk egy ilyen projektbe is! Egy dolog azonban közös: a raklap ára és az azzal kapcsolatos tévhitek.

Ezek a leírások általában az Egyesült Államokban készültek, ahol – sejtésem szerint – a raklapok nem betétdíjasok és ingyen, vagy potom pénzért hozzá lehet jutni. Namost, Magyarországon azért ez kicsit másképp van. Egy komoly iparág épül a raklap kereskedésre, vannak hölgyek is akik sikeresek a témában, de ami a lényeg: jó állapotú EUR raklap mindenhol érték, 2500+ÁFA ár alatt sehol sem találtunk.

A raklapÉs, még jó magyar „mutyis” megoldás sincs nagyon, hiszen mindenhol keresik a raklapokat.

Amikor a raklap kanapé projektünkhöz kerestünk alapanyagot, akkor találtam egy közeli vállalkozót, aki egyutas raklapot árult 500 Ft/db áron. Belelkesedtünk, felhívtam, majd megnéztük.

A kanapéhoz nem volt megfelelő a minősége, de egy raklap komposzthoz tökéletes! Három darabot vettem, 1500 Forintért.

Az építés

Végeztem egy gyors számítást: a kiskert 216 liter „Mel’s mix” földet használ, amiből 33% a komposzt. Azaz, 72 liter komposztra van szükségem.

A raklap 80x120cm, azaz, ha ebből készítek egy komposzt tárolót, amit csurig töltök, az 768 liter komposzt készítésére elegendő. Bőven sok!

Így hát jött az ötlet, hogy levágok egy nagyobb részt a raklapokból, így a 80x80x70 cm-es tárolo 448 liter komposzt készítésére elegendő. Még mindig bőven sok!

Kisebb résA levágott darabokkal csökkentettem a rést a raklap deszkái között, de hagytam helyet a szellőzésnek. Ezt úgy oldottam meg, hogy megfordítva hozzá csavaroztam az oldalsó elemhez.

Az oldalsó és hátsó elemeket pedig sarokvassal rögzítettem, melyek 199 és 69 Forintba kerültek. Nem nagy kaland!

A hátsó elemnél meghagytam a nagyobb rést, már csak azért is, mert a maradék harmadik levágott darab fog majd a „bejárat” záróelemeként funckiónálni.

IllesztésA vágást körfűrésszel végeztem amúgy és szándékosan 30 fokos szögben. Erre azért volt szükség, mert így sokkal stabilabban áll a talajon, mintha sima lenne a lécek vége.

A végeredmény

Szerintem magáért beszél, de én elfogult vagyok! Ha a költségeket nézem, nagyon olcsón sikerült megvalósítani a komposzt tárolót és még az elkészítését is élveztem. Nem beszélve arról a haszonról, hogy így tudtam „kockázatmentesen” gyakorolni a raklap kanapé projektre, ahol nem akarok hibázni, főleg a jóval drágább alapanyag miatt.

Kiskert komposzttalRaklap komposztA raklapok 1500 Forintba kerültek. A felhasznált 2-2 sarokvas összesen 335 Forintba. A munkadíj ingyen volt. 🙂

1835 Forintból készítettem egy praktikus komposzt tárolót, amit közel a kiskerthez helyeztem el.

Valószínű, hogy kezdő komposztkészítő lévén végzek majd egy „beoltást” gyári komposztból, majd folytatom a gondozást a háztartás felhasználható hulladékaiból.

 

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 11.

Ha szentimentálisan akarnám lezárni a Me Gusta projekt azon szakaszát, amikor 7 ember ajánlott neked zenét, akkor Ákos – Az utolsó hangos dal című dalát vagy a Bonanza Banzai – Valami véget ért című dalát választanám.

Ehelyett én inkább egy friss angol „sztár” zenéjét ajánlom, amit egy nemrég angliába költözött zenésztársam ajánlott még nekem. Bár a zene nagyon tetszik, a klip pedig zseniális (Óz a nagy varázsló, hm?), de kissé értetlenül nézek a tény elé, hogy ez a nóta bizony még a Daft Punkot is megszorongatta a brit slágerlistákon. A Get Lucky négy héten át tartó első helyét vette el egyből a debütálással!

A Naugthy Boy elnevezés Shahid Khant takarja, aki fiatal kora ellenére eléggé komoly lemezszerszerződést tudhat magáénak. Sőt! Az úriember egyik kedvenc frissen felfedezett énekesnőm Emeli Sandé producere, dalszerzője.

A La la la című dalban énekelő Sam Smith szintén rettentő fiatal, eddig két produkcióban tűnt fel vendégként és élőben is hozza simán a stúdióminőséget! (figyelj a dobosra, állva dobol!) Saját dala alapján mindenképpen érdemes lesz odafigyelni rá.

A maxin található egy remix is, ami nagyon finom chill out szerű változat.

Heti zene nem szűnik meg teljesen, csak kicsit átalakul. Mint az energia.

Viszont ezúton is köszönöm ajánló társaimnak @zencsajnak, @ni0nak, @masnisgyilkosnak, @tepi77nek, @longhandnek és @attilagyongyosinek a 147 napon át tartó, 99 db összesen 8 óra hosszán át tartó dalok ajánlását!

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 10.

Erre a hétre @tepi77 olyan zenét hozott, ha az loopolva hallgatnám 0-24, akkor sem unnám meg. Nem tudom megmagyarázni, de amikor hallgattam, ez az érzés fogott el. A kenyai Ayub Ogada zenéje magával ragadó.

Az egyik legszebb dokumentumfilm (?) természetfilm (?) némafilm (?) a Baraka és a nemrég elkészült folytatás, a Samsara.
Ebben hangzott el ez a dal, ami nem a filmhez készült, hanem jó húsz évvel korábban, és a filmben a fegyverekről szóló részben szerepelt. Nagyon döbbenetesen adja vissza azt a kétségbeesést, szorongást, félelmet, amit azok a képsorok közvetítettek.
A dal címe Kothbiro, ami annyit tesz: jön az eső.

Az én (@strob) zeném a hétre egy darabka elektronikus zenei történelem, amely még számomra is tartogatott meglepetést és új infót.

Létezik egy dal: Killer. Ezt sokan sokszor rossz előadóhoz kötik, többek közt én is. De már képben vagyok.

1990-et írunk, amikor Adam Paul Tinley (azaz Adamski) megírja első átütő slágerét, a Killert. De még fontosabb ez a dátum az énekese szempontjából akit Sealnek hívnak. Ez volt az első dal, ahol Seal mint énekes szerepelt, oly annyira sikeresen, hogy négy hétig „námberván” volt az Egyesült Királyságban. A dallal a rasszizmus elleni is harcoltak, és Seal debütáló albumán egy másik dalban is feltűntek szövegrészletek a Killerből.

Aztán jöttek a feldolgozások! Ki más is lehetne az első „feldolgozó”, mint Seal. A már korábban is említett debütáló albumra a szövegrészletek felhasználásán túl 1991-ben újból felvették a Killert, mely a nyolcadik helyig jutott és a slágerlisták körében etalonnak számító Billboard 100-as listán a kilencedik helyig jutott egy William Orbit (a nagymester) remix. Érdekesség, hogy 2005-ben kiadták újból egy maxi formájában, mely új remixeket is tartalmazott, ekkor az első helyig jutott!

1992-őt írunk, mikor George Michael is feldolgozza a Killert, ami egy fura módon került be a köztudatba. A Wembley arénában tartott koncerten a Killert követte a Papa was a rolling stone című dal, megszakítás nélkül. Többen is remixelték ezután így a két dal egyvelegét és George Michael albumán is így jelent meg.

És a sornak még nincsen vége! 1999-ben jött André Tanneberger alias ATB, aki szintén elkészített egy feldolgozást a Killerből. A slágerlistákon már nem ért el olyan kimagasló eredményt, azonban szintén érdekesség, hogy ez a dal volt André ATB művésznév alatt kiadott első vokálos dala.

Mikor @ni0 elküldte nekem a heti zenéjét, egyből a tada.wav ugrott be, ami geek körökben egy viszonylag gyakori vicces beszólás volt, amolyan „Heuréka!” megfelelő. A Dust.wav kapcsán egy érdekes infót is megtudhatsz Armin van Buurenről, amit bevallom még én sem tudtam.

Erre a hétre Armin van Buuren egyik alias-át hoztam el. Perpetuous dreamer mindig egy olyan labelt jelölt, amikor Armin többetmagával összefog és kiad egy remeket. Gondoljunk csak a Sound of goodbye című opuszra. De most nem ezt, hanem a Dust.wav-ot hoztam el nektek, ennek is a Rising Star remixét. Ez a nyugodt hangulatú, vokálos darab amolyan igazi nyári, parton lazulós és iszogatós hangulatot kelt az emberben. Legalábbis bennem. Jól jöhet ezeken a hűvösebb napokon, de a 34 fokos hőségben is.