Év: 2012

Hétfőn a patikában egy hintőport készítettem, amihez tablettákat kellett elporítanom. Jött az ötlet, hogy csinálok két képet: egyet a folyamat elején, egyet pedig a végén. A képeket feltöltöttem a flickrre, ahol a jó címválasztásnak köszönhetően az látszik, hogy mindkét képet megnézte eddig az összes látogató.

Persze biztos, hogy a flickr kis „ajánló” része is segített benne, mert ott látszik, hogy van egy kvázi ugyanilyen fotó is.

A számítógépes játékok megszállottjai számára nagy nap a mai. Megjelent ugyanis az egyik kultjáték újabb epizódja, a Diablo 3. Én még anno a legelsővel játszottam, ha jól emlékszem vissza, 24db 3,5″ floppy lemez (!!!) és jókora tömörítés kellett hozzá, hogy a szomszéd srác gépéről az enyémre vándolroljon. Régi szép idők, nem ám internet, meg cloud!

Mi az a floppy lemez? Miért C: a merevlemez alapértelmezett betűjele? Mi az A: és B: meghajtó? Nos, a választ itt találod!

Az alábbi tanácsokat kérem kellő humorérzékkel kezelni! Összeszedtem pár kiegészítőt, amire a hardcore gamereknek ma mindenképp szükségük lehet.

Sokat gondolkoztam, hogy ez a bejegyzés a patikablog égisze alatt jelenjen-e meg, de végül úgy döntöttem, hogy ez a fajta humor nem való oda.

Szemcsepp

A játék hevében előfordulhat, hogy nem, vagy a szükségesnél jóval kevesebbszer fogsz pislogni. Elkerülendő a holnapi kipirosodott szemeket, ajánlom, hogy szerezz be egy szemcseppet. Ha hosszú távon akarod használni, akkor lehetőleg olyat, ami csak nedvesítő funckióval bír, nem pedig érösszehúzó (piros szem) hatással.

Lóbalzsam vagy rozmaringos krém

A játék hevében előfordulhat, hogy nem, vagy a szükségesnél jóval kevesebbszer fogsz felállni a géped elöl, így egy idő után az izületeid, a csuklód, esetleg a derekad fájni fog. Erre tudom javasolni a lóbalzsam (nemröhög) néven kapható krémet, vagy bármilyen rozmaringos rheumakrém megteszi.

Karton ásványvíz

A játék hevében előfordulhat, hogy nem, vagy a szükségesnél jóval kevesebbszer fogsz folyadékot inni, ami kiszáradáshoz vezethet. Mielőtt leülsz a gép elé, készíts be egy karton ásványvizet, szükséged lesz rá. Persze, ha iszol, az előbb-utóbb távozni is akar majd. Szerintem lesz a Diablo 3-ban is mentés funkció.

Volt még pár kissé morbid ötletem, de végül kivettem ezeket a felsorolásból (pelenka, katéter, infúziós szerelék), nehogy valaki még megcsinálja.

Jó szórakozást mindenkinek mára!

Megint egy Google Plus bejegyzés, de ezt meg kell osztanom veled! Pár hete történt, hogy megérkezett visszafoghatatlan hévvel a Google Plusra is a chat, lánykori nevén a GTalk szolgáltatás (pontosabban itt most már hangouts néven fut és kicsit több, mint chat).

Bár nem terveztem sosem, hogy a Google Pluson chatelni fogok (a Facebookon is egyre jobban gyűlölöm a lehetőséget, de erről majd még egyszer külön írok, hogy miért), mikor felkínálkozott a lehetőség, rácsaptam mint kisnyugdíjas az akciós csirkefarhátra. Ez azonban azt eredményezte, hogy az addig csak pár emberrel használt szolgáltatás az összes „körözött” ember számára megadta a lehetőséget, hogy engem a chaten (GTalk) elérjen.

Szerencsére nem volt semmi atrocitás, de engem zavart, hogy az iChat ablakomban (ezen keresztül használom ugyanis a GTalkot) az ismerősök listájában rengeteg ember megjelent. Aztán jött az ötlet, amit közben már megtaláltam más tollából is a neten.

Megint a körök

A megoldást a problémámra megint a körök nyújtják. Csináltam egy kört, ami a chat címkét kapta és beledobáltam azokat, akiket látni akarok az iChat partner listáján, illetve akik számára kvázi elérhetővé teszem magam a chaten.

A következő lépést a chat beállításoknál kell keresni. Ha bejelentkezel a Google Plus chatjébe, akkor találsz egy „Privacy settings” menüpontot, ahol meg tudod azt adni, hogy mely körök számára engedélyezed, hogy tudjanak veled chatelni.

Ha akarod, ez lehet akár több, de akár egy kör is, mint ahogyan azt én tettem.

„Örö’ é bódottá'” – mondaná Matisz papa.

Most már látod, én így hódítottam vissza a Google Plus chatet.

A legutóbbi bejegyzésben a Facebookon használható apró figyelmességről írtam, most viszont az itthon még szárnyait bontogató Google Plus közösségi szolgáltatás egy alternatív felhasználásáról írok neked.

Lista = kör

Számomra a Google Plus azért érdekes, mert úgy tekintek rá, mint egy tiszta lappal kezdett közösségi oldalra. Kifejtem.

A Facebookon azt az elvet követem, hogy csak azokat jelölöm be ismerősnek, akiket személyesen is ismerek, vagy valamilyen oknál fogva a virtuális ismerettség az átlagosnál kicsit több. Értsd, beszéltünk már két mondatnál többet, akár rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Így tehát nálam a Facebook megmaradt egy személyesebb, bensőségesebb közösségi oldalnak.

A Google Plus indulásakor egyértelműen megfigyelhető volt az, hogy csak azok használták, akik kellően nyitottak az új megoldásokra, nevezzük őket (beleértve magamat is) korai alkalmazóknak (angol kifejezéssel early adopter). Sokan a korai felhasználók közül mára már elhagyták a Google Plus szolgáltatást, helyükre megjöttek a második-harmadik hullámban érkezők. A kezdetekhez képes sokat változott már a szolgáltatás is, szerintem előnyére.

A Google már a kezdetek kezdetén listák helyett köröket álmodott meg. Hívhatjuk akárhogy, de a kör is egy lista. Úgy döntöttem, hogy a Plusos „ismerősök” esetében nem a Facebookon alkalmazott elvet követem, hanem mindenkit, aki bejelöl, visszakövetek, mert sok új, érdekes embert ismerhetek így meg. Pár hónapja kaptak számomra igazán értelmet ezek a körök, mikor az alábbi funkciót kaptuk meg.

Trollmentesítés

A kis csúszka válasz volt az imákra, hiszen, ahogyan a képen is látszik, ezzel be tudod állítani, hogy az adott körbe tartozó ismerősök bejegyzéseiből mennyit láss. Minden közösségi oldalon elkerülhetetlen, hogy megjelenjenek olyan trollok, észosztók, véleményvezérek, akik bosszantóak lehetnek számodra, vagy szimplán nem érdekel az újabb kihagyhatatlan MLM ajánlat.

Éppen ezért adta magát a lehetőség, hogy létrehozzak egy olyan kört, ami a „NO WAY” címkét kapta tőlem. Ebbe kerülnek azok az arcok, akiket bár letiltani nem akarok (tiszta lap), de egyáltalán nem érdekel, hogy miket írnak. Az csúszka segítségével beállítom, hogy a körhöz tartozó folyamból (stream) semmit se lássak. Voilá, készen is van a trollmentesített Google Plus.

Jobb fókusz

Csináltam design, photography és interesting nevű köröket is (szépen magyarul…). A Google Plus kezdőlapon lehetőségem van kiválasztani, hogy csak ezekben a körökben található emberek bejegyzéseit lássam. Így, ha át akarom nézni a fotó vagy dizájn témában publikálók bejegyzéseit, akkor csak azokat olvasom el, minden más zajforrást kizárva. Ez nekem jobb fókuszt eredményez, csak a számomra érdekes és releváns tartalmat böngészem át.

Apró figyelmesség a Google Pluson

Hasonlóan a Facebookhoz, itt is megfontolandó, hogy nem csak beleböffentek mindenki számára elérhető módon bejegyzéseket a nagyvilágba, hanem célzottan, csak azok számára, akiket érdekel(het) az. A Google Plus esetén is megadhatom, hogy mely körök számára teszem elérhetővé a bejegyzésemet, így például nem bombázok mindenkit csomagolásdizájn bejegyzésekkel. Ez kicsit lovon fordítva ülés esete, de szerintem nem baj ez.

Neked milyen köreid vannak?

A minap megosztottam egy talált kutyáról szóló bejegyzést a Facebookon, akit Zalaegerszegen, az éppen zajló Egerszeg Fesztiválon találtak.

Eszembe jutott, hogy mennyire utálom, amikor olyan felesleges információval terhelnek ismerősök a Facebook falon, ami se nem érdekel, se nem tudok semmit az ügy érdekében tenni.

Éppen ezért egy apró figyelmességnek köszönhetően úgy osztottam meg a hírt, hogy csak azok az ismerőseim kapják meg, akik tudnak is segíteni a gazdi megtalálásában.

Ehhez a Facebook listák „szolgáltatását” vettem igénybe.

Mik azok a Facebook listák?

A folyamatosan változó Facebook már egy ideje lehetőséget ad arra, hogy az ismerőseidet listákba sorold, ezzel egyfajta rendszerezést tudsz kialakítani. Ha például több olyan ismerősöd is van, akiről tudod, hogy érdeklődnek egy adott téma iránt, őket egy listába rendezve könnyebben tudod értesíteni egy új hírről, eseményről, akcióról, cikkről.

A Facebook automatikusan is készít listákat, iskolák, munkahelyek vagy lakhelyek alapján, ezek tartalma dinamikusan változik, azaz, ha egy új ismerősöd lesz és megfelel valamelyik lista feltételének (pl. lakhely), akkor bekerül a listába.

És ez mitől figyelmesség?

Egy bejegyzés írásakor lehetőséged van megadni, hogy kik láthatják azt, amit éppen kiírsz a falra. Kiválaszthatod, hogy publikussá, azaz mindenki számára olvashatóvá teszed vagy csak az ismerőseid számára vagy akár 1-2 meghatározott ember vagy lista számára.

Itt jön képbe a figyelmesség. A tegnapi kutyagazdi kereső bejegyzést csak a „Zalaegerszeg Area” listába tartozó ismerőseim látták, mivel csak velük osztottam meg. Egy budapesti vagy debreceni ismerőst csak bosszantottam volna a számára irreleváns információval (lehet, hogy még így is idegesített pár zalaegerszegi ismerőst 🙂 ).

Ha többen használnák ezt a funckiót, talán élvezetesebb (akarom mondani kevésbbé bosszantóbb) lenne a Facebook használata.

Update: egy dolgot kifelejtettem! Miután egy ilyen módon „szűkített” csoportnak üzentünk, ne felejtsük el visszaállítani az eredeti beállításra, mert mindig az utolsó állapotot jegyzi meg a Facebook.

Nagyon szimpatizálok az olyan emberekkel, akik gondolkodásra is használják a fejüket. A TED előadásai között ma erre a gyöngyszemre bukkantam.

Kimondhatatlanul sok papírt (papír = fa) használunk a mindennapok során, sokszor eszetlenül, gondolkodás nélkül.

Joe Smith, egy amerikai ügyvéd, aki nagyon komoly szószólója a helyes papír törlőkendő használatnak.

A módszere két lépésből áll: ha megmosod a kezed, a csap felett rázd le (1) róla a vizet (mondjuk 12 alkalommal), majd használj egy darab, félbe vagy negyedére hajtott (2) papír törlőkendőt, aminek így nagyobb a nedvszívó képessége.

Zseniálisan egyszerű, és egy kis lépéssel sokat tehet az ember a környezetéért, s nem utolsó sorban még takarékoskodhat is vele.

Már a múltkori YNAB-ről szóló bejegyzésemben is felmerült, hogy írok egy külön cikket arról, hogy én miként használom a You Need A Budget fiozófiát és magát az alkalmazást. Aztán hallgattam a háztáji geek podcast legújabb epizódját, ahol a YNAB-ről és a cikkemről beszélgetett @wyctim és @csigez, így eldöntöttem: ma mindenképp megírom ezt a cikket.

@csigez: Valahol nem hülyeség ez a monitorozás, azért a mai világban csak nem árt tudni, hogy hova adjuk ki a forintokat.

@wyctim: Hát nem tudom, szerintem amúgy sem árt. Tehát mondom, nekem ez ilyen személyes problémám, hogy ugye nem tudom, hogy hova megy a pénz, meg, hogy hova fog menni a pénz, úgyhogy én ezt így látni akarom!

A bejegyzésben említett szabályok és a YNAB filozófia megértése miatt feltétlenül ajánlom, hogy olvasd el a korábbi bejegyzésemet a témában.

A kezdetek

Az egész pénzmenedzselés kérdés nálam akkor kezdődött, mikor munkát váltottam és jóval többet kerestem, mint korábban. Az első 1-2 hónap önfeledt (vagyis inkább gondmentesebb) költekezése után gyorsan felmerült bennem az igény, hogy jó lenne látni, mire és mennyi pénz megy el. Ha már többet keresek, mint amit egyébként elköltenék (józan ítélőképességem megmaradt), akkor azt a plusszt el kellene osztani valamire, ami hasznos, jövőbe mutató, nem pedig felélni.

Persze az is táplálta a pénzmenedzselés iránti vágyamat, hogy a válásom kapcsán esedékes volt egy nagyobb összegű kifizetés és szintén a válás miatt a lakáshitelem törlesztése is drasztikusan várható volt, hogy megváltozik (ennek a levét mostanában fogom meginnni).

Miután sorra csalódtam az általam kipróbált alkalmazásokban, megvásároltam az elsőre leginkább a filozófiája miatt szimpatikus YNAB alkalmazást.

A pénz beszél

Indulásként azt csináltam, hogy minden pénzzel kapcsolatos dolgot összeszedtem. Értem ezalatt az összes banknál vezetett számlámat, készpénzt, étkezési jegyet és a megtakarításaim is. Mindent beírtam, még akkor is, ha nincs rajtuk pénzmozgás. Azt akarom, hogy a pénz beszéljen hozzám, tudjam hol és milyen mozgás van. Kontroll kell!

A kategóriák, alkategóriák összeírása nem egy egyszerű feladat és igazán jól csak az idővel alakul ki. Ez folyamatosan változik, összevonsz, szétosztasz kategóriákat, erre nincs igazi recept, ezt majd úgyis te érzed, hogy mire van szükséged. Én is többször változtattam már rajtuk, kiindulásnak azt tudom javasolni, hogy ülj le és gondold át, mikre szoktál költeni. A tervezés fontos.

Nem fog minden eszedbe jutni, de ne aggódj: használat közben úgyis kiderül, hogy szükség van egy újabb kategóriára. Ez persze kicsit megnehezíti a tervezés kérdését, de ahogy a korábbi bejegyzésben is olvashattad, mivel semmi nincs kőbe vésve, az alkalmazással dinamikusan tudod a költségvetést is alakítani.

Példa: megcsinálod az Étel-Ital kategóriát, amibe kezdetben csak a élelmiszer jellegű kereskedelmi egységekben (aka bolt) történő vásárlásaidat rögzíted. Van egy, vagy több jó vagy rossz szokásod: édesség, dohányzás, kóla, kávé, alkohol bármi. Egy idő után nem csak az kezd el majd érdekelni, hogy mennyit költesz bevásárlásra, hanem kicsit szofisztikáltabb kimutatásra vagy kíváncsi. Például, hogy mennyit költesz kávéra egy hónapban. Én ezért szoktam külön venni a bevásárlásból a kávéra költött összeget, csakúgy mint a reggelire, ebédre, rendelésre költött összegeket. A módszer az, hogy (bár van iPhone alkalmazásom, de nem szeretem) elrakom a számlákat és mikor beviszem a YNAB alkalmazásba a kiadást, akkor a végösszegből levonom az ilyen külön alkategóriára szánt összegeket. Magyarul máshova költségelem el.

Ez nekem azért is jó, mert jobban látom, hogy ha szükség van rá, akkor hol tudok beavatkozni a kiadásaimba, min kell változtatni.

Kell egy költségvetés

Ha megvannak a számláid, kategóriáid, alkategóriáid, akkor el tudod kezdeni megcsinálni a költségvetést, alkalmazni tudod az első szabályt: „Költsd el minden pénzed”. Amikor elkezdtem, fogalmam sem volt – talán nagyságrendileg sejtettem -, hogy melyik „költséghelyre” mennyit költök. Nem tudtam, hogy egy adott hónapban mennyi ételt vásárolok, mennyit költök az iTunes AppStore-ban, mennyi benzint eszik meg Walter, mennyi pénzt költök magamra (ruhák, cipők, testápolás, sport) vagy, hogy egyáltalán: mennyi pénzem marad meg a hónap végén, amit akár le is köthetek megtakarításként.

Ahhoz, hogy költségvetést tudj készíteni, meg kell adnod a számláidhoz a kiindulási összeget, hogy mennyi pénzed van most. Persze nem kötelező mindent, ha például van félretett pénzed, nem kell feltétlenül belevenned az új költségvetésbe. Az se zavarjon, ha hó közepén vagy, a rendszernek amúgy is kell 2-3 hónap a meglátásom szerint, hogy működni kezdjen.

Példa: Az autózás drága mulatság, jó nyomon követni, hogy mennyi pénz megy el rá. Nagyjából tudom, hogy mennyit autózok egy hónapban (munkába járás), így beköltségelek egy összeget, amit benzinre szánok (illetve tudok szánni). Nálam ez májusra 35.000.- ft, amiből látszik, hogy már elköltöttem 22.570.- forintot. Beköltségeltem 5.000.- forintot szerelési díjra és 10.000.- forintot alkatrészre. Ez már egy haladó szint, a második szabály alkalmazása. Mivel Walter nem mai darab, bár nagyon jó állapotban van, bármi megtörténhet vele. Előre gondolkodom és költségelek, virtuálisan „elköltök” rá minden hónapban 5-10 ezer forintot. A Category balance oszlopban láthatod, hogy így apránként összejön egy szép összeg, ami a valósában a bankszámlámon csücsül, kvázi megtakarítás, de ha beüt a baj, akkor minden komolyabb gond és megerőltetés nélkül hozzá tudok nyúlni ehhez az összeghez, hiszen ez erre lett félrerakva, dedikált célja van.

Ha ezt már lassan másfél éve csinálom, akkor hogyhogy csak ennyi összeg gyűlt össze?

Időközben költöttem is belőle – volt pár apróbb meghibásodás -, illetve a hármas szabályt alkalmazva átcsoportosítottam kategóriákon belül pénzeket, mikor nem kerestem jól és másképp nem jöttem volna ki a hónap végére.

Látod, hogy a Hivatalos költség kategóriában van még 6.300.- forint. Ez most konkrétan a súlyadó második félévi összege. A januári hónapomat sikerült úgy zárnom, hogy már akkor el tudtam költségelni az egész éves súlyadót, így az első félév befizetése után még ott maradt a második félévi. Így majd július (szeptember?) magasságában, mikor esedékes lesz a befizetés, nem kell stresszelnem, hogy miből fogom ezt megtenni, hiszen a júliusi költségvetésemben ez a tétel már nem fog szerepelni, már korábban megkerestem rá az összeget.

A következő havi költségvetést teljesen random módon, szabadon csinálom, amikor éppen szükségességét érzem, de legkésőbb minden hónap első napjaiban. A Things alkalmazásban beállítottam egy ismétlődő todo-t, minden héten tartok egy költségvetés átvizsgálást, egyfajta finomhangolást. Ilyenkor átnézem, hogyan állnak a kategóriáim, látszik-e már esetleg valami túlköltés, kell-e valahol faragnom a költségvetésből, vissza kell-e fognom magam a költekezés terén vagy se.

Nyílván, az első pár hónapban fog kialakulni az számodra is, hogy mire mennyit célszerű költségelni. Ne félj attól, ha hónap közben módosítanod kell az elköltségelt összegen. Ha megfogadsz egy tanácsot, azt javaslom, hogy engedd meg magadnak, hogy adott kategóriában túlköltésed legyen. Ha a költségvetés finomítgatását úgy értelmezed, hogy mindig tekersz kicsit az értékeken, hogy szép legyen az egész, ne legyen túlköltés, beleférj az összeghatárokba, akkor csak becsapod magad. A YNAB szépen pirossal jelzi neked, hogy hol költöttél túl sokat és ez számodra értékes információ!

Azt kell csak eldöntened józanul, hogy ez rossz tervezés vagy tényleges túlköltés miatt van. Hidd el, belejössz, csak tényleg: ne csapd be magad!

Kedvezményezettek kezelése

Ahogy a kategóriákat, úgy azokat a helyeket, személyeket is igyekszem pontosan vezetni, ahol/akiknek fizetek valamiért. Ez egy-egy kimutatást tud megkönnyíteni és jobban nyomonkövethető a pénz útja. A bevásárlásnál például megkülönböztetem a nagyobb multikat (Spar, Tesco, Aldi, Lidl, Auchan), de a kis magán boltok már egy kalap alatt Bolt néven futnak.

A kedvezményezettek (Payee a programban) kezelése azért is jó még, mert a YNAB alkalmazás megjegyzi az adott kedvezményezetthez tartozó kvázi vásárlási szokásainkat. Mivel az internet és sat tv előfizetésem összege állandó, elég csak a dátum utáni első mezőbe beírnom, hogy T-home és máris kapom a kiadás mezőbe automatikusan a rendszeres havi összeget, amit a korábbi bevitelből jegyzett meg az alkalmazás. Ez gyorsít a bevitelen.

A kedvezményezetteknek még akkor tudod hasznát venni, mikor valami probléma van és utána kell nézni például, hogy megtörtént-e a befizetést, elkönyvelted-e az összeget. Ezzel akár el tudod azt is kerülni a heti finomhangolások során, hogy egy számlád kifizetetlen maradjon. A keresés mezőkbe elegendő beírni a kedvezményezett nevét (vagy akár a kategóriát) és máris az összes hozzá köthető költségedet látod, minden zajt kiszűrve.

A bevételek kezelése

A bevételeknek alapvetően két kategóriája van: Available this month (ebben a hónapban rendelkezésre álló) és Available next month (következő hónapban rendelkezésre álló). Ezek kiválasztásával azt tudjuk megadni, hogy az éppen elkönyvelni szánt bevételt melyik pénzügyi hónapban szeretnénk felhasználni. Ha az aktuális hónapban, akkor értelem szerűen a this month a barátunk, míg ha a következő hónapban, akkor a next month.

Példa: a négyes szabályhoz vezető út eléggé rögös, de nem elérhetetlen. Ha annyi pénzt tudtál megtakarítani, hogy egy havi kiadásaidat gond nélkül tudod fedezni, akkor minden hónapban megkeresett összeg a következő havi büdzsébe fog menni, azaz akkor áll a rendelkezésedre.

De addig fel lehet ezt úgy is fogni, mint egy azonnali (cd írós hasonlattal élve on-the-fly) takarékoskodást. Elmagyarázom.

Ha olyan munkád van, ahol minden hónapban ugyanannyi fizetést kapsz, rendszeresen, akkor ezt a megoldást kevésbbé tudod alkalmazni. Ha olyan helyen dolgozol, ahol van prémium vagy teljesítményarányos bérezés, vagy több helyről van bevételed, akkor már neked szólnak a következő sorok.

Miután elkészítetted a költségvetésedet, kialakult egy összeg, hogy adott hónapban mennyi pénzre van szükséged, hogy megvalósítsd (kifizesd) azokat a dolgokat, amiket szeretnél. Jönnek a bevételek, melyeket először az Available this month címkével jelölsz, majd szerencsés esetben eléred azt, hogy megkerested az adott hónapra szükséges pénzt, de még számítasz bevételre, ami realizálódik is. Ilyenkor két dolgot tehetsz: elkönyveled az aktuális hónapra és jókora tartalékkal nyitod a következő hónapot (ezt egyébként jelzi is a YNAB buffer néven), vagy előre gondolkodsz és elkönyveled következő hónapra (Available next month). Ez igazából csak formalitás, mert a végeredmény az, hogy a következő hónapot kedvezőbb pozícióból nyitod. Spórolásra viszont azért ad lehetőséget, mert nem lesz ott kísértésként az aktuális hónapban mint többlet, elköltségelhető összeg (Available to budget), hanem a következő hónapodban elköltségelhető összegként szerepel majd. Érthető? Ha nem, nyugodtan kérdezz!

Nyáron, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy el tudtam menni egy egész hónap szabadságra. Igen, de ha nem dolgozol, bevételed sincsen. Ezért a júniusi és júliusi büdzsémet úgy alakítottam, hogy egy szint után már be tudtam állítani, hogy a bevételek a következő hónapra kerüljenek át. Így úgy kezdtem az augusztust és a szabadságot, hogy megvolt az arra a hónapra szükséges pénz, úgy, hogy júliusban kapott pénzeket Income Available next month, azaz a következő hónapban rendelkezésre állónak jelöltem meg. Már júliusban a kezemben volt, de nem engedtem meg a költségvetésemnek, hogy úgy tekintsen rá, mint júliusban elkölthető összegre.

Jól látod, hogy ez kicsit játéknak tűnik a szavakkal, de hidd el, hogy a YNAB filozófiát és alkalmazást használva ezek értelmet nyernek és segítenek a pénzügyeid kezelésében.

Kiadások kezelése

Azt láthatod, hogy a YNAB nem egy szimpla kiadás/bevétel rögzítő alkalmazás, annál sokkal több. A kiadások kezelése, rögzítése azonban létfontosságú a rendszer sikerének érdekében.

Felmerül a logikus kérdés: mit rögzítsek? A válasz rém egyszerű: mindent!

Illetve tudok egy megengedő tanácsot is adni. Csinálj egy kategóriát, ami arról szól, hogy adsz magadnak pénzt, amit bármire elkölthetsz, bűntudat nélkül. Kvázi zsebpénz. Ebben az esetben az ebből a büdzséből történő költéseidet nem kell rögzíteni, csak egyszer, mondjuk hó végén, hogy elköltötted az egészet. Ez segíthet abban is, hogy ne legyél túl garasos, ne akarj túlzottan a büdzséhez ragaszkodni. Mert hidd el nekem, a YNAB filozófia használata után eleint fogsz, nagyon is! 🙂

Volt egy rövid, fájdalmas időszak, mikor iPhone nélkül voltam. Ekkor szoktam át szinte teljesen arra, hogy a YNAB mobil alkalmazás használata helyett inkább gyűjtöm a számlákat, blokkokat és mikor gépközelbe kerülök, akkor írom be a kiadásokat. Ebben persze közrejátszott az is, hogy az iPhone az utóbbi években eléggé belassult. Ha már iPhone verzió: az alkalmazás tud olyat, hogy a gps koordinátákat rögzíti az adott kedvezményezetthez. Épp a Sparban vagyok, még a parkolóban beírom a kiadásomat. Ilyenkor az iPhone gps adatai alapján a YNAB eltárolja a helyzetemet és hozzácsatolja a Spar kedvezményezetthez. Legközelebb, mikor ott járok és megnyitom az alkalmazást, már automatikusan feldobja a lehetőséget, hogy a Sparhoz írjak be költséget. Hasznos tud lenni, bár egy Westendben pont nem jó semmire sem.

Tehát számlák. Amint korábban már említettem, mindent beírok, van, hogy ami egy számlán van azt én még tovább bontom kategóriákra. Példának említettem már a kávé vagy reggeli és ebéd kiadásokat, de hölgyek és agglegények vezethetik akár élelmiszertől elkülönítve a mosópor és öblítő kiadásokat.

Túlköltés

Gyakran megesik velem is, hogy túlköltök. Leggyakrabban ez szerencsére amiatt történik meg, hogy túl szigorú költségvetést készítek, de volt már olyan is, hogy rosszul terveztem. Főként a bolti kiadások és benzin esetében esek ebbe a hibába.

A túlköltéseket a YNAB kétféleképpen kezeli. Az egyik megoldás az alapbeállítás, mikor a túlköltést levonja a következő havi tartalékból (buffer).

Apropó tartalék. A YNAB tartaléknak hívja azt az összeget, ami egy hónapban a (bevételek)-[(kiadások)+(be nem költségelt összeg)] képlet eredményeként kijön. Ezt minden hónap végén átdobja a következő hónapra, ahol ez az összeg a nyitó egyenleg.

Ez a metódus azért jó, mert attól, hogy egy-egy költséghelyen esetleg túlköltöttél, attól még az össz havi költségvetésed egyben maradhat, mivel kompenzálja mondjuk egy plusz bevétel, vagy szimplán nem költségeltél el minden rendelkezésre álló bevételt, így a tartalékból le lehet vonni a túlköltést.

A másik, kevésbbé javasolt megoldás az, amit a fenti képen is látsz. A túlköltés összegét nem az egész, következő havi költségvetésből vonja le a rendszer, hanem csak a túlköltött kategória következő havi értékéből. Ez kicsit statikussá teszi a rendszert, de vannak esetek, mikor hasznos lehet. A fenti képnél maradva, egy kicsivel többet tankoltam Walterba, mint kellett volna, de tudtam, hogy következő hónapban nem fogom annyit használni, ezért a következő havi szintén 20.000.- forintos költségből a túlköltést levonva is bőven tudtam teljesíteni a kategória limitjét. Azonban az is látszik, hogy mivel csak 2.262.- forinttal költöttem túl az adott hónapban, de a kummulált túlköltésem már 5.914.- forint, azaz ez nem az első alkalom volt már. A túlköltésektől nem szabad félni olyna értelemben, hogy fontos információt hordoznak számunkra. Nem jó megoldás az, ha rendszeresen kozmetikázzuk a költségvetést, nem javaslom.

A fenti példánál maradva, ahelyett, hogy több pénzt költségeltem volna utólag el, hagytam a benzinre szánt összeget az eredetiben, mert így látom, hogy a tervezettnél jóval többet költöttem. Amire lehet magyarázat és nem várható, hogy ez állandósul. Ha több hónapon keresztül túlköltöd az adott költséghelyedet, akkor azonban érdemes átgondolni, hogy megemeled a rá szánt keretet, vagy változtatsz a szokásaidon és kevesebbet költesz.

Így kezd el működni a filozófia, a pénzmenedzsment, ha levonod a megfelelő konzekvenciákat.

Számlák közötti pénzmozgás

Mivel a YNAB tud kezelni több féle számlát, ezért szükséges a számlák közti pénzmozgásokat is rögzíteni. Készpénzben kaptam meg a fizetésem, de betettem a bankba. Logikus, hogy ilyenkor a kiadások/bevételek rögzítésére szolgáló ablakban be kell írnod, hogy az egyik számlán kiadásod, míg a másikon bevételed keletkezett. Ez a valóságban azért nem ilyen bonyolult, mivel meg tudod adni, hogy két számla közötti transzferről van szó, és a YNAB automatikusan bevételként tűnteti fel a fogadó számlán a másik számla „kiadását”. Egyszerű.

Én minden ilyen mozgást rögzítek, még a bankon belüleket is.

Cleared balance vs. uncleared balance

Nehéz ezt a részt lefordítanom, de eszembe jutott egy jó hasonlat. A YNAB úgy kezeli a kiadásokat, mint a bankok a bankkártyás vásárlást. Először csak zárolják az összeget, majd mikor jelentkezik érte a tulajdonos (pl. boltban történő kártyás vásárlásról beszélek most), akkor könyvelik csak véglegesen el.

A YNAB esetében is minden kiadás először az uncleared státuszt veszi fel, majd miután átnézted a kiadásokat és mindent jóváhagysz, akkor kerül jóváhagyhatod, átrakod clearedre.

Készpénzes fizetésnél ennek nincs jelentősége, de pont az említett kártyás fizetések vagy utalások esetén van. Ahogy bank, úgy te is tudod zárolni kvázi az összeget és csak a tényleges levonáskor könyveled be véglegesen. Sok gyakorlati jelentőségét azonban én nem látom ennek. Talán úgy lehetne használni, mint egy pénzügyi todo lista. Ülsz a gép előtt, az utalásaid intézed. Először beírod a YNAB-be, hogy miket kell elutalnod, majd egyenként csinálod az utalásokat. Amit elutaltál, azt „kipipálod”, azaz cleared státuszra teszed. Így látod, hogy mi maradt még ki. Hmm, talán erre jó, bár én inkább azt szeretem már csak beírni, ami már megtörtént, levonásra, elköltésre került.

Automatizált költségek

Időt spórolhatsz meg azzal, hogy állandó költségeid beírását automatizálod. Erre lehetőséget ad az alkalmazás, minden egyes számlához. Én a számlavezetési díjakhoz szoktam használni, bekerül a regiszterbe és már csak jóvá kell hagynom.

Összegzés

Még órákon át tudnék beszélni róla, hogy mit hogyan csinálok, éppen ezért tervezem, hogy tartunk majd erről egy Google hangoutot. Ahogyan írtam már többször is, nekem segít a YNAB alkalmazás és a mögötte rejlő filozófia egyfelől spórolni, másfelől pedig előre tervezni.

Jobban átlátom, hogy mire van és mire nincs lehetőségem. Mivel tisztában vagyok a pénzügyi helyzetemmel, ha van egy új célom, könnyebben el tudom érni. Ha váratlan költségem keletkezik, azt jobban tudom kezelni, mert a módszernek köszönhetően sikerült tartalékot gyűjtenem. Igaz, ennek a tartaléknak megvan a maga helye, kategóriája: ha valamit venni akarok, azt a vásárlás pillanatában nem valaminek a rovására, lesz ami lesz alapon teszem, hiszen akár több hónappal előtte már előkészítettem a keretet rá.

Születésnap, névnap? A családtagok, barátok jeles dátumai adottak, ezáltal jól tervezhető, hogy melyik hónapra mennyi kiadást szánsz erre a célra.

Valentin nap? Februárra költségelj el étterem és ajándék kategóriába pénzt, akár több részre bontva, decembertől kezdve.

Karácsony? Már most elkezdheted havonta elköltségelni az 5-10 ezer forintot (vagy mindenki a vérmérséklete, lehetőségei szerint), így látod hónapról hónapra, hogy az előre gondolkodás miatt elköltött összegeken túl mire van még az adott hónapban lehetőséged.

Zen jótanács

Ez az egész bejegyzés a pénzről szólt, hogy mire tudod majd elkölteni. De biztosan el akarod értelmetlen dolgokra költeni? Jók a prioritásaid? Tudsz megtakarítani?

Leo Babauta jótanácsa a következő: számold át a tárgyak értékét pénzből munkaórába. Gondold át, hogy hány órán át kell érte dolgoznod. Egyből átértékeled, hogy kell-e neked vagy se.

Ma reggel a twitteren olvastam egy történetről, ahol egy lángosost, amit az APEH (vagyis most már NAV) bezárt, mert nem adtak blokkot.

Viccesen fogják fel a történetet – mi mást tehetnének – és záróbuli keretében búcsúznak/búcsúztak (a dátum számomra nem egyértelmű) a vevőktől.

Nem tudom, hogy mennyi irónia van az egészben, úgy érzem, hogy eléggé egészséges adag. Egyfelől megértem őket, mert látni kell, hogy a kkv-k terhei sokszor tényleg abszurdak, ugyanakkor meg elítélem őket, mert a szabály egyértelmű: számlát/blokkot/bizonylatot adni kell!

Tiszta haszon

Még 2009 év elején indított el az akkori MSZP kormányzat egy nagyon „eredeti”, besúgó hálózatokat idéző játékot Tiszta haszon címmel. A program a kezdeti sikerek után hatalmas bukás lett (A www.szamlavalmilliokert.hu oldal már nem is érhető el).

A cél az volt, hogy kifehérítsék a szürke, de még inkább a feketegazdaságot. Mindezt úgy képzelték el, hogy a vevői oldalt ösztönözték havi 10x 1 milliós nyereménnyel arra, hogy igénybe vett szolgáltatások után (amely meghaladja az 1000 forintot, tehát pl. egy lángos után kapott számla nem lett volna jó) kérjenek számlát, majd a számlát azt beküldve sorosoláson vesznek részt, ahol megnyerhetik az 1 millió forintot.

„A számlalottó közel sem érte el azt a célt, amiért a kormány útjára indította. A bukást az is jelzi, hogy amíg az év elején szinte a csapból is a Tiszta haszon program reklámja folyt, addig azóta szinte nem is találkozunk a számlalottó plakátjával, reklámjával” – mondta a lapunknak Zara László, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének elnöke. Kiemelte: a játékban valószínűleg a régi pályázók vesznek részt hónapról hónapra, újak aligha küldenek be számlasorszámot.

„A feketegazdaság visszaszorítása érdekében olyan adórendszerre van szükség, amely csökkenti a terheket” – tette hozzá Zara László.

Forrás: magyarhirlap.hu 2009. október

Az én ötletem

Reggel, mikor olvastam a fenti lángosos történetet, akkor jutott eszembe egy ötlet, ami sikeresebb lehetne a Tiszta haszon programnál. Én nem a vevői oldalt jutalmaznám (nem csinálnék belőlük „besúgót”, önjelölt APEH NAV ellenőrt), hanem a vállalkozói oldalt.

Létrehoznék egy pozitív adózó listát, és azon cégek között, akik rendszeresen és rendesen adnak számlát (ergó adóznak is) kisorsolnék mondjuk 1 év kedvezményes adózási évet, ahol a adó- és járulékterheit mondjuk felére csökkenteném, vagy minden második hónapban mentesülne valamelyik adóteher alól. Ha tartják a korábbi ütemet, azaz továbbra is becsületes vállalkozásként adóznak és számlát adnak, akkor a kedvezményes év után újból részt vehetnének a sorsoláson.

Hogy ne csak fortuna keze legyen benne, megadnám a pályázati lehetőséget is, mondjuk úgy, hogy akik vállalják, hogy egy önkéntes NAV „átvilágításon” vesznek részt (itt hirdetnék némi moratóriumot is, hogy szigorúan csak az elmúlt 1 évet vizsgálhatná a NAV), akkor a pályázati elbírálás után szintén részt vehetnek a kedvezményes adózási évben.

Ha már a multiknak óriási adókedvezményeket adunk (ezt egy hosszú téma lenne boncolgatni, hogy jó-e vagy rossz, szerintem inkább jó, de épp, hogy csak egy hajszállal), akkor ezzel a módszerrel (ami nem jelentene tömeges, óriási adó- és járulék kiesést) a kkv szektort is lehetne öszötnözni arra, hogy a szürke vagy fekete gazdaságból átpártoljon a fehérbe.

Persze, ne felejtsük el: Magyarországon, a mutyik földjén vagyunk. Az ötlet több ponton is ad trükközésre lehetőséget, főként a pályázati elbírálási oldalon, de ezt lehetne civil szervezetek bevonásával „tisztává” tenni.

Azt, hogy a „nyereményben” hány vállalkozás részesülhetne, majd a szakértők kiszámolják, a lényeg, hogy ösztönző hatása legyen és jobban megérje a rendszerben részt venni, mint kimaradni belőle és maradni a feketegazdaságban.

Vagy legyen az olasz gyakorlat, ahol ha elmulasztod a számla adást és számla kérést, akkor nem csak az eladót, de a vevőt is megbüntetik?! Keményen.

Mindezek mellett újból nekifutnék a vevői oldal ösztönzésének is, de inkább egy magyarázó kampánnyal: ha nem kérsz számlát és a feketegazdaságban vásárolsz, a „közös kassza” meglopásával tulajdonképpen saját magad is meglopod. Persze, ameddig a honatyák kvázi legitimizálják a lopást, addig, ha nincs pozitív példa, nehéz elvárni a „néptől”, hogy önszántából ne a negatív példát kövesse (amiről lehet, hogy azt sem tudja, hogy negatív).

Rosszul látom? Vegyem ki a kezem a biliből? Szólj hozzá bátran!

Ez csak egy reggeli bejegyzés a gondolkodom rovatban.

Van pár hazai dj, akik ízlése, stílusvilága nagyon közel áll az enyémhez. Sajnos időről időre vannak, akik kiesnek nálam a kedvencek közül, mert olyan stílusvilágba mennek el, ami már nekem nem tetszik.

Klener és Lank után, most újabb kedvencem van Numbred személyében.

Most, hogy kerestem anyagot a bejegyzéshez, jópár olyan infót találtam, ami közös a „karrierünkben”. Sulirádió, korai rave zene, Sasha, progresszív irány, azon túl a deep house, síelés, fényképezés, oroszlán csillagjegy.

Nála is ugyanazt érzem, mint anno Lank esetében, hogy olyan alázattal és tisztelettel nyúl zenékhez, ami abszolút átjön a mixeken és ettől lesz igazán jó. A technikája is megfelelő, mint a nagyok! Az egyik interjúban többször is említi Sasha-t, érződik a mixjein, hogy rajta nevelkedett ő is. Sőt, külön öröm számomra, hogy az egyik mixben a záró zene Sasha – Xpander című dala, ami az egyik alapmű volt a progresszív zenei világban.

Numbred podcastjére is fel tudsz iratkozni, így az iTunesban automatikusan megkapod a legfrissebb mixeket tőle. Most épp a legfrissebb pörög nálam, nagyon jó, csillagos ötös!

Az ugrálások a mixben nem miatta vannak, a justmusic.fm így védi az újraközléstől a mixeket, hiszen Magyarországon vagyunk vagy mi.

 

Április 19-én volt a bemutatója a magyar mozikban a Torrente filmek negyedik részének. Én egyelőre csak eredeti, spanyol nyelven láttam, de mindenképp meg fogom nézni moziban magyar szinkronnal.

Az első résztől fogva nagy Torrente rajongó vagyok és ez a negyedik rész első nézésre nekem is kicsit felemás volt. De mit is vár az ember egy háromszor lerágott csontról? Az Üvegtigris 3. sem ütött már akkorát, mint az első kettő (konkrétan az az érzésem, hogy nem lett az a film befejezve). Eleve szerintem a koncepció rossz, hogy filmekből több részt csinál valaki. Ugyanakkor meg mégis jó, hogy kedvenc karakterünket újra láthatjuk, új poénokkal.

Tegnap olvastam az index.hu riportját a mesterrel, Santiago Segurával, aki számomra nagyon szimpatikus. Egyfelől nem tudtam – lusta voltam utána nézni -, hogy ő valójában nem egy az egyben úgy néz ki a való életben, mint az általa megformázott José Luis Torrente, hanem 30 kilóval kevesebb és „másképp kopasz”, ahogyan az index riportjában is fogalmaznak.

Apropó index riport: mostanában nem vagyok oda az index videóriportjaiért, sokszor hatásvadászok és minőségben is eléggé gyengék. A mostani viszont abszolút kivétel – szerintem. Roppant jó kérdéseket fogalmaztak meg, és a videóból látszik, hogy sok időt nem kaptak az elkészítésre, de mégis egy érdekes, értékes információkkal teli interjút hoztak ki belőle. Elismerésem.

A párhuzam

Ha megnézed az interjút, számodra is kiderül, hogy a „Torrente poénok” nem élnek mindenhol, erre kell egyfajta befogadókészség, ami sokkal könnyebben megy olyan országokban, ahol jelen van az úgynevezett „Torrente jelenség”.

Tedd a kezed a szívedre! Biztosan te is találkoztál már olyan alakokkal, akik simán elmennének egy Torrente epizódba, vagy akár überelik is őt. Ezért működik Magyarországon a film, ezért ülnek a poénok.

Egy másik párhuzamra is felfigyeltem: mondhatnánk, hogy a „mi Torrenténk” a szinkronban mindig tökéleteset alakító Csuja Imre. Al Bundy magyar hangja, Tractor az Argóból, Csoki az Üvegtigrisből. Apropó Csoki: ő Rudolf Péter Torrentéje! Szánalmas, nagyarc, előítéletes, bunkó. Mint Csoki.

Csuja Imre az egyik kedvenc (szinkron)színészem. Kíváncsi vagyok, hogy az életben is egy ilyen humoros ember-e, de amiket szinkronban és filmszerepekben nyújt, attól szinte mindig szakadok! Ránézek és nem bírom ki röhögés nélkül – jó értelemben persze. Nem tudnám őt elképzelni egy drámai szerepben. Bár ezt nem szabad így kijelenteni, mert ott van például Gesztesi Károly, akit szintén csak vicces szerepekben tudok elképzelni, de a Getno című filmben eléggé komoly figurát alakít.

A Torrente 4 egy abszolút megosztó film lett, még a rajongók között is. A két véglettel találkoztam eddig: vagy nagyon isteníti a filmet, vagy csalódott. Szerintem meg kell nézni többször a filmet és meglátni benne az új poénokat, mint pl. a kézbe fingást. Aki egyből rosszat mond a filmről, nem hiszem, hogy belegondol: ez már a negyedik rész, nehéz újat mutatni úgy, hogy az alap karakter vonásai ne változzanak.

Torrente cselekedetei abszolút aktualizáltak, az euróban kifejezett, majd pesetára átszámolt árak jelensége valós: olasz és görög ismerősök a mai napig átszámolják euróról a „régi” pénzre az árakat. A gazdasági világválság Spanyolországot is érintette, így a filmben is megjelenik, persze jócskán kisarkítva.

Amit én személy szerint sajnálok, hogy Torrente Seat 124 autója (ami tulajdonképpen egy Fiat 124 / Lada 1200) kevesebbet szerepel.

Torrente 5

Bár a rendező-forgatókönyvíró-főszereplő Santiago Segura azt nyilatkozta, hogy nagyon megviseli a harminc kilós hízás, majd fogyás Torrente szerepének megformálása miatt, Csuja Imrének konkrétan felajánlott egy epizódszerepet a következő részben. Nem szokatlan ez tőle, sok híres személyiség megfordult már a korábbi részekben is.

Hogy lesz-e Torrente 5 vagy se, ez majd kiderül. Addig is én azt javaslom, hogy menj el a moziba és nézd meg a Torrente 4-et!

Azért, mert jó. Vagy az első három iránti tisztelet miatt. Aztán majd a végén eldöntöd, hogy melyik.

1997-et írunk. Peti barátommal épp egy buliból tartunk hazafelé. Egy következő zenei projecten agyalunk, leginkább azon, hogy milyen művésznéven fussunk.

„Én amúgy is imádom a stroboszkópot, leszek strobi!”

A stroboszkópot dj körökben gyakran becézik strobinak, innen jött az ötlet: ha már a nevem Robi, hozzuk össze a kettőt, tegyük trendi angolossá és máris kész a stro-B becenév.

Tehát, az írásmód a következő: kicsi s betű, mint nemecseknél, és nagy B betű a végén, a B kötőjellel csatlakozik. Mivel pár helyen nem lehet kötőjelet használni, a rövidített forma strob.

A kiejtés: strobí vagy strobííí.

A ragozás például: stro-b/strob-val, stro-b/strob-nál, stro-b/strob-nak.

Szolgálati közleményünket olvasták.

Majd’ 1 évvel az elkészülte után, hivatalosan is megjelent a George Smoog feat. Mishoo – Life című dalból készített remixem. A Life című maxi többek között a beatporton is megvásárolható, az Empire Media Recordings kiadó gondozásában.

Mivel az elmúlt időszakban jópár változás volt az életemben, sítlusosan, ha már Life az eredeti dal címe, akkor The New Life of stro-B lett a remixem címe.

Ki kell valamit találnom arra, hogy ne akarják állandóan nagy S betűvel írni a „művésznevem”, az úgy van jól ahogy: stro-B. Kis s, nagy B.

Ha igazak a pletykák, akkor már készül egy következő dal George Smoogék boszorkánykonyhájában, ami remélem ismét bekerül az én méregkeverő laboromba, ahol jól átírhatom.

Ha szeretnétek élőben meghallgatni Smoogékat, akkor most hétvégén lesz rá lehetőségetek, hiszen az I. Pálinka- és Mangalica Majálison hétfőn (április 30-án) 18:30-kor, közvetlenül Lányi Laláék előtt (Kozmix) lépnek fel.

Tiszta eseménydús ez a hétvége: hangszerkiállítás Nagykanizsán, mangalica majális, mi kell még? Jah igen, pálinka!

Egy hétvégi programot ajánlok nektek Nagykanizsán, ahol április 27-től 29-ig kerül megrendezésre a A II. Országos Elektroakusztikus-zenei Verseny.

Ennek a versenynek a kísérőprogramjaként kerül megrendezésre kedvenc hangszerboltom, a Syncopa ismét hangszerkiállítást szervez.

Biztos vagyok benne, hogy csakúgy, mint a korábbi Csúcstechnológia a hangszeriparban című rendezvény, ez is igen magas színvonalú lesz. A másik párhuzam, hogy itt is találkozhattok olyan csodákkal, mint a Korg Kronos vagy éppen a Roland Jupiter-80.

Amitől igazán különleges lesz ez a rendezvény, az egy igazi különlegesség, a Casio XW P1.

Úgy tervezem, hogy én is elmegyek a rendezvényre, így aki akar velem találkozni, Nagykanizsán megtalál! 🙂

2011. JANUÁR 22. – ez az a nap, amikor úgy döntöttem, hogy megvásárolom a You Need A Budget (YNAB – ejtsd: vájneb) alkalmazást, hogy nyomon kövessem pénzügyi kiadásaimat. 59.95 US$ fizettem érte, de egyetlen centet sem bántam meg!

Előzmények

Olyan megoldást kerestem, amely minden általam használt platformon használható. Ez konkrétan az iPhone-t és az OS X verziót jelentette. Voltak nagyon ígéretes próbálkozások, de vagy abbamaradt a fejlesztésük, vagy olyan irányba mentek el, mely nem volt számomra szimpatikus.

Az egyik lehetőség, amit kipróbáltam, a Cha-Ching nevezetű alkalmazás volt. Tetszetős, könnyű volt a használata. Sajnos felvásárolták a fejlesztőcéget, az utód pedig teljes mértékben beleolvasztotta saját szolgáltatásába, a Mintbe. Bármennyire is szerettem volna előfizetni a szolgáltatásukra (alapozva a Cha-Ching pozitív tapasztalataira), a Mint egyelőre csak az USA-ban és Kanadában érhető el.

Kipróbáltam a Squirrel nevű alkalmazást is, amit ugyan nagyon kedveltem egy darabig, de miután kétszer is eljátszotta velem, hogy szinkronizálás közben nem egyesítette, hanem felülírta az adatokat, tiltólistára került. A másik ok, amiért minden szimpátiám ellenére elfordultam az alkalmazástól az volt, hogy ugyan még nem érte el az 1-es verziószámot (jelenleg 0.8.13.), de már fizetőssé tették és nem is keveset kérnek érte: 24.99 US$ Persze kaptam szívhez szóló levelet a fejlesztőtől, hogy miért van szükség erre a lépésre, de nem győzött meg – főleg, hogy kellemetlen hibák is voltak az alkalmazásban. Erre jön még az iOS alkalmazás 2,39 € ára. Elváltak útjaink.

Wyctim tanácsára elkezdtem használni a MoneyBook alkalmazást (2,39 €), ami, ahogyan ő fogalmazott „egyszerű, mint a faék”. Ez maximálisan igaz is rá, olyannyira, hogy nincs OS X változata. Ezt próbálja ellensúlyozni viszont egy korrekt weboldal, ahová mint egy felhőbe kúszik fel az iPhone-ról minden egyes szinkronizáció után az adat. Kapunk csilli-villi statisztikákat, többnyire szemfényvesztés. Nem erre van szükségem!

Az elvárások

Az elvárásaim két részből tevődtek össze. Egyfelől tudjam használni iOS eszközön és OS X-en is, a szinkronizáció viszonylag fájdalommentes legyen, másfelől ne csak rögzítse a költéseket, hanem akár tegyen javaslatot változtatásokra, készítsen statisztikákat, melyeket segít elemezni. Tudjam kezelni benne a több banknál fenntartott számláimat, a készpénzt és a megtakarításaimat is.

Mit ér a pénzmenedzselés, ha nincs következménye? Semmit. Attól, hogy vezetem a kiadásaimat, bevételeimet, még nem jutok előrébb. Olyan alkalmazásra volt szükségem, aminek segítségével átlátom a kiadásaim, és a használata segít megtalálni azokat a pontokat, ahol beavatkozásra van szükség. Ugyanakkor az már csak hab a tortán, ha a segítségével sikerül elsajátítanom egy olyan pénzügyi filozófiát, ami segít pénzt megtakarítani.

You Need A Budget

Azaz, szükséged van egy költségvetésre! Ez a frappáns neve annak az alkalmazásnak, amit most már lassan másfél éve használok. A YNAB nem csupán egy pénzügyi alkalmazás, sokkal inkább segédeszköz egy sikeres pénzügyi filozófia megvalósításában.

A YNAB-et Jesse Mecham és csapata fejlesztette ki, 2004-óta dolgoznak a rendszeren. Még közel sem tökéletes az, amit szoftveres úton kapunk, az alkalmazás a platformfüggetlen Adobe Airre épül és nem a legszebb. Ez többnyire csak az OS X felhasználókat zavarja, nem illik bele az alkalmazásaink dizánjába, hívjuk nyugodtan hisztinek.

Wyctim blogjában került szóba, hogy ki mit használ pénzügyeinek menedzselésére és úgy tűnik, hogy ez idáig magyar nyelvű cikk a YNAB-ről még nem készült.

Update: találtam egy rövidebb cikket a YNAB-ről egy blogon, 2010-ből.

A filozófia

Az alábbiakban, saját értelmezésben és fordításban, hazai viszonyokra adaptálva bemutatom neked a YNAB filozófiáját, mely 4 nagyon egyszerű, akár elsőre is érthető szabályon alapul:

1. „Give every dollar a job” – Költsd el minden pénzed!
2. „Save for the rainy day” – Tegyél félre a szűkös időkre!
3. „Roll with the punches” – Sodródj az árral!
4. „Stop living from  paycheck to paycheck” – Ne élj hónapról hónapra!

Első olvasatra talán neked is a füledben csengnek akár szüleid, akár nagyszüleid szavai: „Lányom/Fiam, ne költekezz eszetlenül, gondolj a jövődre!”. A bejegyzés végére be fogod látni, hogy az idősebb generáció nem beszélt hülyeségeket, sőt: minden túlzás nélkül azt gondolom, hogy a YNAB filozófiáját már általános iskolában kellene tanítani!

Első szabály: költsd el minden pénzed!

Micsoda?! Szórjam el a pénzem? Természetesen nem! Pontosabban költsd el, de csak virtuálisan: csinálj egy költségvetést!

Tegyük fel, hogy azt látod a bankkártyád egyenlegén, hogy van 100.000.- forintod, amit elkölthetsz. Remek érzés, tele vagy pénzzel. Fogod magad és elmész haverokkal/barátnőkkel plázázni: veszel pár új ruhát (30.000.- ft.), étteremben ebédeltek (10.000.- ft.), egy szóval költöd a pénzt gondtalanul. Pár nap múlva megkapod az autóhiteled számláját, amit elfelejtettél és indul a számolgatás: bárcsak ne vettem volna új ruhákat, miből fogom most kifizetni a számlát?

Ezzel szemben, ha csinálsz egy költségvetést, ahol a várható költségeid kategóriákba sorolod, akkor valami hasonlót látsz:

számlák: 40.000.- ft, élelmiszer: 20.000.- ft, ruhák: 10.000.- ft, étterem: 5.000.- ft, autó hitel: 25.000.- ft

Ez a szabály segít abban, hogy beszorítsd magad ésszerű keretek közé, így elkerülheted, hogy túlköltekezz. Ha úgymond funkciót, feladatot adsz a pénzednek, akkor tudod, hogy mire akarod elkölteni és, hogy ezt megteheted-e vagy sem.

Máris nem úgy nézel a 100.000.- forintodra, mint egy rakás elkölthető pénzre, hanem átgondolod: ebben a hónapban 10.000.- forintot költhetek ruhákra? A három ing/poló/felső/pulcsi helyett most csak egyet veszek. Étteremre 5.000.- forintot költhetek? Akkor ne a Friday’s-ba menjünk enni, együnk meg egy gyrost a töröknél a Blahán 690.-ért!

Pár nap múlva, mikor megjön az autóhiteled számlája, gond nélkül fizeted ki, hiszen nem költötted el az arra szánt pénzt.

Második szabály: tegyél félre a szűkös időkre!

Ez nem igazán az a „gyűjtsd a pénzed fiam, majd veszel belőle valamit” tanács, sokkal inkább az első szabály kiegészítése, alkalmazása. Most fog igazán értelmet nyerni, hogy miért kell egy költségvetést készítened, ahol elméletben elköltöd az összes pénzedet.

Maradva az előbbi példánál azt látod, hogy van 100.000.- forintod, gyorsan csinálsz egy fejszámolást (általában hibásan), hogy mire is kell költened: víz, villany, gáz (30.000.-), be is kellene vásárolni (20.000.-) és az autó hitel is esedékes (25.000.-). Ez összesen 75.000.- forint, hoppá, van 25.000.- forint elkölthető pénzem. Elmész – szintén az előbbi példánál maradva – plázázni, ahol elköltesz 15.000.- forintot ruhákra és kajára. Marad 10.000.- forint a zsebedben. Igenám, de elfelejtetted, hogy az autód kötelező biztosítása most lesz esedékes: 25.000.- forintot kell befizetned pár napon belül, de nincs több, csak 10.000.- forintod. Baj van!

Hogy ezt elkerüld, alkalmazd a második szabályt és tegyél félre a szűkös időkre, azaz inkább gondolkodj előre! Jópár éve amúgy láttam már ezt a módszert a plastik oldalain (sajnos nem találom).

A lényeg, hogy ha tudod, hogy lesz egy kiadásod, jelen esetben a kötelező biztosításod, akkor, hogy ne egyszerre érjen a kellemetlen meglepetés, ne egyszerre kelljen megszabadulni nagyobb összegtől, osszd el több hónapra a költségvetésedben a biztosítás díját! Jelen példában 5 hónapon át „költs el” a költségvetésedben 5.000.- forintot, így mikor esedékes lesz a 25.000.- forint kifizetése, minden nehézség nélkül meg tudod ezt tenni, hiszen már 5 hónapja félreteszed a rászánt összeget. Stresszmentes egy megoldás, hidd el!

Mivel látod a költségvetésedben, hogy a biztosításra havonta 5.000.- forintot rá kell szánnod, eleve másképp készíted el azt, más összegeket írsz be olyan kiadásokhoz, melyek nem élet-halál kérdése. Ne félj, a YNAB alkalmazás ebben nagyon jól segít! Ha ügyesen használod ezt a szabályt, minden forintodnak lesz funkciója, feladata, kontrolláltan költöd a pénzt, tudod, hogy mi mire kell.

Harmadik szabály: sodródj az árral!

Ez hülyeség, nem működik ez a költségvetősdi! Állandóan túlköltöm magam, nem költségvetés kell, hanem több pénz!

Nem vagyunk tökéletesek. Van, hogy a leggondosabb tervezés ellenére is váratlan kiadások, vagy épp kategórián belüli túlköltések keletkeznek. Természetesen, ha a pénz kezelésével van gondunk, akkor hiába fogunk több pénzt keresni, akkor is újból és újból anyagi gondokkal fogunk küzdeni. Ezt meg kell (és meg is lehet) tanulni!

A hármas szabály nagyon engedékeny veled szemben: túl sok élelmiszert vettél? Sebaj, vond le a ruhákra, vagy étteremre szánt összegből és máris rendben vagyunk! De ha nem nyúlsz bele a költségvetésedbe, akkor a YNAB segít megoldani a problémát: levonja a következő havi kiindulási (elkölthető) összegből.

Ne stresszelj, sodródj az árral! Persze, ez nem jelenti azt, hogy eszetlenül költekezhetsz, csak egy biztonságérzetet ad: nem a világ vége, ha nem tudod tartani a költségvetésed. (A szabályhoz hasonló témáról már írtam itt.)

Negyedik szabály: ne élj hónapról hónapra!

Ez a szabály a YNAB nirvánája, mindenkinek ide kell eljutnia a pénzmenedzsmentje során. Talán ennek a szabálynak a megértése a legnehezebb elsőre, főleg, ha most (még) pénzügyi gondokkal küzdesz.

Mit csinál a legtöbb ember? Beérkeznek a számlák, melyeknek van egy fizetési határidejük. Ha éppen nincs annyi pénzük, várnak a számla befizetésével, míg megjön a fizetésük. Ez egy nagyon stresszes állapot, mert állandóan ott motoszkál a fejedben, hogy a számlákat ki kell fizetni és még meg is kell élni valamiből. Megjön a várva várt fizetés: a legtöbb ember rohan és rendezi a számlákat, mert már vagy lejártak, vagy nem akarja elodázni, nehogy ne maradjon rá pénz. A csúszás miatt kamatot kell fizetni vagy legrosszabb esetben kikapcsolják az adott szolgáltatást.

Amit a YNAB segítségével el kell érned, hogy annyi pénzt takaríts meg, amiből egy havi kiadásaidat fedezni tudod. Miután ez sikerült, az aktuális havi fizetésed nem azonnal költöd el, hanem a következő hónapban. Amikor már éppen a rákövetkező, harmadik hónap keresetéért dolgozol. Bonyolult elsőre ugye?

Tegyük fel, hogy a havi kiadásaid az egyszerűség kedvéért 100.000.- forintot tesznek ki. Ha megspórolsz magadnak 100.000.- forintot, akkor ha nem lenne bevételed egy egész hónapon keresztül, akkor is tudnád finanszírozni az életet magadnak, hiszen van egy tartalékod.

Viszont szó sincs erről, van munkád, van bevételed: mikor megkapod a fizetésedet, akkor összesen két havi költségeidre elegendő pénzed van. Jó érzés nem? Nem kell az éppen aktuális hónap számláin aggódni, hiszen arra már megkerested a pénzt. Így a költségeidre szánt összeget költheted nyugodt szívvel, persze a költségvetésed keretein belül. Az aktuális hónapban megkeresett pénzösszeg pedig a következő havi tartalékot fogja képezni, és így tovább, hónapról hónapra. A YNAB alkalmazás segít ezt kézben tartani, átlátni – nehéz is elmagyaráznom, de remélem, hogy az alkalmazás ismertetésekor minden a helyre kerül majd.

 Kiadások vezetése

Első lépésként létre kell hoznunk saját számlákat. Az elvárásaimnak bőven megfelel, hogy rengeteg választási lehetőségem van a számla típusát illetően. Külön tudom a bankszámlákat, készpénzt, hiteleket de még akár a PayPal számlámat is vezetni.

Egy hiányosság van – szerintem -, hogy egyelőre kevert valutákkal nem lehet dolgozni, így ha van külföldi valutában készpénzed vagy devizaszámlád, akkor annak nyitnod kell egy külön YNAB projektfájlt. A fejlesztők dolgoznak az implementáláson.

Miután elkészült a számlánk, máris tudjuk szerkeszteni annak részleteit. Első lépésként meg kell adni a nyitóegyenleget, vagy ennek hiányában az adott hónapra esedékes bevételt (Income: Available this month). Ebben a számla nézetben tudjuk majd mindig megadni a költéseinket, bevételeinket. Dátum, kedvezményezett, kategória, memo és az összeg. Különböző jelölőket is tehetünk az egyes tételekhez, melyeket én nem nagyon használok.

A képernyőkép alsó részén látható, hogy meg lehet adni ismétlődő, relative fix költségek automatikus hozzáadását, így ezzel egy kis időt spórolhatunk meg. Az így bekerült költségeket jóvá kell hagyni, csakúgy, mint az iPhone/Android eszközön felvitt kiadás/bevételeket is.

Ha már használjuk egy ideje az alkalmazást, akkor egy szép lista fogad bennünket ebben a nézetben. Azt a gyakorlatot alakítottam ki, hogy mindenhonnan elhozom a blokkot/számlát, amit kapok, majd itthon beírom az alkalmazásba. Igaz, megvettem az iOS alkalmazást is, de az iPhone 3G lassúsága miatt – és a borzalmas WiFi szinkron miatt – nem szeretem használni. Átment egy kövér frissítésen és már egészen csinos az alkalmazás, de egyszerűbbnek találtam, ha a számlákat gyűjtöm.

Eddig az alkalmazás nem több, mint egy egyszerű költségek rögzítésére szolgáló eszköz. A spiritusz most jön!

Költségvetés készítése

Emlékszel az első szabályra? Költsd el minden pénzed! A YNAB „Budget” részénél van erre lehetőséged. Itt tulajdonképpen egy költségvetést tudsz magadnak készíteni. Első lépésként célszerű megadni kategóriákat és alkategóriákat, amelyekben majd vezetni fogod a kiadásaidat, bevételeidet, költségvetésedet. Ha elkezded használni a YNAB-et, biztos vagyok benne, hogy többször módosítani fogod a kategóriákat. Ez nem baj, sőt: használat közben így finomodik a módszered. Én volt, hogy összevontam kategóriákat, volt, hogy újakat hoztam létre, és van, amit már elrejtettem, mert már nem aktuálisak és a jövőben sem lesznek azok.

Az én fő kategóriáim:

• Cult Of Less – a Cult Of Less projektem költségeit vezetem benne,ami hamarosan újjáéled
• Étel-Ital – bolt, rendelés, ebéd, reggeli, kávé, étterem költségeket vezetem itt
• Személyes – telefon, fodrász, ruhák, ajándék, gyógyszer költségek
• Lakás Robi – a saját lakásommal kapcsolatos kiadásaim
• Lakás Niki – barátnőm albérletével kapcsolatos kiadások
• Walter (Mercedes 190E) – az autómmal kapcsolatos kiadások
• Jason (Ford Escort Mk1) – szintúgy, bár őt nem használom
• Szórakozás – magáért beszél
• Computer/Music – a nerdségem finanszírozásának tervezése folyik itt
• Niki – születésnap, névnap, „csak úgy” költségek tervezése
• Megtakarítás
• Bank – banki költségeim tartoznak ide
• Üzleti – domain nevek, tárhely bérlet, kamarai tagságok, továbbképzések költségei
• Euro

Ahogy a fent mellékelt képen is látod, ezek közt a kategóriák között kell a rendelkezésre álló összeget elosztani. Március hónapnál láthatod, hogy volt 42.000.- forintom, amit nem „költöttem el”. A harmadik szabályt alkalmazva azonban kiderült, hogy voltak költséghelyek, ahol túlköltésem volt, illetve váratlan kiadás is adódott. A YNAB program segít ebben, és levonja a túlköltések összegét ebből az „el nem költött” összegből, sőt, átdobja a következő hónapra. Így ott már eleve kevesebb „tőkével” indulok. Szerencsére áprilisban plusz 7.617.- forinttal nyitottam.

Ha megfigyeled, figyelmeztet az alkalmazás, hogy azok a költségek, amiket beterveztem, azok túlnyúlnak a lehetőségeimen. Azon túl, hogy túl is terveztem a hónapot (például 25.000.- forint a második szabály szerint félre lett rakva az iPhone vásárlásomra), még túlköltésem is volt egy váratlan lakáshitel emelkedés miatt. A túlköltés és a túltervezés miatt a májusi hónapot (jelen állás szerint) 63.718.- forint hiánnyal kezdem. Ugyan a májusi költségvetésem még nem készítettem el, de gyanítom, hogy nem lesz annyi bevételem, amennyivel kompenzálni tudom ezt a hiányt, ezért pár tételt ki kell vennem: megtakarítást és az iPhone-ra szánt összeget.

Ebből a példából is jól látható, hogy miként segít a YNAB abban, hogy a lehetőségeimen belül maradjak havonta, és ne kerüljek pénzügyi zavarba. Tervezés a titka mindennek!

A második szabály alkalmazására a lakásom költségeinél látható biztosításnál találsz egy jó példát: augusztusban esedékes a 14.000.- forintos lakásbiztosításom kifizetése. Előre tervezve, havonta elköltségeltem 2.000.- forintot, amiből így augusztusra összegyűlik a kívánt összeg. Láthatod azt is, hogy a „category balance” oszlopban tudom nyomon követni azt, hogy éppen az adott „költséghely” mekkora értékkel bír, esetleg szükség van-e korrekcióra. Jelenleg a biztosításra szánt összeg 6.000.- forintnál tart, nincs szükség beavatkozásra.

Ha megnézed a Személyes kategóriámban a Sport alkategóriát, akkor látod, hogy ott egy szép kis összeg jött már össze: 84.610.- forint. Ezt a pénzt, ha szigorúan tartom magam a YNAB filozófiához, akkor a Sport kategóriába sorolt tevékenységekre költhetem el. Így is fogok tenni, ezt a pénzt azért gyűjtöttem össze, hogy Nikinek és magamnak bringát vegyek. Tíz és húszezres havi adagokat költségeltem el, mikor volt rá lehetőség.

Miért jó ez? Mikor arra kerül a sor, hogy megvegyek bármit, amire a költségvetésben összegyűlt az összeg, akkor ezt megtehetem minden stressz és bűntudat nélkül. Hiszen a jövőbeni vásárlás nem az adott hónap költségvetéséből fog pénzt kivenni, hanem abból az összegből, amit apránként összegyűjtött az ember. Felemelő érzés, elárulhatom! Ebből az apró pszichológia trükkből adódik az is, hogy sokkal jobban ki tudom élvezni a vásárlást, nem csak pillanatnyi öröm, ami után gyakran jön a bűntudat: biztosan megengedhettem ezt magamnak?

Összegzés

A YNAB tényleg segít. Csak meg kell érteni az alapvető filozófiát. Ha ügyesen csinálod, akkor egy csomó stressztől kíméled meg magad, de persze van ennek is veszélye: könnyen beleeshetsz abba a hibába, hogy nagyon szorosan tartod magad a költségvetéshez és túlzottan garasoskodó leszel. Mint mindent, ezt is csak ésszel szabad művelni!

Úgy gondolom, hogy ez a bejegyzés már így is eléggé hosszú lett, az apróbb trükkök, tanácsok megérdemelnek még egy külön bejegyzést.

Ha tanácsra, segítségre van szükséged, kérdezz bátran!

Ha ki szeretnéd próbálni az itt bemutatott példákat, akkor ingyenesen letöltheted és 34 napig korlátozás nélkül használhatod a YNAB-et!

Update: Ez a bejegyzés is érdekelhet – Pénzmenedzselés a gyakorlatban

Egy twitter bejegyzés kapcsán ismertem meg @emem07 jóvoltából az AeroFS nevű alkalmazást, melyet azóta is használok. Mióta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy asztali munkaállomásom (iMac) és egy mobil eszközöm (MacBook Pro), azóta állandó problémát jelentett számomra, hogy miként szinkronizáljam a gépek között az adataimat.

iCloud előtt és után

Mielőtt megjelent volna az Apple iCloud szolgáltatása, már azelőtt is problémát jelentett, hogy az iPhone adatait, vagy a levelezésem hogyan tároljam mindkét gépemen, természetesen szem előtt tartva azt, hogy ne keletkezzenek dupla másolatok, verziók. Ez eléggé komoly szervezési és másolási feladatot jelentett, oda kellett figyelnem minden egyes másolás elindításakor.

A levelezésemnél viszonylag megváltást jelentett, hogy felfedeztem az IMAP-ben rejlő lehetőségeket, és így legalább az olvasott vs. nem olvasott kérdés megoldódni látszott.

Az iPhone esetében azt az utat választottam, hogy nem szinkronizálom a MBP-n található iTunesszal, ami még akár manapság is komoly kihívás lenne.

Az iCloud megjelenésével ugyan sok minden leegyszerűsödött, levelezés, névjegyzék, könyvjelzők, dokumentumok, képek könnyen szinkronba hozhatóak minden eszközünkön.

A dropbox használata is sokat segített, mert az oda bemásolt fájlok egyből kerültek fel a felhőbe, majd onnan le a többi csatlakoztatott eszközre. A dropboxnak egyetlen hátránya van: az ingyenes verzióban korlátozott a tárhely mérete.

Az Apple egy „újdonságként” az OS X Lion verziójában bemutatta az Airdrop szolgáltatást, ami már majdnem az, amire vágytam, de mégsem. Itt minden esetben meg kell találni a „másik” gépet, és oda kell húzni a fájlokat, amiket másolni szeretnék. Nekem nem ez kell.

Az igények

Mivel sokmindenre megoldást jelentett az iCloud, a szinkronizációs elvárásaim egész jól leszűkültek azokra a fájlokra, mappákra, melyek a „munkához” szükségesek. Mivel ezek jórészt zenével és webdizájnnal kapcsolatos adatok, méretben akkorák, hogy a dropbox kínálta lehetőség már nem elég.

Elvárásom az volt, hogy ha épp az iMacen dolgozom, majd el kell mennem otthonról, akkor minden különösebb nehézség és időráfordítás nélkül képes legyek átrakni a fájlokat a mobil gépre. Ugyanakkor, mivel nagy méretű fájlokról beszélünk, azokat, melyek nem változtak, nem akartam mozgatni – felesleges idő és adatforgalom. Tulajdonképpen egy automatizált peer-to-peer szolgáltatást kerestem.

Ekkor került képbe az AeroFS alkalmazás, ami számomra elhozta a megváltást.

Elsőre fura

Sokak számára elsőre fura lehet az alkalmazás, mert nem éppen a megszokott OS X filozófiát követi, akár még a nehézkes jelzőt is ráragaszthatnánk, de ha megismerjük és megértjük, akkor kezes bárány lesz. Egy apró kliens programot kellett telepíteni, melynek kis ikonja az óra mellett megjelenik, ahonnan állandóan elérhetjük a beállításokat. Ezt a klienst minden olyan gépre fel kell telepíteni, ahol azt akarjuk, hogy szinkronban legyenek az adatok.

Számomra az volt szokatlan, hogy telepítés után csinált magának egy AeroFS nevű könyvtárat a Home mappámba, és bekorlátozott ide. Nem szimpi! A következő fura élmény az volt, hogy ebben a mappában kellet létrehoznom „Library” fedőnéven futó, tulajdonképpen mappákat és ezeknek a mappáknak a tartalmát máris szinkronizálta az alkalmazás.

Teszi a dolgát

Időközben érkezett frissítés, aminek eredményeképp már át lehet helyezni az AeroFS mappát a gépen tetszőleges helyre, így nem rondítja el a Home mappát, de ez igazából amúgy is csak ízlés kérdése.

A gyakorlatban az alkalmazás észrevétlenül teszi a dolgát a háttérben. Illetve majdnem észrevétlenül, mert a Growl segítségével értesít a fontosabb történésekről, például, hogy befejezte a szinkronizálást.

Mióta átraktam a szinkronizált mappába minden olyan fájlt, amire mindkét gépen szükségem lehet, azóta csak egy dologra kell figyelnem: indulás előtt hagyjak annyi időt, hogy a bekapcsolt gépek egymás között le tudják rendezni a másolást. Ez, mivel belső WiFi hálón történik a szinkronizálás, relative gyorsan megtörténik, de egy fogmosás, borotválkozás és felöltözés mesterhármas alatt bőven végez.

Hangsúlyozom, csak azt másolja, ami változott.

Majd’ elfelejtettem: ha véletlenül úgy adódik, hogy nem sikerül indulásig befejezni a másolást, akkor ha bekapcsolva hagyod az asztali gépet, amint net által fedett helyre érkezel, az AeroFS segítségével – most már az interneten keresztül – folytatódik a szinkronizáció.

Tud ennél többet is

Én jelenleg csak szinkronizálásra használom, de ha megnézzük a szolgáltatások leírását, találunk még két szimpatikus dolgot.

Tud online biztonsági mentést csinálni. Ez ma már nem egy nagy újdonság, jól jöhet, ha beüt a baj.

Tud megosztott mappákat: hasonlóan a dropboxhoz, itt is meg tudod osztani a mappáidat, fájljaidat másokkal, csak egy e-mail címet kell megadnod. A különbség nyilván az, hogy az adat nem egy szerveren, hanem a megosztásba meghívott gépén és a te gépeden tárolódik.

Hab a tortán

A szolgáltatás egyelőre „early beta” fázisban van, folyamatosan fejlesztik. Ami a jó hír, hogy mindhárom nagy platformra elérhető, mac, windows és linux rendszereken is tudod használni.

Biztos vagyok benne, hogy a szolgáltatások egy része fizetős lesz (pl. backup), de már nagyon várom, hogy elkészüljön a végleges verzió. Biztosan meg fogom vásárolni, hiszen pont arra volt/van szükségem, amit ez az alkalmazás nyújt: háttérben, gond és problémamentes szinkronizációra!

Egy kis update

Mivel már többen is kérdeztétek, hogy miként lehet kóntót szerezni az AeroFS bétájához, leírom, mert ez tényleg kimaradt. A honlapon keresztül ugyan lehet kérni, hogy vegyenek fel a bétát használók közé (tesztelőnek túlzás lenne nevezni), de erre sokat kell várni.

Egyszerűbb mód az, hogy szólsz valakinek (pl. nekem), akinek már van hozzáférése és a következőt kell tenni: egy mappát meg kell osztani a kívánt e-mail címmel és máris repül a meghívó kód az AeroFS-hez. Tehát, ha erre van szükséged, nyugodtan írj nekem, ha pedig már kész vagy a regisztrációval, akkor akár te magad is meghívhatsz másokat.

A tegnapi nap ezt a fotót kaptam egy facebook üzenetben és úgy gondoltam, hogy nem hagyhatom ki, hogy ne osszam meg veled. Ez a fotó is bizonyítja, hogy a dj szakma gyökerei (nem, most nem a dj szövetségre gondolok) az 50-es években keresendőek.

Az igazi feltaláló

Bevallom, a bejegyzés címe kicsit bulvárosra sikerült. Edison ugyanis nem a képen látható vinyl lemezt (hanglemez) találta fel, hanem annak elődjét, a hengeres fonográfot.

A dj szférában még ma is megtalálható mikrobarázdás vinyl lemezek feltalálója – meg fogsz lepődni – magyar származású, Goldmark Péter Károly. De talán még ennél is fontosabb találmánya volt az katódsugárcsöves (CRT) színes televízió kifejlesztése.

Persze, ha jobban megnézzük a képet, rájövünk, hogy valójában jó eséllyel egy mesterlemez készítő készüléket látunk, amely forró tűvel „karcolta” bele a lemez anyagába a mikrobarázdákat.

Az elmúlt pár évben tudatosan kerülök minden IT hitvallásbeli vitát, bár ez nem mindig sikerül. A legtöbb esetben, mikor kvázi „védeni” kell az álláspontom, hogy miért is használok Apple termékeket, miért is szeretem az iOS és OS X nyújtotta kényelmet, akkor az úgynevezett ökoszisztémára hivatkozom.

Értem egyfelől ezalatt azt, hogy számomra az adja ennek a rendszernek a zsenialitását, kényelmét, hogy mindig, minden eszközömön (iMac–MBP, iPhone, iPad), különösebb erőfeszítés nélkül állandó szinkronban vannak az adatok. Másfelől rengeteg olyan közös vonása van az alkalmazásoknak, melyek megkönnyítik a használatot. Nem kell kitalálni, hogy a mobil eszközön vajon hogyan fog működni az adott alkalmazás, hiszen az asztali változatot ismerve iOS eszközön is otthonosan mozoghatunk az alkalmazásban.

Az iCal és a Today gomb esete

Vannak apró, bosszantó kivételek. Számomra az egyik ilyen fájó pont az iCal alkalmazás.

Rendszeresen használom, imádom, hogy minden eszközömön megtalálhatóak a naptár bejegyzések, nem kell másolgatni. Régebben (iCloud előtti időszakban) elég volt csak hazaérkezve a dokkolóra rátenni az iPhone-t és az, az iTunes-on kereszül már automatikusan szinkronizálta is a bejegyzéseket. Ma már – hála a mobilinternetnek és az iCloudnak – a beírás után pár másodperccel elérhető minden eszközön a frissen felvitt időpont, feljegyzés.

iOS eszközök nélkül ugyanez az „élmény” elérhető  a Google Calendar naptárszolgáltatás és egy mobilinternet képes okostelefon használatával is.

Ami engem kifejezetten bosszant, hogy míg az iOS eszközeimen a bal alsó sarokban találom meg a „Today” gombot, amivel a mai dátumra tudok ugrani, addig az OS X iCal alkalmazásában a jobb felső sarokban van ez. Ha jellemeznem kellene a felhasználói szokásaimat, kb 70%-30% arányban az iOS eszközökön használom az iCal naptáramat, így ez jobban benne van az ujjamban. Rendszeresen a bal alsó sarokban keresem a Today gombot OS X-en.

Lehetne az Apple következetes és mondjuk a hamarosan debütáló OS X Mountain Lion rendszerében áttehetné a bal alsó sarokba a gombot.

OS X-en így néz ki:

iPaden így:

iPhone-on pedig így:

Közel 1 hónap távlatából folytatom a birminghami utazásom naplóját, így kicsit meg kell magam erőltetni, hogy felidézzem pontosan az eseményeket. Mikor megérkeztem Birmingham repterére, enyhén felhős idő fogadott. A reptéren, Schengen ide vagy oda egy eléggé hosszú útlevél/személyi ellenőrzés zajlott.

Épp egy linket kerestem a Schengeni egyezményről, mikor megtaláltam, hogy az Egyesült Királyság nem alkalmazza az egyezményt, így már érthető, miért volt rendes útlevél/személyi ellenőrzés.

Barátnőmék egy külső parkolóban vártak, megkaptam az instrukciókat sms-ben: „Long stay 1 van a buszra kiítva, azt keresd. Az felhoz a parkolóba ahol vagyunk. A 9-es megállónál szállj le róla!”. Kicsit értetlenül álltam a szokatlanul pontos információk előtt, de az utcára kiérve, rövid keresgélés után (pont a másik irányba indultam el) megtaláltam a szükséges alacsony padlós, a Budai Várban használatos buszokra hasonlító járatot. Kicsit bátortalanul szálltam fel, kerestem az egyértelmű hatalmas „FREE” feliratot, de lefigyeltem a helyieket, akik automatikusan szálltak fel a buszra. Tényleg ingyenes volt és tényleg elvitt a parkolóba, ahol minden egyes megálló szuperül ki volt táblázva.

Ilyen lusták lennének az angolok?

Tettem fel a kérdést, főleg, miután a busszal megtett táv nevetségesnek tűnt. Hogy jobban érezd a távolságot, kb. Liszt Ferenc Reptér 2. terminál hosszú távú parkoló vége és a terminál bejárata közti távolságról beszélek. Másnap jöttem rá, hogy itt a sztereotípiával megegyezően tényleg sokat esik az eső, ezért az életüket ehhez igazítják: egy öltönyös, bőröndös utazó nem fog esőben a kocsijáig captatni. Szimplán felszáll erre a buszra, aminek a megállói olyan sűrűn vannak, hogy szinte lehetetlen nem az autód 20m-es körzetében leszállni.

Mint minden reptéren, a parkolás itt is rühös drága: 14 GBP-t fizettünk, igaz majd’ 3 órás parkolásért (késett a repülőm).

Közlekedés a bal oldalon

Azt hittem, hogy furább lesz és nagyobb gondot fog okozni a közlekedés a bal oldalon, de hamar meg lehetett szokni. Igaz, ha jobbkormányos autóban kellett volna menni, az már érdekesebb lett volna, így ugyanis csak egy dologra kellett figyelni: ahova fordulsz, ott a padka mindig hozzád közelebb essen és akkor biztosan a bal oldalon vagy 🙂 Vezettem is pár kilométert mérföldet, mikor elmentünk kajáért, Worcesterbe (ejtsd: vúszter).

A szállás

Nagyon impozáns helyen volt a szállásunk, egy igazi vidéki kastélyban, Doritwich-ben, Birminghamtől délre, Worcester mellett pár mérföldre. Sajnos sosem értünk „haza” olyan időben, hogy normális képet tudjak róla csinálni a kastélyról. A kastélynak egy különálló apartmanjában voltunk a kutyák miatt, az egész kastély amúgy kongott az ürességtől. Egy ismerettség útján kerültünk amúgy ide, relative sok magyar dolgozik ott – ezt sajnos pár dologban tapasztaltuk is, de ezt inkább nem részletezem. Voltam olyan buta, hogy nem fotóztam le azt, amit szinte biztosan csak angliában láthatsz: mindenhol szőnyeg volt, még a fürdőszobában is! És, ha ez nem lenne elég, a fürdőkád (!) oldala is szőnyeggel volt borítva…rettentő bizarr látvány volt.

A közlekedés

Anglia közlekedéséről elmondható, hogy profin szervezett. Elég csak ránézni a térképre, pókháló szerűen fonják be az utak a térképet. Bárhonnan, bárhova el lehet jutni. Autópályák is vannak bőven, érdekes, de biztonságos felhajtási/lehajtási sémával. Az utak minőségére panasz nem lehet, bőven hozzák az európai átlagot. Ami nagyon fura volt és nem találtunk rá magyarázatot, hogy a parkolók 95%-a fizetős volt. Az áruházak saját (?) parkolói is. Igaz, nem is küszködtünk helyproblémákkal. Este 6 óra után azonban már az utcákon lehetett olyan helyet találni, ahogy ingyenes volt a parkolás.

A Crufts kutyakiállátás

A Crufts a világ legnagyobb kutyakiállítása, 1891-óta rendezik meg. Az első verseny egy agár nyerte. A kiállítás szervezői a bevételeket mindig szétosztják jótékonysági célra, melyek többnyire kutyák örökbefogadásának a megkönnyítéséből áll. Az elmúlt 10 év alatt közel 135.000 GBP (48 millió Forint) gyűlt már így össze.

A mi versenynapunk pénteken (03.09.) volt. Mikor előző nap megérkeztem a reptérre, elmentünk a vásárközpont felé (ami a reptértől kb. 2 percre volt), hogy felmérjük a parkolási, bejutási lehetőségeket. A közlekedéshez szorosan kapcsolódik, hogy szinte minden kereszteződésben, fontos elágazásnál „TRAFFIC” feliratú láthatósági mellényben áll két ember, akinek az a feladata, hogy szükség esetén irányítsa a forgalmat, segítséget nyújtson. Rettentő udvariasak, segítőkészek. A zebráknál is állnak, és mikor te még két lépésnyire vagy az átkelőtől, ők már akkor kiállnak az úttestre és leállítják a forgalmat. Így gyalogosként szinte gördülékenyen, megállás nélkül lehet haladni. Ha látják rajtad, hogy tanácstalanul bolyongsz, mint ahogyan mi is tettük a felderítés alatt, egyből érdeklődnek, hogy tudnak-e segíteni, minden oké-e.

A vásárközpont (The NEC) a BNV-re hasonlít, kicsit talán modernebb és természetesen jobban szervezett, jobban felszerelt. A parkolókból (10 GBP / nap ) szintén ingyenes (!), alacsony padlós buszjárat közlekedik a vásárközpont bejáratához. Valószínűsíthetően az eső miatt olyan a buszmegállók kialakítása is, hogy szinte rácsatlakozik a busz ajtaja a megálló kijáratára, így nem ázik el az ember. Nekünk mázlink volt, egy csepp esőt sem láttunk, szép, napos időnk volt. A vásárközpont direkt összeköttetésben áll a reptérrel, egy függővasút megy át oda, aminek a végállomása egyből a kiálltás bejáratánál volt. Rengeteg mozgássérülteknek való segédeszköz volt, mondjuk nem jöttem rá, hogy miért, általában a mozgáskorlátozottak hozzák-viszik a saját kerekesszéküket. Mindenhol szép, minimál, könnyen olvasható nagy feliratok voltak, egyszerű volt a tájékozódás.

A kiállításra érve a nézőktől elszeparált részen („művészbejáró”) tudtunk bemenni a kutyákkal, eléggé szigorú biztonsági ellenrőzések mellett. Megtudtuk ugyanis, hogy az ilyen kiállításokon, mivel rengeteg az értékes kutya, viszonylag gyakoriak a kutyalopások. Ezért csak a versenyre nevezett kutyák, csak a tulajdonossal illetve csak a megfelelő okmányok birtokában mehetnek be a kiállításra. A verseny végén pedig 16 óránál hamarabb nem lehet elhagyni a kiállítás területét, csak a szervezők külön engedélyével, amit azután adnak ki, hogy meggyőződtek róla, tényleg a kutya jogos tulajdonosa akarja hazavinni az ebet.

Persze, nem magyarok lennénk, ha nem lett volna egy kis „trükközés”. Ferdinánd (simaszőrű foxi) is jött velünk, akit nem neveztünk a versenyre. Reggel a „művészbejárónál” még valószínűleg álmosak voltak a biztonsági őrök, mert ugyan mondták, hogy igazából nem engedhetnék őt be, de elnézőek voltak, elmondták, hogy jelezzük a szervezők felé, hogy Ferdinánd velünk van. A kiállítás szervezőihez egyből mentünk is Ferdinánddal (akinek ellenállhatatlan sármjára szükség volt), ahol közölték, hogy hát ez meglepő, amit kérünk, mert eleve be sem engedhették volna. Mondtuk, hogy fizetünk a jegyért, ha kell, mire közölték, hogy sajnos erre nincs mód. Feltettem az 1000 fontos kérdést: akkor most hogyan oldjuk meg ezt a problémát? Kinéztek a pult mögül Ferdinándra, elhangzott egy „Oh, he is so cute!” mondat, majd kaptunk egy jegyet, amire a „special dog / handler ticket” felirat volt ráírva. Ez kvázi egy zöldkártya volt. Mondanom sem kell, mivel aznap nem volt foxi a veresnyző kutyák között, mindenki megbámulta Ferdinándot. Valljuk be, mázlink volt!

A kiállítás profin szervezett, rengeteg segítővel, szervezővel. A kilépéskor pecsétet kaptunk, amivel utána már szabadon mehettünk ki-be, de minden egyes kilépéskor figyelték, hogy van-e már pecsétünk, nehogy úgy járjunk, hogy nem tudunk visszajönni. Érdekes mód, egyik szervező, „rendező” sem kigyúrt zsírnyakú kopasz volt, hanem (az angol nőkhöz mérten egész csinos) nők, nyugdíjasok, fiatalok, egyszerű emberek. Igaz, maga a rendezvény sem az a tipikus balhés esemény 🙂

A verseny kísérőrendezvényeként a kutyafajtákat bemutató kiállítás is volt, ahol büszkén mentünk oda a Puli és Komondor kennelekhez, közölve, hogy mi bizony magyarok vagyunk (de utálom ezt amúgy…). Rengeteg jótékonysági gyűjtés volt, Niki vett egy angol zászlós nyakörvet Rubykának, aminek az árát olyan kutyák képzésére fordítják, akik megérzik a cukorbetegek esetében, ha túl alacsony a vércukorszintjük (számomra kicsit rejtély, hogy hogyan), így jelezni tudnak gazdáiknak, mielőtt bekövetkezik a baj. Szintén ebből a bevételből képeznek olyan kutyákat, melyek képesek a rákos sejteket a szaglásuk segítségével jelezni.

Rengeteg kiállító volt, a kutyákkal kapcsolatos minden megvásárolható termék és annak képviselője jelen volt. Számomra az egyik legérdekesebb a Samsung standja volt, akik előtt le a kalappal. Nagyon jól pozícionáltak termékeket, haszonérvelve arra, hogy a kutyás gazdi ugyan miért vegye meg pl. a kihajtható kijelzős fényképezőgépet. Természetesen azért, mert így egy alsó, kvázi béka perspektívából is könnyen tudja fotózni kiskedvencét. Ügyes! Egy elektronikai cég nem épp szokványos kiállító (óriási, jól megtervezett standdal) egy kutyakiállításon.

Fótózni ugyan tudtam, de a képek a rossz fényviszonyok (és az ehhez gyengén alkalmazkodó gépem) miatt nem épp lettek épp a legjobbak.

Összefoglalva

Sajnos a verseny számunkra eredménytelenül zárult, de tudtuk, hogy Szikra nem esélyes, mivel az angol bírák más típusú (alacsonyabb termetű) vizslákat részesítenek előnyben. Angliából csak nagyon keveset láttam, de amit láttam, az nagyon tetszett. A szervezettség, a nyitottság, az állandó (néha bevallom zavaró) udvariasság, az úton-útfélen megtapasztalható gondolkodás, ésszerű dolgok. Az tény, hogy az élet nem olcsó, bár a boltban azt figyeltük meg, hogy nem vészesen elrugaszkodottak az árak. Inkább a szolgáltatások azok, melyek sokba kerülnek. Anglia jó hely!

Fura érzés volt, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy külföldön vagyok. Rájöttem, ez amiatt volt, hogy szinte mindent értettem, nem kellett a feliratok jelentésén gondolkozni, nem okozott különösebb gondot egy beszélgetés kezdeményezése, bátran érdeklődtem. Nem úgy a hazaút szlovákiai állomásán.

Hazaút

Szombaton én már utaztam is haza, reggel 7 óra 20 perckor indult a repülőm vissza Pozsonyba, ahonnan este fél nyolckor indult a buszom Budapestre. A hazaút nem volt olyan zökkenőmentes, de erről egy következő és egyben befejező bejegyzésben írok majd.

Ez is érdekelhet:

A nagy utazás

Utazás a Ryanairrel

Biztosan neked is van jópár olyan ismerősöd, aki rettenthetetlenül továbbküld mindenféle spamet, láclevelet, hoax-ot, eltűnt nagymamát, rákos csecsemőt, adakózó Bill Gates-t és még ki tudja mi mindent. Az ilyen spamek szerzői rettentő leleményesek és újabbnál újabb történetek indulnak el az internet végtelen hálózatában.

A gyakorlott felhasználókat is próbára teheti egy-egy új történet, szívszorító kép. Ha nem akarsz beégni azzal, hogy egy több éve lejárt töténetet osztasz meg a közösségi oldalak/eszközök valamelyikén, akkor a legjobb lesz, ha elolvasod @jadeye blogbejegyzését. Látni fogod, hogy akár képek esetén is könnyű szerrel utána tudsz járni, hogy valós-e illetve aktuális-e még.

„Ne halat adj az éhezőknek, tanítsd meg őket halászni!”

Szól a régi bölcsesség és tényleg! Mielőtt a bevezetőben vázolt ismerőseid torkának esnél, hogy miért küldik tovább a nyilvánvaló baromságot vagy többéves történetet, magyarázd el inkább nekik, hogy mi is ezzel az igazi probléma.

Az én legnagyobb ilyen sikerem édesanyám volt, akinek elmagyaráztam, hogy miért nem szeretem a továbbküldős e-maileket. Főleg azokat, amelyek csak továbbításra kerülnek, a végefelé már akár 200 e-mail címmel. Ő ezt megértette és azóta már ő is fenntartással kezeli őket, volt, hogy már a google-ben is rákeresett a levél szövegére és kiderült: nyilvánvaló spamről van szó. A másik amit megfigyeltem, hogy külön küldi el nekem illetve a család többi tagjának (egymást csak nem fogjuk telespammelni). Szóval abszolút pozitív fejlődés! 🙂

Egy másik ilyen siker egy ismerősöm kapcsán volt, akit megkértem ugyan többször, hogy hagyjon ki a továbbküldős leveleiből, de rendre csak jöttek a levelek tőle. Elmagyaráztam, hogy nem szeretném, ha az e-mail címem akár több száz, számomra ismeretlen emberhez eljutna. Sőt mi több, ha valaki a „Válasz mindenkinek/Reply all” gombra nyomva kifejezi tetszését/nemtetszését (a megfelelő aláhúzandó), én kapom sorra ismeretlenektől a leveleket, amire igazán nem vagyok kíváncsi.

Taktikát váltottam: ha mindenáron szeretne valamit velem megosztani, akkor arra kérem, hogy tegyen engem a bcc (blind carbon copy) azaz titkos másolat mezőbe, így én ugyan megkapom, de a többiek nem tudnak róla, hogy én is a címzettek között voltam. Egy darabig működött a módszer, majd lankadt a fegyelem és újból a „rendes” címzettek között voltam. Google mail a barátom, megjelöltem spamként, azóta nem tartjuk a kapcsolatot.

Mióta próbálunk kicsit tudatosabban táplálkozni, sikerült jópár szokásomon változtatni. Ezek a változások arra az időszakomra tehetőek, mikor szabadúszóként többet voltam itthon és ki tudtam magmanak egy napi rutint alakítani. Ezek egy része mostanában sérült valamelyest, így most kvázi magamnak is írom ezt a bejegyzést, hogy visszatérjek a jó útra.

Zárójelben jegyzem meg, hogy az egyik kedvenc lifestyle blogom, a zenhabits egy bejegyzése is ihletett.

Igyál vizet!

A megfelelő folyadékbevitelre való „rászokásom” az egyik ilyen jó szokásom. Figyelek arra, hogy naponta legalább 1 üveg ásványvizet megigyak, ami az esetek 90%-ban 1,5 l folyadékot tesz ki.

Első hallásra ez ijesztő lehet és könnyen elhagyhatja a szánkat a következő mondat: „Másfél liter vizet meginni?! Hát mi vagyok én, teve?”

Ha valaki – mint én is – egy ilyen mondattal ellenkezik, szinte biztos, hogy jó, ha 1-2 dl (!) folyadékot iszik meg naponta. Korábban, mikor orvoslátogatóként dolgoztam, eléggé rohanósak voltak a napok. Volt olyan nap, hogy délután 2 órakor vettem észre: ma még nem is ittam semmit! Persze ennek a hangyagságnak több oka is volt. Egyik rendelőből a másikba rohantam, magammal és az élettani szülségleteimmel (értsd vizeletürítés) nem volt idő foglalkozni. Ha még idő lett is volna rá, az elérhető mosdók mennyisége és minősége volt egy másik „nyomós érv” arra, hogy ha lehet, akkor minimális folyadékot igyak. Ha valamit nem iszok meg, azt nem is tudom kiüríteni. Egyszerű, mint a faék (© wyctim).

Októberben lesz 2 éve, hogy felhagytam az orvoslátogatással és azóta különböző patikákban dolgozom. Nem egy stresszes hely egy patika, illetve azért a betegek/vevők/főnökök tesznek róla, hogy az legyen, de teljesen más.

A lényeg, hogy jobban oda tudok figyelni magamra munka közben is, és emlékeztetem magam: Robi, igyál!

Persze, az a tapasztalat is sokat segített a szokás kialakításában, hogy észrevettem: ha focizni megyek, és aznap nem ittam eleget, akkor foci közben fáj a fejem, nehezebben bírom az iramot. A magyarázat egyszerű: nem elegendő folyadék bevitelekor sűrűbb a vérünk, ami miatt megemelkedik a vérnyomás is. Fokozott terhelés alatt ez méginkább előjön.

Most minden nap magamnál tartok egy 1.5 literes ásványvizet és illetlenül (de szerintem így sokkal egyszerűbb a szokást kialakítani), az üvegből apránként kortyolva a nap végére általában megiszom.

Kóla helyett kávé

A másik ilyen nagy változás az volt, hogy 95%-ban leszoktam a kóláról. Sokáig nem akartam kávézni, mert az legalább olyan káros függőség, de azért a tudományos magyarázatok segítettek meggyőzni. Az erős, espresso jellegű kávénak bizonyítottan jótékony szív- és érrendszeri hatásai vannak. Az egyik legfőbb előnye a kólával szemben, hogy többnyire természetes és a fogaknak sem árt annyira.

A következő lépés nyilván a kávé zöld teára cserélése lesz, de ez még odébb van.

Általában reggel szoktam inni, 1/4 rész kávé, 3/4 rész tej arányban. So called tejes kávé. De ez inkább kávés tej. Ha belegondolunk, jobb lenne a nap második felében inni a kávét. Sokan ébresztőnek használják a kávét, felpörgetőnek. De miért? Eleve fáradtan ébred az ember? Akkor ott az alvási szokásokkal, az alvás minőségével van gond! Ezzel ellentétesen, ha napközben kezd lankadni a figyelem, akkor kellene a kávét meginni, hogy felpörgessen még a nap hátralevő részére. Sokan persze így csinálják: de előtte megisszák a reggeli kávét is!

Feküdj le időben!

Némileg a kávézáshoz is kapcsolódik a következő új szokásom. Leszoktam az éjszakázásról, igyekszem legkésőbb éjfél környékén ágyba kerülni. Sokkal jobb, minőségibb az alvás így, ezt több kísérlet is bizonyította már. A minőség mellett a mennyiség is nagyon fontos. Ez egyénenként változó,de általánosságban igaz, hogy 8 óra alvás szükséges, mind a testnek, mind a szellemnek. Szintén a sport kapcsán figyeltem meg, hogy ha jól és eleget aludtam előző este, akkor sokkal jobban ment a játék.

Az alvás az pihenés. Ha kipihent vagy, másnap gyorsabban tudod ugyanazokat a dolgokat elvégezni, legyen az munka, alkotás vagy bármilyen más feladat.

Leo Babautától (a zenhabits szerkesztőjétől) olvastam az alábbi, nagyon találó hasonlatot, amely nagyon jól összefoglalja a kávézási és alvási szokások lényegét.

Képzeld el, hogy a tested egy autó. Elindulsz az autóval, hajtod egész nap. Megállsz, de csak annyi időre, míg megtankolod és már rohansz is tovább. Folyamatosan megy a motor, pörög nagy fordulatszámon. Egyszer csak azt veszed észre, hogy felforr a hűtővíz, a motor jelez, hogy elfáradt, pihenésre van szüksége. Mit csinálsz ilyenkor? A gázra lépsz és tovább hajtod? Nem. Megállsz és hagyod pihenni. Ugyanígy a szervezetednek is szüksége van megfelelő mennyiségű és minőségű pihenésre. Ha kávéval már reggel túlpörgeted és nem veszed a jelzést, hogy hagyod kellene magad pihenni, annak súlyos következményei lesznek.

Kezdj apró változásokkal!

Egy rossz szokás helyébe tegyél egy új, jó szokást. Olvashattad korábban, hogy a változás miért is jó. Ugyanakkor tudom, és nekem is nehéz nagy változásokat eszközölni. Éppen ezért (sok más szakértővel egyetérve) azt tanácsolom, hogy ne nagyban gondolkozz, hanem apró, kicsi változásokban.

Egy-egy apró változás, új szokás sokkal könnyebben beépül a mindennapjaidba.

Fogyni akarsz? Egyél fokozatosan kevesebbet. Le akarsz szokni valamiről? Csökkentsd a mennyiségét, bármi is legyen az. El akarsz kezdeni sportolni? Kezd kicsiben, mondjuk sétálj naponta 10-15 percet, majd 30 percet, aztán kezdj el futni. A lényeg, hogy törekedj a változásra, de csak annyit változtass, ami nem veszi el a kedvedet! Ha már megszoktad a változást, az új szokást, akkor lépj tovább, egy következő szintre. Apránként, fokozatosan! Ha nem vagy jó a radikális változtatásban, akkor minél apróbb részekre bontod a változtatást, annál kevésbbé sérti a „kényelmi zónád”, annál könnyebben tudod beépíteni az új, jó szokást a mindennapjaidba.

Később már azt veszed észre, hogy mikor valamilyen ok  miatt felborul a napi rutin, akkor valami hiányzik, nincs meg a komfortod. Rájössz, hogy az új szokás az ami hiányzik! Én így voltam a muraui (kreischbergi) síelés alatt a vízivással. Szabályosan hiányzott.

Neked milyen rossz szokásod van, amitől meg akarsz szabadulni?

Twitteren volt egy felhívásom pár hete, mikor azt kértem, hogy küldd el nekem a könyvjelző eszköztárad (bookmarks bar) képernyőképét (screenshot) egy készülő blogbejegyzéshez. Nevetni fogsz: ez az!

Az ötlet önnan jött, hogy egy ismerősnek küldtem egy Safari magyarázó képernyőképet és arra gondoltam, hogy mennyi mindent elárulhat az emberről a böngészője könyvjelző eszköztára, csak ránézésre. Ugyanakkor az is felmerült bennem kérdésként, hogy vajon te mire és hogyan használod a könyvjelzőket?

Érkeztek is egyből a képernyőképek, volt aki szép kiegészítést is mellékelt hozzá – szükség is volt rá!

A többségről elmondható, hogy rövid neveket, címeket adnak az elmentett hivatkozásoknak, vagy nemes egyszerűséggel csak ikonokat használnak – erre az oldalak webszerverén elhelyezett favicon.ico fájl ad lehetőséget. Legtöbb esetben az is elmondható, hogy a gyakran használt oldalak linkjeit teszitek ki az eszköztárra és szinte mindenkinél van legalább egy banki oldal.

Én így csinálom

Bevallom, hogy én a könyvjelzőket jegyzetelés szinten használom, bár fokozatosan sikerül áttérnem vagy a reading list vagy a Readability használatára. Mióta van iCloud az OS X Liont futtató gépek (és az iOS eszközök) között, azóta végre nem okoz gondot, hogy hogyan tartsam a gépeim között szinkronban a könyvjelzőket. Persze, eddig is meg lehetett ezt hekkelni, de ez azért így jóval kényelmesebb.

Az olyan oldalakat, amelyek tartalmát rendszeresen fogyasztom – odafigyelve a tartalomra -, azokat nem feltétlenül teszem be a könyvjelzők közé, hanem mennek a google reader RSS olvasóba, onnan pedig az iPaden fogyasztom őket a Flipboard alkalmazás segítségével.

De a könyvjelzőim terén egyelőre káosz van.

Nálam szolídan T mappa alatt találhatóak azok a könyvjelzők, amik másnál orrenttel végződnek, illetve én a webes munkákhoz tartozó linkeket is mappába gyűjtöttem.

A stro-b.com mappa tartalmaz minden eszközt, mely a blogom készítéséhez kell. A +-+ mappa története rejtély. Azt hiszem, ilyen szemetes-gyűjtő mappának indult, sok minden nincs benne, de most épp nem volt soron a könyvjelzők tisztogatása. Photo értelem szerűen minden ami fotózás, csakúgy mint az auto és zene mappák is értelem szerűen a nevükkel megegyező tartalmat rejtenek.

A többi szerintem egyértelmű a nevek alapján, az EN-HU, SV-EN könyvjelzők fordítóprogramok címét takarják.

Bővítmények közül: readability (vele még barátkozom), Coda Notes, 1password a jelszavaknak (mázlim volt, kaptam ingyen licenszet!) és AdBlock a reklámok ellen.

Ha objektíven nézzük, szerintem sok mindent elárul rólam a könyvjelző eszköztáram.

Ti így csináljátok

@kocsmy az ikon+rövid név kombináció híve. Sejthető, hogy webre fejleszt, sőt mi több, van egy kevés köze az informatikához.

@krys abszolút minimalista ikonista. Nem annyira egyértelmű, de sejthető, hogy design érdeklődésű – jó, őt személyesen is ismerem és tudom róla 😛

Ha már minimalizmus: kaptam teljesen rendezett, ugyan szöveges, de abszolút minimalista könyvjelző eszköztárat. A tulajdonosáról tudom, hogy nem hisz a könyvjelzők intézményében, hasonlóan hozzám RSS + Read It Later (vagy reading list) rajongó.

Szintén minimalista és a szöveges felhasználás ellenére rendezett @sylverrat doktor úr eszköztára.

És egy kis magyarázat a tulajdonostól:

extension-ök:
readibility (2db), read it later – spájzolás későbbre
lastpass – jelszókezelő
adblock

bookmark-ok:
origo, index – napi betevő hírek
y! mail – levelezés (többi mind a mail.app-ból megy)
facebook
gc.hu, gpsgames – hobbi
gc mod – gc.hu moderációs felülete
port.hu – eyetv-n bejövő csatornák műsorai
távrögzítő – upc médiabox vezérlés messziről
cpanel – tárhelyhez és oldalakhoz hozzáférés
ebay
logmein – távoli hozzáférés webről az imac-hez
tumblr, favstar, twitter, steam
webchess – játék

az összes könyvjelzőm xmarks-szal szinkronizálva a többi gép és böngésző között

emellett van egy 1000+ db-ból álló könyvjelző-gyűjtemény, amiben a szögi (aka @szoges – a szerk.) módszerrel keresek (első pár karakter, legördülőből kiválaszt)

nagyon sok oldal kipotyogott néhány éve, amikor átálltam a google reader-re, majd a Reeder-re. azok azóta rss-ből mennek (47 feed)

Tanult zenész kollégám @attilagyongyosi, újabban @chipamusic méltán érdemelte ki az ikonkirály címet. Zseniális!

@myrtlewoodster szeret utazni, filmet nézni, akár eredeti nyelven és sportolni. Nekem ennyit árulnak el a könyvjelzői. Ő a vegyes megoldás híve, ikonok, mappák, nevek.

Végül, de nem utolsó sorban @ern0plus4, a profi könyvjelző gyűjtő! Nála egyértelműen látszik a rutinszerű folyamat, ahogyan a könyvjelzőket használja és karbantartja – erre ki is tér a magyarázatában.

Szerencsére magyarázatot tőle is kaptam:

Kis magyarázat:
– csík: Google Reader
– háromszög: RSS feed add to Google Reader
– hangjegy: egy zenelejátszó site
– szív: menü, benne Twitter, Facebook, Plus/4 World stb. linkek
– A: menü, alatta androidos linkek
– háztető: add to Instapaper bookmarklet
– w: munkával kapcsolatos linkek (localhost linkek, doksi linkek)
– df: dataflow rendszerekkel kapcsolatos linkek
– i, h, o: Index, HVG, Origo
– y: YouTube
– shop: menü, alatta ebay, könyvesbolt, OTP bank stb.
– fifo: amit meg akarok nézni, de nem olvasnivaló
– Vakondok 2: ezt csak kiemeltem a FIFO-ból, hogy szem előtt legyen

Mint látható, van Read It Later is installva, valamint nem látszik, hogy Xmarks is. A ReadItLater-be azokat a linkeket teszem, amiket meg akarok mutatni a gyerekeknek otthon (bánatos szemű kutya, felhős timelapse video stb.), az Instapaper-be azok kerülnek, amit el akarok olvasni (este, mobilon), a fifo bookmarkok alá pedig azok, amik nem esti mobilos olvasósak.

Hajrá, dolgozd fel tudományos igénnyel a bookmarkokat!

A feladat

A könyvjelzők karbantartása nem egyszerű feladat. Főleg olyan esetben, mikor valaki úgy használja, mint én: ha meglátok egy érdekes oldalt, azt egyből lementem, jegyzetelek. Ebből aztán az lesz, hogy soha nem fogom mégegyszer megnézni a lementett oldalt, elvész a könyvjelzők sokaságában. Lehet pimpelni a dolgot mappákba rendszerezéssel, de ez csak átmeneti sikert hoz.

Hosszú távon célszerű az RSS csatornákat használni, míg érdekes, de csak egyszer elolvasni kívánt tartalmak esetében a Read It Later, Instapaper, Readability vagy OS X rendszereken a Safari reading list szolgáltatásokat használni. Már csak amiatt is, hogy mert ezek mobilra is szinkronizálhatóak, így akár útközben is elolvasható a korábban csak felületesen átfutott tartalom.

Gyakran használt webcímek, sűrűn látogatott oldalak esetében érdemes kihasználi a könyvjelző eszköztárat, ha OS X rendszered van és Safari böngészőt használsz, akkor ebben az esetben még azt a kényelmi funkciót is tudod használni, hogy a CMD+1-2-3-4-5-6-7-8-9 megnyomásával az adott „pozícióban” található könyvjelzőt tölti be a böngésző.

Én van, hogy nem visszagörgetek a facebook hírfolyam tetejére, hanem nyomok egy CMD+1 billentyűt és máris újratölti a nyitóoldalam.

U.i.: Nem tudom feltűnt-e, de nincs semmi patikai vonatkozású könyvjelző…ennek az oka összetett, főként talán a hazai „szakmai” oldalak silány színvonala a fő ok. Ugyanakkor a legtöbbnek fel vagyok iratkozva a hírlevélre, így azt minden nap átfutom és ami érdekel, azt egyből elolvasom. Létezik amúgy egy PATIKA mappám is, de az a látható böngésző méretnél nem fér ki az első sorba.

Ma szükségem volt egy blogbejegyzés előkészítésénél, hogy egy e-mailben kapott üzenet tartalmát lementsem, egyszerűen egy sima txt file-ban.

Rémlett valami, hogy OS X alatt lehet ilyet csinálni, de nem voltam benne biztos. Jobb klikk a kijelölésre és a következő menü fogad.

Ez pedig egyből, ahogyan ígéri is, csinál nekem egy txt file-t a TextEdit nevű programban.

Imádom!

Vannak még apróságok, melyek beállíthatóak a System preferences -> Keyboard shortcuts részénél találhatóak.

A birminghami utazásomhoz a Ryanair Pozsonyból induló járatát választottam, amit a kezdeti kedvező áron – több bizonytalan faktor miatt – eléggé drágán sikerült megvennem. A sok rossz tapasztalat és híresztelés ellenére nagyon meg vagyok elégedve a Ryanairrel. Leírom.

Budapest-Pozsony-Pozsony reptér

A Budapest-Pozsony út az Eurolines járatán zökkenőmentes és kényelmes volt (leszámítva a Corvin-negyed auljáró incidenst 🙂 ), a buszon rutinosan a hátsó ajtó előtti, jobb oldali ülésre ültem, ahol konnektor is volt, illetve ma már teljesen megszokott WiFi elérés. Azért a hátsó ajtó előtti helyet javaslom, mert ott nem ül mögötted senki,így nyugodtan hátra tudod teljesen dönteni az ülésedet.

Mivel korán keltem, jól esett egy kis alvás és szinte észre sem vettem, hogy Szlovákiában vagyunk.

A pozsonyi buszpályaudvartól el kellett jutnom a reptérre valahogyan. Valahogy engem a szlovák nyelv blokkol (meg úgy általában a szláv nyelvek). Egyszerűen felhúzom magam, hogy _semmi_ emberi nyelvre nem hasonlít és semmi szófoszlány nincs, amiből el tudnék igazodni. Persze, gondolom mások a magyarral vannak így, a mién meg aztán még egyedibb nyelv.

Mit lehet tenni ilyenkor? Taxi. Odamentem egyhez a sorban, akiről úgy gondoltam ránézésre, hogy tud magyarul, de a „Jónapot!” köszönésemet nem igazán nagy lelkesedéssel fogadta, majd angolra váltottam, hogy „To the Airport, how much?” – gondoltam nem a shakespeare-i hangot ütöm meg 🙂

A választ nagyon részletesen, magyarul kaptam: menjek oda az elsőhöz a sorban, ha nem akar elvinni, vagy nagyon drágán, akkor jöjjek vissza és elvisz ő. Mennyi az a nagyon drága? 15-20€. Oké. Az első emberke egy szakadt Audi 80-as volt, még szakadtabb sofőrrel, aki nem nagyon akart egyezkedni, közölte, hogy „táxáméter” de maximum 20€. Legyen, eléggé szűkös volt az időablak. Útközben aztán megeredt a nyelve, nem tud magyarul, de azért ért sokmindent és tudtunk is beszélgetni egészen jól. 23.5€ lett a vége, kapott tőlem 25€. Drága út volt, szó sem róla.

Taxis are expensive (more than €30 for a 15-minute journey to the city centre) and even worse, taxi drivers do not respect the price you agreed with them in advance. Buses are cheaper – a single ticket to the city centre costs €0.90, and the bus takes 20 minutes to arrive.  – ezt már utólag olvasom a wikitravelen

Bevallom, az utazás tervezésénél a buszállomás és a reptér közötti út megtervezése felett elsiklottam. Nyílván a szlovák nyelv szépségei miatt is, bár @csibar kolléga nagyon segítőkész volt és lefordított nekem minden kifejezést, amiért ezúton is köszi.

A pozsonyi reptér

A taxisofőrtől megtudtam, hogy a reptért nemrég lett felújítva, korábban egy nagyon picike kis „valami” volt. A mostani telejsen modern, minimál, nekem tetszik. Se több, se kevesebb, mint egy reptér.

Feltűnő volt, hogy a reptéren nagyon kicsi a forgalom, utasok, biztonsági őrök, személyzet csak elvétve van (most, mikor ezeket a sorokat írom, talán 4 fő személyzetet és 5-6 várakozó utast látok).

A biztonsági ellenőrzésen visszakérték a fotóstáskámat és szinte mindent kipakoltattak a táskámból: fényképezőgép, MBP, iPad, vakuk, töltők…öv le, kabát, sál, sapka, telefon, óra szintúgy. Természetesen semmi gond nem volt, így mehettem a beszállókapuhoz.

Na, ez már kevésbbé tetszett, mert a Ryanair FR735 járata a B4 kaputól indult, ami a régi részben volt – eléggé retró. WiFi volt, nincs nagy baj 🙂

Sokáig nem élveztem a B „terminál” vendégszeretetét, mert valamit mondtak be szlovákul, amire hirtelen egy csorda megrohanta a kaput, én meg beálltam a sor végére. Hazai pálya lejtése. Kisétáltunk a szakadó hóban (!) a repülőhöz, én a hátulját választottam (statisztikák szerint ott jobbak a túlélési esélyek).

Csak nem akar indulni a repülő, majd egyszer csak feltűnik egy gép, amin egy emelőkosárban egy fickó egy bazinagy tömlőn keresztük előbb narancssárga, majd citromsárga folyadékot fecskendez a repülő szárnyára. Összeáll bennem a kép, a havazás miatt – és a fagypont miatt – fagyállót öntenek a szárnyakra. Úgy 30 perces késéssel indultunk.

Ryanair – fapados, de udvarias

Mind a beszállás, mind pedig az utazás során rettentő udvarias és segítőkész személyzet volt. Mint a leszállásnál kiderült, az egyetlen hölgy légi utaskísérő magyar volt. Ami engem az út során meglepett, hogy a kapitány rendszeresen kommunikált az utasok felé. Tájékoztatott minket, hogy hamarosan kapunk egy kis hamit (feltéve, ha fizetünk érte Euróval, Fonttal vagy bankkártyával), de akkor sem volt rest megszólalni, mikor London felett jártunk.

Pont ott volt egy forduló, és szépen rádőltünk a városra, amit a tudomásunkra hozott, hogy ott kanyarog lent a Temze, bemondta a hőkofot is és, hogy a repülő bal oldalán ülők gyönyörködhetnek a látványban. Mindezt lazán, jól artikuláltan, nem pedig ledarálva. Még viccelődött is, hogy a londoniaknak milyen szép időjárásuk van ma (sütött a nap) és reméli, hogy Birminghamben is ilyen idő fogad minket. Igaz, hogy nincs sok repülési tapasztalatom, de ettől a kaptiánytól megkaptam mindazt, amit a többi repülésem alkalmával hiányoltam: semmi tájékoztatást nem kaptam. Ő pedig elmondta, hogy milyen magasan járunk, hány fok van és még a londoni városnézés is ott volt ugye 🙂 Egyedül egy kifogásom volt vele kapcsolatban, hogy nem túl finoman vezette a gépet, hirtelen fordulók és magasság váltások voltak.

London magasságában amúgy elkezdtünk már ereszkedni, ahogyan a felhők közé értünk, dobálta a gépet rendesen. Leszálláskor lenyomta a kapitány a szokásos dumát, kétszer is elnézést kért a késés miatt, amit a pozsonyi rossz időjárási viszonyokra fogott – valószínűleg jogosan.

És akkor egy kis pro és contra:

pro

– udvarias személyzet

– jo időben olcsó jegyár

– desztinációk széles választéka

– a kapitány tájékoztatója külön pont

contra

– ingyenesen csak egy (tényleg csak 1db) kézipoggyászt lehet vinni

– feladott csomagért fizetni kell

– az online vásárolt jegy árát, bár euróban írta ki, amerikai dollárban vonja le. Ebből adódóan USD-EUR átváltás során az én jegyem 16€-t „drágult”

Ez is érdekelhet:

A nagy utazás

Crufts 2012 Birmingham

Holnap elutazom Birminghambe 2 napra. Repülővel.

Még nem votam Angliában sosem, ezért nagy a várakozás a részemről. A Crufts kutyakiállításra megyünk, sok időm nézegetni nem nagyon lesz, de azért beleszippantok a ködös albioni levegőbe. Vagyis nagyon remélem, hogy nem lesz ködös, napos lesz, nagyon napos. És esni sem fog!

Elhatároztam, hogy ez egy olyan utazás lesz, hogy senkitől nem kérek szívességet, és teljesen magam oldom meg az utazást, tömegközlekedéssel, ahol kell.

Honnan induljak?

Adódik a lehetőség, hogy a Budapest Ferihegy Liszt Ferenc reptérről indulok, de elnézve a rendelkezésemre álló időn belül foglalható jegyárakat, gyorsan másik útvonalat kerestem. Már csak azért is, mert Birminghambe direkt járat nem ment akkor, amikor nekem kellett volna.

Pozsonyra esett a választás, mert innen megy a Ryanair fapados légitársaságnak járata közvetlenül Birminghambe. Az ár a kezdetekben eléggé baráti volt (20-30€), majd azért csak sikerült – több bizonytalansági faktor miatt – addig húzni a foglalást, míg egészen 113€-ig kúszott az ára, ami ráadásul egy USD->EUR konverzió miatt végül 130€ lett. Így jártam.

Hogyan jutok el Pozsonyba?

Magyarország észak-déli közlekedése katasztrófa. Aki próbált már mondjuk Pécsről Győrbe eljutni, az tudja, hogy miről beszélek. A Budapest centrikussága az országnak – valamelyest érthető okok miatt – ebben a témában hatványozottan érvényesül. Gondolkoztam azon is, hogy autóval elmegyek Győrbe, majd onnan át Pozsonyba (hogy megspóroljam a reptéri 20€ parkolási díjat), de ez közel lehetetlen küldetésnek bizonyult.

Nincs más hátra, mint előre, gyorsan elfogadtam a tényt: Hévíz-Budapest-Pozsony-Birmingham lesz az útvonal.

Próbálkoztam MÁV járatot nézeni, de Elvira néni nem igazán volt a segítségemre, Budapest-Pozsony viszonylatban árakat megtudni adott járatra vonatkozóan szinte lehetetlen küldetés – online természetesen.

A Volánbusz-Eurolines jóvoltából 4900 Forintból oda-vissza meg tudom tenni a Budapest-Pozsony távolságot.

Holnap reggel 6:30-kor indulok, 9:20-ra ott vagyok, számításaim szerint 10 órára kiérek a reptérre, 11 órakor pedig indul a repülő.

Hazafele kissé bajosabb lesz, mert a repülő már 10 óra magasságában leszáll, de a busz hazafele csak 19 órakor indul. Sebaj, addig élvezem a szlovák vendégszeretetet és legurítok egy (kettő) sört valami krimóban.

A gyors gépelés átka

Kicsit izgalmasra sikeredett a repülőre az online check-in, mivel a rendszer a kódom és az e-mail címem kombinációjára állandó hibát dobott ki. Kb. az egész delelőttöt végig aggódtam, mikoris jött a felismerés és a taktikai facepalm (magyarul arcpálma): rossz e-mail címet adtam meg, egy „t”-betű kimaradt belőle, így persze, hogy nem fogadja el.

Szerencsére, mikor foglaltam a jegyet, akkor kinyomtattam az oldalt magamnak (vagyis lementettem pdf-be, védjük a fákát, nem nyomtatunk feleslegesen!), így a szükséges kód a birtokomban volt.

Az „hibás” e-mail címet gyorsan regisztáltam a gmailen, ha esetleg szükség van még rá, akkor megkapjam a leveleket és a hibás címet és a kódomat beírva, már sikerült is a check-in.

Megvolt mára az izgalom, már csak le kell szállni biztonságban!

Legközelebb Birminghamből jelentkezem!

Ez is érdekelhet:

Utazás a Ryanairrel

Crufts 2012 Birmingham