Kategóriák
Blog

Új ruha

Ha rendszeres olvasóm vagy, akkor már észrevehetted, hogy megújult az oldal ruhája. A fejemben kb. egy hónapja összeállt már a kép, hogy mit és hogyan akarok majd megváltoztatni.

Aztán jött az ötlet, hogy jó lenne a PATIKABLOG tartalmát különválasztani. Aztán Eszembe jutott, hogy nemrég megkeresett Kocsmárszky @kocsmy Zsolt, hogy szívesen látnák a blogomat a NEXTSERVER berkeiben, így aztán adta magát a lehetőség: a tartalom szétválasztásával együtt, egy új domain alatt, egy új szerveren fog futni a PATIKABLOG.

A NEXTSERVER-ről, és az eddigi tapasztalatokról még írni fogok egy későbbi bejegyzésben. Azt már most látom, hogy gyors a rendszer és az admin felületen keresztül szinte mindent el tudok intézni, adminisztrátori segítség nélkül.

Az átalakításnak a szabadságom alatt, karácsony előtt estem neki, gőzerővel. December 26-ra készen akartam lenni, hiszen akkor volt 1 éves a PATIKABLOG, de az ünnepek és családi programok miatt (azt gondolom, ez természetes) csúsztam a befejezéssel.

Hasonlóan az önéletrajzom írásához, most is kikértem dizájner ismerősök véleményét, tanácsát (@krisztian, @barpaff, @TheHedgehog, @ArtCharacter@birkaster) , akik rengeteget segítettek meglátásaikkal. Ezúton is köszönöm!

Persze mindig mindent lehet még hova továbbfejleszteni és nem tetszhet mindenkinek egyformán egy dizájn…a lényeg: alkottam valamit, neked, nektek, szívvel, lélekkel, éjszakákon át!

Nekem amúgy tetszik! 🙂

Az átállás során belefutottam egy eléggé komoly problémába, ami szépen rá is világított, hogy mennyire szerencsétlen dolog a Facebooktól függővé tenni magad. A jelenlegi kommentelési rendszer ugyanis a stro-b.com címhez kötött, így mikor beállítottam mindent a patikablog.hu oldalon, a régi hozzászólások nem jelentek meg. Egy barkács megoldással egyelőre sikerül „becsapni” a rendszert, így megjelennek a régi PATIKABLOG hozzászolások az új oldalon, viszont elvesztettem a lehetőséget, hogy Facebook szinten is külön kezeljem őket. Egyelőre ennyi áldozat belefér.

Az archív oldalakon megtalálod a régi bejegyzésket, melyek viszont már az új helyre fognak vinni és az új köntösben látod majd a bejegyzéseket.

Használd egészséggel az új oldalakat: BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Kategóriák
Blog

Podcast készítés

Az új munkám miatt relative sokat vezetek és ilyenkor jól jön, ha hasznosan tudom eltölteni az időt. A rádió helyett (ami az agy rágógumija) én a podcastek hallgatását választottam.

Jelenleg öt podcast adásra vagyok feliratkozva:

Ezek közül négy hagyományos értelemben vett „beszélgetős„, informatív podcast, Dj Numbred podcastje (róla már írtam itt a blogon) pedig számomra nagyon kedves zenei stílusban, progresszív és deep house stílusban készített mixeket tartalmaz.

Számomra, mivel zenével (is) foglalkozom, kiemelten fontos, hogy a hallgatott műsor akusztikailag is élményt nyútson. Hiába jó tartalmilag egy podcast, ha rém rossz a hangminősége, akár a tömörítés, akár eleve a felvétel hiányosságai miatt, akkor azt egyszerűen 5 percnél tovább nem bírom hallgatni. Így legtöbbször a leriatkozás sorsára jut.

Természetesen fordítva is igaz: hiába jó a minősége egy podcastnek, ha a tartalom rém rossz.

Az általam hallgatott podcastek közül most kettőt kiemelek, akik készítőinek feltettem pár kérdést, hogyan érik el azt a minőséget, amit a podcastjeikben tapasztalok és ami számomra egyfajta minimum szint.

Háztáji Geek, Abszolút Hallás Rádió

haztaji-geek-cover-smallA Háztáji Geek podcastet Benke@wyctimZsolt és Csige@csigezZoltán indította el még 2012.04.20-án, majd később csatlakozott hozzájuk Barkóczi@barpaffRamóna is.

Üdv itt! A hétvégi italozások alkalmával nagyszerű beszélgetések szoktak születni. Régóta tervezzük, hogy mindezt felvesszük és podcast formájában publikáljuk. Kezdők vagyunk mindketten az audio podcastek világában, így úgy gondoljuk a hibák még beleférnek. Az első epizód tegnap éjszaka került rögzítésre, fogyasszátok egészséggel!

Nekem a kezdetekben jobban tetszett, mikor csak a két srác készítette az adásokat, de tény, hogy @barpaff hozott egy új színt a műsorfolyamba, így továbbra is érdekes témákat beszélnek ki.

Számomra amúgy a hazai podcastek között a Háztáji Geek áll a dobogó legfelső fokán – ha egy képzeletbeli összpontszámot nézek. Rendezett, ugyanakkor be-be csúszik egy kis improvizálás és a hangminőség kifogástalan. És még egy fontos – bár szubjektív – dolog: az egész podcasten érződik egyfajta „gyermeki őszinteség”, ha értitek amire gondolok.

abszoluthallas-fbAz Abszolút Hallás Rádiót zenész kollégám Fabók@tepi77Péter és – ahogyan Péter fogalmazott, a „hazai podcastek pápája”Fejes@fb2Balázs készíti. Az ő műsorukban a sok új zenét szeretem és azt a fajta zenei – és általános – intelligenciát, amivel mindketten az adott témához közelítenek. Külön jó, hogy tepi77 szakmai, míg fb2 „fogyasztói” szemmel, akarommondani füllel nézi, akarommondani hallgatja a zenét.

Jöjjön hát egy kvázi how-to, amit érdemes követni, hiszen a végeredmény mindkét esetben kimondottan jó minőségű podcast. A technikai részletekben wyctim és tepi77 volt a segítségemre, megkértem őket, meséljék el, miként készítik a podcastet.

Kapcsolattartás, felvétel, vágás

Mindkét podcast esetében Skype-on történik a műsor lebonyolítása, hiszen fizikailag nincsenek mindig egy helyen a srácok. Internet előnye első fejezet.

A Háztáji Geek esetében egy kicsit munkaigényesebb, de végeredmény szempontjából sokkal jobb módszerrel történik a felvétel: minden résztvevő helyileg rögzíti az adást, wyctim és barpaff – mivel Macet használnak – Quicktime-mal rögzítik a saját „hangsávjukat”, míg csigez PC-n az Audacity (nagyon jó, crossplatform, ingyenes hangszerkesztő amúgy, ajánlom) segítségével. Ezután wyctimhez kerülnek a hangsávok az utómunkára:

Van egy megosztott Dropbox mappánk. Barpafftól AAC-ben, csigeztől MP3-ban kapom a nyers fájlokat. Mivel a végeredmény egy 128-as mono MP3, így nincs igényünk tömörítetlen formátumra.

A vágás GarageBand-ben zajlik, viszont előtte két alkalmazáson mennek át a fájlok. Először a SoundSoappal szűröm a zajokat, majd ha szükséges, akkor a Levelatorrel is processzálom a sávokat. Az utóbbi appról nem igazán tudom mit csinál – elvileg egy limiter, kompresszor és normalizáló app – csak rádobjuk a fájlt, majd a végén kidob egy nagyszerűen kiegyenlített sávot. Vágás után átmegy rajta a kész termék is. Podcastereknek nagyon ajánlom ezt a két appot, mivel hihetetlen dolgokat tudunk művelni velük.

Az Abszolút Hallás Rádiónál kicsit más a módszer, de van közös pont:

Az adásokat Skype beszélgetésben Balázs rögzíti (Call recorder), és ő is vágja össze, a nyers hangfileon lefuttatja a Levelator nevű programot, ami kiegyenlíti a hangerőkülönbségeket, aztán Garage Band-del vágja össze.

Kardinális pont: a mikrofon

Mindegyik podcastertől azt kérdeztem, hogy milyen mikrofonnal veszik fel az adásokat, esetleg volt-e több próbálkozás mire megtaláltáták az „ideális” mikrofont?

A Háztáji Geekek kézenfekvő megoldásokat alkalmaztak:

Barpaff egy sima iPhone headsetet használ éppen, annak ellenére, hogy van egy nagyon jó vokál mikrofonja, csigez a Guitar Hero-hoz kapott USB-s mikrofont, én pedig egy Blue Snowballt. iPhone headsetekkel kezdtük, ami vicces módon barpaff hangjához nagyon bevált. Csigez felvételeivel vannak még bajok, mivel túl halk a mikrofonja, én nagyjából elégedett vagyok a Snowball-lal. Persze messze vagyunk még a tökéletes setuptól, de elértünk arra a szintre, ahol megvan minden hanghoz a megfelelő workflow.

Abszolút halláshoz dukál egy jó mikrofon:

Tepi77: Én egy Samson G-Trackkel veszem fel, direkt a podcast felvétel kedvéért vettem, de már időszerű volt, mert éneket is akartam rögzíteni.

fb2 mikrofonjáról lapzártáig nem érkezett információ.

Post processing, magyarul utómunka

Wyctimtől magyarázatot kapunk a kis méret, de jó minőség kérdésre:

A szűrés, vágás és Levelator processzálás után megy a kész anyag az iTunesba, ahol átkonvertálom 128-as mono MP3-ba, majd rádobom a telefonomra és meghallgatom. Lehet sokan azt gondolják, hogy a 128-as mono MP3 nagyon rossz minőség, de figyelembe kell vennem a kész fájl méretét is, mivel a szerver sávszélessége se végtelen, plusz a mikrofonok eleve monoban rögzítenek, így felesleges sztereóban tárolnunk a dolgokat. Lényegében feleakkora a végeredmény mérete, a minőség pedig nagyszerű beszélgetős podcastekhez.

Mivel az Abszolút Hallás Rádióban zenei részletek is találhatóak, az utómunka az ő esetükben főként ezeknek a betéteknek, interjúknak a bevágását teszi ki, melyet fb2 végez.

Shownotes, adásmenet

Gyakran halljuk a podcastekben, hogy a shownotesban majd megtalálunk egy-egy linket, vagy ha egy hirtelen jött téma kerül elő, akkor arról további információt szintén a shownotes résznél kell keresni. Nos, ahogy wyctim mondja, „nincs benne semmi varázslat!”

Egy megosztott Google Docs dokumentumot használunk, bár én az utóbbi pár adásban elkezdtem papírra is írni a témák sorrendjét felvétel közben, ami gyorsabb, mint begépelni a dokumentumba.

Tepi77 elárulja, hogy náluk az improvizáció nem ismeretlen fogalom, de a Google Docs náluk is nagy segítséget nyújt:

Közös GDocs, a hét folyamán írjuk bele az ötleteket, aztán együtt eldöntjük, hogy mi maradhat az adásra. Magát a beszélgetést egyhuzamban vesszük fel, ilyen szempontból „improvizáció”.

Hol fér el ez a rengeteg adat?

Mikor a stro-b.com dj mix blogom elindítottam, akkor azt a gyakorlatot követtem, hogy Dropboxban tároltam a mixeket. Sajnos ez helyigényes volt, egyelőre fizetni pedig nem akartam nagyobb Dropboxért. A kérdésem az volt, hogy a srácok vajon saját szerveren tárolják-e az adásokat, vagy van erre más megoldásuk?

Wyctimék saját szerveren teszik elérhetővé az epizódokat, igaz próbálkoztak már az Amazon S3-mal is, de feleslegesnek és drágának ítélték meg egy ilyen méretű podcasthez. Az Abszolút Hallás Rádió részére egy dedikált szerver áll rendelkezésre, ami fb2 saját podcast szervere, „hisz ő a magyar podcastpápa! :)”

Publikálás

A Háztáji Geek adásainak publikálási metódusa hű a podcast címéhez, igazi geek megoldás.

Az adáshoz TextEditben írom a bejegyzést Markdown formátumban, ami könnyebben olvasható, mint a HTML és van pár Automator Service-em is, amikkel nagyon gyorsan tudok linkeket generálni pl.: a ⌃⌥⌘U billentyűparanccsal a kijelölt szövegből Markdown linket készíthetek az aktív Safari tabon nyitva lévő oldalból, vagy a ⌃⌥⌘I-vel listát tudok csinál, szintén a kijelölt és Enterrel megtört szövegből. Az ilyen apróságokkal sok időt spórolhatunk magunknak a végleges Shownotes elkészítéséhez.

A kész bejegyzést átkonvertálom HTML-be a Markeddel, majd szimplán bemásolom egy új WordPress bejegyzésbe. Itt még kitöltöm az epizód hosszát és méretét két custom fieldben, majd publikálás után azonnal megy az új epizód a podcast feedre.

Az Abszolút Hallás Rádió a saját tumblr oldalukon kerül publikálásra.

Kritika

Nem szeretnék megmondóember szerepében tetszelegni, ezért nem emelek ki konkrét podcasteket, ahol komoly kritikai észrevételem van. Viszont pár általam fontosnak tartott szempontra, hibára felhívom a figyelmed, ha podcast indítására adod a fejed, akkor ne fuss ezekbe ele.

Illetve azok a podcastek, amik ezeknek a kritériumoknak megfelelnek, nálam jó eséllyel maradnak! 🙂

  1. Hangminőség, hangminőség, hangminőség – összetett kérdés, amibe beletartozik az adás mp3 tömörítése, a beszélgető felek hangsávjainak a minősége, a mikrofonok minősége.
  2. Ne taperold a mikrofont! – léteznek drága, jó minőségű mikrofonok, melyek nem veszik fel a kéz zajait. A legegyszerűbb azonban, ha állványról használod a mikrofonod.
  3. Legyen jól átgondolt és időben behatárolt adásmeneted – nincs rosszabb egy csapongó és összeszedetlen adásnál
  4. Update: Maximum 1 óra legyen az adás hossza!
  5. Törekedj rá, hogy mindig ugyanabban az időben publikáld az új epizódot – a hallgatóid már várják az adást, ne okozz csalódást azzal, hogy csúszik az adás!
  6. Ha vendég van az adásban, ne vágj a szavába! – illetlenség és a hallgató számára is idegesítő.
  7. Ne fogyassz alkoholt az adás előtt-alatt-után! – Heti Meteor #74-ben fb2 említi és abszolút igaza van. Spiccesen csak saját magad élvezed a poénokat. Meg az ivócimborád – ugyanazon indíttatásból.
  8. Ne utánozz más podcastet, légy egyedi! – ez alól talán kivétel lehet az, ha magyar nyelven csinálsz meg egy külföldi podcasthez hasonlót. Az megbocsájtható.
  9. Tartsd a kapcsolatot a hallgatóiddal! – a visszajelzés fontos, legyen az pozitív vagy negatív.
  10. Update: ejtsd ki helyesen az idegen szavakat! Ne úgy, ahogy te gondolod, vagy ahogyan vicces, hanem úgy, ahogyan azt a natív polgárok tennék.

Szegény ember vízzel főz

A bejegyzésből remélem jobban belelátsz a podcast készítésének mechanizmusába. Nem kell feltétlenül drága stúdiót bérelned egy jó adás elkészítéséhez, de még csak drága eszközöket sem kell vásárolnod. A Háztáji Geek készítésének kulisszatitkai jól rávilágítanak, hogy kellő kreativitással és ötlettel jó minőséget tudsz elérni.

Podcastre fel!

Kategóriák
Blog

Mi a baj a tandíjjal?

Egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést akartam írni a témában, de egyfelől időm sincs most rá, másfelől meg nálam jobban hozzáértők a lényeget már millió helyen leírták, harmadrészt pedig valahol szolidarítok is a most tüntető hallgatókkal.

A tandíjjal (vagy hívjuk költségtérítésnek) alapjában véve nincs semmi gond szerintem, közép- és hosszútávon meggyőződésem, hogy a felsőoktatás javát szolgálhatja. A sokszor elkényelmesedett felsőoktatás „piacra” vitele mindenképpen elindít majd egy minőségi versenyt.

Saját szakmám példáját tudom csak említeni: az egyetem évek óta a külföldi (fizetős!) diákokból él. Emlékszem, mikor 2003 környékén futótűzként terjedt a hír, hogy az egyik orvostudományi egyetemen (szándékosan nem nevezem meg) megfordult a trend és több külföldi (fizetős!) diák tanul az egyetemen, mint magyar.

Alapvetően azért támogatom a tandíj bevezetését, mert mint ahogyan írtam is, elindíthat egyfajta versenyt az intézmények között. Legyen ez ár/érték arány, nyújtott szolgáltatások, kollégiumi férőhely, bármi.

A másik, hogy a jelenlegi rendszer valahol igazságtalan. A társadalom egésze fizeti meg azt, hogy jól képzett szakemberek hagyják el az egyetemet, akiknek a majdani szolgáltatásaiért ismét fizetni kell. Érezzük az ellentmondást?

Nem beszélve azokról a szakokról (rossz nyelvek által büfészaknak hívott), ahol társadalmilag hozzáadott érték még a legnagyobb jóindulattal sem fedezhető fel – ha már nagy szavakat akarunk használni.

A harmadik ok, amiért támogatom a tandíj bevezetését, hogy végre (bár ez utópia), valamilyen szinten öngondoskodásra nevel. Nem a nagy állam bácsi fogja a kezed, hanem te alakítod a sorsodat. Igen, nekem már van diplomám, könnyen beszélek. Ugorjunk.

De!

A probléma igazán ott kezdődik, hogy a tandíj bevezetését (vagy keretszámcsökkentést, részletkérdés) nem követi paralell egy általános gazdasági és társadalmi felemelkedés. Mire gondolok?

Bizonyos szakmák esetében a tandíj összegét egyszerűen ma Magyarországon képtelenség tisztességes eszközökkel előteremteni. Nem az egész képzés összegét, még egy félév díját se! Ott a remek lehetőség: a hitel!

A jó hitel

Azt szokták mondani, hogy az a jó hitel, aminek segítségével nem csak a visszafizetést lehet megkönnyíteni, de az a tevékenység (tanulás, beruházás,fejlesztés), amire a hitelt felvetted, még hasznot is tud termelni. Ha jól belegondolunk, ezt a hitelt eddig az állam vette fel és adta oda (képletesen) neked és a legvégén a társadalom egésze fizette meg.

Az ingyenes felsőoktatás alapjainak mozgatórugója talán az lehetett, hogy ez az össztársadalmi „befektetés” majd egyszer megtérül, és a közpénzen kitanított diák hasznos és termékeny tagja lesz a társadalomnak. A képletbe csak az a hiba csúszott be, hogy az országhatárok megnyílásával az elvándorlás a jobb fizetés és megbecsülés reményében civilizált módszerekkel nem állítható meg (lásd: hallgatói szerződés).

Ahogy látszik, a jövőben ezt a hitelt a piacról, magadnak kell majd megszerezni (itt most a továbbra is állami, diákhitel 2-t is beleveszem). Ezzel még mindig nem lenne gond, ha ez a hitel egy tiszta és bíztató jövőkép mellé társulna és tudná a diák: az egyetem után fogok annyit keresni, hogy gond nélkül vissza tudom fizetni.

A valóság

Ma egy-két szakmát leszámítva, nem tudok olyat mondani, ahol egyértelműen ki merném jelenteni: végzés után olyan fizetésű állást talál (ha talál?!) a diák, hogy a megkeresett béréből a megélhetés és a jövőépítés mellett vissza tudja fizetni a felsőoktatási tanulmányokra felvett hitelösszeget.

Remélem elnézed nekem, hogy az egészségügyből veszek példát, hiszen ezt ismerem jól. Igaz most trehány vagyok és csak emlékezetből írom, de pl. egy fogorvosi képzés félévente 1-1.5 millió (!) forintba kerül. Mint tudjuk, a fogorvosok jól keresnek. Tény. Vagy mégsem.

Pont a héten beszéltem egy ismerősömmel, akinek a gyermeke ezt a hivatást választotta, de jelenleg külföldön dolgozik! Végzés után ugyanis két lehetősége volt: kifizet havi 1 millió forintot (!) a „mesterének”, hogy alkalmazza egy fogorvosi rendelőben (tisztára, mint a fodrásztanulóknál), vagy dolgozhat ingyen(!), hogy így szerezze meg a szükséges tapasztalatot. Namost: erre jönne még rá akkor a felvett hitel törlesztése, a saját család és vagyon (LOL) építgetése, a megélhetés, a továbbképzések stb…

Nem kell hozzá nagy matek tudás, hogy belássuk: ez kvázi lehetetlen.

Külföldi példa

Szintén egészségügyből említek egy némileg a tandíjon túlmenő, de mégis kapcsolódó esetet. Egy ismerősnek Hollandiában élnek rokonai, egyikük orvos. Mikor meglett a szakvizsgája, ki kellett váltani egyfajta „iparengedélyt”, ami a helyi szakorvosi kamarába való belépést jelentette. Bődületes mennyiségű Eurót kellett kifizetnie, amihez, kezdő orvosként nem volt tőkéje. De, ha dolgozni akart, elő kellett teremteni a pénzt. Hitel. Az illető bement egy bankba, ahol látva a végzettségét és a terveit, 1-2%-os speciális, hosszú lejáratú hitelt kapott, hiszen a bank bizalmat szavazott neki, mert egy olyan szakma volt a kezében, amivel ki tudja termelni a hitel visszafizetéséhez szükséges összeget.

És ez az a pont, amire már utaltam, és amiért ezt a történetet megemlítem, mert ez a tervezhetőség és bizalom, ami nagyon hiányzik Magyarországon.

Mi a megoldás?

Nem vagyok a téma szakértője, csak józan paraszti gondolkodással két dologban látnám a megoldást. A mostani rendszer egyszerűen túl drasztikus. Fokozatosan kellene csökkenteni a keretszámokat és bevezetni a tandíj intézményét. Ahogyan az már részben működik is, tanulmányi átlaghoz kötném a tandíjmentességet vagy a részleges tandíjat.

A másik megoldás sokak számára érthetetlen: előtakarékosság. Tessék megnézni az USA-t (nálunk gazdagabb ország, mégis fizetős a felősoktatás), ahol a szülők, már a gyermek megszületésekor az egyetemi taníttatás költségére tesznek félre.

És megint visszaértünk az egyik kiindulási problémához: ki, miből, mennyit képes félretenni. Ördögi kör.

Kategóriák
Blog

Egy jó CV

Ez az egész blogolás valahol egy egoista és exhibicionista dolog. Ez a gondolat csak erősödik majd benned a mostani bejegyzés első olvasatában, de úgy gondoltam, hogy leírom röviden az álláskeresésem kapcsán, a még tavaly ősszel megalkotott önéletrajzommal szerzett tapasztalataim.

Az ötlet

Az önéletrajz (CV – curriculum vitae) ugyanis, amit készítettem, nem a megszokott formátumú. Tudod már rólam, hogy szeretem a szépen megtervezett („magyarul” dizájnos) dolgokat, legyen az egy weblap, újság, csomagolás, reklám, autó, lakás, ház, bútor stb… Emiatt relative sok dizájn blogra vagyok feliratkozva, melyeket esténként az iPaden a Flipboard alkalmazás segítségével szoktam átlapozni, megosztani. Az egyik ilyen gyűjtés – ahonnan inspirálódtam – átlapozásakor jött az ötlet, hogy előállok egy kreatív, szokatlan formájú önéletrajzzal.

Ami biztos volt: lesz benne idővonal (timeline), ha jól emlékszem, a Facebook is akkoriban vezette be a szolgáltatást – amit amúgy én kb 2-3 éve kitaláltam, csak nem valósítottam meg…így jártam.

Tervezés

A tervezési fázist azzal kezdtem, hogy megírtam sima text formátumban az önéletrajzomat, majd átgondoltam, hogy melyik információt hogyan és milyen részletesen akarom megjeleníteni. Közben természetesen kutattam további inspirációk után, találtam is még oldalakat, nagyon jópofa önéletrajzokkal – ahol azóta vannak már újabbak is.

Többnyire kreatív munkát végző emberek állnak elő szokatlan önéletrajzokkal, ezért kicsit félő volt, hogy milyen lesz az enyém fogadtatása és egyáltalán: hogyan tudom összehozni a szakmámmal. Ekkor jött az újabb ötlet, hogy legyen infografika szerű, ami átlátható és minden lényeges információ megtalálható rajta.

Elhatároztam, hogy egy trükköt is bevetek: csak annyi információt jelenítek meg, amennyi feltétlenül szükséges az értelmezéshez, de muszáj legyen belekérdezni, érdeklődni. Utólag kiderült, ez jó döntés volt.

A tervezés fázisában kikértem éppen akkor HR-esként dolgozó ismerős véleményét ( köszi Ni0!), és kikértem tervező szakemberek, barátaim véleményét is. Sokat segített Serfőző Péter a made by zwoelf dizájncég vezetője, Percze Zoltán cimborám, Szabó Balázs aka TheHedgehog, Hadi Krisztián a Pandastic vezetője (nevéhez a nemrég megjelent Macworld for iPad magazin fűződik, ajánlom!). Ha valakit kihagytam, sorry, rég volt már 🙂

Mindenki tett hozzá egy kicsit a kritikájával, jótanácsával.

A megvalósítás

Mondanám, hogy bárki neki tud állni egy ilyen fajta önéletrajz elkészítésének, de azért némi dizájn és szoftver ismereti készség szükséges. Az elkészítéshez az Adobe Illustrator alkalmazást választottam, mivel a könnyű változtathatóság és szabad méretezés miatt számomra fontos volt, hogy vektorgrafikusan készüljön el a remekmű.

Az elkészítés kb. 1 hetet vett igénybe, és a végleges formát negyedik, ötödik verzióval érte el. Eleinte a „szokásos” függőleges elrendezéssel próbálkoztam, de ez egyrészt nem tetszett annyira, másrészt nem fért ki az eltervezett grafika rendesen. Váltottam tehát a vízszintes, „tájkép” elrendezésre. Ettől persze még furább, különlegesebb lett az önéletrajz.

Az eredmény

Mivel érdemben már nem tudtam mit magamtól hozzátenni, max. csak elrontatni, futottam még egy kört a dizájner ismerősök között. Égbekiáltó hibát senki sem jelzett, ezért rámondtam: kész!

Alapvetően három részre tagoltam az A4-es lapméretre tervezett önéletrajzot: személyes adatok, tanulmányok, munkatapasztalatok és pár fontos adat, vizualizálva.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy mekkora fotót tegyek be magamról, de úgy döntöttem, ha már rendkívülinek szánom az egész megjelenést, akkor legyen szokatlan a fotó is: nem a megszokott 4-5 cm széles igazolványképet teszem be,   hanem a „személyes adatok” részt kb. félig elfoglaló fotót. Kifejezetten erre az alkalomra készítettem egy képet (igaz, szakállat így, szinte azóta sem hordok 😀 ), nagyon szakszerűen, derítőlappal, természetes fénnyel, úgy, hogy a szememben tükröződjön egy kis fény.

A kis ikonok hivatottak szimbolizálni az összes fontos adatomat. Telefonszám, e-mail cím, állandó lakcím, születési hely ( ez a baby ikon a kedvencem!), jogosítvány (ez a megpályázott pozíciók miatt fontos volt), kapcsolati státusz (nem szükséges, én a kiegyensúlyozottságomat jelölendő fontosnak tartottam) és végül a pillanatnyi lakcím.

A tanulmányok, munkatapasztatalok részt már a legelején eldöntöttem, hogy idővonalasra csinálom meg. Itt fontos, hogy a különböző időszakokat, képzettségi szinteket mindenképpen meg akartam különböztetni vizuálisan is, illetve az adott intézményhez tartozó, de posztgraduális képzést is a színnel jelezni.

Ez tudatosan egy olyan pont, ahol ha egy kicsit is érdekli az interjúztatót a jelentkező, akkor egyszerűen, már csak az eredendő emberi kíváncsiság miatt is bele kell, hogy kérdezzen: hogyan is van ez akkor pontosan? Az interjúk során ez a felvetésem igazolódott is, mert ugyan átlátható és érthető volt ez az idővonal, az évek jelzése és az intervallumok tisztázása miatt bele-bele kérdeztek, hogy pontosítsunk.

A nyelvismeret volt a másik ilyen pont, amiben szinte biztos voltam, hogy később magyarázatra szorul. De ismét kiemelem, hogy ezek tudatos „hibák” voltak! Mivel magyarul anyanyelvi szinten beszélek (írni már kevésbbé 🙂 ), azt vettem a maximumnak, azaz 10 pontnak. A külföldi nyelvek miatt is választottam a vizuális megjelenítést, hiszen hiába lehet akár felsőfokú nyelvvizsgád, ha egy mukkot nem tudsz megszólalni, mert csak a lexikális tudásod magas. Ezért a saját magam által kreált pontrendszerben elhelyeztem az angol, német és olasz nyelvtudásom. Természetesen itt kaptam is a kérdéseket, hogy angolból van-e valamilyen papírom, a német miért annyi, amennyi és, hogy az olaszt most kezdtem-e el tanulni, vagy pontosan mi is azzal a helyzet? Ezek mind-mind lehetőséget adtak új információk átadására, például, hogy a családom egy része Olaszországban él és innen az olasz nyelvtudásom.

A korábbi munkahelyemen elért eredményeimnek is szántam egy külön blokkot, ahol az elért helyezést egy dobogó szerű kis ikonnal vizuálisan is megerősítettem. A kedvenc részem a kapcsolati tőke és mobilitás ábrázolásom. Ehhez Magyarország térképét használtam fel, ahol az „erősségnek” megfelelően jelöltem a megyéket. Sokan, akik előzőleg látták a terveket, nem értették ezt a részt, némi magyarázatra is szorul. Alapvetően orvoslátogatói munkákhoz adtam be ezt az önéletrajzot, ahol egy fontos információ az interjúztató számára, hogy eddig milyen területen dolgoztam, ott milyen kapcsolati tőkével bírok és, hogy az új állásomért milyen áldozatokat vagyok hajlandó hozni, azaz mennyire vagyok mobilis az országon belül. A mobilitási térképemen azért azt is jelöltem, hogy a jelenlegi lakhelyemmel mely területeket tudom sikeresen „ellátni”.

A visszajelzések

Huhh…még engem is meglepett, hogy mennyire pozitívak voltak a visszajelzések. Nyilván, ezek a visszajelzések nem csak önmagában az önéletrajznak, hanem nekem és az eredményeimnek is szóltak. Az egyik megpályázott látogatói állás esetében például megjegyezték, hogy nem is értik, miért erre az állásra jelentkeztem, sokkal inkább egy marketinges állásra képzelnének el egy ilyen önéletrajzzal. Ahogy előrébb jutottam az interjúk során, ez a megjegyzés annyira konkretizálódott, hogy egy jövőbeni marketing manageri (vagy termék manageri) állást is felajánlottak, melyet egyelőre a Budapestre való költözés szükségessége miatt megköszöntem, de egyelőre nem kértem (sőt, később kiderült, hogy sajnos létszámstop miatt nem is lett volna pozíció).

Az egyik interjúmon majdnem elkértem a jó minőségű színes printet, mert ilyen szép minőségben, még én sem láttam, de végül nem tettem ezt meg 🙂 (a cégeknek pdf-ben küldtem be).

Az egyik sales manager megjegyezte, hogy ő még ilyen önéletrajzot nem látott életében, és teljesen le van nyűgözve. Egy vezérigazgató (ahol angolul kellett interjúznom) kiemelte, hogy mennyire jól struktúrált és tagolt: ránéz és egyből látja azt, amire kíváncsi.

A végeredmény

Egy jó önéletrajz persze önmagában nem elég. De sokat segíthet abban, hogy felkeltsd egy kiválasztási specialista vagy fejvadász érdeklődését, majd ha bejutsz egy interjúra, az önéletrajzodban foglaltakat el tudod magyarázni, mesélni.

Fontos, hogy ne egy legyél a sok között, hanem az az egy a sok között – akire szüksége van a cégnek!

Biztos vagyok benne, hogy a rendhagyó önéletrajzom is segített abban, hogy novembertől új állásom van és sikerült egy eléggé komoly váltást eszközölnöm.

Kategóriák
Blog

Takáts Eszter – 33

Talán hallottál már te is róla, hogy a legújabb remixem a pécsi születésű énekesnő, Takáts Eszter, Hotel című dalából készült. Most mégsem a remix kapcsán írok.

33

Eszterrel pár dolog közös az életünkben: 1979-ben születtünk, Pécsen, majd Zalaegerszegen nevelkedtünk, de külön utakon. Ami miatt most a születésnapjáról írok, az egy rendkívüli koncert, mely Budapesten, az Akváriumban (volt Gödör) lesz.

Az idén 33 éves dalszerző-előadóművész Takáts Eszter több különlegességet tartogat az elmúlt 13 évből 2012. november 20-án koncerttel ünnepelt születésnapjára. Az esemény a budapesti Akváriumban esz klipvetítéssel egybe kötve, együtt ünnepelve vele és régi művész barátaival. Az érett nő kicsit visszatekint a múltra, hogy igaz gyöngyökkel díszíthesse a jövőt, cseppnyi intimitást és varázslatot csempészve hétköznapjainkba. Eszter egy remix maxi lemezzel, és a Pavilon archívum lemezzel is készül erre az alkalomra. Meglepetésvendégei közül kiemelkedik Góbi Rita táncművész-koreográfus.

33remix

Hoppá! Figyelted? A születésnapi koncerten lesz a 33remix címet viselő maxi bemutatója is, melyen az én remixem is helyet kapott. Mit helyet kapott?! Elárulhatok egy apró kulisszatitkot, hogy kicsit több, mint egy éve én kerestem meg Esztert azzal a kéréssel, hogy csinálnék egy-két remixet neki. Az ötletet tett követte, és három zenésztársammal együtt egy maxira való remix anyag összegyűlt.

A hivatalos megjelenés után írok majd a remix készítéséről, hogy milyen buktatókkal találtam szembe magam és miért tartott rekord hosszúságú 1 évig az elkészítése.

A rendezvényről pontos infókat itt találsz!

Boldog születésnapot Eszter!

Kategóriák
Blog

Üzleti jótanácsok

A mai nap a Google Plust böngészve, mint népszerű hírbe futottam bele ebbe a képbe, amin a dollármilliárdos Warren Buffet látható a tanácsaival. Hogy valóban neki tulajdoníthatóak-e ezek a gondolatok, azt nem tudom biztosan, bár más forrásban is megtaláltam ezeket a gondolatokat és hát nem véletlenül nevezik az urat az „omahai bölcsnek” sem.

Mivel nagyon tetszik mindegyik jótanács, úgy gondoltam, érdemes lefordatani és megosztani veled.

A vitákat elkerülendő: milliónyi kifogást fel lehet hozni, hogy miért nem valósíthatóak meg ezek a tanácsok. Mielőtt azonban ezt megtennéd, gondolj erre az adatra: 2006-ban 44 millió 44 milliárd dollár volt a vagyona.

A fizetésről

Sose függj egy bevételi forrástól. Fektess be, hogy legyen egy másodlagos forrásod.

Nehéz, de el kell vonatkoztatni attól, hogy Magyarországon ezt többen művelik: csak épp nem a gazdagodás, hanem az életben maradás miatt. Amit ebből a gondolatból érdemes inkább elraktározni, hogy ha van is egy jól kereső állásod (ez ugye megint relatív, fogalmazzunk úgy, hogy megélsz a fizetésedből), akkor érdemes plusz forráson gondolkozni, ami baj esetén (munkanélküliség, betegség) biztonságot adhat.

A költésekről

Ha olyan dolgokat vásárolsz, melyekre nincsen szükséged, hamarosan olyan dolgokat kell eladnod, amelyekre szükséged van.

Mintapélda. Emlékszünk még a műszaki áruházak nyitásakor már-már verekedésbe torkolló plazma tv-t hitelre (!) vásárolók tömegére? Aztán jött a behajtó és azt is vitte, amit nem adtak volna. De ide sorolhatom a 4-5 évente 0% kezdőrészlettel hitelre új autót vásárlókat is.

A megtakarításokról

Ne azt tedd félre, ami megmaradt a költéseid után, hanem azt költsd el, ami megmaradt a megtakarításaid után.

Sajnos ezt a tanácsot – bár régóta rájöttem én is – nem mindig sikerül betartanom. Mióta YNAB-et használok, sokkal jobban átlátom a pénzügyeimet, és az elmúlt időszakban, annak ellenére, hogy beterveztem a megtakarítást minden  hónapra, a legelső volt, amit hónap közepe fele le kellett húznom…pedig, szintén a jövődet tudod biztosítani, ha a költéseiden spórolsz és nem a megtakarításaidon.

A kockázatvállalásról

Soha ne két lábbal ellenőrizd egy folyó mélységét.

Népi bölcsességgel felérő gondolat, velős tartalommal: ha nem hagysz magadnak menekülőutat, könnyen bajba kerülhetsz. Azt gondolom, hogy ezt a tanácsot szigorúan az üzleti életre kell megfogadni, az élet más területein pont, hogy az tud hasznos lenni, ha teljes erőbedobással cselekszel. Üzletben viszont nagyon kockázatos mindent egy lapra feltenni.

A befektetésről

Soha se tedd egy kosárba az összes tojást.

Kosár? Tojás? Mivan?! Elindulsz haza a boltból, két zacskót megpakolva. A bejárati ajtóhoz érve, miközben a kulcsot keresed, kicsúszik a kezedből az egyik zacskó: pont az, amiben az összes tojás volt. Ha két részletben pakolod, akkor csak a tojások egy része semmisül meg. Üzleti életre átformálva: sosem szabad egy cégbe, egy üzletbe, egy részvénybe fektetni a pénzed. Portfoliót kell kialakítani, több résztvevőből. Ha ugyanis egy üzlet összeomlik, akkor csak az abba fektetett pénzt bukod, a többiből még tudsz hasznot kihozni – feltéve, ha nem minden pénzed ebben az egy üzletben volt. Ezt amúgy nálam sokkal jobban hozzáértő szakemberek javasolják, szinte mindenki a tőzsdézik.

A várakozásokról

Az őszinteség egy nagyon értékes ajándék. Ne várd el sóher emberektől.

No comment.

Kategóriák
Blog

Fejedelmi időbeosztás

Istenem mikor felejtitek mar vegre el kifogasnak hasznalni, hogy „nincs idom”? k****ra arra van idod amire szakitani akarsz…

via @nyussziful

A fent idézett gondolat jött ma velem szembe twitteren és eszembe jutott, hogy mennyit hallottam én ezt anno Janó barátomtól, azzal a kiegészítéssel, hogy „kifogással tele van a padlás!” 🙂

Az évek során persze beláttam én is az idézett gondolat mély valóságtartalmát. Minél előbb jutsz te is erre a következtetésre, annál hamarabb tudod elkezdeni rendezni a soraidat.

Meghazudtolnám önmagam, ha nem egy kémiai törvény segített volna nekem megoldani ezt a problémát. Elmondom most neked is!

A folyamat sebessége

Már anno a szakdolgozatomban is használtam az egyik legalapvetőbb kémiai törvényt, illettve abból vonatkoztatott hasonlatot. Ha veszünk egy összetett kémiai folyamatot, akkor annak a sebességét mindig a leglassabb részfolyamat sebessége fogja meghatározni. Elsőre ez így furának tűnhet, de ha megállsz két percre és gondolkodsz rajta egy kicsit, belátod, hogy igaz. Csakúgy, mint az is, hogy ha a folyamat összességén akarsz gyorsítani, akkor – ha lehet – ezt a leglassabb folyamatot kell meggyorsítani (vö: katalizátor használata). Ha nem lehet rajta gyorsítani, akkor pedig vehető relative állandónak a folyamat időigénye, ezért határozza meg ez a folyamat összességének sebességét.

A valós életbe nagyon jól át lehet ültetni ezt a kémiai megfigyelést, még akár az üzleti életre is ki lehet vetíteni. Sőt, ha kombinálod egy másik tanáccsal, hogy mindig azzal a dologgal kezdd a ténykedésed, amit a legkellemetlenebbnek ítélsz meg, akkor alakul ki igazán a fejedelmi időbeosztás!

Válaszd ki a leglassabbat!

Man Shaving with ParakeetVegyünk egy egyszerű példát: reggeli rutin, fürdés, elkészülés, felöltözés. Gondold végig, melyik az a folyamat, ami a legtöbb időt veszi igénybe és ezzel kezdj! Gondolt át azt is, hogy tudsz-e ezen a folyamaton gyorsítani. Mivel általában nem, sőt még akár több időt is igénybe vehet, ha ezzel kezdesz, akkor a többi, kevésbbé időigényes vagy gyorsítható tevékenységgel behozhatod a lemaradásod.

Várj, nem értem, hogy is van ez?

Nálam a reggeli készülődésben (kivéve mikor nem hordok szakállat, borostát) a borotválkozás szokta a legtöbb időt elvenni és kvázi ez is a legkellemetlenebb. Ezért mindig ezzel kezdek!
Mivel a borotválkozáson nagyon gyorsítani nem tudok, sőt még akár hosszabb ideig is tarthat (nehezen levágható részek, benőtt szőrszál stb.), ezért, ha ezzel kezdek, mikor végeztem vele, látom, hogy mennyi időm maradt a többi, vagy gyorsítható, vagy kevésbbé időigényes folyamatra. Ha sikerül gyorsítani a borotválkozáson és időben végzek vele, akkor még azt a luxust is megengedhetem, hogy valamelyik másik folyamatot ellazsálok (pl. tusolás). Ugyanakkor ha hosszabb ideig tart a borotválkozás, akkor pl. a fürdési időn remekül be lehet hozni a lemaradást.

Válaszd ki a legkellemetlenebbet!

How to iron a shirt like a manAmikor öltönyben jártam dolgozni, magam vasaltam az ingjeim (nemröhög!). A borotválkozás mellett a reggeli készülődésnél ez volt a másik lassú folyamat, sőt, talán ez volt a leglassabb. És egyben utáltam is, ez volt a legkellemetlenebb!
Így tehát, ha reggel kellett vasalnom, akkor mindig ezzel kezdtem. Ha előrelátó voltam, akkor még este elintéztem – ritka eset 🙂

A legkellemetlenebb dolgon mihamarabb túllenni azért is jó, mert kb. olyan érzés, mint egy rossz széria legalján, a gödörben lenni: innentől már minden csak jobb lehet. Amint letudod, felszabadult leszel és jobban tudsz koncentrálni a pozitív dolgokra.

Az időbeosztás

Ez csak egy lehetséges módszer, ami közelebb visz ahhoz a célhoz, hogy jobban be tudd osztani az idődet. A sebességen túl azonban még egy dolgot megtanultam ebből a kémiai példából: ha átgondolod, hogy mit, mikor és hogyan akarsz csinálni, kitűzöd a célokat, akkor sokkal könnyebb megvalósítani azokat, mintha csak sodródnál az árral és a teendőkkel. Persze van, mikor pont erre van szükség.

Kategóriák
Blog

A rendőri rendfokozatok

Régóta tervezem, hogy írok erről a témáról, mert egyrészt érdekel, másrészt mindig is zavart, hogy egy hivatalos személynek nem tudtam a pontos rang rend szerinti megszólítását. Szerintem ugyanis ez a tisztelet megjár mindenkinek. Bár jómagam nem kérem számon senkin, hogy doktornak szólít-e vagy se (kicsit fura ez a gyógyszerészi doktori cím, az én fejemben doktor = orvos), azt azonban jó néven veszem, ha valaki „gyógyszerész úrnak” szólít. Vannak hivatások, szakmák, ahol egyszerűen azt gondolom, hogy illik hozzátenni a foglalkozást, beosztást, rangot. Így én ügyvéd nőnek/úrnak szólítom az ügyvédet, bíró nőnek/úrnak a bírót (bár csak egyszer volt alkalmam erre 🙂 ), doktor nőnek/úrnak az orvost, fogorvost, állatorvost (már akivel nem tegeződöm), igazgató nőnek/úrnak a vezérigazgatót, stb… Ez persze lehet, hogy modoros, nem tudom. A rendvédelmi szervek képviselőinek megszólításával azonban mindig gondban voltam. Rendőr nő/úr? Na ez igazán modoros! Mivel pont beleestem abba az évjáratba, aki már „megúszta” a kötelező sorkatonai szolgálatot, bevallom, fogalmam sincs a rangfokozatokról és az azokhoz tartozó helyes megszólításokról. Ráadásul mindig ott van a dilemma, hogy te sem vennéd jó néven, ha rangodon alul szólítanának. Például egy zászlóst őrmesternek szólítasz. Vagy fordítva. Vagy hogy is van ez?! Ezért jött az ötlet, hogy ennek érdemes lenne utána járni, amiben (reméljük, nemsokára doktor) dr. Keserű Imre, a sajnos már bezárt, JogIQ blog Jogzóna blog szerkesztőjének segítségét kértem. Alapvetően öt csoportra lehet osztani a rendfokozatokat, melyek növekvő sorrendben a következőek:

  • tiszthelyettesek (őrmester, törzsőrmester, főtörzsőrmester)
  • zászlósok (zászlós, törzszászlós, főtörzszászlós)
  • tisztek (hadnagy, főhadnagy, százados)
  • főtisztek (őrnagy, alezredes, ezredes)
  • tábornokok (dandártábornok, vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes)

Felmerül a kérdés, hogy honnan ismerheted fel, az éppen veled szemben álló rendőr milyen fokozattal rendelkezik? Ebben a segítségedre lehet, ha ismered a rendfokozati jelzéseket, melyet legegyszerűbben vállap formájában figyelhetsz meg.

Tiszthelyettesek

Zászlósok

Tisztek

Főtisztek

Tábornokok

Ha ezeket a vállapokat megfigyeled és megtanulod a jelentésüket, akkor biztosan nem lősz mellé a megszólítással. Szintén a témához kapcsolódik két hasznos link. Rendszeresen hallani arról, hogy „álrendőrök” loptak meg hiszékeny embereket. Az alábbi linken megtalálod, hogy milyen ismertető jelei vannak egy igazi rendőrnek, míg ezen a linken pedig a szezonális hivatalos öltözetet nézheted meg. Közszolgálati rovatunkat olvashattad! 🙂

Kategóriák
Blog

Blog a nonverbális jelekről

Twitteren már régóta követem Szubotin Pétert, aki kommunikációs szakember és főként a nonverbális jelekről ír egy blogot, amit most a figyelmedbe ajánlok.

Nemrég megnéztem az Inside Job című amerikai dokumentumfilmet, mely a jelenleg is tartó (?) gazdasági világválság kiváltó okait kutatta. A film tele volt jobbnál jobb nonverbális jelekkel, ezért mivel tudtam, hogy Péter ezzel foglalkozik, megkértem, hogy dolgozza fel a film pár jelenetét.

Nagyon örültem, hogy Péter is érdekesnek találta a filmet (mind tartalmilag, mind pedig nonverbális jelek szempontjából) és külön megtiszteltetés volt számomra, hogy két hetes sorozatot készített a film jeleneteiből.

A film jelenetein túl rengeteg más hasznos, nonverbális jelekről szóló bejegyzést olvashatsz Péter blogján. Mióta rendszeres olvasója vagyok, azt vettem észre, hogy jobban figyelek ezekre a jelekre, sőt: vannak köztük olyanok, amiket adott szituációkban akár tudatosan is elkezdtem használni. Bár, ahogy Pétertől is megtudtam, ezeknek a nonverbális viselkedésformáknak a nagy része ösztönösen kell, hogy jöjjön.

Kategóriák
Blog

Tűz Hévízen

Amikor ezt a bejegyzést írom, még mindig nem sikerült megfékezni a lángokat, az előbb ment el a nagykanizsai tűzoltóautó a ház előtt! Eddig tehát Keszthely, Badacsonytomaj, Marcali (?) és Nagykanizsa vesz részt az oltásban!

Rubykával a déli sétánkon voltunk, mikor az utca végén található háznál egy kisebb mértékű füstöt láttam. Gondoltam égetnek valamit. Körülbelül 10 percre rá, már a német hölgy határozott szavait hallottam: „Gerhard, ruf die Feuerwehr an!”, magyarul „Gerhard, hívd ki a tűzoltókat!”.

Első olvasatban (sic!) úgy értelmeztem, hogy ők tüzet gyújtottak, ami az iszonyatos szárazságban továbbterjedt. Aztán mikor hazaértem Rubykával és hallottam, hogy jönnek a tűzoltók, akkor már tudtam: ennek a fele sem tréfa és nem a hölgy aggódta túl a dolgot.

Fogtam hát a fényképezőgépemet és egyből elindultam terepre!

A látvány, ami fogadott eléggé ijesztő volt, gyakorlatilag ahol 20 perccel előtte sétáltunk Rubyval, az most hatalmas lángokban áll!

A tűzoltók azonban nagyon profin tették a dolgukat és lehetett látni, ahogyan fogy el a tűz mozgástere. Mivel egy nagyon nagy és teljesen száraz területről van szó, a lángok gyorsan terjedtek, az akácos hamar lángra kapott.

Hamarosan folytatom, de most kiugrok új fotókat készíteni, megint jön egy tűzoltóautó – szerintem nagy a baj!

Újabb infót nem tudtam meg, de nemrég 17:30 körül ment el az utolsó tűzoltóautó. Közben a Zalai Hírlap is írt az esetről, sőt: az én fotóimat használták fel, amiket elküldtem nekik.

Update: az index is és a hvg is írt a tűzről.

Update2: most (20:10) jött vissza egy tűzoltóautó villogva, szerintem csak ellenőrizni, hogy van-e parázs. Mindenesetre Ruby-t úgyis ki kell vinni, elsétálunk arra.

Kategóriák
Blog

Ne pazarold az ételt!

Korunk egyik komoly problémája, hogy míg a fejlődő és harmadik világbeli országokban éheznek, addig a fejlettebb, nyugati kultúrákban óriási mértékben folyik az ételek pazarlása.

Tisztázzunk valamit: az a véleményem, hogy a feleslegesen túl sok étel fogyasztása, az étel felhalmozása is pazarlás, nem csak az, amikor kidobod az ételt a kukába.

Még tavasszal találtam az egyik design blogon egy érdekes poszter sorozatot, ami a második világháború idején készült az amerikai katonák számára. Még békeidőben is, de háború idején különösen nagy kincs a jó minőségű és kellő mennyiségű étel. Ezek a félig vicces propaganda plakátok erre hívják fel a figyelmet. Van közte pár, amit érdemes megfontolni!

Kategóriák
Blog

Kapcsolatok – vizualizálva

Ivan, akiről már írtam itt a blogon, tegnap posztolt egy érdekes oldalt, a wolframalpha.com-ot.

Ez az oldal statisztikát ad a Facebook profilod alapján rólad és az ismerőseidről is. Az egyik leglátványosabb része, hogy elkészíti a kapcsolati hálódat.

Do you remember iwiw? Anno így indult, akkor még wiw néven (who is who) és talán pont ez a remek ábrázolás tette a kezdetek kezdetén kissé nehézkessé a használatát.

Az én kapcsolati hálóm eléggé érdekesen alakul. Gyakorlatilag az életem fontos állomásai gyűlnek egy-egy gócba. Érdemes lenne ezt egy szociológussal kielemezni.

Átfedés – érthető okokból – talán az egyetem és az első munkahelyemen megismert emberek között van.

Az az érdekes narancssárga pötty az online élet és az egyetem között pedig @kodmon úr 🙂

A wolframalpha amúgy ennél sokkal többet tud, próbáld ki bátran, vannak benne nagyon érdekes dolgok.

Kategóriák
Blog

Things 2 – megjelent!

Megjött a korábban méltán népszerű GTD alkalmazás, a Things 2-es verziója. Talán kicsit későn. Nem megyek most bele a részletekbe, de a srácok kicsit elaludtak a fejlesztéssel: már rég mindenki a felhőben (aka Cloud Sync) tartotta az adatokat és a mobil eszközökre kényelmesen szinkronizálható volt minden adat, mikor a Thingsről még csak hírek formájában sem érkeztek információk arról, hogy egyáltalán dolgoznak a Cloud Sync megoldáson.

Így fordulhatott elő az, hogy jómagam is egy okos módszerhez folyamodtam: dropboxban tartottam a Things „adatbázist”, aminek egyedül az volt a hátránya, hogy az iMac-en és a MBP-n nem futhatott egy időben az alkalmazás. No, meg persze a mobil (értsd iOS) eszközökre a szinkronizálás ugyanúgy WiFi-n keresztül kellett hogy történjen.

Hoppá!

A mai nap takarítottam a gépen (készülök a Mountain Lion telepítésre) és amikor a Things Cloud Beta alkalmazáshoz értem, gondoltam ránézek, mi újság náluk. Legnagyobb meglepetésemre a tegnapi nap folyamán jelent meg a Things 2, amibe sikeresen integrálták a Cloud Sync megoldást.

Persze, mostanában rám oly jellemző módon, lemaradtam a twitteres húhá folyamról, és megint illik rám a „csecsemőnek minden vicc új” mondás…

A telepítő egyből észlelte, hogy én az „okos” módszert használtam és udvariasan megkért, hogy a továbbiakban az ő szinkronizációs megoldásukat használjam. Hát legyen!

Az installálás problémamentesen lezajlott, az adatbázist egyből konvertálta az új verzióra.

Bevallom, kerestem a köszöntő képernyőn említett „New Look”-ot, de nem találom. Lehet, hogy majd Mountain Lion alatt jön elő, nem tudom. Mindenesetre az iPhone-omra éppen most kúszik fel a frissítés, és kipróbálom a Cloud Syncet, amire a telepítés során külön regisztrálni kellett.

Mostanában szinte csak jegyzetelésre használom az alkalmazást, a fejlesztés, az újítások hiánya kihatott a viszonyunkra. Mivel relative drága volt az asztali verzió, ezért egyelőre nem válnak el útjaink, meglátjuk a kettes verziószám mit hoz még a jövőben.

Update: ééés a meglepetés…iOS 5.0 kell legalább az új Things verzióhoz, így egyelőre (október? 🙂 ) nálam ez nem működik…ööö, várj! Akkor most mit is hozott nekem a Things mikulás? Semmit.

Update 2: nyaralás alatt nem volt szükségem GTD-re, így nem is próbáltam szinkronizálni az új asztali Things 2 változatot az iPhone-on futó régi változattal. Nyaralásból hazaérve, azonban megpróbáltam és láss csodát: nem működik! Az ok egyszerű: a Things 2 nem támogatja a régi, WiFi-n keresztüli szinkronizálást, csak a Cloud Sync megoldást. A telefonom viszont nem támogatja (vagyis inkább fordítva) az új Things iOS változatot. Sakk, matt. Szerencsére a srácok a Cultured Code-nál készültek a problémára, így viszonylag zökkenőmentesen vissza tudtam tenni az utolsó asztali verziót (1.5.6.), amivel tudok szinkronizálni az iPhone-ra. Ez az állapot remélhetőleg pár hónapig fog már csak tartani, mivel szeptember 12-én 99% biztonsággal állítható, hogy bejelentik az új iPhone-t, amit már én sem fogok kihagyni!

Kategóriák
Blog

Eifel Rallye Festival

Tavaly nyáron Svédorszgában jártunk egy üzleti kapcsolat révén. Ennek az utazásnak egy hozománya, hogy idén a nyaralásunkat Németországban kezdjük Eifel városában, ahol megtekintjük az Eifel Rallye Festival-t. Ez nem egy szokványos rallye verseny, mivel a rendezők fő célja az, hogy megismertessék a közönséggel a régi idők (historic rallye) versenyautóit. A verseny fővédnöke egy igazi rallye legenda, Walter Röhl, aki a gyári Audi Quattróval versenyzett

Vannak igazi remekművek, amik korhűen maradtak fent, eredeti állapotban és vannak olyanok is, melyek azóta készültek, a régi mására.

A svéd ismerősünk egy 1977-es Ford Escort Mk2 replikával fog versenyezni, amit egyébként Niki édesapja épített. A versenyautót eredetileg Björn Waldegård rally legenda vezette, ezzel az autóval nyerte meg az 1977-es RAC Rallye-t Nagy-Britanniában.

A rendezvény pikantériája, hogy Björn Waldegård személyesen is ott lesz és vezetni fogja a „mi” autónkat. Azt gondolom, hogy ez óriási megtiszteltetés!

Engem az autó tulajdonosa felkért fotózni, így reményeim szerint rengeteg jó képpel fogunk távozni.

A verseny 26-án, csütörtökön kezdődik délután 5 órakor a prológgal, majd pénteken és szombaton gyorsasági szakaszok következnek.

Amikor ezt a bejegyzést olvasod, reményeim szerint, már valahol a szállásunk közelében fogunk járni.

És a végére egy kis ízelítő, hogy mi vár ránk!

Kategóriák
Blog

Kreatív aszfaltreklám

Tegnap este Szolnokon sétáltunk, fagyizni mentünk. Hazafele úton találtam ezt a szerintem zseniális kreatív reklámot.

Egy fitness terem előtt az utcán, az aszfaltra volt felragasztva a képen is látható reklám. A START mezőből  indulva le tudod tesztelni, hogy milyen távolra tudsz ugrani

A feliratok (mivel nem túl jó lett a fotó):

  • 50 cm: uhh, erre inkább nem mondok semmit
  • 100 cm: ez eléggé gyenge, gyere csak be hozzánk!
  • 150 cm: alakul, azért tartsd magad fitten!
  • 200 cm: sportolsz valahol?
  • 250 cm: te, nem akarsz nálunk melózni?

Nincs rá jobb szó, zseniális!

Kategóriák
Blog

Bella Pizzéria

Írtam már arról itt a blogon, hogy mi a különbség aközött, mikor valaki kereskedik vagy csak árul.

Húzom ma az igát a patikában, megéhezem. Arra gondoltam, hogy rendelek egy margherita pizzát, mert az jó.

Felhívtam a zalaegerszegi Bella Pizzériát, úgy hallottam, finom a pizzájuk és a múltkor tőlük rendelt rántott sajt is nagyon finom volt. Jól főznek, na!

Az alábbi beszélgetés zajlott le:

– Szia, egy margherita p…

– Bejössz érte vagy futárral kéred? (vágott a kérdésembe a hölgy)

– … izzát szeretnék rendelni! Futárral.

– Igen, mást ezen kívül?

– Köszönöm, mást nem kérek.

– Ez 980 Ft és csak 1000 Ft felett szállítunk ki.

– Oké, akkor kifizetem azt a plusz 20 Forintot, írjátok hozzá.

– Esetleg plusz sajtot rá? Úgy 1220 Ft lenne, és akkor már jó.

– Nem kérek köszönöm, de mondom, kifizetem az 1000 Forintot.

– De azt úgy nem lehet!

– Jó, akkor kösznöm, nem kérem, viszont hallásra.

Eszembe jutott  Varnus Xavér anekdótája egy keszthelyi cukrászdáról, ahova is betért egyszer. Tudva levő, hogy ő nagy tejivó, kért is hát egy pohár tejet. A pincér hölgy tágra kerekedett szemekkel közölte, hogy azt bizony nem tud adni. Xavér nem adta fel, megkérdezte, hogy kávéjuk van-e. A válasz természetesen igen volt.

„A kávéba tudnak tejet adni?” – jött a következő kérdés. A válasz erre is igen volt.

„Akkor ezek szerint tartanak tejet, miért nem tud egy pohár tejet adni?”

„Azért mert nincs kikalkulálva!” – kapta a választ.

„Jó hölgyem, akkor kifizetek annyi kávét, amennyihez adott tejből kijön egy pohárnyi, csak hozzon végre egy pohár tejet!”

Kategóriák
Blog

iPhone alkalmazásaim

A mai nap, mikor kerestem egy alkalmazást az iPhone-on, át kellett futnom, hogy egyáltalán milyen alkalmazásokat is telepítettem a telefonra. Ekkor vettem észre, hogy rengeteg olyan van, amit nem is használok.

Mivel iPhone 3G-m van, sok alkalmazás már csak lassan vagy egyáltalán nem fut a telefonon. Adta magát a szituáció, takarítás.

Nézzük szépen sorban, mi megy és mi marad.

Home képernyő

1. sor:

Settings, Calendar, Clock, Weater – gyári appek, maradnak, törölni sem tudnám

2. sor:  

YNAB – mivel a YNAB 4 vagy WiFi szinkronizációt csinál, vagy „Cloud” (dropbox) szinkronizációt és az iPhone 3G-n a multitask hiánya miatt a dropbox szinkronizálás nem működik, nagy bajban vagyok. Desktopon a dropbox szinkronra nagyobb szükségem van, így ez az alkalmazás egyelőre: kuka.

Facebook – rettentő lassú, bugos és tulajdonképpen mikor nincs nálam más eszköz (pl. iPad), akkor túlélem „fácse” nélkül. Ha mégsem, ott van a touch.facebook.com: kuka.

PCalc Lite – hasznos kis számológép, igaz ritkábban használom, de marad. Lehet, hogy lecserélem (helycsere) a gyorsabb gyári Calculator alkalmazásra.

Dropbox – nem kérdés, marad.

3. sor: Egy kis ugrás, kihagyom a mappákat, majd a második képernyő után térek rájuk.

4. sor:

Mail, Safari szintén gyári alkalmazás, nem törölhető, de nincs is velük semmi bajom.

Tweetbot – marad, a legjobb Twitter kliens iPhone-ra!

Dock: 

Phone, Messages gyári alkalmazások és mindenképp szükségem van rájuk.

Things – egyelőre marad, nem akarok most újabb GTD családba beruházni, bár a Wunderlisttel szemeztem, de nem jöttünk össze.

Viber – Kikerül a dockról, egy külföldi emberke miatt tettem fel, akivel beszéltünk egyszer. Azóta sem használtam, de marad.

Második képernyő

1. sor:

SoundHound – utazáskor szoktam használni, mikor Nikivel rádiót hallgatunk, és megtetszik neki egy zene, de nem tudjuk, hogy mi az. Mint minden, ez is lassú iPhone 3G-n, de marad, mert hasznát veszem.

iPod – gyári alkalmazás

Citibank HU – lassú, ronda, szinte semmire sem használható. Kuka.

MCM – a MasterCard mobil alkalmazása, ami mivel erőszakosan csak Push Notification engedélyezésével hajlandó működni, nem nyerte el a tetszésemet. iPhone 3G-n a Push Notification bekapcsolása egyenlő a sebesség megfelezésével. Kuka.

2. sor:

Evernote – nem igazán használom iPhone-on, inkább iPaden, de ott sem jellemző. Egyelőre marad, hátha szükség lesz rá.

TestFlight és Ferihegy – ideiglenesen vannak fent, segítek @iSandor úrnak tesztelni, több kevesebb sikerrel.

Productivity mappa

App Store – viccelsz? 🙂

Stocks – leginkább valuta árfolyamok ellenőrzésére szoktam használni, marad (nincs is más opció)

Contacts – szintén kötelező darab, nem lehet törölni, de nem is akarom. Azért került mappába, mert a Phone alkalmazásból ugyanezt a tartalmat elérem, így semmi szükség rá, hogy külön ez is kint legyen.

Notes – nem törölhető, igazából nem használom, pár jegyzet ha van benne.

Rule. Beta – a rule.fm projektmenedzselő rendszer webclipje ez, próbáltam magam rászoktatni, de nem igazán ment. Talán itt is ludas az iPhone-om lassúsága. A jövőben azonban lesz pár projekt amiben dolgozni fogok, így lehet, hogy szükségem lesz rá, mivel azokra nem lesz elegendő a Things nyújtotta GTD. Marad.

Photography mappa

Photos, Camera – gyári alkalmazás, nem törölhető. Amire az iPhone 3G képes, arra elég a gyári Camera, kipróbáltam több alternatív alkalmazást, nem nyújtottak pluszt nekem.

Polarize – a legeslegtöbbet használt alkalmazás nálam, imádom. Kár, hogy a Polaroid és a fejlesztő között lezajlott jogvita eredménye az lett, hogy az alkalmazás fejlesztése leállt. Az Instagram és klónjai a Polarize.app feelingjét másolta le ügyesen, én már akkor ilyen fotókat tettem fel a flickr fiókomra, mikor még nem is volt Instagram. Fel sem merült, hogy nem marad!

Flickit – miután elkészül a Polarize.app-el a fotó, ezzel az alkalmazással töltöm fel a flickr kontómra. Gyors, egyszerű, pár helyen ugyan van benne UX gond, de szerethető. Marad.

PhotoSync – akkor szoktam használni, mikor a telefonról a hajdani MacBook Prómra (igen, hülyén néz ki) másoltam fotót. Ennek az alkalmazásnak köszönhetem, hogy felfedeztem az Internet Tetheringet, amit iPhone 3G-re csak később engedélyezett az Apple.

Tumblr – mikor elindítottam Rubyka blogját (aki most nyaral, de ősszel lesz kontent, nyugi!), akkor tettem fel ezt az alkalmazást és csak erre a célra használom. Meg vagyok vele elégedve, mert ugyanolyan zseniálisan működik, mint ahogyan (a leállásokat leszámítva) a Tumblr webes része is. Marad.

Navigation mappa

Maps – sok mindent nem fűzök hozzá, marad.

Nike+ GPS – átesett már pár frissítésen, van pár funckió benne, ami régen jobban tetszett, illetve ráderőszakolja a Nike+ regisztrációt, de alapvetően futáshoz egy jó kis alkalmazás. Marad, talán eljárunk végre futni, vagy amint meglesznek a bringák, akkor jól tudom majd használni.

Traffic Club – közlekedési információk a közösség által. A koncepció nagyon jó lenne, sajnos kevés felhasználója van, így most megválok tőle. Trafipax és baleset, útépítés információk  megosztására, jelentésére lenne jó, hasonlóan működne mint az időkép észlelései. Kár érte. Kuka.

iMenetrend – még akkor töltöttem le, mikor Budapest-Pozsony-Birmingham útvonalat jártam végig. Sosem használtam, le is törlöm. Kuka.

MotionX-GPS – az egyik legrondább és egyben leghasznosabb alkalmazás amivel eddigi iPhone-os karrierem során találkoztam. Sokáig a Lite verziót használtam, de megvettem a teljes verziót (akkor még drágább volt emlékeim szerint, most 0,79€). Síeléshez, túrázáshoz és majd bringázáshoz használom, a muraui síelésem alkalmával is ezzel rögzítettem, hogy merre jártam. Ajánlott!

TravelGuide – mikor Prágába utaztunk, akkor vásároltam meg, mivel többen javasolták twitteren. Egy-egy városhoz 5€ a túraútvonalak ára, de mindenképpen megéri, nagyon jól tudtuk használni. GPS alapján mindig az épp aktuális helyen szépen „elmondta” a tudnivalókat. Használatához fej/fülhallgató javasolt, a zsúfolt utcán alig hallani az iPhone hangszórójából az instrukciókat, információkat. Ajánlott!

myMHD (mojeMHD szlovákul) – szintén a birminghami túrámhoz köthető, @csibar kolléga tanácsára telepítettem fel. Nagyon jól használható és informatív alkalmazás Pozsony tömegközlekedéséről, hátránya, hogy csak online működik. Budapestre is jó lenne egy ilyen, de ugye megvan a magunk baja. Mivel már nem lesz rá szükségem, kuka.

Utilities mappa

Ez nekem ilyen all-in mappa, egy kvázi lomtár.

Speed Test – a népszerű oldal iPhone megoldása. Érdekelt a mobilhálózat sebessége, ezért tettem fel. Kuka.

1Password – egy promóciós akcióban (ha jól emlékszem) sikerült PRO verzióra szert tennem, a méltán népszerű asztali verzió mellé. Sokszor nem használtam, sőt, rendszeresen szinkronizálni is kell(ene), azért jó magamnál tudni a jelszavaim. Főleg, mert mióta az asztali verziót használom, ellustult az agyam és sok, korábban fejből mondott jelszavamra, adatomra már nem emlékszem. Pedig az emberi agynál gyorsabb megoldás nem létezik! Marad.

Remote – gyári, de utólag telepített alkalmazás. Imádom! Kint ülök a kertben, és iPhone-ról irányítom az iMacről az audiorendszeren át (jó hangosan) szóló zenét, az iTunes könyvtáramat. Marad.

Youtube, Voice Memos – gyári és maximálisan hasznontalan alkalmazások. Nincs mit tenni.

Calculator – ahogy említettem is, helyet fog cserélni a PCalc Lite alkalmazással, mert gyorsabb és nekem bőven elegendő amit tud.

AppBox Lite – régóta az egyik legnagyobb dilemmát okozó alkalmazás. Ritkán használom, de olyankor jól jön. Az ikonja találó, mert tényleg olyan, mint egy svájci bicska: valutaváltó, mértékegység konvertáló, hátralevő napokat számláló stb., azonban rettentő ronda egy alkalmazás. Azt hiszem, ez most egy  jó alkalom, hogy megszabaduljak tőle. Kuka.

Bérkalkulátor – ez az alkalmazás is gyarapítja a ronda de hasznos alkalmazások sorát. Anno, mikor elindultak az adócsökkentések, jól jött. Utána pedig a bértárgyalásoknál használtam. Valami miatt nem találom már az iTunes-ban, bár szerintem ez a jogutód, ami már egy fokkal szebb! Pénzt nem ér, úgy emlékszem, ingyenes volt. Mivel már nincs rá szükségem, illetve a folyamatos változások miatt inkább online ellenőrzöm a béradatokat, kuka.

Dictionary – angol-magyar hangosszótár. Megvettem, de nem tudom minek, nagyon ritkán használom. Előnye talán, hogy offline is működik.

A fejlődés csapdája

Rengeteg alkalmazást kipróbáltam már, nagy része egyből a kukában végezte. Egyszer összeszámolom majd, hogy mennyi pénzt költöttem el, egyelőre nem merem. Ami viszont érdekes, de egyben érthető is, hogy az idő múlásával egyre kevesebb alkalmazást vásárolok. Ez betudható annak is, hogy amire szükségem van, az már fel van telepítve. De betudható sajnos annak is, hogy az iPhone 3G lassulásával, az iOS rendszerek fejlődésével (amiből ez a készülék már kimarad) egyre kevesebb alkalmazás használható élvezettel a készülékemen.

Egyfelől érthető, hogy a fejlődés nem állítható meg, a fejlesztők mindig a legújabb rendszerre, a legújabb eszközökre fognak fejleszteni. Azonban, ha belegondolok, 1-2 éve nem vásároltam szinte semmit az iTunes App Store-ból. Pedig használható alkalmazás lenne bőven, csak az Apple agresszív üzletpolitikája és a hardver szoftveres úton történő ellehetetlenítése oda vezet, hogy a legtöbb alkalmazás vagy nem fut iPhone 3G-n vagy olyan lassú, hogy a felhasználói élmény közelít a nullához. Nyílván, haladni kell a korral, az újításokkal. Bár vallom, hogy az Apple készülékek drágább ára eltűnik a felhasználói élmény miatt (számomra legalábbis), az, hogy 1-1.5 évente új százezer forintos telefont vegyek, miközben a régi még tökéletes állapotban van, kicsit nehezen emészthető.

Főleg, mert nekem az iPhone anno tényleg azt adta, amire éveken át vártam! Persze naivitás volt azt hinni, hogy akkor itt most megállunk és évekig élvezzük a befektetett pénzért az eszközt. Ez üzlet!

iPad alkalmazások

Node, egy következő bejegyzésben le fogom neked írn, hogy az iPademen milyen alkalmazásokat használok. Szerencsére egyre több alkalmazás mindkét eszközön használható, azonban az iPad kényelme miatt van jópár, amit csak ott használok.

Kategóriák
Blog

Tesco Extra

Ma végre alkalmam volt elmenni egy TESCO Extra áruházba, melyre már régóta vágytam, hiszen Nikitől tudom, hogy itt van lehetőség arra, hogy önkiszolgáló pénztárnál fizessek.

Önkiszolgáló pénztárat 2010-ben Olaszországban láttam már, ott annyiban különbözött a TESCO megoldástól, hogy egy hordozható vonalkódleolvasó (mint amilyet a leltározásra használnak) volt a vevők segítségére. Mikor leveszed az árut a polcról és a kosárba teszed, le kell olvasni a vonalkódot és a pénztárnál a memóriában eltárolt információk alapján fizetni.

Itt a bejegyzés elején el kell, hogy mondjam, sosem voltam nagy TESCO rajongó: igazi kekec vagyok (voltam) velük szemben. A TESCO azonban elindult egy olyan úton, ami számomra nagyon szimpatikus. Ahogy egyik kedvenc politikai blogom szerzője Pogátsa Zoltán szokta mondani skandinávia kapcsán: felfelé versenyeznek.

Mit jelent ez pontosan? A TESCO Extra áruházak létrehozásával – ahogyan én tapasztaltam – mind árukészlet (és ezzel arányosan az árak), mind pedig a minőség, „tálalás”, design, szolgáltatás tekintetében ki akarnak törni a TESCO = olcsó, gagyi kategóriából.

Ha ezt az utat követik, akkor jó úton járnak.

Design

A szolnoki áruházban jártam, ahol voltam már korábban is, amikor még nem Extra áruházként működött. A legszembetűnőbb változás az, hogy a design elemeket és a polcok elrendezését teljesen megváltoztatták. Modern, minimalista design figyelhető meg mindenhol. A polcok tekintetében megszűnt a sok áruházra jellemző „raktár” feeling. Rendezett, tisztán tartott polcok, mindig teljesen feltöltve. A hűtő szekciónál minden hűtő zárható ablakos, így kevesebb energiát használnak fel a hűtésre. A boros szekció (erre minden áruház nagy hangsúlyt fektet) is ízlésesen van elrendezve és ahogy észrevettem, nem csak a drága borokat teszik kiemelt helyre, hanem a jó minőségű, de kevésbbé drága borokat is szemmagasságba teszik (magas ár nem feltétlenül jelent jó minőséget…).

Önkiszolgáló pénztár

A vásárlás alatt számomra a legjobban várt pillanat a fizetés volt, mert végre kipróbálhattam személyesen is az önkiszolgáló pénztárat. Erre a célra 6db pénztárt tart fenn az áruház, egy külön elkerített részen. Nem figyeltem, de biztos vagyok benne, hogy kamerával szigorúbban megfigyelt területről van szó, ugyanis itt mindenféle személyzet nélkül, saját magad, kvázi becsület alapon fizetheted ki a kosaradban található árukat.

Az új szolgáltatásra informatív grafikák hívják fel a figyelmet, a megszokott kék-fehér-piros TESCO szinekben pompázva. Kíváncsi voltam, hogy a hardveres és szoftveres részt hogyan oldották meg.

Az önkiszolgáló pénztárnál találunk egy érintőképernyőt, egy nagy méretű vonalkódleolvasót (van lehetőség kézi „pisztolyos” leolvasó használatára is), egy bankkártya terminált és egy csomagoló pultot.

A workflow a következő: bal oldalra leteszed a kosarad vagy kocsid, majd egyenként elkezded leolvasni az árucikkeket, melyeket leolvasás után a csomagoló pultra kell tenned. A csomagoló pult szerintem a rendszer legintelligensebb része: ha leolvasás után nem teszed a fém, szenzorokkal ellátott pultra az árut, akkor nem enged további termékeket leolvasni. Ezzel nagyon jól vezérlik a folyamatot. Ha fizetés előtt akarod elpakolni az árucikkeket, akkor szintén reklamál a rendszer és kéri, hogy helyezd vissza a csomagoló pultra. Niki rátette a pultra a pénztárcáját és a rendszer egyből nem engedett további áru vonalkódot leolvasni, mert úgy érzékelte, hogy egy új elem van a csomagoló pulton, viszont ezt megelőzően vonalkód leolvasás nem történt, ergo olyan, mintha „fizetés” nélkül tettél volna oda árut.

A vásárlás befejezését az érintőképernyőn lehet jelezni, majd utána ki tudod választani a fizetési módot: készpénz, bankkártya, utalvány. Az utalványos fizetéshez szükség van személyzeti segítségre, mivel az utalványok érvényességét, szabályosságát ellenőrizni kell.

Apropó személyzet: állandó jelleggel 1-2 dolgozó jelen van a 6 pénztáras területen és bárkinek, aki igényli, segítenek. Ha szükségét látják, akkor szúrópróba szerű ellenőrzést is végezhetnek, hogy minden árucikket beütött-e a vásárló. Mivel én az esti Olasz-Spanyol EB döntőre vettem 2 üveg Hoegaarden sört, a rendszer nem engedett addig fizetni, ameddig a segítő személyzet nem hagyta jóvá a vásárlásom, pontosabban azt, hogy 18 éven felüli vagyok. Okos, mindenre figyel a rendszer!

Mivel ez volt az első alkalom és még nem volt kellő rutinom a vásárlában, a nettó idő, amit a pénztárnál töltöttem, több volt, mint amit egy „élő” pénztárosnál töltöttem volna, de ez nyilván a rutinnal együtt rövidülhet.

További extrák

Haladjunk kintről befelé. A parkoló (hasonlóan más áruházaknál már alkalmazott megoldáshoz) zónásítva van, megkönnyítve ezzel az autó megtalálását, A-B-C stb. zónák vannak. Itt szerintem kicsit hiba, hogy a gyerekekre nem gondoltak és nincs figurákkal/állatokkal azonosítható zóna, mint pl. a budaörsi Auchan parkolóban, vagy az IKEA parkolóban. Bár kíváncsi lennék rá, hogy hány, a parkolóban kószáló gyermek volt eddig, sokkal valószínűbb, hogy áruházon belül keverednek el a gyerkőcök.

Ami feltűnt még, hogy a parkolót egy biztonsági őr védi – nem tudom, hogy ez mennyire helyi specialitás.

A kosarakhoz végre nem kell aprópénz és a kosarak típusa is új: van egy külön „szakaszolt” rész az első felében, ahova az ajánlás szerint a zöldségeket és a baguette-et kellene pakolni – én az apróbb cuccokat tettem oda.

A bejáratnál ízléses bár nem túl diszkrét módon lett kialakítva a bankautomata helye. Már itt is dominálnak a kék-piros-fehér színek.

A design elemeket már említettem, a polcok elrendezése is ízléses és a Babasziget és az F&F ruházati rész is abszolút modern design alapján lett kialakítva. Az F&F rész már-már majdnem egy Marks&Spencer hangulatát idézi. A mobiltelefon részleg is ízlésesen tálalt, mindhárom nagy szolgáltató kínálatával.

Miközben az áruházat jártam twitteltem az élményeimet, ebben segítségemre volt az ingyenesen elérhető WiFi. Bejelentkezéshez kötött, de sem regisztrálnom, sem bonyolult bejelentkező formot nem kellett kitöltenem, és az Apple reklám is csak rövid időre villant fel az iPhone képernyőjén.

Twitteren kaptam „panaszként”, hogy szép-szép, de ettől még mocskosak a TESCO áruházak. Sajnos ezt én is többször tapasztaltam már, de a mostani látogatás alkalmával a szolnoki TESCO Extra áruházra semmi panasz nem volt, üde és tiszta volt, mint egy frissen mosott babapopsi.

Összegzés

Zalaegerszegen sokan azért járnak a konkurens INTERSPAR áruházba, mert sajnos a TESCO vásárlóközönsége eléggé széles skálán mozog, de főként a sanyarúbb sorsú emberekből van több. Azt gondolom, egy ilyen minőségi váltás, a bevezetőben említett felfelé versenyzés ebben változást hozhat.

Jelenleg az országban Budapesten (2), Debrecenben (2), Miskolcon, Szegeden és Szolnokon található TESCO Extra áruház, mindegyik 0-24 óráig tartó nyitvatartással.

Remélem, hamarosan nálunk is lesz Extra áruház, engem ezekkel a változtatásokkal megvettek!

Kategóriák
Blog

Érkezik az új YNAB 4

Még májusban jelentkeztem a YNAB partnerprogramba, mivel úgy érzem, hogy eléggé jól beleástam magam mind a YNAB filozófiába, mind pedig az alkamazás működésébe. Bulvárosan fogalmazva kikiáltottam magam a YNAB magyarországi nagykövetének 🙂

Mivel a jelentkezésemet a cikkeim átvizsgálása után elfogadták, csatlakozhattam a programhoz. Ezért is jelenhettek meg kizárólag a YNAB-bel foglalkozó cikkekben a gyári kreatívok – most itt felül is látsz egyet.

Az első meglepetés

2012. június 15-én kaptam egy e-mailt a program vezetőjétől az alábbi meglepő tartalommal:

Something big is about to happen here at YNAB and I want to let you in on what we’ve cooked up before we take it public. Please respond to this email as soon as possible and let me know if you can keep a secret. I need to know that I’m able to reach you so you’ll only hear back from me if I get a reply from you. Trust me, you’ll be glad that you did. 😉

Ami magyarul annyit tesz, hogy válaszolnom kell minél hamarabb, hogy tudok-e titkot tartani és amennyiben igen, akkor nem fogom megbánni. Spam és MLM lámpa kigyulladt egyből, de gondoltam, mi veszteni valóm van? Válaszoltam és jött is a következő levél hamarosan.

Vegyük észre, hogy egy jól felépített bevezető kampányról van szó, amit sejtettem is.

A levélből megtudtam a titokzatosság és a titoktartás okát: frissül a YNAB alkalmazás, érkezik a 4-es verzió! Ennek a bevezető kampányában vehetek részt, egy feltétel van csak: június 22. előtt nem szabad róla se twittelni, se blogolni!

Mivel gondosan megtervezett kampányról van szó, a készítők hivatalos blogján szeretnék elsőkézből megosztani az információkat. Nehéz volt magamban tartani, főleg, mert már az első kipróbálás után nagyon tetszett az új verzió. Június 22-e után azonban szabad a vásár, ezért – nem véletlenül, de időhiány miatt is – én a mai napra időzítettem ezt a bejegyzést, hiszen ma jelenik meg hivatalosan a YNAB 4!

A második meglepetés

Mivel a partnerprogram részese vagyok (és elkötelezett a YNAB mellett), a megjelenés előtt kaptam ingyenesen egy YNAB 4 alkalmazást, hogy az újdonságokat ki tudjam próbálni és (szigorúan június 22. után) tudjak róla cikket írni. Zseniális módja egy új verzió bevezetésének!

Persze, még sosem vettem részt ilyen kampányban, biztos vagyok benne, hogy ezt mások is hasonlóan csinálják, nekem ez most új és nagyon szimpatikus!

Megkaptam a licensz kódot és a letöltési linket, majd kezdhettem is a tesztelést. Az első verzió kicsit döcögött még, de gyorsan jött egy frissítés, ami javította ezeket a hibákat.

A YNAB 4 első ránézésre sokkal csinosabb lett, rengeteget javítottak a dizájnon, de ami a legfontosabb: végre elhagyták az Adobe Air alapokat és natív alkalmazás készült!.

Jobban utána olvasva megtudtam, hogy sajnos az Adobe Air alapok megmaradtak. Annyi változás történt, hogy nem szükséges a keretrendszer megléte a felhasználó gépén, az Air 3-as verzióját „beleépítették” az alkamazásba.

Az alkalmazásról eléggé jól dokumentált blogposztok születtek a hivatalos blogon, így részletekbe egyelőre még nem mennék bele, már csak azért sem, mert még jómagam is ismerkedem az új verzióval, de íme pár újdonság:

  • cloud sync – vicces, hogy pontosan 1 éve használom azt a megoldást, amit most újdonságként, sokak örömére beépítettek az alkalmazásba. Én anno úgy oldottam meg, hogy symlink használatával „átirányítom” az OSX könyvtáramat a dropbox mappába, így voilá, működik a cloud sync. Most azonban ez „trükközés” nélkül működik már.
  • autosave – menteni, menteni, menteni. Alapszabály.
  • a sidebaron lett két új gomb, ami a kategóriák egy gombnyomásra történő kibontását és bezárását hivatott ellátni. Nagyon hiányzott!
  • átdolgozott költség/bevétel riportok, a matematikával kevésbbé jó barátságot ápolók is le tudnak már szűrni hasznos információkat
  • funkcionálisan is új felületet kapott a költségvetés rész, ezt még szoknom kell, de alapvetően hasznos lesz, igaz a túlköltéseket most kicsit másképp kezeli a rendszer.
  • kényelmesebb, felhasználóbarátabb dizájn – ezt fontos kiemelni, sokat ronthat a felhasználói élményen (bár még lenne mit javítani)

Az újításokról fogok még írni, még nekem is meg kell tanulni az új dolgokat, de azt már most látom, hogy még hatékonyabb és könnyebb lesz a használat.

Az iPhone és Android verziók is frissítésen esnek át, sajnos a korábban megvásárolt mobil alkalmazások nem fognak működni az új verzióval: újból meg kell venni, de lesz „lite” verzió, amivel ki lehet próbálni, mi változott. Biztosan ki fogom próbálni, mert a korábbi alkalmazásnál csak jobb lehet 🙂

A harmadik meglepetés

Próbálgatás közben dobott egy hatalmas hátast a YNAB 4 és felajánlotta a bugreport küldését. Én éltem ezzel a lehetőséggel – amúgy nem szoktam – és hamarosan kaptam is a választ a feljesztői csapattól. Egy tisztázó kérdésre sikerült annyira korrekt választ adnom, hogy pikk-pakk megtalálták a hibát és javították is. Erről természetesen válaszlevelet is kaptam. A YNAB-et fejlesztő arcok hatalmas jó fejek! Rettentő jó stílusban kommunikálnak az emberrel, megköszönik a visszajelzést és a tényt, hogy segítettem a munkájukat.

Persze, ezt lehet tanulni és ezzel tudatosan építeni a „márkahűséget”, lojalitást. Pár jól elhelyezett szóval nagyon jól lehet a felhasználót és a munkáját magasztalni, akinek ez hatalmas örömöt okoz. És mindez ingyen van!

Annyira belelendültem, hogy még egy gyors vázlatot is csináltam nekik Photoshoppal, hogy miként javaslom kicsit a költségek beviteli részét átalakítani, illetve találtam GUI bugot is. Megköszönték, a javaslatom felkerült a listára, vagy lesz belőle valami vagy sem.

Árak

Ha miközben ezeket a sorokat olvasod bosszankodsz azon, hogy (akár az én bejegyzéseim hatására) nemrég vásároltad meg a 3-as verziót és kidobott pénz volt az ablakon, akkor van egy jó hírem!

A srácok a YNAB-nél annyira lazák, hogy annak, aki az elmúlt fél évben (2011. december 27-óta) vásárolta meg a YNAB-et, annak ingyen biztosítják a 4-es verzióra váltást. Laza, nem?

De azokról sem feledkeznek meg, akik korábban vásároltak YNAB 3-as verziót: az update ára 40$

Azoknak, akik nulláról akarnak kezdeni, úgy gondolom, hogy megmarad a 60$-os ár.

Én szeretni fogom az új YNAB 4-et, és te?

Kategóriák
Blog

Kerékpár vásárlás

Régóta tervezem, hogy bringát veszek, de közel két éve nem jutok döntésre. Ezért most a te segítségedet is kérem!

A terv, az elvárások

Hévízen eléggé dimbes-dombosak az utcák, így bármennyire is tetszenek a retro holland típusú bringák, a váltó hiánya miatt kiesnek a rostán.

Elsősorban városi használatra keresek kerékpárt, de előfordulhat, hogy lazább terepre is tévednénk vele. Azaz, kézen fekvő a trekking kategória, itt azonban már kevéssé designos darabokat találok.

Igen, fontos nekem a bringa megjelenése is. Legyen szép, kicsit egyedibb.

Árban kb 75-80.000.- forint az a határ, amit gondoltam rákölteni.

Két jelölt

A hétvégén sikerült kipróbálni egy Caprine Ville bringát, ami agyváltós volt, tulajdonképpen tetszett. 3 év garancia is van rá, ez mindenképp egy nyomos érv és az ára sem vészes. Pár dolog nem tetszik rajta, pl. hogy csak 3 sebességes az agyváltó, kontrás (bár ez akár előny is lehet) és a csomagtartónak van egy lejtése. Az állítható kormányszár és a kényelmes fogású szarv mindenképpen előny. További előny, hogy Keszthelyen találtam egy boltot, ahol kapható, így viszonylag egyszerűen meg tudnám venni.

A másik versenyzőt egyelőre csak képen láttam, azonban külsőre sokkal jobban tetszik, mint a Caprine. Egy MBM Boulevard bringáról van szó.

Itt 7 sebességes váltót találunk (nem agyváltót), elől-hátul patkóféket. A váz szerkezete nekem szimpatikusabb és a barna nyereg és szarv is nagyon tetszik. Egyelőre még nem tudom, hogy a pesti cég, akit találtam, vajon házhoz szállítja-e, illetve, hogy valahol a környéken kapható-e.

Segíts!

Abban kérem a segítségedet, hogy írd le egy hozzászólásban ha tudsz javasolni még más márkát, ami megfelel a fent vázolt elvárásoknak. Ha netán ismered a fent említett két márkát, szívesen veszem, ha megosztod a tapasztalataidat.

Update

Végül az MBM Boulevard nyert, Lugi lett a neve!

Kategóriák
Blog

Abszolút Hallás Rádió

Fabók Péter (aka @tepi77) zenész kolléga, a Tangram zenei projekt alfája és omegája és Fejes Balázs (aka @fb2) elindított egy podcastet Abszolút Hallás Rádió címmel.

Péterről és zenéjéről már írtam itt a blogon, egyszer a távoli jövőben talán a Bronze Bumblebees című dalához a remixem is elkészül. Mivel ismerem Peti zenei ízlését, kíváncsian vártam, hogy miről fog szólni az Abszolút Hallás Rádió podcast.

Mit jelent az abszolút hallás? Abszolút hallásnak nevezzük azt a képességet, hogy az egyén referenciahang segítsége nélkül azonosít bármely hallott zenei hangot. Ezzel szembe szokták állítani a relatív hallást, amely az a képesség, hogy az egyén egy referenciahang segítségével azonosítja a hallott hangot.

Forrás: Wikipédia

A podcasttől pontosan azt kaptam amit vártam: két alapvetően eltérő zenei ízlésű és zenei képzettségű ember beszélgetését a zenéről, zenei ízlésről, hangszerekről, koncertekről, albumokról, zenekészítésről. Könnyed, laza, de mégis figyelmet igénylő podcast. A legjobban az tetszik nekem, hogy új zenéket ismerhetek meg úgy, hogy nem én túrom (és szűröm) pl. a youtube videókat. Külön tetszik, hogy a két „műsorvezető” ellent mer egymásnak nyíltan mondani, ha nem tetszik egy adott zene vagy zenekar, ettől számomra sokkal hitelesebb lesz az egész műsor.

Mostanában idő híján kicsit beszűkült a zenei paletta amit hallgatok, pedig eléggé nyitott vagyok minden féle stílusra, így öröm lesz hallgatni az Abszolút Hallás Rádiót az iTunesban.

Hajrá srácok, csak így tovább!

Kategóriák
Blog

Kint leszünk

No, nem aranylábú ifjainknak köszönhetően, hanem a Karmatronicnak és György Ádám zongoristának köszönhetően.

A Karmatronic egyik alapítójától, Krajczár Peti barátomtól érdeklődtem, hogy miként kerültek ki a 2012-es foci eb megnyitójára. Megtudtam tőle, hogy első körben György Ádám kapott felkérést a szervezőktől, hogy Chopint játszon a megnyitó ünnepségen, hiszen Chopin lengyel volt.

A Karmatronic és György Ádám között régi már az ismerettség, így adódott az ötlet, hogy a Chopin művet kicsit „feldobják” és egy fiatalos, modern tánczenés performansz készüljön a foci eb megnyitójára, tiszteletben tartva a klasszikus zene értékeit.

Ennek az együttműködésnek az egyik gyümölcse ez a dal is, melyet ma este 19 órakor a megnyitón is hallhatunk, ahol a Karmatronicot a másik alapító, Achilles Sparta fogja képviselni!

Magyarország pályázott a 2012-es EB megrendezésére, sikertelenül. Hogy ez egy gesztus-e lengyel barátink részéről, arról nincs iformációm.

Kategóriák
Blog

Prága, a tornyok városa

A prágai zsidónegyed

Pünkösd hétfőn, pihenésünk harmadik napján a Pocket Guide prágai zsidónegyedet bemutató túráját választottuk elsőként. Az óratoronytól indulva, a Husz János szobortól északra található a prágai zsidónegyed.

Egy rövid sztori (aka comingout): igazából én sokat köszönhetek Husz Jánosnak! Elmondom. A történelem sosem volt az erősségem, érdekelt, de nem fogott meg. Talán az is probléma volt, hogy sosem volt olyan történelem tanárom, akinek sikerült volna megszerettetnie (értsd, nem magoltatja a történelmet, hanem meséli, magyarázza) velem a tantárgyat. Így hát az érettségire való felkészülésem sem volt éppen makulátlan, főleg, mert nekem a biológia és kémia mellé a történelem aztán abszolúte nem vágott a profilomba.

Az érettségin a kiegyezést húztam „A” tételnek, „B” tételnek pedig a huszitizmust. Voltak témakörök, melyekből csillagos ötösre feleltem volna (pl. a világháborúk, vagy a Sztálin korabeli Oroszország, német történelem is elég jól megmaradt), a kiegyezésre viszont nem igazán jutott energiám és figyelmem – szégyen, de szinte egy árva mukkot nem tudtam/tudok a magyar történelem ezen korszakából. Valamilyen csoda folytán (és mert érdekesnek találtam a husziták és kelyhesek történetét) a huszitizmust viszont perfekt módon elmondtam. Láttam a dilemmát az érettségi bizottság tagjain, hogy most akkor mi van?! Látszik, hogy tanult a gyerek, mert, hogy egy ilyen jelentéktelen „B” tételt ennyire jól tud, az nem véletlen. Átmentem.

A prágai zsidónegyed sokkal de, sokkal jobb állapotban van, mint a budapesti. Leginkább az Andrássy úthoz tudnám hasnolítani, leginkább azért, mert a nagyobbnál nagyobb (és drágább) márkák üzletei találhatóak itt meg. Louis Vuitton, Rolex, Hublot és még sorolhatnám. Temető, zsinagóga, zsidó piac, kóser shopok. A túra vége ismét a főtér volt, ahonnan átsétáltunk a következő túra elejére, ami a Régi és új Prága címet kapta. Ezt a túrát nagyon megbántuk, hosszú volt és nem volt benne sok látnivaló.

Annyiból jó volt, hogy míg elértünk a kezdőponthoz, az óvárosnak más részein mentünk át (ahol korábban nem vezetett túra) és közben sok szép házat láttunk. Sőt, még egy kárörvendő élményben is volt részünk: egy fehér 3-as coupé BMW-t (ami az egyik kedvenc instant get autóm) épp elvitt egy Pesten csak „lopóautóként” ismert jármű, mivel a Reprezentációs ház előtt szabálytalanul parkolt. Nem szaroztak kerékbilinccsel, elvitték. Ami a legviccesebb volt, hogy láttuk utána a tulajdonos döbbent és kétségbeesett arcát, mikor nem találta az autóját – kicsit meg is sajnáltam.

Vencel tér, eső, éttermi kaland

Az új Prágát bemutató túra végpontja a Vencel tér volt, ahová már nagyon fáradtan érkeztünk. Ez a tér annyira nem tetszett. Útközben elkapott minket az eső is, ahogyan ígérte az Accuweather alkalmazás, pontosan 1 órakor és 3 órakor volt egy-egy kisebb zuhé. Egy kávézóban átvészeltük az első zuhét, a másodikat pedig ebéd közben, ismét a Hotel U Prince étteremben.

De ne rohanjunk ennyire előre! Azt terveztük, hogy máshol fogunk ebédelni, más éttermet is kipróbálunk. Szinte 2 órán át kerestünk valami szimpatikus és megfizethető helyet, de nem igazán találtunk. Az egyik helyre bementünk, mivel az árak sem voltak vészesek és a „vendégfogó” srác jól beszélt angolul, eldumálgattunk vele. Bent az étteremben azonban már nem volt ilyen jó a hangulat. Kezdődött azzal, hogy Niki kért egy kólát, ami egy gépi szénsavmentes lötty volt. Aztán, mivel nem voltak képek az étlapon, csak nagyjából találgattuk, hogy mi micsoda lehet, az angol leírás alapján sem volt teljesen egyértelmű. A halálom az „xy módra” készített kaják: honnan kellene tudnom, hogy az milyen?

Segítséget kértünk a pincérnőtől – aki már koránt sem beszélt jól angolul -, hogy javasoljon valami ételt, ami szaftos. Gulyás. Érkezett a válasz. Magyarként Prágában hadd ne gulyást együnk…valami más? „Egy pillanat.” És ezzel a mondattal el is tűnt, majd senki nem jött helyette. Két-három perc múlva egy másik pincérnő próbálkozott, hogy felvegye a rendelést, akinek ugyanezt a kérdést feltettük, majd ő is az „egy pillanat” mondattal távozott, majd síri csend és hullaszag. Felszívtuk magunkat, mondtam Nikinek, hogy én megiszom a sörömet, neki ha nagyon nem megy, hagyja ott a kólát, aztán megyünk máshova enni. Néztek is nagyot, mikor a számlát kértem.

Így hát a tegnapi helyen kötöttünk ki, annak ellenére, hogy ott is értek meglepetések – de a kaja legalább finom volt. A döntésünk ismét jónak bizonyult, finom kajákat választottunk és a délutáni esőt is fedett helyen megúsztuk. A pincérnőnk egy igazi tapló volt, már meg sem lepődtünk rajta. A szomszéd asztaloknál sorra jöttek (akcentus alapján amerikaiak) a vendégek, akik „dry white wine please” felkiáltással fehér bort rendeltek, mi meg csak mosolyogtunk: sokba fog az nektek kerülni (és még rossz is).

Niki nem szereti a sört, ezért kért bort. Azonban azt nem értettük, hogy a környező asztaloknál miért kifejezetten francia fehér bort kérnek Prágában (!). Francia bort Franciaországban kell inni, ha már bor, akkor a helyit illene megkóstolni. Igaz, mi sem kértük kifejezetten, hogy helyi bor legyen, csak az árból gondoltunk arra, hogy francia volt.

Városnézés régi autókkal

Nem írtam még róla, hogy milyen hangulatos szolgáltatást nyújtanak Prágában. Az óvárosban is és a Kisoldalon is van lehetőség, régi, bőven oldtimer korú autókkal körbeautózni a várost.

Az 1920-as évek hangulatát idézik ezek az autók, nagyon jópofák.

Voltak Skodák, Fordok és egy számomra eddig ismeretlen márka Praga is.

Piac az óvárosban

A Mustek metróállomáshoz közel botlottunk bele egy kis piacba. Nagyon ízlésesen tálalva árultak gyümölcsöket, édességeket.

Felismerve a piaci igényt, „take away” gyümölcskosarakat is csináltak: megmosott vegyes összeállítás volt eperből, szederből, málnából, kis villával, hogy könnyű legyen fogyasztani.

Az árak sem voltak vészesek, itt is körülbelül a magyarországi árszint volt tapasztalható.

Prága feltűnően tiszta

Mindkettőnknek feltűnt, hogy Prága utcái feltűnően tiszták. Nem is nagyon értettük, mert szemetesek szempontjából azért nincs túlkínálat, de eldobált poharakat, zacskókat vagy cigicsikket nem igazán láttunk. Ugyanez jellemző a tömegközlekedésre is: a metro tiszta, nincs telegraffitizve, szemét is alig volt.

Aztán belebotlottunk az úriemberbe és a készülékébe: utcaporszívó! A szájában szigorúan ott lóg a cigi – vélhetően, ha a földre dobja egyből fel is szippantja -, az ő feladata az utcán található apróbb szemét felporszívózása. Na, ezért tiszták az utcák.

Ha valamit tisztán tartasz (igen, szélmalomharc egy darabig), akkor előbb-utóbb, mivel más is tisztának látja, tisztán fogja tartani. Azaz, a pozitív példamutatás pozitív cselekedetet fog hozni – ciki lesz eldobni egy tiszta utcán a szemetet. (Persze, ezt nem én találtam ki, úgy rémlik, van erről egy pszichológiai elmélet is.)

Végezetül

Prága egy jó példa arra, hogy saját szemünkkel is lássuk, ahogy egy hasonló múlttal és jelennel rendelkező poszt(kommunista)szocialista ország, ha jól használja ki az erőforrásait, hova juthat el. Az árak színvonala megyegyeztik a magyarországival, nagy meglepetés nem ért bennünket. A tömegközlekedés jobb és szervezettebb, mint Budapesten. A nyelv szörnyű, de hasonlóan Budapesthez, szerencsére sokan beszélnek angolul.

Az óváros gyönyörű és a sok sétálóutcának köszönhetően sokkal élvezetesebb, mint mondjuk Budapest belvárosa, amelyre (leszámítva a Váci utcát) inkább a tágas, forgalmas, zajos utak jellemzőek.

Itt jegyezném meg, hogy a cseheknek nagy mázlijuk volt a történelem során: a Habsburgok is Prágába helyezték székhelyüket egy darabig és a második világháborúban, a német megszállás alatt is szinte érintetlenül hagyták a német erők városaikat (persze, ez nézőpont kérdése, a zsidó lakosság itt szenvedte el a legnagyobb veszteségeit, 90%-uk meghalt a háború alatt). A világháború lezárásakor Prága volt az utolsó város, melyet megszállt a Vörös Hadsereg.

Ami számomra érdekes volt, hogy sokkal nagyobb söröző dominanciára számítottam – nem botlottunk úton útfélen szimpla sörözőkbe, igaz nem is kifejezetten erre állt rá a szemem.

A múzeumokat ez alkalommal kihagytuk, inkább a laza városnézésen volt a hangsúly. Mozgalmas és élményekkel teli négy napot töltöttünk el a cseh fővárosban, ahová mindenképpen érdemes visszatérni.

Köszönjük szüleimnek ezt a hasznos karácsonyi ajándékot!

Kategóriák
Blog

Prága, a tornyok városa

Az utazás és az első napi séta eléggé kifárasztott minket, nem volt gondunk az alvással. Már előre elhatároztuk, hogy időben felkelünk reggel és bőségesen bereggelizünk, hogy legyen „üzemanyag” a városnézésre.

Top Hotel Prága

A szállodánk papíron négy csillagos. Namost, ez a szálloda vagy egy kórház volt korábban, vagy mivel egy lakótelep kellős közepén van, azt sejtjük, hogy egy lakóház volt. A szocialista örökség azonban jól látszik sok apró részleten, és bár a tisztaságra semmi panasz nem volt, azért ez a szálloda messze van a hazai négy csillagos szállodáktól.

Fura ez nekem. A korábbi munkám során volt szerencsém jópár hazai négy csillagos szállodában járni (céges tréning). Lehet, hogy én jártam eddig mindig rossz helyeken külföldön, de a hazai szállodák minőségére igazán nem lehet panasz, látva, hogy máshol eléggé furán osztogatják a csillagokat…

Amennyiért szüleimnek sikerült hozzájutnia a szálláshoz (bónuszbrigád vagy valami ilyesmi, féláron volt), azt az árat megéri, de a honlapjukon hirdetett normál árak erősen túlárazottak. Nem beszélve a szolgáltatásokról, mint például a szobában is használható wifi – horror ára volt.

Utazás előtt én már olvastam pár véleményt a szállodáról, melyek nem voltak túl jók, de ahogyan az egyik kommentelő írta is, ha kicsit lejjebb viszi az ember az elvárásait, akkor nem fog (akkorát) csalódni. A képeket elnézve egy kollégiumi szoba méretére számítottunk, de meglepődve a „standard” szoba helyett egy „executive” szobát kaptunk. Bődületesen nagy volt, hatalmas ágyakkal, tágas, de eléggé egyszerű fürdőszobával. A szőnyeg több helyen kikopott már, a radiátorok régi vasradiátorok voltak, a szegély és a szőnyeg között volt, hol 3-4 cm rés volt. A TV kb. 30cm átmérőjű, katódsugárcsöves volt és a távirányítóból hiányzott az elem. Utólag megtudtuk, hogy a portán kellett volna kérni. A minibár üres volt, szintén külön kellett volna kérni a feltöltését.

Nem panaszkodni akarok, meg minden áron hibát találni a szállodában, csak ezek az apróságok számomra egy négy csillagos szállodában elfogadhatatlanok. Mindezen hibák ellenére elégedettek voltunk a szállodával, mert tiszta volt és arra, hogy aludjunk valahol, tökéletes volt.

A szálloda amúgy iszonyatosan nagy, 3 szárnyból áll szerintem 1000 fő minimum elfér benne. Egy konferenciaközpont is tartozik hozzá, több teremmel, meeting szobákkal. Valamilyen ifjúsági táncos rendezvény lehetett a hétvégén, mert rengeteg náció, kb. 13-16 éves korosztály volt a szállodában, no meg rengeteg kínai és vietnámi (legalábbis a szponzoruk egy vietnámi bank volt).

Az első reggelink éppen ezért eléggé érdekes volt, bevezényeltek minket a konferenciaközpont egyik előadójába, ott volt megterítve ennek a rengeteg embernek. A kontinentális reggeli hozta az átlagos szállodai színvonalat, semmi gond nem volt vele. Egyedül az asztalok voltak undorítóak, ez a sok ember összekávézta, morzsázta és a személyzet pedig feladta a harcot, hogy tisztán tartsa az asztalokat. Egy nagy körasztalhoz ültünk le, ahová betársult még négy, elsőre nehezen eldönthető náció férfitagja. Füleltünk, hogy milyen nyelvet beszélhetnek, volt köztük arabos kinézetű, abszolút fehér bőrű is és a nyelv is fura volt. Izraelre is tippeltünk, de nekem egy idő után az volt az érzésem, hogy törökök. A reggeli végére megjött az ötödik féfi, akinek az ujján egy hatalmas vörös alapon fehér félholdas és csillagos gyűrű virított, így egyértelművé vált, hogy törökökről van szó.

Javaslat: ha hozzánk hasonlóan, olcsón hozzá tudsz jutni a szálloda szolgáltatásaihoz, akkor javaslom. Egyébként pedig drága, túlárazott. A parkolás is 140 CZK volt naponta.

Travel Guide

A twitteren kértem tanácsot, hogy melyik városnéző programot érdemes bevetni és @alcsernorbert javaslatára a Travel Guide alkalmazás nyert. Mindössze 4.99 € áron meg lehet vásárolni 7 túraútvonalat és az iPhone által meghatározott GPS koordináták alapján automatikusan kaptuk a látnivalókhoz az információkat, mikor elhaladtunk előttük. Nagyon jó volt, mert kényelmesen tudtunk így haladni és még egy virtuális idegenvezetőnk is volt. Egy hiba volt mindössze, hogy a forgalmasabb helyeken alig hallottuk az iPhone hangszóróján az elhangzottakat, mert akkora volt a zaj. Headset meg nem volt nálam, bár attól tartok, azzal sem lett volna sokkal jobb a helyzet. A programhoz amúgy rengeteg város útvonalai, idegenvezetései megvehetők.

Mivel iPhone 3G-m van, szegényem már nagyon lassan hajtja végre a rábízott feladatokat. Szerencsére a Travel Guide-al egész jól  megbírkózott, az akksi azonban nem bírt sokat az állandó GPS működés miatt. Okos használattal azonban végig tudtunk menni a megadott útvonalakon.

Az óváros

A Moldva folyó innenső (keleti, dél-keleti) partján található Prága óvárosa rengeteg hangulatos utcával, épülettel. Első nap a Lőportorony, óratorony, Károly-híd, Kisoldal, Hradzsin, Prágai vár, Loreta és Sztrahov kolostorokat jártuk végig.

Az óratoronynál nagy érdeklődéssel várta mindenki a minden egész órában lezajló rituálét, mely szerint a harangozás után a toronyból egy hús vér trombitás eljátszik egy indulót. Pont gyereknap volt és épp azon gondolkoztam, hogy mekkora megtiszteltetés lett volna a prágai zeneiskolásoknak, hogy gyereknap alkalmából minden órában más-más gyerek játszhatta volna el az indulót.

A szűk kis utcákon haladva rengeteg gyönyörű ház mellett haladtunk el, szinte mindegyikhez volt valamilyen történet, amit a virtuális idegenvezetőnk elmondott. A házak mindegyike kifogástalan állapotban van. A pincékben vagy a földszinten általában üzletek találhatóak, de ezek mindegyike stílusban illeszkedik a régi házak stílusához.

A képen látható Rott ház aljában (és az első emeleten) például a Hard Rock Café üzemel, de abszolút szolídan megbújva, a szokásos marketing sallangtól mentesen.

Tovább haladva kiértünk a Károly-hídhoz, ahol számomra az volt a legfurább (jó értelemben), hogy kivétel nélkül minőségi képzőművészek árulták a portékáikat. De még a karikatúristák is képesek voltak kultúráltan viselkedni és nem minden áron ráderőszakolni, hogy de márpedig te nála rajzoltass magadról egy vicces karikatúrát.

Szintén fura volt, hogy a koldusok, kéregetők is kultúráltan művelték a tevékenységüket. Szimplán lehajtott fejjel egy tányért vagy sapkát előre tartva várták az alamizsnát. Semmi erőszakosság, zaklató kéregetés – méltósággal viselték sorsukat.

A Moldva is érdekes volt: gátakkal úgy van szabályozva, hogy egy kis szolíd, lassú sodrású folyó, melyen legnagyobb meglepetésemre az óriási kirándulóhajók is kanyarognak jobbra balra, hiszen a folyónak nem hajózható a teljes szélessége.

A kisoldal és a vár

A kisoldalra érve egyből a híd lábánál találtunk egy nagyon hangulatos kis pékséget, ahol futószalagon gyártották a kürtős kalácsokat. Egy fél kürtőskalács került 50 koronába – nálunk egy egész ennyi.

Mivel már eléggé fáradtak voltunk, beültünk egy kávézóba meginni egy kávét. Gondoltuk, lesz pár nyugodt pillanat, de nem. Kik ültek le mellénk, na kik? Igen, magyarok! Ráadásul a parasztabbik fajtája, öröm volt hallgatni az értelmes társalgást (NEM). Igen, hallgatni, mert mint már jópárszor külföldi utazásaink során, most is igyekeztünk eltitkolni, hogy magyarok vagyunk (tudom, erre nem feltétlenül kell büszkének lenni). Tíz perc hallgatás és pihenés után tovább haladtunk a vár felé.

A kisoldal utcái nekem nagyon teszettek, talán még hangulatosabb is, mint a belváros. Kicsit dombos, szűk utcák szép házakkal. A házaknak egy különleges ismertető jele, hogy régen (még Mária Terézia korában) úgy azonosították a házakat, hogy általában a ház tulajdonosára valamilyen szinten jellemző címert készítettek a bejárat fölé.

A várban a kastély előtti téren sokak számára a két legnagyobb érdekességet a bejáratnál posztoló őrökkel való fotózkodás és a Hit gyülekezetére hajazó cseh szervezet hangos „Jézushallelujaszerettéged” gitáros folk műsora jelentette.

Tovább haladtunk a Loreta és Sztrahov kolostorok felé, ekkor már nagyon fáradtak és éhesek voltunk. Utólag visszanézve, olyan 8-10 km sétánál tarthattunk.

Az éttermi kaland

Visszatértünk az óratoronyhoz, hogy éttermet keressünk. Sajnos, mivel nagyon lassú volt a szállodában az ingyenes WiFi, ezért nagyon nem néztünk utána, hogy melyik étterembe érdemes bemenni.

A Hotel U Prince éttermét azért választottuk, mert olyan étlapjuk volt, ahol képpel is illusztrálva volt, miként néz ki az étel és mert az áraik sem voltak annyira vészesek, illetve látszott, hogy minőségben is jók. Láttuk, hogy felszámítanak úgynevezett couvert, melyet már Olasz- és Franciaországból ismerünk, így nem ért minket meglepetésként. Ez fejenként 30 korona volt. Az viszont már inkább meglepett minket, mikor a számlán a couvert mellett találtunk még relative borsos szervíz díjat, 95 korona értékben. Ami szintén nem jelentett volna gondot, ha erre vonatkozólag találunk tájékoztatást előzetesen. A harmadik meglepetést Niki által elfogyasztott 2dl száraz, jónak semmiképpen sem nevezhető fehérbor ára jelentette: 140 korona volt (kb. 1740 Ft). Csak összehasonlításképpen: egy Mojito koktél 99 korona volt.

Mindezek ellenére az étellel nagyon meg voltunk elégedve, nagyon ízletes volt, sőt: másnap, egy másik étteremben tett sikertelen próbálkozás után visszatértünk újból ide.

Erről és a prágai zsidónegyedről a harmadik, befejező részben olvashatsz majd.

Kategóriák
Blog

Prága, a tornyok városa

A pünkösdi hétvégét Prágában töltöttük, mivel szüleimtől karácsonyra egy 4 nap / 3 éjszakás prágai pihenést kaptunk ajándékba. Szombaton indultunk, kedden pedig jöttünk haza.

A kiutazás

Mivel Rubykát levittük Szolnokra, ezért onnan indultunk neki az útnak. Magyarországot Rajkánál terveztük elhagyni, az utolsó MOL kúton megtankoltunk és ott terveztem, hogy szlovák és cseh autópálya matricát vásárolok. Elegendő készpénz forintban azonban nem volt nálam, csak a bankkártyám. A pénzváltó bódénál, ahol cseh és szlovák matricát is lehet vásárolni már a bejáratnál fogadott a kedvesnek egyáltalán nem nevezhető felirat: „Nincs bankkártyás fizetés!”

Bementem a kútra megérdeklődni, hogy van-e bankautomata, de jól emlékeztem: nincs. Választhattunk, hogy esetleg bemegyünk Mosonmagyaróvárra pénzt felvenni, de az a gondolatom támadt, hogy amúgy sem szeretnék Szlovákiába menni a múltkori élmények miatt, így menjünk Ausztrián keresztül. Osztrák matricát a kúton kártyával is tudtam venni, Nikitől pedig megkérdeztem, hogy akar-e felfedező útra menni? Mivel a válasz igen volt, gyorsan letöltöttem az iPhone-ra meg az iPadre is a megfelelő Google Maps részleteket (mivel nincs roaming net előfizetésem, kellett ez a trükk, cacheben megmarad szerencsére), és nekivágtunk az újratervezett útnak.

Poysdorf, a bornegyed

Bécs városát észak felé előbb az A23-as, majd az S2-S1-A5 autópályán (vagy gyorsforgalmi úton, nem tudtam eldönteni) hagytuk el. Egy nagyon szimpatikus borvidékre bukkantunk, aminek a központja Poysdorf. A városban még a járda mellett is szőlő van ültetve, a központban pedig egy eléggé komolynak kinéző borpiac van. Érdemes ide külön is elmenni, kíváncsi vagyok a boraikra. A város előtt és után nagy szőlőültetvényeket látni, már-már  Languedoc-Rousillion tartományi szinten, ahol a világ legnagyobb egybefüggő szőlőtermesztő területe van.

Mikulov, Nové Mlýny víztározó, Brno, cseh autópálya

Az osztrák-cseh határon átérve Mikulov településen mentünk át, ahol az első Agip kúton meg is vettük a cseh matricát, potom 310.- koronáért (1 korona kb 12,4 forint).

Most tudom meg a Wikipédiáról, hogy itt írták alá Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd megbízottjai 1621-ben a harmincéves háború lezárásaként a nikolsburgi békét.

Tovább haladva egy tavon mentünk át, amit már a térképen láttam, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. Majdnem úgy nézett ki az a rész, ahol az út keresztülment, mint a Kis-Balaton Zalaszabar és Zalavár közötti átkötő szakasza (érdekes, hogy a Google Maps nem tud a Kis-Balatonról). Most derült ki számomra is, hogy a Nové Mlýny víztározón mentünk át.

Brno városába be akartunk menni, de már mikor robogtunk az 1-es számú cseh autópályán Prága felé, akkor jutott eszünkbe, hogy elfelejtettünk megállni. Nem lenne igazságos messziről és a külváros alapján ítélni, főleg, mert kb. Salgótarján látványa tárult elénk, ami nem volt igazán csábító. Igaz, itt legalább színesek a tízemeletes házak. Majd legközelebb, történelme alapján biztosan sok látnivaló van.

És akkor a cseh autópálya. Legközelebb, amikor panaszkodsz, hogy milyenek a magyar utak és alig van autópálya, akkor jusson eszedbe, amit most írok! A cseh autópálya szinte 90%-a szörnyű! Emlékszel a régi M7 autópálya Balatonra vezető szakaszára? Ami állítólag azért volt olyan, amilyen, hogy az imperialista nyugat felé meg lehessen akár tankkal is indulni…Na, ez az autópálya végig ilyen! Beton lapokból áll, az illesztések és az ott keletkező hézag miatt pedig döcög, zajos, ráz. A külső belső sáv elviselhetőbb, a külső belső egyenesen kibírhatatlan.

Érkezés Prágába

A szállodánk Prága 11-es kerületében volt található, ami relative a város szélén van. A minimális navigációval ami nálunk volt (cahceből betöltött térkép az iPhone-on), viszonylag probléma mentesen megtaláltuk a szállodát, igaz két alkalommal rosszul navigáltam, így tettünk plusz köröket. Prága közlekedése jónak mondható, körgyűrűk, táblák elfogadhatóak. Igaz, az irányokat kicsit furán jelölték, de a relatíve „vakság” abból is adódott, hogy engem a szláv nyelvek olyan szinten blokkolnak, hogy úgy nézek a feliratokra, mintha kandzsikat látnék. Rossz érzés.

Gyorsan bejelentkeztünk, egy kis felfrissülés, majd a nyakunba vettük a várost, elindultunk Vyšehrad várába. Igen, magyarul kiejtve teljesen ugyanaz, mint Visegrád.

Vyšehrad vára

A Moldva parján található vár 1-2 óra alatt bejárható, kellemes, kényelmes tempóban. A várba a piros metró (C vonal) azonos nevű megállójától kb. 5 perc sétával jutottunk el.

Püspöki paloták, hírességek temetője, szoborpark, várkapuk, kápolnák és hangulatos utcák várnak ránk.

Ami érdekességként feltűnt nekünk, hogy a csehek élik a várat. Úgy értem, hogy nem egy kirakatba kitett műemlék komplexumról van szó, hanem a parkokat birtokba vették és olvasnak, kutyát sétáltatnak, játszanak, pihennek.

Apropó kutya: a vár bejáratánál egy térképet találtunk, ahol be van jelölve három féle kutyás terület. Van, ahol póráz nélkül is szabadon engedhető az eb, külön jelölve van, ahová be szabad ugyan menni a kutyával, de csak pórázon és egyértelműen jelölt az a rész is, ahová nem lehet menni a kis kedvencünkkel. Meglepetésre csak két tiltó zóna volt.

A vár déli részén egy kis szőlőültetvényre és pincére bukkantunk, hangulatos volt. Innen le lehetett látni a Moldva folyóra, ami épp itt kanyarodott egy nagyot.

A várat körbejárva kellemesen elfáradtunk, visszasétáltunk a metróállomáshoz, ahol az újabb 30 perces (24 CZK) jegyünket érvényesítve egy tiszta és kényelmes metrón utaztunk vissza a szállodába.

Chodov

A Chodov városrészt és metrómegállót leginkább Kőbánya-Kispesthez tudnám hasonlítani. Már csak azért is, mert egy erősen lakott tízemeletesekkel teli városrészről van szó, illetve a metróállomás egybe van építve egy bevásárlóközponttal. Első nap nem voltunk felfedező kedvünkben – ami az éttermeket illeti -, így biztosra mentünk és a plázában kerestünk egy éttermet. Szerencsére az eladó hölgy beszélt angolul, így minden simán ment.

A pláza itt is pláza, tele cicával és drágábbnál drágább holmikkal. Egy ötletes mozgolépcső reklámot is láttam, a kapaszkodó szalag volt Mentos reklámra aktualizálva és még egy gyógyszertárat is találtam.

20 perc séta után a szállodában bekapcsoltuk a tévét, ahol éppen a cseh(szlovák) X-faktor ment. Hátööö, legalább, mikor énekeltek, nem ezt a szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető nyelvet hallottuk.

A következő részben a belvárosban töltött két napról és az éttermi kalandunkról fogok írni. Alvás.