Kategóriák
Blog

Walter 1 éves – pontosabban 27

Miután 2010. október 18-án eljöttem a munkahelyemről a sanofi-aventis gyógyszergyártól, szembesültem a problémával, hogy a lakhelyem és a patika (aminek kedvéért felhagytam az orvoslátogatással) közötti távolságot valamiféle járművel meg kell majd tenni, vége a „cégesautó” korszaknak.

Egy darabig meg tudtam oldani a dolgot úgy, hogy öcsém autóját kölcsönkértem, de hamarosan neki is szüksége lett az autóra, így nem volt mit tenni: kell egy autót vennem. De vajon újat vagy használtat?

Új autó

Nézegettem új autókat is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy bár anyagilag egy törlesztőrészlet bevállalható lett volna, teljes mértékben felesleges A-ból B-be történő utazáshoz egy új autót, főleg hitelből venni (utólag nagyon jó döntésnek bizonyult ez). Nem ajánlom neked sem, kifejtem.

A magas árhoz azért illik valamiféle kezdő befizetéssel rendelkezni (a 0% kezdőrészletes Suzukik kora lejárt – hál’istennek). Ez egy egyszeri, nagy kiadás. Utána még mindig ott tartunk, hogy fizetheted a hitel kamatait egy olyan „befektetésre”, ami napról napra kevesebbet ér. Irracionális ugye? Mégis milliók vesznek új autót hitelre…

Aztán ott van az új autó kötelező (!) szervízelése, amit alaphangon egy márkaszervízben 40-50 ezer forint alatt nem úszol meg. És ekkor még nincs semmi probléma. Amint közbejön egy tényleges hiba az autón, ez az összeg szépen emelkedik. Ha nem márkaszervízbe viszed az autódat, elveszted a garanciát. Vegyük észre, hogy ebből élnek a márkakereskedések, nem az autó eladásból (vagy már ebből se, de ez egy más téma).

Ezekre a költségekre még jön a Casco, ami a hitel miatt szintén kötelező.

Egy valag pénzt kifizetsz a semmire. De van egy új autód.

Használt autó

Bevallom, sokat változott a hozzáállásom a használt autó kérdésben. A családban jelenleg „koptatjuk” a második új autót azaz nem volt szokatlan tőlem, hogy használt, idősebb autókba ülök bele, azért mégiscsak – mint minden fiatalnak – az új autók, az új modellek jelentették a non plus ultrát.

Aztán elkezdtem számolni, analizálni. 5-10-15 éves, teljesen jó állapotú autókat lehet venni az eredeti ár töredékéért. Készpénzért, semmi hitel.

Persze ilyenkor jön a szokásos ellenérv a használtautók kapcsán: elromlik, szerelni kell, alkatrész, sokkal több a baja, sok vele a költség. Bullshit!

Számolj utána annak, amit fent leírtam! Az új autónak, ha nincs is semmi baja, akkor is van kötelező szervíz költsége. Amiből kijön egy használt autó szerelési költsége egy esetleges meghibásodáskor.

Ráadásul használt autó esetén ott van az autóbontó lehetősége, mint beszerzési forrás és az utángyártott alkatrészek lehetősége is – bár ez utóbbi új autó esetén is reális alternatíva, de mindkét esetben erősen szűrni kell, mert sok a silány minőségű termék.

A kérdés tehát a fenti számolgatás után gyorsan eldőlt: használt autót keresek.

Persze nem árt, ha ebben a keresésben vagy szakértő segítségünk, nekem barátnőm édesapja segített, igazi szakértője a témának (nem mondvacsinált, tényleges).

Saab 9-3 SE 2.0 Turbo

A keresgélés során a hasznaltauto.hu volt a segítségünkre, ami az utóbbi időkben óriási fejlődésen ment át, piacvezető lett és szerintem nem is alaptalanul. Első körben 80-as évek 3-as BMW-je (E30) volt a cél, nagyon tetszik az az autó – sőt, az összes 3-as BMW, leszámítva az E36-os szériát. Hamar rá kellett jönnünk, hogy a hazai kínálatban tragédia, hogy milyen autónak nevezett valamiket próbálnak eladni emberek…

Update: a keresés során fontos szempont volt, hogy minél eredetibb állapotú autót találjak, hiszen később ennek akár még értéke is lehet!

Illusztráció: Saab 9-3 SE 2.0 Turbo

Egyik szombaton elmentünk Budapestre, megnézni pár BMW-t és a totális elkeseredettség állapotában beugrottunk a Nagykőrösi úton található Fővárosi AutópiacraAZ autópiacra. Még mindig BMW-t keresgélve és nem találva már a kijárat felé haladva az egyik kereskedőnél megpillantottunk egy tehetségesen kinéző Saab 9-3 SE 2.0 Turbo autót. Ez az autó tipikusan megosztó autó: van aki imádja és van aki rettentő mód utálja – ronda, aránytalan stb… kritikákkal illetve.

Nem mondom, hogy nekem szerelem az első látásra volt az autó (főleg úgy, hogy BMW-k után kajtattunk), de ahogy nézegettük, egyre inkább szimpatikusabbá vált. Az állapota is kiváló volt, és igazából az árával sem volt gond: 1.390.000.- Ft. Tíz éves, turbó cserélve volt, karosszéria rendben, új nyári gumit, a bőr ülések szép állapotban, egyszóval patent állapot. Az árat a tervezett költségvetéshez képest sokalltam, de úgy nézett ki, hogy össze tudom szedni rá a kellő összeget.

Óvatos duhaj vagyok, át kell még gondolni.

Mivel ez egy viszonylag fiatal autó és a „modern” technológia elemei már megtalálhatóak benne annak minden előnyével és hátrányával együtt, körültekintőnek kellett lennem, mert mondjuk egy vezérműlánc csere laza 300.000.- Ft magasságában van ennél a típusnál. A turbo is sarkallatos kérdés lehet, de arról tudtuk (papírral bizonyítva), hogy cserélve volt.

Több hetes internetes kutakodás, fórumozás következett, végül addig szarakodtam, míg elvitték előlem az autót – pedig már rászántam magam, hogy megveszem. Így, bár már totálisan beleszerettem, mégsem lett Saab 9-3 SE 2.0 Turbo autóm.

Walter

Walter – a magazinfotó

2010. december 30-át írunk, mikor felhív barátnőm édesapja:

– „Robi, megtaláltam az autódat!”

– „Milyen?”

– „Mercedes!”

– „Egy merci? Nem vagyok az a mercis alkat…küldd el azért a linket, megnézem!”

iPhone-nal gyorsan megnéztem a hirdetést, ahol egy kék, tökéletes állapotú Mercedes Benz 190 E, (hivatalos kódnevén W201) autó fogadott. Na, ez majdnem szerelem első látásra, mivel bár a Mercedest nem szeret(t)em, ez volt talán az utolsó széria, amire gyerekkoromból is emlékeztem, és akkor is nagyon tetszettek már. Ha nem is a „dream comes true” érzés, de majdnem.

Az autót Szentendrén hirdették, mivel épp Budapesten voltunk másnap, elugrottam és megnéztem. Tetszett, KELL! Azért a biztonság kedvéért elmentem barátnőm édesapjáért, aki megszakértette az autót (akkor még „csak az autó volt”), ő is rámondta az áment. Minimálisat alkudtunk az árból, a kézfogás 350.000.- forintnál történt meg. Háromszázötvenezer. A tulajjal még egy jót elbeszélgettünk, kiderült, hogy nagyon gondos gazdája volt az autónak és örült, hogy láthatóan jó kezekbe kerül. A vicc, hogy elmeséltük neki a kálváriánakkat és hogy Saabot is néztünk már, elmondtunk minden pozitívat az autóról és ennek hatására ő később egy Saab 9-5 autót vásárolt!

Egy autónak, főleg az első saját autómnak kell, hogy legyen neve. Ez axióma. Valahogy magától jött, hogy egy német autónak nem lehet más, mint német neve  (bár nem szeretem a nyelvet), így lett hát az én kis mercim Walter.

Holnap lesz pontosan egy éves Walter, pontosabban 27 – januárban ünnepli ugyanis a születésnapját.

Költségek

Jó hosszú lett ez a bejegyzés, bírod még?

Mikor megvettem Waltert, elkezdtem vezetni egy táblázatban, hogy mennyit költök rá, pont azért, hogy igazoljam vagy megcáfoljam a bejegyzés elején kibontott témát, hogy vajon új autót vagy régit éri meg venni. A családomban nem kis meglepetést okozott az autó, főleg az életkora: 1985-ben gyártották és mindenki azon aggódott (bevallom, kicsit én is), hogy nem kell-e majd túl sokat költeni a fenntartására.

Az eltelt egy évben közel 40.000. km megtettünk közösen és pár apróbb hibát leszámítva komolyabb baja nem volt (koppkoppkopp). Eltört a bal első spirálrugóm, történt egy olajcsere és jelenleg rosszalkodik a km spriál (hol megy, hol nem), azt ki kellene cserélni. Húsvétkor volt egy első féktárcsa és fékbetét csere, nagyon rázott és mint kiderült rosszul is volt összeszerelve. Ennek a költsége nem szerepel a táblázatban mert ajándékba kaptam, de kb. úgy 30.000. forintot tesz ki.

És akkor nézzük a költségeket!

Ebben a táblázatban megnézheted a részleteket, a költségeket típus szerint szétbontottam.

Alkatrész és szerelés, hivatalos költségek (ezek ugye elkerülhetetlenek és minden autónál megvannak), benzin, ápolási költségek.

Az eltelt egy év alatt Walterra összesen 1.044.398.- forintot költöttem.

Ebből mindössze 101.524.- Ft amit szerelésre és alkatrészre költöttem, ebben ha megnézed a táblázatot látszik, hogy nyári gumi is benne van (38.000.- Ft). Ha utána számolsz, hogy egy új autónál 40.000.- km alatt két kötelező szervízt és két olajcserét végre kell hajtani, márkaszervíz munkadíj árakkal közel azonos, vagy ennél még több a kiadásod.

Hivatalos költségem 494.068.- Ft volt, amiben benne van az autó 350.000.- forintos vételára és a 2012-es kötlező is. A kötelező árak egy új autónál kedvezőbbek, bár bevallom, nem nagyon értem, hogy miért. Egy új autó gyorsabban tud haladni, a sok-sok kiegészítő elektronikának köszönhetően az is bátrabb benne, aki nem ura az autójának (saját tapasztalatból tudom), azaz vélhetően sokkal balesetveszélyesebb, mint egy megfontolt „öreguras” autó. Igaz, ABS, ESP stb… miatt nagyobbak az esélyei is a baleset elkerülésére. Mindegy, kicsit diszkriminatívnak érzem ezt.

Benzinre az egy év alatt elköltöttem 433.246.- forintot, az átlagosnál talán kicsit gyakoribb használattal. Kb. napi 100km-t autóztam munkába (oda-vissza), átlagosan heti 5 nappal számolva. Ezen a költséghelyen talán egy új autó fogyasztási adatai kedvezőbbek, bár a dinamikus vezetési stílusommal Walter sem evett vészesen sokat, 8-9 liter közé kijött a fogyasztása. A régi autók kívánják a minőségi benzint, ezért sokszor OMV Carrera (új nevén MaxxMotion) benzint vagy Shell V-Powert tankoltam bele – nagyon meghálálta, sőt még a fogyasztása is jobb lett tőle. Az OMV benzinjének az ígért 4%-os fogyasztás csökkentő hatása nálam a gyakorlatban is kijött, míg édesapám (relative új) autójánál már nem volt ez tapasztalható. Ha kiszámolom, a 4%-os fogyasztás csökkenéssel a drágább benzin van, hogy olcsóbb lesz.

Ápolásra mindössze 15.560.- forint ment el a büdzséből, ez ugye nagyon egyénfüggő, ki mennyire simogatja az autóját.

Gondolatok

Egy szónak is száz a vége, a számok magukért beszélnek. Költségek szemponjából tökéletes választás egy jó állapotú, megbízható használt, régi autó. A Mercedes pedig minőség, legyen akárhány éves, igazolja ezt az eltelt egy év is.

Személy szerint élvezem Walter minden egyes porcikáját, érezni rajta, hogy „van benne anyag”, kényelmes, erős (gyorsul mint a golyó) és még sosem hagyott cserben. És még szép is – bár ez szubjektív ugye.

Ha új autót vettem volna, még 3-4 évig nyögném a részleteit és a megtakarított pénzem nagy része is elment volna a kezdő befizetésre. Benzint új autóba is kell tankolni, az én vezetési stílusommal egy takarékos benzines autó is megenne 7-8 litert. Dízel meg annyival drágább, hogy azt nem vettem volna, sőt a vicces magyarisztáni helyzetnek köszönhetően drágább az alacsonyabb előállítási költségű dízel, mint a benzin, így a drágább teljes ár megtérülése is csak nagyobb futott éves kilométer után térül meg. Hivatalos költség közel ugyanennyi lenne és a szervízköltség is.

Update: Nem beszélve arról, hogy egy új autó értékcsökkenése sokkal nagyobb, mint egy régebbi, használt autóé. Tegyük fel, hogy egy év múlva el akarom adni az akkor 28 éves autómat. Lesz a piaci ára mondjuk 250.000.- forint. Nabumm, buktam 100.000.- forintot, viszont volt 2 évig autóm. Ha azonban egy olyan típust sikerül találnunk, aminek az értéke az idővel nő, akkor még jó üzletet is csinálhatunk. A veterán autók, ha jó állapotúak és vigyáztunk rá (és mondjuk még ritka példányunk is van), mindig keresettek lesznek. Ezért is volt nálam is fontos szempont a vételnél, hogy minél eredetibb állapotban található autót vegyek.

Km óra mutató festése

Walterra várhatóan rá kell majd költenem 100-200.000.- forintot, ha azt akarom, hogy az apró esztétikai hibák és pár műszaki hiba ki legyen javítva. De ez szimplán hóbort lenne, hiszen az autó jelenleg tökéletes műszaki állapotban van, csak benzint kell neki adni és hajtani, míg megy.

Ráadásul aki érez magában egy kis tehetséget vagy késztetést, hogy apróbb javításokat saját maga megcsináljon az autóján, annak egy Mercedes igazán tökéletes alany: logikus, precíz felépítése miatt könnyen szerelhető, bár a komolyabb feladatokat érdemes szakemberre bízni. Én a műszerfalamat szedtem szét, tisztítottam meg, majd festettem újra a mutatókat, mert a napfénytől az évek során kifakultak.

Képek

Walter – tavasz
Walter – fél szemmel mindig figyelek
Walter – rozsda
Mercedes – földön, vízen, levegőben
Walter – az orr
Kategóriák
Blog

Akasztják a hóhért

Nagyon kiszúrtam magammal. Tényleg. A precízen kialakított digitális életem gépezetébe egy jókora homokszem, mit homokszem, szikla került, ami arra késztet, hogy újra kell gondoljak pár dolgot.

A háttér

Mikor ehhez a bejegyzéshez készültem, majd’ 1 órán át kerestem, de sajnos nem találtam meg azt az írást, ahol egy informatikus elmesélte, hogy ő hogyan védekezik a bődületes mennyiségű spam ellen. A módszer nagyon szimpatikus volt, így jómagam is elkezdtem alkalmazni.

A módszer lényege röviden annyi, hogy ha van egy saját domained (vagy több, jómagam már ötnek vagyok a tulajdonosa…), akkor a legtöbb szolgáltatónál van lehetőséged e-mail aliasokat megadni, hol korlátlanul, hol pedig korlátozott számban. Így meg tudod azt csinálni, hogy minden olyan helyre, ahova e-mail címmel regisztrálnod kell és nem akarod, hogy utána zaklassanak, az adott helyre jellemző e-mailt adsz meg. Szemléltetve nekem van iwiw@79.hu meg facebook@79.hu meg allianz@79.hu (ennek még fontos szerepe lesz a történetben). Ez arra is jó, ha netántán valamelyik fél eladná harmadik félnek az email címedet, akkor mivel látod, hogy melyikre jött a spam, tudni fogod, hogy hol reklamálj.

A módszerhez még annyi hozzá tartozik, hogy ezek a mailcímek csak aliasok és mind a spam@79.hu fiókban landolnak. Ez amolyan gyűjtő fiók – asszem az IT neve is ez.

Oké, ennyit a háttérről.

A probléma

Élünk és virulunk szépen, a gondok akkor kezdődnek, mikor nyilvánvalóan a spamek jönnek (jóhogy) és az esetlegesen nem spam jellegű, de a spam gyüjtőbe küldött e-mailek tökéletes alapját adják a népi mondásnak: „tűt a szénakazalban” vagy a „sok disznó között a korpa…” is abszolút oldalhelyes.

Ez oda vezet, hogy előbb csak ritkul a gyüjtőként használt e-mail cím nézegetése, karbantartása, majd később el is felejtődik. Így fordulhat elő az, hogy akár 2-3 hónapig rá sem néz az ember (meg az asszony) és ha alkalomadtán befut egy fontos levél, na akkor kezdődik a probléma.

A felmondott KGFB biztosítás

Shine Walter, shine!Említettem korábban, hogy létezik egy allianz@79.hu címem is, igen, ezzel regisztráltam az Allianz Biztosító oldalára, akiket amúgy pont azért választottam, mert viszonylag rugalmas és sokrétű volt az online szolgáltatásuk. Síelések előtt, az indulás előtt pár órával is tudtam biztosítást kötni és a kötelező gépjármű felelősségbiztosításomat is meg tudtam online, jókora kedvezménnyel kötni (a biztosítós néni az irodában nézett is, mikor közöltem vele, hogy jó, akkor most kimegyek az autóba és ugyanazt a szolgáltatást megkötöm mobil internet  segítségével közel 15 ezer forinttal olcsóbban).

2010.12.31-én vásároltam Walter nevű autómat (róla majd a születésnapján), és 2011.01.11-én intéztem el az átiratást, teljesen zöldfülűként (első saját autóm). Ebből a csúszásból adodott jókora díjhátralékom, tudta a fene, hogy egyből kellett volna intéznem a kötelezőt, holott még át sem volt írva a nevemre az autó.

Lényeg a lényeg az első pont ahol elszúrtam a történetet, az a fordulódátum hibás számítása: a 11 nap „büntetés” miatt levonták az általam évesnek hitt összegből a bünti összegét, így a biztosítási időszakom a maradék összegből kiszámított időre szólt csak, konkrétan 2011.11.08. Fail No.1.

Hogy miként kerül ide a KGFB történetem, az a Fail No.2. kapcsán kiderül: a biztosító a korábbi dátum és az esedékes lejárat miatt keményen elkezdett az irányomba kommunikálni az allianz@79.hu címen, amit én ügyesen, a fent vázoltak miatt, kb. 4 hónapja meg sem néztem…jött levél szeptemberben, hogy esedékes a fizetés, majd októberben, hogy felszólítanak, majd novemberben, hogy felmondják a szerződésem. Mindezt észrevettem december 26-án.

Oké, ügyes nem? Így lesz hirtelen egy felmondott KGFB biztosításod.

90% és 10%

Mivel az utolsó levél végén – jogosan – már behajtáskezeléssel fenyegettek, gyorsan fel is hívtam az Allianz telefonos ügyfélszolgálatát, ahol a call centeres hölgy segítőkészen elmondta, hogy mit kell tennem, bár a képlet rémegyszerű: fizessek, jó sokat.

A november 8-tól december 27-ig terjedő időszakra (eddig nem volt biztosításom…) 480ft/nap „büntetést” kell fizetnem. Igen, jól számolod, ez majdnem annyi, mint az egész éves díjam. Erre rájön még a díjtartozás miatti felmondás kezelési költsége 4740 HUF.

A „vicces” (haha) még a történetben az, hogy az érvényben levő KGFB törvény szerint, ha díjtartozás miatti törlés esete forog fenn, akkor addig nem válthatok biztosítót, ameddig a tartozást nem rendezem. Mivel én már a váltási időszakból is jócskán kicsúsztam (az volt bennem, hogy úgysem tudok váltani, hiszen a fordulóm 2012. január 11.), így a váltás lehetősége is elszállt. Bár igazából nincs okom a váltásra, ez a történet 90%-ban az én butaságomnak köszönhető.

De azért ott van az a 10%, amiben a biztosítómat okolom a kialakult helyzetért, bár faramuci módon pont azt kérem rajtuk számon, amivel ellentétes dolog miatt anno pont őket választottam. Konkrétan mi a franc oka volt annak, hogy erről az egészről legalább 1 azaz egy papír alapú, postai úton eljuttatott levelet, értesítést, felszólítást nem küldtek? Ezzel a kérdéssel amúgy még lehet, hogy megkeresem őket.

Ha ugyanis kapok egy levelet postai úton a lakcímemre, azt tutibiztos, hogy megnézem. Vagy valaki a családból.

De játszunk el a gondolattal: megszüntetem a domainem, nem leszek elérhető a mailcímemen. Gondolom a behajtót nem a mailcímemre küldik, akkor meglesz a postai elérhetőségem.

Vagy tegyük fel, hogy elfelejtem a mailbox jelszavát, nem tudok belépni. Akkor mi a megoldás?

Utójáték

Mivel nincs más választásom és a tartozást is rendezni akarom rövid időn belül, 2011. december 27-én – ismét online – el is intéztem az új biztosításom, már meg is jött a kötvény. Kaptam is egy enyhe agygörcsöt, mikor megláttam a plusz 8028 HUF baleseti adó sort – pár politikus anyukája asszem rosszul járt ha éppen bejglit evett. Így az éves díjam 34 788 forintra dagadt – plusz adalék, hogy szintén a KGFB törvény szerint, ha díjtartozás miatt lett felmondva egy biztosítás, akkor az újonnan megkötött biztosításnak örökölnie kell a réginek minden tulajdonságát, így a fizetési gyakoriságot is, ami nálam éves volt.

Most már csak annak kell utána járnom, hogy a büntit és a felmondás kezelési költségét hogyan tudom lerendezni – nem szeretek tartozni.

Tanulság

A saját magunk vagy mások, netántán szolgáltatások által kreált digitális világ óriási segítség lehet, ha okosan használjuk. Sokszor azt hisszük, hogy okosan használunk valamit, mígnem a saját bőrünkön tapasztaljuk egy-egy módszer, szolgáltatás hátrányait. Ilyenkor állj meg egy ásónyomra, gondolkozz el, mit, hogyan kell megváltoztatni ahhoz, hogy az a javadra válljon, segítse a mindennapjaidat.

Mióta áttértem a google levelező rendszerére (minden levelem átmegy rajtuk), azóta jelentősen lecsökkent a spamek száma.

A fent ismertetett módszert nem cserélem le, csak módosítom, az „ál” e-mail címekről a levelek továbbítódnak a gmail fiókomba, így biztosan célba érnek. Számomra ez a tanulság.

 

Kategóriák
Blog

Tangram a német Schallwelle díj jelöltjei között

Nemzetközi siker küszöbén áll zenész kollégám Fabók Péter, aki a Tangram nevű ambient-chill out project létrehozója.

A német Schallwelle díj kifejezetten elektronikus zenei alkotókról szól, ahova Tangram idén két kategóriában is kapott jelölést. A „legjobb külföldi előadó” és a „legjobb külföldi album” kategóriákba, utóbbiba három albumát is jelölték.

A „Mos Quataer„, a „Docosanoid” és a „Waning Gibbous” került be a jelöltek közé, melyek közül nekem a Mos Quataer személyes kedvencem. Az album neve mára történelemmé vált, hiszen a névadó „Moszkva tér” már nem létezik (illetve létezik, csak Széll Kálmán tér néven).

Tangram műveit sokáig ingyen tudtad megvásárolni, pontosabban annyit adhattál Péter munkájáért, amennyit jónak találtál. Péter idén decemberben döntött úgy, hogy minden zenéjét pénzért lehet megvásárolni, de kapaszkodj meg: 2-3-5 € árakról beszélünk, ennyit igazán megér bármelyik zenéje, sőt még többet is!

A Schallwelle díj szervezői a közönség szavazataira is számítanak, hiszen a végeredmény kiszámításához a szavazatok 50%-át a zsűri, 50%-át pedig a közönség által leadott voksok adják majd.

A korábbi években olyan előadók kaptak díjat, mint Wolfram der Spyra, Tangerine Dream vagy Klaus Schulze.

Mit gondol a nevezésről a művész?

Péter egyelőre nem tud mit kezdeni az érzéssel, óriási megtiszteltetés ez neki. Jómagam a facebookról értesültem a hírről:

„A német elektronikus zenei díj, a Schallwelle idei nevezettjei között nemzetközi előadó kategóriában szerepelek és három lemezemet is nevezték legjobb külföldi album kategóriában… Úrég, ez hatalmas meglepetés…”

És ahogyan a twitteren is nyilatkozta:

„Még sosem voltam díjra jelölve… Olyan bonyolult érzés…”

Hol tudok szavazni?

A közönségszavazatokat január 31-ig várják, a következő két weboldalon: legjobb külföldi előadó illetve legjobb külföldi album.

Ha tetszik Tangram zenéje, szavazz rá te is vagy vásárold meg valamelyik albumát!

Forrás: tangram.hu

Kategóriák
Blog

Kereskedsz vagy csak árulsz?

Idén a karácsonyi ajándékok beszerzése kicsit zűrös volt nálam, mert míg novemberben még nem tudtam, hogy miből, addig decemberben már azt nem tudtam, hogy mit és mikor fogok megvenni.

A helyzet úgy nézett ki, hogy a teljes megvalósításra volt összesen 2 azaz kettő napom. Mit csinál ilyenkor egy magamfajta analitikus személyiség? Első nap feltérképezés, második nap cselekvés – ami persze 19-re lapot húzás tipikus esete. Főleg 2 nappal karácsony előtt.

Szerencsére két helyről is kaptam konkrét tippet, so called kívánságot az ajándékot illetően, így már könnyebb volt a win-win szituációt elérni (erről lesz majd egy külön bejegyzés, jövőre gyökeresen változtatunk).

Úgy adódott, hogy a berszerző körutam során egy könyvesboltba (Alexandra) és egy drogériába (Müller) is betértem és jelen bejegyzést az ott tapasztaltak ihlették.

Kereskedés

A könyvesboltban kártyával akartam fizetni, de sajnos éppen nem volt jó a terminál. Mivel magam is tulajdonképpen a kereskedelemben dolgozom (patika, you know), és az elmúlt héten minket is sok kritika ért a terminál hibája miatt, nem gondoltam, hogy akár csak szóvá is tenném az üzlet eme „fogyatékosságát”. Közöltem, hogy tegyék el nekem az árut, elmegyek az automatához és majd készpénzzel fizetek.

Mikor visszaértem – vélhetően az üzletvezető hölgy – azzal fogadott, hogy elnézést kér a kellemetlenségért és adna nekem emiatt 10% kedvezményt. Megköszöntem, elfogadtam.

Oldaljegyzet: a kedvezményt vagy az üzletvezető, vagy valaki más törzsvásárlói kártyájának használatával kaptam, amiről tudni kell, hogy ha lett volna nekem, akkor én szintén kapok 10% kedvezményt. Azaz, a kedvezmény adásával nagyon nem kockáztatott az üzlet, hiszen van erre egy működő, bevett módszer, de mint gesztus, figyelemre méltó és jól esett. Pedig nem lett volna kötelező.

Árulás

A drogériában csak villámlátogatást tettem, tusfürdőt vettem barátnőmnek meg WC pappert (alap kellékek). Létezik egy vevőcsalogató program, a vásárlás 3%-át visszakapod egy kupon formájában, a blokk bővítményeként. Én – ha már egyszer van – el szoktam ezeket kérni és tenni, majd felhasználni. Ez is egyfajta törzsvásárlói program, ha úgy nézem.

Karácsonykor ugye nagy a rohanás, mindenki siet, fizetéskor sokan még a blokkokat sem várják meg, nemhogy a kuponokat. A magyar egy leleményes nép, ezt régóta tudjuk. A pénztáros hölgy a fizetésem során szemmel láthatóan próbálta elsumákolni a kupont, várnom kellett rá, már-már kínos 10 másodpercet…aki vásárolt már az említett drogériában, tudja, hogy a blokk és a kupon kb. 1 másodperc különbséggel érkezik meg.

Láttam, ahogy a pénztár környékén szépen gyűltek az elhagyott, ottfelejtett kuponok – az enyémnek is ez lett volna a sorsa, ha türelmetlen vagyok. A történetben nem a 35 Ft értékű kupon a lényeg, hanem a mentalitás.

Sok alkalmazott egyáltalán nem büszke a munkahelyére, egyáltalán nem látja át az ő és a vevő közti (meta)kommunikáció fontosságát és – bár gyakran jogosan – egyáltalán nem lojális munkáltatója felé. Pedig, ha miatta a munkáltatójáról, azaz az üzletéről rossz véleményem alakul ki, akkor talán választok egy másik drogériát. Ha elpártolnak a vevők, csökken a forgalom, jön a leépítés, sírás-rívás. Pedig csak annyit kellene tenni, hogy tisztességes kereskedői szemlélettel állnak hozzá a vevőhöz, nem pedig csak ülnek és árulnak. Ha ez egy törzsvásárlói kedvezményben nyilvánul meg, akkor abban. Ha egy kedves szóban, segítőkészségben, akkor abban. A lényeg, ha látszik rajtad, hogy szereted amit csinálsz, az a vevőnek is jó érzés és félsiker az eladáshoz! Ha meg nem szereted: válts munkahelyet!

De döntsd el: kereskedsz vagy csak árulsz?

Kategóriák
Blog

Mindent csak élőben! – avagy a GusGus munkamódszere

Ismét az izlandi GusGus zenekarról fogok írni, azaz pontosabban a munkamódszerüket szeretném megismertetni veled.

Nem tagadom, hogy a zenekar nagyon nagy hatással van rám, egyszerűen imádom amit csinálnak (utoljára talán anno még tini koromban a Jam&Spoon korai időszaka – duplakazim is volt tőlük – és a U96 volt rám ilyen hatással). Ezért különösen érdekelt, hogy milyen hangszerekkel, eszközökkel készítik a zenéjüket. A zenekar honlapján és úgy amúgy az interneten nem nagyon találtam erre vonatkozólag infót, mígnem a youtube-on keresgettem a videóikat, mikor rátaláltam a zenekar egyik alapító tagjának Biggi Viera (becsületes nevén Birgir Þórarinsson) a youtube csatornájára, ahol az egyik leírásban találtam utalást a hangszereikre.

A videókon annyi jól látható, hogy Biggo és President Bongo (becsületes nevén Stephan Stephensen) állandóan tekerget valamit. Persze, hogy szintit, de ennél többre voltam kíváncsi.

A leírásban található utalás alapján eljutottam egy német cég honlapjára, akik egy moduláris analóg szintit, a Doepfer A-100-at gyártják (a honlapjuk borzalmas).

Az A-100 lényege az, hogy míg “normál” esetben egy szinti annyi és olyan alkatrészből áll, ahogy azt tervezőmérnökök megálmodták, addig itt mindent modulonként megvehetünk, magunk összeszerelhetjük, kombinálhatjuk, majd tekergethetjük agyig. A koncepció bár szimpatikus, nem túl olcsó: az alap rendszer (A100BS1-2) is 1700€, bár ebben kapunk jócskán modulokat, ha azonban további modulokat akarunk venni, újabb 100-200€-ért kell a zsebünkbe nyúlni.

Node, hogy a lényegre térjek, a Doepfer oldalán találtam rá egy linkre, ahol ők hivatkoznak a GusGus egyik fellépésére egy német rádióban. A Ustream közvetítésen egy igazi színfalak mögötti tekergetést látunk (igen, az úriember – Biggo – nemi identitásával kapcsolatosan bennem is kérdőjelek fogalmazódtak meg, de ettől még kiváló zenét csinál). Az intro után készített gyorsriportból már konkrétumokat, érdekességeket is megtudtam.

Például azt, hogy a fellépéseiken minden élő abban az értelemben véve, hogy semmilyen számítógépet nem használnak, semmilyen beállítás nem automatizált.

A setup kb. úgy néz ki, hogy vannak a Doepfer szintik, egy AKAI MPC5000 (szerintem) mint “sequencer”, sampler, egy Korg Kaoss Pad mini, effektek és egy ahogy nézem 16 csatornás keverő. A fellépések alatt a két oszlopos tag Biggi Vieria és President Bongo szolgáltatja az énekeseknek a jobbnál jobb zenei alapokat. A keverőn élőben mute-olnak, állítják az arányokat, az effekteket, az AKAI-n pedig a loopokat variálják. Kicsit felidézi bennem a régi grooveboxos időszakomat! Az eredmény pedig az, hogy minden fellépés egyedi, maximális az inprovizációs lehetőség az énekesek számára is. Olyannyira, hogy pl. kapnak külön BOSS effektet, amit saját maguk is tudnak állítani, ahogyan kedvük tartja.

Bevallom, mostanában többször is megkérdőjeleztem az előzés létjogosultságát ebben a műfajban, de a GusGus számomra minden egyes ilyen videóval bebizonyítja, hogy igenis lehet minőséget produkálni!

És, ahogy az alábbi két videó bizonyítja, még látványos is tud lenni.

Kategóriák
Blog

Bővül a blog

Úgy látszik, ez egy ilyen időszak, újabb szolgálati közlemény következik: bővül a blog.stro-b.com! Már régóta gondolkoztam, hogy a szakmámmal kapcsolatos blogot (is) indítok, de mostanra érett a gondolat tetté és hivatalosan is be tudom jelenteni, hogy a blog új arculatával egy időben, tudatosan, egy új témával is bővülünk. 

Ez a téma pedig az “élet a patikában” kódnevet viseli – egyelőre.

Annyi mókás sztori történik nap mint nap a gyógyszertárban, hogy úgy gondoltam megosztom veled. Döntésemben a twitteren folytatott mini közvéleménykutatás is szerepet játszott, egyhangúlag támogatott mindenki.

Persze a mókás sztorik mellett lesznek kiakadások, “fura” emberi viselkedést bemutató történetek is, és terveim szerint írok majd magyarázó cikkeket, hogy jobban beleláss te is egy patika mindennapjaiba, megértsd, hogy mi miért és hogyan történik.

Érdekes, ugye?

Várlak szeretettel, hamarosan indulunk!

Kategóriák
Blog

Gyors szolgálati közlemény

Az elmúlt időszakban sikerült kicsit jobban kiismernem a wordpress lelkét (bár, majdnem olyan mint egy nő 🙂 ), így hamarosan visszaköltözik a blog egy saját gyártású wordpress témára.

Remélem a visszamigrálás is sikeres lesz, és elérhetőek lesznek a posztok. A blog címe terveim szerint nem változik, így részedről tulajdonképpen semmi módosításra nincsen szükség. Remélem ez jó hír 🙂

Ennyi.

Kategóriák
Blog

Tartsunk ma egy zenei napot…

… így jöjjön megint egy zenei bejegyzés, ráadásul egy olyan, ami köthető hozzám. Szintén a facebook-on találkoztam a Zabszalma zenekar videoklippjével és nagyon jót mulattam rajta. A Nyakas Péter vezette zenekar honlapján megtudhatjuk, hogy 2008 őszén alakultak és elsősorban gyermekeknek és a családjuknak szólnak zenéik. A tagok közt – és a videoklippben is – találtam egy ismerőst: ifj. Horváth Károly “Karcsibá” tanár urat, aki ha jól emlékszem, közel 6 évig volt zeneiskolai tanárom. Anno, mikor kezdtem a zeneiskolát, egy apró malőr miatt (kiesett a kezdés előtt egy nappal a metszőfogam), így nem tudtam elkezdeni a hangszeres tanulmányaimat (az illetékes tanár szerint), de Karcsibá felajánlotta, hogy nála tekerőlanton már abban az évben kezdhetek. Mivel én fafúvós hangszeren akartam tanulni, az évhalasztás mellett döntöttem. Majd 3 év kitérő után (egy harmadik tanárhoz kerültem), megalakult egy fafúvós kamarazenekar, ahova engem is bevett tanár úr. Nagyon élveztem azt az időszakot, mindig szívesen gondolok vissza rá, tanár úr remekül menedzselte a kis csapatunkat, még szlovéniában is voltunk játszani a lendvai gimnáziumban.

Kategóriák
Zene

GusGus

Már 1995-ben megismertem az izlandi GusGus zenekart, akkoriban a progresszív stílusba sorolták őket az elektronikus zene világában (szerintem, most sincs ez másképp).

Azóta eltelt pár év és bár egy-egy dallal mindig feltűntek az iTunes könyvtáramban (mint pl a Sasha és John Digweed Northen Exposure című mix cd-jén a Believe és Purple címűek), de igazából egy múlt heti facebook bejegyzés kapcsán botlottam megint bele a GusGus zenekarba.

Mondanom sem kell, azonnal szerelem az első látásra (azaz hallásra). Igazi, letisztult északi elektornikus zene. Olyan zene, ami magáért beszél: a twitteren két új rajongót is szerzett egyből a zenekar, illetve 3 új vevőt (engem is beleértve).

Az új album címadó dala az Arabian Horse elhangzott a kexp.org rádió egy izlandi rendezvényén, ahol az alábbi videoklipp is készült.

Nagyon impresszív!

Olyannyira, hogy eldöntöttem: zeneileg a remixeimben, saját zenéimben minimum ezt a szintet akarom hozni.

Tehát GusGus: erősen AJÁNLOTT!!!

A zenekar jelenlegi felállása:

  • Stephan Stephensen
  • Birgir Þórarinsson
  • Daniel Ágúst Haraldsson
  • Urður Hákonardóttir
  • Högni Egilsson

További infó a zenekarról a Wikipedia-n.

Kategóriák
Blog

Vásárolj magyar terméket!

Ma reggel a szokásos kávé készítése közben, a tej hozzáadásakor csaptam a homlokomra: megvan a megoldás a magyar gazdasági válság kezelésére!

Ráadásul egyszerű, mint a faék: mindenki vásároljon magyar terméket olyan esetben, amikor van magyar alternatíva is.

Miért a tejről jutott ez eszembe? Mert éppen magyar “feliratos”, de német tejet öntöttem ma reggel a kávéba. Abszurd.

Persze, sokkal jobban kell a boltban figyelni, hogy mit raksz a kosaradba, mert mint már írtam róla van “magyar” fokhagyma, ami kínai, meg ugye most a “magyar” tej, ami szlovák, német, cseh, stb…

Tanácsom tehát: ments meg te is egy magyar munkahelyet, vásárolj Magyarországon készült, magyar tulajdonban levő, magyar terméket!

Kategóriák
Blog

IE and PC font rendering Y U NO FUCK YOURSELF?!

Just askin…

Kb az egész délelőttöm ráment arra, hogy nagyjából “szőrmentsere” varázsoljam egy oldalamon a fontokat. 

@font-face jó móka, de pc-n nagyon nem akar működni _rendesen_, hackelés nélkül…

Kategóriák
Blog

justnetman: Néhány kérdés a könyv- és nyomdaiparról

justnetman: Néhány kérdés a könyv- és nyomdaiparról

Péter érdekes kérdést feszeget, szerintem igaza van.

Peti! Keress meg ezzel egy nagy kiadót, és add el mint ötlet, komolyan!

netman:

Ha egy könyvnek van elektronikus változata, a fizikai könyv megvásárlásával miért nem ingyenes annak letöltése?

Nyilvánvaló, hogy jobb kétszer keresni egy könyvön, mint egyszer, de végső soron az ember — az én értelmezésem szerint legalábbis — a tartalomért fizet. Mivel a fizikai…

Kategóriák
Blog

Csúcstechnológia a hangszeriparban

Itt a blogon már többször szó esett a Syncopa hangszerboltról, ahonnan jómagam is vásárolom a remix készítéshez az eszközöket, legutóbb egy Novation SL 61 MkII MIDI billentyűzetet. MidiTom a blogján és a hangszerbolt facebook oldalán is meghirdette a “Csúcstechnológia a hangszeriparban” című rendezvényét.

A cím egyáltalán nem túlzás, amit ma szintetizátor terén meg lehet valósítani, azt a Roland Jupiter-80 és a Korg Kronos tudja.

A bemutató Tóth Tamás (aka MidiTom) köszöntőjével indult, aki röviden vázolta, hogy mekkora szarban van a zeneipar (is), de nekünk “zenészeknek” a véleménye szerint óriási szerepünk van abban, hogy Magyarország 90%-a még nem kötötte fel magát…érdekes gondolat, és sajnos igaz is.

Gyorsan vidámabb vizekre eveztünk, Krajczár Peti (aka Krash) gimnáziumi zenésztársam, barátom kezdte a Roland hangszerek demoját.

Jupiter-80: még emésztenem kell a hangszert, de több mint zseniális. Technikai paraméterekkel senkit nem untatnék, aki teheti menjen el és hallgasson meg élőben egy ilyen hangszert. Mind elektronikus zenei, mind pedig akár szinfónikus hangszerek (pl. fúvósok) megszólaltatásában egyszerűen zseniális.

GAIA SH-01: ahogy Peti hívta, igazi “röfögtetős” szinti, nagyon jó analóg hangszínekkel, és egy rakás kontrollerrel, köztük a vicces D-Beam kontrollerrel. USB kapcsolat a számítógéppel, ahol lehet mindenféle jó mókát művelni a géppel. Gyanús, hogy ez egy következő beszerzésre esélyes hangszer nálam!

VP-770: MidiTom úgy mutatta be a hangszert, hogy talán ez lesz a legviccesebb Roland hangszer ma este. A VP-770 nem más ugyanis, mint egy Vocoder technológiával ellátott szinti, ami, ahogy Peti fogalmazott tökéletes olyanok számára, akik nem – vagy csak kevéssé – tudnak énekelni, hiszen a Roland féle vocoder segítségével zseniális és tiszta énekhangot lehet generálni. Pl a Snoop Doggy Dog féle “refrént”, amit épp most játszott Peti. Ezek a “hangszínek” kicsit robotos hangzásvilágot adnak, de hanszer ennél jóval többet tud: a hozzá járó fejmikrofonnal a szintijáték dinamikáját is lehet szabályozni, ezzel egészen új távlatokat nyitva a kreativitás előtt.

Sajnos a Korg Kronos demora már nem tudtam maradni, de biztos vagyok benne, hogy erről MidiTom blogjában lesz majd anyag bőven!

Update: amikor ez a bejegyzés készült, a blog történetének első online “közvetítése” alkalmával, egy fontos dolog kimaradt:

Köszönet Tóth Tamásnak és a Syncopa csapatának, hogy megszervezték ezt a hangszerbemutatót ebben a nehéz időszakban!

Kategóriák
Blog

Zseniális! Heaven is where …

Zseniális!

Heaven is where the police are British, the cooks are French, the mechanics are German, the lovers are Italian and it is all organised by the Swiss.

Hell is where the police are German, the cooks are English, the mechanics are French, the lovers are Swiss, and it is all organised by the Italians.

(via netman)

Kategóriák
Blog

Tanuljunk meg közlekedni, Budapesten (is)

Drága polgártársak, elvtársak, jobb-bal oldaliak, keresztények-reformátusok-zsidók-buddhisták-ateisták egyszóval mindenki!

Itt az ideje, hogy apránként megtanuljunk európai módjára közlekedni. Neeem, nem az udvariasságra, előzékenységre gondolok, az már a haladó szint…

Első leckénk legyen az, hogy a Ferihegyi repülőtérre vezető úton (köznyelven a gyorsforgalmin) lehet(ne) ám ésszel is közlekedni. Használjuk arra, amire való: gyors, egyenletes haladásra. 

A közhiedelemmel ellentétben ez az útszakasz (vagyis egy része) nem tartozik Budapest lakott területéhez, így emelt sebességű szakasznak minősül több része is.

Azaz: ne totyorogj 50km/h sebességgel, mert ez az új nem arra való! Ott vannak a szélső “lámpás” szakaszok, ott lehet nézelődni!

Kategóriák
Blog

Hogyan fogytam le másfél hónap alatt?

Már többször nekiálltam fogyókúrának, életmódváltozásnak de sosem jártam sikerrel. Próbálkoztam személyi ezdővel is, hogy meglegyen a kellő mozgás és a “hajcsár” is, de a fokozott mozgástól nem, hogy fogytam volna, hanem még híztam. Egyrészt, mert megnőtt az étvágyam, másrészt mert az izom amit közben felszedtem, nehezebb mint a zsír.

A szomorú tény viszont az, hogy így utólag visszagondolva a legnagyobb hiba az volt, hogy az életmódomon egyáltalán semmit nem változtattam. Elkezdtem számolni a bevitt kalóriákat, bőven a napi 2000 Kcal felett volt a bevitel. “Hiszen én alig eszem!” – szól a leggyakoribb kifogás…A semmitől nem hízik az ember.

A BMI értékem szerint a testsúlyom a testmagasságomhoz tökéletes volt. 170cm-hez a 65kg idális. A probléma a genetikával és a súly(zsír)eloszlással: konkrétan hasam volt, amit azért a harmincas éveimben még nem szeretnék. Ülő munka (sok vezetés, majd sok számítógép előtt ülés), nulla testmozgás, junk food (aka Mc Donald’s), édesség és talán az aszpartám az okozók között.

Bár környezetem egy rossz szót nem szólt sosem, én mégsem éreztem jól magam a bőrömben, nem jöttek rám a kedvenc pulcsik, illetve a hasam szépen domborodott mindegyikben.

Barátnőmmel közösen eldöntöttük, hogy az olaszországi nyaralás után komoly fogyókúrába kezdünk, de talán helyesebb azt mondani, hogy életmód változásba fogtunk. Erről már érintőlegesen írtam itt a blogon, de akkor még nagyon az elején jártunk az egésznek. 

Nagyon inspiráló volt Mireille Giulliano: A francia nők nem híznak című könyve, illetve a benne található életmód tanácsok.

A mai nap (2011.október 19.) 59kg-ot mutatott a mérleg. Ez kereken 7 kiló mínusz. Másfél hónap alatt. Ez idő alatt nem koplaltam, nem éheztem, nem sportoltam agyon magam – szimplán változtattam pár dolgon.

Rögtön össze is szedem egy listába, hogy mik azok, melyeken gyökeresen változtattam, de előtte az igazsághoz meg kell említeni, hogy a fogyókúra kezdeti, megindító szakaszát egy drasztikus diétával, a Dukan-féle fehérje diétával kezdtük.

Nem fogok hazudni: egyike a – dietetikusok által is – legidiótábbnak tartott diétáknak. Persze, ha tisztában vagy azzal, hogy mi miért történik, akkor lehet ezt ésszel (és tudományosan) csinálni.

A diéta első 2 napjában csak fehérjét ettünk, majd fokozatosan vezettük be a táplálkozásba vissza a különböző típusú táplálékokat. Zöldség + fehérje volt a mindennapi betevő, míg el nem értük a kívánt testsúlyt. Majd ezután szépen visszatértünk a vegyes táplálkozásra, beleértve a szénhidrátot is.

Egy ilyen diéta alkalmával veszed igazán észre, hogy mennyi felesleges és rejtett kalóriát eszel meg. Ne tiltakozz, megeszed.

A Dukan-diéta számunkra azért volt fontos, mert gyors fogyást ígér és sikerült megtenni a kezdeti lépést a táplálkozási szokásaink átalakítása felé. Hosszú távon senkinek sem javaslom a fehérje diétát, mert a túlzott bevitel egy nem egészséges szervezetben akár köszvényt is okozhat, ugyanakkor savassá teszi a szervezetet, ami megintcsak nem jó.

Amire viszont nagyon jó volt, hogy kiürítette a szénhidrát raktárainkat (már ami a “könnyen elérhető” raktárakat érinti, a zsírréteg eltüntetéséért azért dolgozni kell).

Ami ezután a szakasz után (kb. 2 hét volt ez) jött, az az igazi művészet. Nagy titokra nem kell gondolni, mert a recept (amit Mireille Guilliano könyve adott) egyszerű: szimplán elkezdtük megfelezni az elfogyasztott étel mennyiségét. Sok zöldséget eszünk, általában 6 után nem eszünk, maximum egy almát, joghurtot. Ami még nagy segítség, hogy sok vizet kell inni, egész nap. Ez amúgy is javasolt.

Számomra még ami nagyon segít, hogy naponta 4-5 alkalommal eszem, keveset. Reggelire általában egy győri Jó reggelt! szeletet, abból is a csökkentett cukortartalmút, de van, hogy ezt is két részletben, reggelire és tízóraira. Mikor ráunok, akkor reggelire vagy tízóraira egy joghurtot eszem.

Az ebéd az, ami egy kiadós kajálás, itt már jelen van a kenyér is, naponta maximum 2 szelet, jobbára teljes kiőrlésű, vagy barna kenyér. Fehér kenyér bármennyire is finom, száműzve lett.

Délután négy óra fele vagy egy alma vagy megint egy joghurt, majd vacsorára 6-7 óra magasságában, mikor hogyan jön össze főtt étel. Rászoktunk, hogy főzőcskézünk, nem pedig rendelünk. Ha még esetleg rámtörne az éhség, akkor vagy iszom vizet, vagy megeszem egy almát.

Ezek az apró változtatások elegendőek voltak ahhoz, hogy leadjam a régóta feleslegesen cipelt kilókat és egyelőre úgy tűnik, hogy egy egészségesebb útra lépjek.

És végezetül a lista amit ígértem (talán lesz majd ez még itt téma, ott pár dolgot még kifejtek):

  1. Szénhidrát fogyasztást drasztikusan visszaszorítottam. Ide tartoznak a panírozott ételek, kenyér, tészta, csokoládé, cukros termékek is.
  2. Cukor, mint olyan száműzésre került, de az édesítőszer is. Van egy elméletem az aszpartámmal kapcsolatosan, hogy hogyan “csapja be” a szervezeted és mégjobban vágysz a cukor után, de még utána kell olvasnom jobban, nem akarok hülyeséget terjeszteni.
  3. Kóla (light, zero) helyett kávét iszom. Megszűntek a fogínyproblémáim.
  4. Jóval több zöldséget eszem, mint eddig. Azon túl, hogy egészséges, még telít is!
  5. Naponta legalább 1 liter folyadékot megiszom. Régen volt, hogy egész nap 2-3 decit ittam.
  6. Nem sanyargatom magam, csak odafigyelek: ha megkívánok pl. egy kis Nutellás kenyeret, hát eszem. De 3-4 szelet helyett csak mondjuk kettőt és ha aznap már ettem kenyeret, akkor lemondok róla, másnap annál finomabb lesz.
  7. Ha édesszájú vagy, naponta 1 kocka csoki simán belefér. Jobb is, ha tartasz otthon, megnyugtat a tudat, hogy bármikor elérhető, de igenis meg tudod állni, hogy felfald az egészet. Egyre inkább csökkenni fog a vágyakozásod utána, hidd el!
  8. A 4-5 részre osztott étkezés miatt folyamatosan jóllakott leszel, de ez nem az a tompaságot okzó zabálás utáni jóllakottság.
  9. Végül, de nem utolsó sorban, testmozgás nélkül nincs sikeres fogyókúra és egészséges(ebb) életmód! Aki mást mond, az hazudik! Hetente egy alkalommal járok focizni 1 órát, mostanában eléggé húzós az iram, mert kevesen vagyunk…de nem kell messzire menni, elég, ha naponta fél órát mondjuk sétálsz, majd kocogsz, majd futsz. Kutyával, macskával, életed párjával, egyedül, mindegy. Mozogj!

A következő cél tartani a súlyomat, illetve 65kg-ra visszamenni, de már úgy, hogy a felszedett kilókat az izom súlya adja!

Röviden (LOL) ennyi mára az okosság, még folytatom!

Kategóriák
Blog

iCloud – a kegyelemdöfés

Tegnapelőtt megérkezett az iOS 5, az iCloud és egy kövér frissétés a Lion(hoz-hez)-höz.

Ha rendszeres olvasóm vagy, tudhatod, hogy nem éppen az Apple fikázók táborába tartozom, de az elvakult “almafan” tábort sem gazdagítom. A rózsaszín köd már régen elszállt, ez annyiban nyilvánul meg, hogy kritikusabban nézem a “rendszert”, de továbbra is szeretem, nem váltanék semmi pénzért sem.

Így vagyok az iPhone 3G mobiltelefonommal is. Az eltöltött 3 év alatt megismertem a korlátait, nyűgjeit. Számomra még mindig tökéletes megoldás és igazából nem is kellene lecserélnem (főleg, hogy ugye már a negyedik garanciális cseréset koptatom, de ez más téma), anno Steve Jobs-tól (R.I.P) pont azt kaptam meg az iPhone-tól, amit minden akkori készülékből hiányoltam: egyszerű, szinte minden fontos adatra kiterjedő szinkronizáció és backup (az ördög nem alszik ugye). Számomra ez volt a legfontosabb. A másik dolog talán a testreszabhatósága, a telepíthető alkalmazások. 

Persze az élet nem áll meg, jöttek az újabb iPhone-ok, újabb iOS-ek. Ezzel együtt “lassult” az iPhone 3G, teljesen érthető okokból. Egyfelől kiabálhatnék, hogy így próbál az Apple rávenni arra, hogy új készüléket vegyek (üzlet, nem kell ezen csodálkozni), másfelől meg ez mindig benne van az IT termékekben, a fejlődés se hardver se szoftver szinten nem állhat meg. Okosabb, szebb, jobb szoftver erősebb hardvert igényel.

Ha a bemutatott hardver újításoktól (pl. nagyobb felbontású kamera, dupla lencsesor…bahh) nem is estél hasra (talán a retina display az egyetlen kivétel, több szemtanú elmondása szerint), akkor Steve és az Apple marketing/sales osztályának zsenialitása miatt előbb vagy utóbb a szoftver lesz az, ami térdre kényszerít és megadod magad, mivel az szinte használhatatlanná teszi a telefonod.

Tegyük fel, hogy olyan elvetemült vagy, mint én, és mindezek ellenére még kitartasz az iPhone 3G mellett, dacolva a marketing gépezettel. Na, akkor most jött el a vég!

Mivel különösebb hardver upgrade nélkül magadévá teheted az OS X legújabb, Lion névre hallgató változatát, az iCloud szolgáltatás pedig 2011. október 12-óta elérhető rajta, joggal merül fel benned az igény, hogy akkor használod is. Például arra a régóta bosszantó problémára, hogy az összes Apple termékeden szinkronban legyen a naptár (iCal), a névjegyzék (AddressBook), a könyvjelzők (Bookmark) stb…

És akkor elérkeztünk a kegyelemdöfés részhez…azt nem is említem, hogy én az iCloud szolgáltatást nem úgy képzeltem el, hogy van egy local verzió a gépemen és egy “local” iCloud verzió a naptárból, névjegyekből…ez nyilván az én tájékozatlanságom miatt van így.

Megemlítem viszont, hogy amennyiben használom az iCloud szolgáltatást (iMac, MBP, iPad – tökéletes) és van egy non iOS 5 eszközöm, akkor a névjegyzék esetében erősen meg vagyok lőve.

A helyzet a következő, lehet, hogy csak bugról van szó: a naptár esetében működik a szinkronizálás, a gépen csak az iCloud verziót tárolom (ez ugye választható, gondolom privacy okokból megtehetem, hogy van local naptáram, amit nem küldök a felhőbe), ennek ellenére ügyesen-okosan szinkronizálja iPhone 3G-re.

AddressBook esetében viszont csak akkor, ha van egy másolat local névjegyzékem is. Ez még megoldható, a probléma ott kezdődik, hogy így 2 külön névjegyzékem van: egy amit a telefonnal iTunes segítségével szinkronizálok és egy másik, ami a felhőben van és az összes Liont futtató és iOS 5 készülékkel szinkronban van.

Magyarul: ha ez tényleg így van és nem bug, akkor vagy sürgősen beszerzek egy iOS 5-t futtatni tudó telefont vagy AddressBook esetében visszatérek a Dropbox szinkronizációs megoldásra.

Mert ez így nem faja. Nagyon nem.

U.i.: Az csak külön érdekesség, és a hajónapló kedvéért jegyzem meg, hogy egy pillanatra az is hihető volt, hogy valamilyen úton-módon az iCloud elérhető non iOS 5 készülékről is, amit az alábbi fotók hivatottak bizonyítani.

Kategóriák
Blog

Cult Of Less – elindult!

A rend kedvéért itt is születik egy poszt, annak aki csak itt olvas: a mai nappal 11 óra 10 perckor elindult a Cult Of Less projektem.

Ezen a blogon nem lesz róla sokat szó, max összefogalókat fogok készíteni egy-egy időszakról. A projekt részleteit a külön erre szánt oldalon olvashatod majd mindig.

Jó móka lesz!

Kategóriák
Blog

Cult Of Less – a zűrzavar mentes életért

Miről is van szó?

Cult Of Less – angolul itt olvashatsz róla.

Magyarul, röviden összefogalva: egy nap Kelly Sutton úgy gondolta, hogy tesz egy kísérletet arra, hogy az egész élete beleférjen 2 zacskóba és 2 dobozba. A lehető legkevesebb és legszükségesebb dolgokat, tárgyakat akarja megtartani, amit, ha a szükség úgy hoz, bele tud tenni az említett 2 zacskóba, 2 dobozba. Dokumentál mindent, amije van és azt is amit időközben vesz. Ilyenkor ébred rá igazán az ember, mennyi felesleges dolgot birtokol, nagy részét nem is használja…

Miért jó ez?

Ha arra kerül a sor, hogy költözni (durvább esetben menekülni) kell, akkor a tárgyak nem nehezítik ezt meg, akár egy kézben el lehet vinni az új helyre. Ez persze kicsit sarkított példa. Nem mellesleg segít megszabadulni olyan dolkotól, amiket megvettél ugyan, de nem használod, más viszont hasznát veheti. Nem utolsó sorban pedig segít átlátni a dolgokat.

Honnan szereztem erről tudomást?

@amby_hu mikor Olaszországból hazaköltözött, praktikussági okokból (is) szintén a Cult Of Less mellett döntött. Engem az ő történetük inspirált, már akkor, mikor ők megcsinálták a projectet, elhatároztam, hogy egyszer én is erre az útra lépek.

Mi a célom vele?

Egyfelől látni akarom egy listában (google docs táblázat lesz, te is követheted majd), hogy mi az ami a tulajdonomban van.

Másfelől tudom, hogy ezek nagy részét egyszerűen nem, vagy alig használom. Ergo felesleges. Meg akarok válni tőlük.

Harmadrészt meg akarom szűntetni a zűrzavart, zsúfoltságot, a hangya mód felhalmozott dolgokat. 

Negyedrészt racionalizálok. Ez a szép marketing, a csúf igazság: kell a zsé, hogy újabb (hasznosabb) tárgyakba tudjak invesztálni – de most már tudatosan átgondolva 🙂

Hogyan fog a projekt zajlani?

cultofless.stro-b.com oldalon és twitteren folyamatosan meghirdetem az éppen eladósorba vagy elajándékozásra kerülő tárgyakat, melyekre lehet jelentkezni.

Mindenről sok fénykép lesz fent, részletes leírással, hibák felsorolásával (ha van). Egy szóval nem árulok zsákbamacskát.

Lesz “rapid vétel” ami annyit jelent, hogy aki először jelentkezik rá, övé a cucc. Erre jól fel lehet készülni, mert a lista nyilvános lesz, csak az nem lesz előre tudott, hogy éppen mit mikor teszek fel eladásra-elajándékozásra-licitre.

Lesz, amit Vaterán fogok meghirdetni, ott lehet rá majd licitálni. Ez egy biztonsági lépés is, ha közületek senkit sem érdekel egy adott tárgy, akkor “idegeneknek” hátha érdekes és akad rá vevő.

Lesz, amit elajándékozok. Itt csak a postaköltséget kell majd a “vevőnek” állnia, vagy megvárja míg Budapestre megyek és személyesen átadom. A személyes átvétel a fizetős dolgokra is megoldható.

Hogy érdekessé tegyük a dolgot lesznek az ajándékokhoz kapcsolt játékok is, hogy kicsit azért meg kelljen dolgoztatni a szürkeállományt érte 🙂

Röviden ennyi, részletek majd a cultofless.stro-b.com oldalon!

Lájkold, twitteld, terejeszd! Jó móka lesz!

Kategóriák
Blog

Munkamódszer a jövőben

BRÉKIN: Ma kitaláltam, hogyan fogok a jövőben dolgozni.

Adott az iMac és a MacBook Pro. A legnagyobb problémát – és akár az egyik gép eladásának gondolatát is ez merítette fel – az okozta, hogy nem szeretnék redundáns, duplikált tartalmat a gépeken. Azokat mindig szinkronban tartani, másolgatni stb stb… macerás.

Bár @emem07 kollégának hála felfedeztem az AeroFS szolgáltatást, ami a szinkronizációra jelent egyfajta megoldást, szerintem maradni is fog, egyfajta biztonsági megoldásnak (mindjárt elmagyarázom). Ott lenne még a dropbox, de azzal sem az igazi.

Szóval azt találtam ki, hogy az iMac brutális erőforrását fogom használni a munka érdemi részére akkor, mikor távol vagyok tőle, de valamit mégis dolgoznom kellene. Az alaptézis az, hogy ha az iMactől távol vagyok és dolgoznom kell, akkor tuti olyan helyen vagyok, ahol van net. Máskülönben nem szabad, hogy bármi is rávegyen arra, hogy dolgozzak. Értjük ugye? Persze, ebben benne van az is, hogy amit én most munka alatt említek, az mind internethez köthető, így ezt a kérdést azt hiszem kár is feszegetni. Net van, kész.

És mindez hogyan valósul meg?

Az OS X egyik zseniális tulajdonsága, hogy van egy Screen sharing nevű funkciója (tudom, más rendszeren is van), amivel meg tudom osztani egyik gép képernyőjét a másikkal és fordítva.

Kitaláltam, hogy úgy osztom meg az iMac képernyőjét a MBP számára, hogy azon az egyértelmű felbontásbeli különbség miatt ne egy lekicsinyített, vakságot okozó “távoli képernyőt” lássak, hanem munkára alkalmas méretűt.

Mi sem egyszerűbb, az iMac felbontását át kell állítanom a távoli munka idejére 1280×720 pixelre. Mivel a MBP kijelzőjének (13.3” modellről beszélünk) a legnagyobb felbontása 1280×800 pixel, a Screen sharing alkalmazás teljes képernyős módban történő használatával (OS X Lion featúra – ™ @matkovsky ) egy tökéletes 1:1 arányú távoli képernyőt kapok. Azaz, olyan, mintha a MBP-n dolgoznék, csak éppenséggel a távoli, iMac erőforrását használva.

Miért lesz ez jó nekem?

Először is, nem kell a munkához kapcsolódó adataimat duplikálni, szinkronizálni, nem lesz redundancia.

Másodszor, komolyabb feladatokat is meg tudok majd oldani, amire mondjuk a MBP nem, vagy csak eléggé lassan lenne hajlandó.

Harmadszor, az előző pont miatt felmerül egy jövőbeli cserelehetőség egy MacBook Airre, aminek így kihasználható a kis mérete és kiküszöbölhető az erőforrásbeli gyengesége (bár ez relatív).

Mik lehetnek a buktatók, hátrányok?

Az iMac-nek bekapcsolva kell lenni, ami mondjuk plusz energia és az élettartamát is rövidíti.

Ha valami probléma van az internet eléréssel iMac oldalon, akkor oda a munkának. Erre megoldást jelenthet a korábban említett AeroFS biztonsági megoldás, ami szinkronban tartaná a mobil és az asztali gépen a munkákhoz tartozó file-okat, így vész esetén lehetne “localhost” is dolgozni – persze ez eleve a project létjogosultságát kérdőjelezi meg 🙂

Azért ahhoz, hogy egy külső helyszínről be tudjak lépni az iMac-re Screen sharing segítségével, a Airport Extreme routeren (vagy éppen amid van) kell beállításokat eszközölni (port forwarding) és tudnom kell az iMac (vagyis inkább a router) éppen aktuális IP címét. Erre egyelőre azt találtam ki megoldásnak, hogy a TeamViewer alkalmazást izzítom be arra a célra, hogy bárhonnan be tudjak lépni annyi időre, hogy meg tudjam nézni a router IP címét. Ez megint felvet egy következő kérdést: miért nem használom eleve a TeamViewert az egész eléréshez? A válasz annyi, hogy még nem teszteltem le, hogy a teljes képernyős, kicsinyítés nélküli megoldás működik-e vele.

UPDATE:  @emem07 kolléga kommentelte twitteren, erre tényleg nem gondoltam:  

ip cimre dyndns. szerintem ott fo elbukni a dolog, h gyors net eseten is laggolni fog pl az eger ami bazi zavaro sztem ps kozben

Próba indul, aztán meglátjuk.

u.i.: Steve haláláról nem voltam képes írni, nem tudtam összeszedni a gondolatokat, így inkább maradt a néma gyász, egy logóval.

Kategóriák
Blog

RIP Steve Jobs!

RIP Steve Jobs!

jmak:

Thanks, Steve.

Posting designs like this one makes me paranoid, because I can’t shake the feeling that it’s not original. I enjoyed the process regardless, but please let me know if somebody else beat me to the idea!

Thoughts?

Kategóriák
Blog

A sikeres kormányzati kommunikáció

2011. október 1-től több mint kétezer gyógyszer ára változik. A csodálatosan nagyszerű generikus programnak köszönhetően, olcsóbbak lesznek a gyógyszerek.

Legalábbis ez a blabla…

Annyira sikeres ez a fajta kommunikáció a betegek körében, hogy az eredménye a patikákban csapódik le: mi az, hogy drágább a gyógyszerem? A TV-ben nem ezt mondták!!!

Ilyenkor egy szakmájába már belefáradt kolléga a.) elkezd fröcsögve politizálni b.) egy “hát, ez van…” mondattal elintézi, mintha meg sem hallotta volna.

Egy ifjú, lelkes gyógyszerész, mint én pedig könnyen belebonyolódik abba a helyzetbe, hogy megpróbálja elmagyarázni a betegnek, hogy az olcsóbb gyógyszer mégis miért drágább.

Ma beláttam, ez nagy hiba. 20-ból egy emberrel lehet értelmesen megbeszélni ezt a kérdést.

A történet a következő:

  • – a gyártók vakliciten ajánlatot tesznek az OEP-nek, hogy mennyivel hajlandóak árat csökkenteni, hogy a.) maradjon támogatott a készítményük b.) versenyképes maradjon a készítményük a többiekhez képes
  • – mindig van/lesz 1-1 erősen megkérdőjelezhető minőségű és származású gyógyszercég, aki szemtelenül (már-már a veszteségesség határát súroló) árat fog licitként beadni, aminek a következménye a következő pont (lenyomja az árakat, beszerezni szinte lehetetlen, de ha lehetne sem adnám nyugodt szívvel oda senkinek sem…)
  • – az OEP az így képződött legalacsonyabb árú (referencia) készítmény támogatása alapján számolja ki a többi készítmény támogatását, leegyszerűsítve. Azaz, az árkülönbözetet a betegnek kell megfizetnie. (minőség kell? fizesd meg!)
  • – 2011. október 1-től a gyártók csökkentették az árakat, de ezzel együtt az OEP is csökkentette a támogatást. A gyártói árcsökkentés a legtöbb esetben kisebb, mint az OEP támogatás csökkentése, így abszolút értékben a beteg többet fizet. Vegyük észre, hogy a történetben mindenki veszít, kivéve az állam.

Mindez csak akkor érdekes, mikor rajtunk, a patikában csapódik le a méreg és a beteg a fejünkhöz vágja, hogy mert “biztos a kereskedők járnak jól!”. A mostani árváltozással, ha sok készítmény maradt raktáron, aminek a termelői (so called beszerzői) ára változott, egy átlagos forgalmú patika akár 3-400.000.- Ft veszteséget is realizálhat.

De a lényeg: a mai naptól több mint 2000 készítmény ára változik, olcsóbbak lesznek a gyógyszerek. Csak nem mindegy, kinek. Ez a sikeres kormányzati kommunikáció.

Kategóriák
Blog

Az a baj…

Ha:

  • hideget akarsz, de meleg van, az a baj
  • meleget akarsz, de hideg van, az a baj
  • esőt akarsz, de szárazság van, az a baj
  • szárazságot akarsz, de árvíz van, az a baj
  • barna hajat akarsz, de szőke vagy, az a baj
  • szőke hajat akarsz, de fekete vagy, az a baj
  • egyenes hajat akarsz, de göndör vagy, az a baj
  • göndör hajat akarsz, de szögegyenes, az a baj
  • van csajod/pasid, de te magányra vágysz, az a baj
  • magányos vagy, de te csajozni/pasizni akarsz, az a baj
  • törődnek veled, de te egyedül akarod megoldani, az a baj
  • segítségre van szükséged, de nem törődnek veled, az a baj
  • Viktor a vezér, de te Ferencet akarod, az a baj
  • Ferenc a vezér, de te Viktort akarod, az a baj
  • egykulcsos adó van, de többkulcsost akarsz, az a baj
  • többkulcsos adó van, de te egykulcsost akarsz, az a baj
  • kátyús az út, de nem csinálják meg, az a baj
  • megcsinálják az utat, de emiatt nem tudsz haladni, az a baj
  • nagy a forgalom, de nincs elkerülő, az a baj
  • van elkerülő, de tönkremegy az útmenti büfé, az a baj
  • újít a facebook, de te képtelen vagy megszokni, az a baj
  • meguntad, de nem újít a facebook, az a baj
  • zenét akarsz venni legálisan, de nincs iTunes Music Store, az a baj
  • van iTunes Music Store, de drága, az a baj

Afrikában meg éheznek.

Nincsenek valódi, PROBLÉMÁID?

inspiráció: Bëlga – Az a baj

Kategóriák
Blog

Te hogyan osztod meg?

Pár napja volt egy filozófikus gondolatom twitteren, ami facebook timeline újítása kapcsán jutott eszembe.

Sokakban felmerült a kérdés: ez az új timeline funckió vajon nem veszélyezteti a személyiségi jogaim? Jó ez nekem? Ott van minden amit eddig írtam?! Jujj, hű, há!

Több ismerőssel is beszéltem erről és nagyjából egyezik a vélemény: felesleges aggódni. Illetve másképp fogalmazok: ésszel kell az interneten található eszközöket, lehetőségeket használni. De tovább megyek: általában azok aggódnak az ilyen fajta nyilvánosság miatt, akiknek takargatni valójuk van.

Nekik két javaslatom van: ne élj úgy, hogy takargatnod kelljen bármit is, vagy ha mégis, válogasd meg mit osztasz meg. Ennyi.

Aztán kicsit tovább gondoltam a kérdést. Milyen fura, hogy míg az ún. “celebek”, “sztárok” mindent megtesznek azért (értsd, akár komoly összegeket is áldoznak rá), hogy magánéletük legyen, ne mindenki előtt éljék az életüket.

Ezzel szemben mi folyik a “civil” emberek között? Mindent megtesznek azért (értsd, akár elő is fizetnek szolgáltatásokra), hogy a magánéletük ne legyen, és mindenki előtt éljék az életüket.

Fura nem?

Azért egy fontos különbség – az ellentétes előjelen túl – van a celeb-, sztárvilág és a civilek között: míg előző nem sok ráhatással bír, hogy hol, milyen információ jelenik meg róla, addig te tehetsz róla: tiéd a kontroll, de döntöd el, hogy mi az amit megosztasz és mi az amit nem. Csak ezzel tisztában kell lenned.

Mint ahogyan azzal is, hogy az interneten mindennek nyoma van, tekintsünk most el a különböző “elbújási” lehetőségektől (minden megoldható). Így, ha egy oldalra például a facebook azonosítóddal lépsz be (pl fórum, blog, stb…), majd ott az anonimitás feltételezett pajzsa mögé bújsz (értsd beszólt boldog-boldogtalannak, “úgysem tud lenyomozni”), jusson eszedbe, hogy a publikus facebook információid bárki láthatja. Kideríthető névvel, arccal, családi és baráti kapcsolatokkal anyáznak emberek pl. politikai fórumokon.

Az egészből csak azt akarom kihozni, hogy ha vállalod magad, osszd meg. Ha nem vállalod, akkor inkább ne ossz meg semmit és végképp ne hangoztasd, hogy a “nagy testvér figyel”. Mert nyilvánvaló, hogy figyel – legyen az “bárki” is.

Záró gondolat: hivatásomból merítek egy nagyon jó példát. A gyógyszeriparban a titoktartás, az adatok biztonsága rettentő fontos,például a kutatási információk kőkemény ipari titok kategóriába tartoznak. Nagyon leegyszerűsítve két megoldás van: fokozott vállalati IT biztonság, vagy pl. az egyik hazai gyógyszergyár megoldása: nincs internet a gyárban.

Összegezve: vagy ésszel osztod meg az életed információit vagy inkább ne tedd egyáltalán.

A választás a tiéd! Te hogyan osztod meg?

Kategóriák
Blog

Vedd kézbe a pénzügyeidet!

A feedjeim közt állandó szereplő Leo Babauta blogja a Zenhabits.

Ma olvastam egy nagyon jó, elsőre kicsit fura “Unautomate Your Money” címet viselő cikket, amit Adam Baker a Man vs. Debt. oldal szerzője írt. Igazán jó fordítást nehéz találni, ezért kapta a poszt a “Vedd kézbe a pénzügyeidet!” címet. Elhatároztam, hogy lefordítom és megosztom veled, mert hasznos információkat találtam benne én is.

Minden alkalommal, amikor az életed egy részét automatizálod, lemondasz egy kis tudatosságról egy kis kényelem miatt.

Mindez nagyszerű, ha biztosak vagyunk abban, hogy pozitív, fenntartható szokásokat automatizálunk. 

A probléma ott kezdődik, mikor az életünk azon részeit próbáljuk automatizálni, ahol pont, hogy nagyobb tudatosságra van szükségünk.

Könnyen bajba kerülhetünk, ha egy problémát úgy próbálunk megoldani, hogy az automatizálás kényelmbe menekülünk.

Az automatizálás önmagában nem old meg semmit!

Igazából, ha egy nem megfelelő folyamatot automatizálsz, az méginkább elodázza a problémát.

A problémák, amelyekkel szembesülünk, nem oldhatóak meg azon a szellemi szinten, melyen akkor voltunk, amikor megteremtettük őket.” – Albert Einstein

A problémákat nem oldhatjuk meg a tudatosság, a kontroll feáldozásával.

Meg kell fordítanunk ezt a trendet, szükségünk van arra, hogy a saját kezünkbe vegyük a dolgok irányítását! (Szükségünk van a de-automatizálásra)

Az irányítás kézbevétele a kényelem tudatos feláldozása a tudatosság fokozása érdekében.

A pénzügyeink között rengeteg olyan lehetőség van, ahol profitálhatunk az irányítás tudatos kézbevételével:

  • Készíts listát mindenről, amid van! Bár ez közel sem kényelmes, drasztikusan átláthatóvá teszi a körülötted található zűrzavart.
  • Készíts 30 napos kívánság listát! Igazán unalmas 30 napot várni arra, hogy megvásároljunk egy terméket, de ez idő alatt jó eséllyel rájössz, hogy nem is akarod annyira megvenni.
  • Vezesd a kiadásaidat papíron! Legyen nálad mindig egy kis jegyzetfüzet (vagy egy iPhone/okostelefon a megfelelő programmal – a szerk.) és vezesd a kiadásaidat.
  • Számold át ledolgozott órába a költségeid! Ez kemény feladat, de nagyon gyorsan más megvilágításba helyezi a költségeidet.
  • Minden egyes új dolog miatt válj meg kettő másiktól! Ez szintén egy kellemetlen ökölszabály tud lenni néha, de még jobban észre fogod venni, mennyi felesleges, csak zűrzavart okozó dolog van az életedben.
  • Bankkártya helyett használj készpénzt! Sokkal körültekintőbben költesz, ha friss, ropogós készpénzt adsz ki a kezedből.
  • Használd a tömegközlekedést! Lehet, hogy korábban kell kelned, vagy előre kell tervezned, de fel fogod fedezni a tömegközlekedés másik oldalát a mindennapi ingázásaid során.

Ez csak pár példa a több száz lehetőségből, amikből profitálhatunk a pénzügyeinkkel kapcsolatban, ha tudatosabbak, mintsem kényelmesek vagyunk.

Legközelebb, ha változtatni akarsz egy szokásodon, ne az automatizálást válaszd.

Vedd kézbe a pénzügyeidet!

A cikk jónéhány tanácsát én már megfodadtam és gyakorlom is, de van közte pár “újdonság”, amit már régóta tervezek, csak még lusta és kényelmes voltam, hogy megtegyem.

Az egyik, hogy elkezdjem a Cult of Less filozófiát. Ehhez a legjobb kezdőlépés, ha fogom, és összeírom, mi az, amim van.